Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-22 / 139. szám

Tizenöt éu a kezilabdapalyan Harmat Tamás 350 mérkőzése ■ Dózsa, Ércbányász, PfatSC ■ Lassan elfogynak a régi társak ■ Lélektelenül soha Soha nem foglalkozott az átigazolás gondolatával, még­is három egyesületben kézi­labdázott a tizenöt év alatt. A fúziók alakították így sorsát. A Pécsi Dózsában kezdte, az Ércbányászban folytatta pálya­futását, mely a PMSC-hez ve­zetett. Harmat Tamás a Rába ETO ellen játszotta 350. bajnoki mérkőzését. • Az emlékezet gyarló és csa­lóka. Szerencsére Harmat Ta­más kezdettől fogva albumba gyűjti a fényképeket és az új­ságcikkeket. Persze ez arról is árulkodik, hogy mindig ko­molyan vette, életcéljának te­kintette a sportot. Félvállról vett ügyekről nem őriz emlé­keket az ember. A Jókai úti általánosban Horváth Gyula, a Nagy Lajos Gimnáziumban Czéh Antal ta­nította kézilabdázni. Egy ideig focizott is a Dózsában, azután Szakács János „átparancsolta” a kézilabdázókhoz. 1963-ban 16 éves korában pont a sé­rült Szakács helyén szerepelt először a csapatban a Pécsi Dózsa—Telefongyár NB ll-es találkozón. Rá egy hétre, Vár­palotán 14 gólt lőtt! — Rettentő meleg volt. Az öregek mondták, hogy majd ők' védekeznek én csak indul­jak. Jedlicska rendre odara­gasztotta a kezemre a labdát, így sikerült — hárítja át az érdemet Tamás. Két év múlva NB l-es já­tékos, 1967-ben junior váloga­tott lett. Később a „B" válo­gatottban is helyet kapott. Közben üzemmérnöki diplomát szerzett és átélte a pécsi ké- zilabdáz is hőskorát. A Dózsában jó társaság volt, az akkori játékosok ma is barátok Minden ellenszolgál­tatás' léikül, szinte szórako­zásból sportoltunk. Persze a kezdetleges körülmények is „besegítettek” abba, hogy nem tudtunk gyökeret verni az NB l-ben. Az Ércbányásznál viszont a feltételek ragyogóak voltak, megkezdődhetett a ko­moly munka — emlékezik visz- szaí S jöttek a sikerek: az NB ll-es Ércbányász 1970-ben 3. lett az MNK-ban, 1972-ben pedig bekerült az NB l-be. Parádésan játszott az akkori csapat: a kezdeti ötven néző­ből így lett háromezer Újme- csekalján. — Sokat köszönhettünk ak­kori edzőnknek, Hang János­nak. Ő volt az, aki belénk sulykolta a korszerű rendszer­játékot, s velem egyénileg is sokat foglalkozott. 1974: a legjobb év, már PMSC színekben. Szép győ­zelmek és 8. hely a bajnok­ságban. 1976: a legszomo­rúbb, a kiesés éve. A többi már a jelenkor. — Teljesen kicserélődtek kö­rülöttem a társak, a régi Dó'- zsából már csak ketten va­gyunk Koleszár Gyurival. De állítom, a mostani csapat is sokra viheti, csak idő kell, amíg összeszokunk. Sokat és lelkiismeretesen edzünk és en­nek lesz eredménye — fejezi be a beszélgetést Harmat Ta­más. • Soha nem volt első számú csillaga a csapatnak, de min­dig a húzóemberek közt tar­tották számon. A szurkolók ter­mészetesnek veszik, hogy hét­ről hétre pályára lép, s tud­ják, ritkán marad adós a gó­lokkal. Lélektelenül pedig soha nem látták játszani őt. A 350 mérkőzésből egyen sérti. Belénessy Csaba Egy-iksz-kettő A HDN totótippjeit a következő hétre Bakó János, a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozó­ja állította össze. Az újmecsekaljai totózó törzstagja, 1952 óta játszik, vezetéses totó- kulcsot használva. Már többször volt 13-as találata is. A 21. hét tippjei: 1. BVSC—Vác. Békés döntetlen, vagy hazai siker várható. Tipp: X, 1. 2. Volán—Komló. Itt nem lesz bra­vúr, a Komló kikap. Tipp: 1. 3. Fűzfő—Szolnoki MTE. Nem fér kétség az 1-es tipphez. Tipp: 1. 4. Békéscsabai TASK—Salgótarján. Tipp: X, 2. 5. Eger—Kazincbarcika. Az északi rangadón nagy küzdelem várható. Tipp: X, 1. 6. MÁV NTE—KOMÉP. Tipp: 1. 7. Siófok—Pécsi VSK. A PVSK be­futhat, ha nem lazsál. Tipp: 2, X. 8. Pét—Bauxitbányász. A Bauxit nem kegyelmez, bajnok lesz. Tipp: 2. 9. Rákóczi SE—Répcelak. A kis- katonák mindent elkövetnek a si­kerért. Tipp: 1, X. 10. AURAS—Perbál. A Perbál nem akar leszakadni. Tipp: 2. 11. Enying—Balassagyarmat. Az Enying biztos kieső1 de nem adja könnyen meg magát. Tipp: X, 2. 12. ÉGSZOV—Kecskeméti SC. Bé­kés döntetlen, vagy KSC-siker lesz. Tipp: X, 2. 13. Bem SE—22. Volán. A Volán­nak az iksz is siker lenne. Tipp: 1, X.-f 1: X. Hogyan szerepeltek a jugoszlávok? Szerény vágyaktól 7 éremig Az ötszörös aranyérmes kubaiak és a szovjetek mellett a belgrádi ökölvívó-vb hősei (Újvidéki tudósítónktól.) Eredetileg 48 ország nevezett be a belgrádi II. amatőr ököl­vívó vb-re, de különböző okok­ból csak 40 állam versenyzői jelentek meg az ünnepélyes megnyitón. Mint utóbb kiderült, a szervező bizottságuk ugyan­olyan hibás, mint a-világszövet­ség (AIBA) vezetősége, ugyan­is mindkét helyen készpénznek vették az előzetes benevezése­ket, s a továbbiak során gent- lemani egyezségként kezelték, melyeket ugyebár nem kell újra felhozni, nem kell kérdezősköd­ni és rábeszélni. A végső lét­szám 39-re alakult, mivel Ugan­da némi habozás után — a rossz nyelvek szerint közreját­szott öklözőinek sikertelensége Lemondott a játékos-karrierről Magyar főszereplő a jégkorong-vb-n Beszélgetés Schell László nemzetközi játékvezetővel (Tudósítónktól) Végiglapoztam az évkönyve­ket, de Schell László nevével sem a régi NB l-es csapatok összeállításában, sem a válo­gatottak névjegyzékében nem találkoztam. Nincs magas szin­tű játékos múltja, ennek elle­nére a világ egyik legtekinté­lyesebb jégkorong játékveze­tője. Lehetséges-e ebben a rend­kívül gyors játékban karrier játékos múlt nélkül? A 30 éves fiatalember példája bizonyítja hogy igen! Schell László legutóbb, a jégkorong-vb A-csoportjának prágai tornáján az egyik leg­foglalkoztatottabb játékvezető volt. 30 éves, a Budapesti Mű­szaki Egyetem geológus tech­nikusa.- Volt-e korábban, fiatalon kapcsolatban a jégkorongozás­sal? — Valamikor én is játszottam, a korcsolyatudásom — állítom — jobb volt az átlagosnál, a kézmunkán kellett volna javí­tanom. Annyit elérhettem vol­na, mint a mai gyerekek. Talán lehettem volna válogatott is.. . De úgy éreztem, mást kell csi­nálnom. 1967-ben, 19 éves korában beiratkozott egy játékvezetői tanfolyamra, s egy év múlva — 1968. január 14-én — már a BVSC—Bp. Spartacus mérkőzést vezette a Kisstadionban. Rend­kívül nagyiramú, emlékezetes találkozó volt, 14:0-ra nyert a BVSC, a kritikák pedig egy­hangúlag dicsérték a fiatal bí­rót. Schell László azóta szám­talan elsőosztályú hazai bajno­ki mérkőzést vezetett, 1973 óta pedig nemzetközi bíró is. Hol­landiában, az ifi Európa-baj- nókságon kezdte, 1974-től há­rom évig a világbajnoki tornák C-csoportjának döntőiben veze­tett mérkőzéseket. Tavaly meg­hívták Tokióba, a vb B-csoport. jónak döntőjére. Kitűnő forrná, ban vezette a mérkőzéseket, a rendezők, s a világbajnokság szervező bizottsága 12 találko­zón működtette, mint vezető bírót. A nemzetközi elismerés­ből már arra következtetett, hogy a közeli években előbbre tud lépni. Mégis bomba-meg­lepetésként érte a meghívás: számítanak közreműködésére Bécsben, a világbajnokság A- csoportjának tornáján is! — Abban az évben — mondta — 22 világbajnoki mérkőzést vezettem. Kutatom a sportág múltját, jelenét, minden jelen­tős eseményt feljegyzek, nagy^ képűség nélkül mondhatom, nem volt még arra példa, hogy egy ember egy idényben 22 világbajnoki mérkőzésen műkö­dött volna közre. Megtörtént, hogy egymás után két találko­zón is működtem. Schell László fut, kerékpáro­zik, gímnasztikázik, szabadide­jében pedig az orosz nyelvet tanulja, hiszen 1979-ben Moszk­vában rendezik a jégkorong- vb A-csoportjának tornáját. — Vannak-e távlati tervei, elképzelései? — Szeretném, ha néhány fia­tal magyar játékvezetőt sike­rülne felhozni a jó nemzetközi szintre. Kellemesebb lenne hon­fitársakkal együtt közreműköd, ni a nemzetközi mérkőzéseken. Vincze Jenő is az első fordulóban — Izrael jelenlétére hivatkozva, kilépett a további versenyből és haza­utazott. Jugoszláv szempontból tehát nem valami szívmelengetően indult a vb, hiszen a szervezés egyszeriben nagy ráfizetés lett, mivel többek között vissza kel­lett adni a pénzt mindazokért a belépőkért, melyek immár nem léterő délutáni műsorokra szóltak, nem beszélve a lefog­lalt hotelszobákról stb. Ami pedig a válogatott sze­replését illeti, szorongva várta az ökölvívást imádó belgrádi közönség az első bemutatko­zásokat, mivel jól ismerte az edzőtáborozás, a felkészülés előtti és alatti állapotokat, és nem kevésbé azt a tényt, hogy a sorsolás sem volt éppen ke­gyes a jugoszlávokhoz, mivel csupa olimpia- meg Európa- bajnoki érmest állított eléjük. De térjünk vissza a felkészü­lési időszakra. Ügy kezdődött, hogy miután januártól megha­tározott program szerint edzet­tek a jelöltek, klubjaikban, az első belgrádi gyülekezőről két napot elkésett Bratiszláv Risz- tics. Állítólag egy várakozáson felül sikerült házibulit sajnált idő előtt otthagyni. A vitatha­tatlanul tehetséges de „enfant Perrible”-nek számító 24 éves Riszticsnek most még elnézte Hládni szövetségi kapitány és a vezetőedző, de alig három hét múlva újabb fegyelmi vét­séggel találta magát szemben: Risztics és a nehézsúlyú Pezzi nyilván több színt akartak be­vinni a szigorú, majdnem kato­nás „menetrendbe” és az éj leple alatt kirándultak, de sze­rencsétlenségükre fény derült kalandjukra, s megszületett a döntés: aki nem tud áldozni a világbajnokságért, annak nincs helye a válogatottban (ismerős szöveg, nemde?). Minden csoda három napig tart, az eset már-már feledés­be merült, amikor az országos egyéni bajnokságon kiderült, hogy Risztics és Pezzi súlycso­portjában egyszerűen nincsenek megfelelő helyettesek. Azaz vannak, de ki vállalja a le­égést? • Végül is a következők történ­tek: a megbánást hangoztató Riszticsnek ismét megbocsátot­tak, míg a nehézsúly kérdésé­ben merész ötletre jutottak. Mi­vel két kitűnő félnehézsúlyú, Ta- dija Kacsár és Dragomir Vujko- vics közül csak az egyik indul­hatott, az utóbbi beleegyezett, hogy ezentúl „terülj asztalkád mat" fogyaszt el minden étke­zéskor, hogy belehízzon a leg­nehezebb súlycsoportba. Oda, ahol a kubai Stevenson már vagy hat éve egyeduralkodó. Mellesleg Vujkovics valójában középsúlyú öklöző, s csak attól kezdve merészkedett át a fél­nehézbe, amióta Mate Parlov a profik mezőnyében aratja si­kereit. Ilyen körülmények között elég­gé csendben rajtolt a jugoszláv gárda, hogy azután kellemes meglepetésre, meg se álljon 7 éremig. Valami újszerű harci tűz, azelőtt sohasem tapasztalt erőnlét, néha már-már fanatiz­mus jellemezte minden jugosz­láv öklöző szorítóba lépését és küzdelmét, ami mintha a nagy ellenfeleket is kizökkentette vol­na a kerékvágásból. A szerény vágyuk, hogy valamelyikük — akár — bronzérmet is szerez­zen, szombaton esté a döntő­ben a közönség részéről már „aranylázba” csapott át. Egy kissé indokolatlanul, mert csu­pa kubai és szovjet ellenfelek­kel szemben kellett volna tel­jesíteni a szenzációt, akik azon­ban mégis jobban fel lettek ké­szítve erre a vb-re, legalábbis jobban bírták az iramot, és a nehéz ütéseket is. Indokolatla­nul volt elégedetlen a közön­ség egy része az ezüstérmek­kel, mert jugoszláv kedvenceik kihoztak magukból mindent, többre egyszerűen nem voltak képesek. Talán harmatsúlyban Satyirovics nyerhetett volna a kubai Horta ellen, de a bírók — ha egyes véleményeket helytállónak tartunk, hogy jó- indulatúak voltak a jugoszlávok iránt az előcsatározásokban — a döntőkben azt teljes egészé­ben meghazudtolták. Horta lett a világbajnok 3:2-es pontozás­sal, de nem lenne lelkiismeret- furdalásunk, ha Satyirovics nyer ugyanilyen arányban. Rajta kí­vül egyedül Risztics volt igazán aranyközeiben, de későn hajrá­zott a kubai Herrera elleni ösz- szecsapáson, pontosabban ek­kor kerültek felszínre a felké­szülés alatt elkövetett bűnök, vagyis az a kb. tíznapos kiha­gyás. Mindettől függetlenül óriási jugoszláv sikerről beszélhetünk, mert nyilván még egyszer nem fordul elő, hogy hat súlycso­portban is jugoszláv döntős le­gyen a világbajnokságon. Hat ezüst- és egy bronzérem került bejegyzésre a jugoszláv ököl­vívók nagykönyvébe, nyilván aranybetűkkel. Ezért, és az elő­zőeket figyelembe véve, úgy érezzük nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy nem a kubaiak, sem a szovjetek, hanem a ven­déglátók voltak a II. ökölvívó- világbajnokság hősei. A kubaiak ugyanis 1972-től rászoktattak benünket arra, hogy ahol megjelennek, ott csak morzsák maradnak mások­nak, és a szovjet ökölvívók hír­neve is közismert, tehát a köz­vélemény nem fejcsóválva, ha­nem inkább bólogatva nyugtáz­ta eredményeiket. Varga Tibor A MECSEKI SZÉNBÁNYÁK FELVESZ: 18—35 éves férfi munkavállalókat föld alatti csillés, segédvájár, vájár, lakatos munkakörbe. 35 ÉVESNÉL FIATALABB ÚJ DOLGOZÓINKAT Komlón, illetve Pécsett 1,5—2 év múlva készpénzbefizetés nélkül, rendkívül előnyös anyagi leltételek mellett juttatjuk lakáshnz A lakáskiutalás feltétele: 10 éves szerződés föld alatti munkára. A lakáskiutalásig kényelmes munkásszállói el­helyezést biztosítunk Komlón. Címünk: Mecseki Szénbányák munkaügyi osztálya, 7629 Pécs, Komját Aladár u. 5.‘ Az Építőipari Szövetkezet, Mohács, Tompa M. u. I5. sz. felvesz építőipari technikusokat, gépésztechnikusokat, energetikust, asztalosokat, < ácsokat, bádogosokat, lakatosokat, kőműveseket, kubikosokat, rakodókat, segédmunkásokat, villanyszerelőket Jelentkezés: a szövetkezet üzemgazdasági és munkaügyi osztályán ISMÉT KAPHATÓ a „Tenkesalja,> ÁFÉSZ 106. sz. beremendi Vas-mííszaki boltjában' mélyhűtő láda, 50 és 200 literes lapradiátorok, különféle kazánok, horganyzott csövek: 1/2, 3/4 és 1 colos, fekete lemez 2,5—3 mm-es zárt profil, « 20x40 és 30x30-as TOMOS benzinmotor-szivattyú Telefon: Beremend 112

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents