Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-14 / 131. szám
DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1978. MÁJUS 14 II hatvan évvel ezelőtti pécsi vörös pünkösd Mihal Holík és Djula Silodji a régi idők tanúi A pécsi tévétorony csúcsa a viharfelhők fölé nyúlik, innen, a János kúttól feltűzött puskaszuronynak látszik. Pedig ezen a környéken az égvilágon semmi sem emlékeztet a hat évtized előtti eseményekre. A János kútnál új kertes házak sokasága. Talán csak a Pécsbánya felé döcögő szenesvonat sugollja már itt, hogy a domb mögött ott a bánya. Barátom említi, hogy fenn a dombon egy ellőtt kezű szent áll, a monda szerint az egyik lázadó katona arra menekült, oz üldözők golyója a szobrot találta. Találomra megállítok egy kisfiút: — Tudod, mi történt itt a kútnál? — Igen. Azt mondta apám a Klárinak, ha még egyszer meglátja ott este a fiúkkal, haza se jöjjön. Megkérdezem az apát is, két évtizede húzták fel házukat, ő is először arra a családi ügyre gondol. Az eseményeket hitelesebb forrásból kell hát felidézni. Dr. Cerö Mihály százados hadbíró, honvéd ügyész, a Budapesti Honvédtörvényszék ügyészi vádiratában pontosan leírja az eseményeket. Természetesen, ahogy a vád képviseletében ő megítélte a lázadó katonák cselekedeteit. 1918. május 20-án az Irányi Dániel téri (a régi Búza téren) barakkokban levő szálláskörietben egy ismételten kiadott szolgálati parancs teljesítését a legénység megtagadta és a béke éltetése mellett fellázadt. A zendülő legénység feltörte a fegyverraktárt, közben megölték a megfékezésükre érkező tisztek egyikét, míg a másikat súlyosan megsebesítették. A pécsi cs. és kir. 6. pótzászlóalj III. pótszázadának legénysége nagyrészt Oroszországból hazatérő hadifoglyokból állott. A zendülő legénység csatiokozásra hívta fel a Frigyes laktanyában elhelyezett legénységet is. Velük egyesülve a városba vonultak. Ekkor már 1500—1700 főre duzzadt tömeg a békét és forradalmat éltetvé, lövöldözve járta az utcákat, elfoglalta a főpostát, a vasútállomást, majd betört a 19. honvédpótzószlóalj laktanyájába. Minthogy a zendülő legénység megfékezésére a felbomlott rend és katonai fegyelem helyreállítására fegyveres ellenerő igénybevételére volt szükség, a Pécsett állomásozó magyar királyi 19. honvéd- pótzászlóalj legénysége, a 9. menetszázad, az m. kir. 8. honvéd huszár pótzászlóalj 1. menetszázad, az m. kir. honvéd gyalogezred 1. géppuskaszázada 8 géppuskával rendeltetett ki... A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója filmet készített a pünkösdi lázadókról. Füzes János riporternek sikerült a felkelő katonák közül néhánynyal beszélnie. Ök a jugoszláviai Ruski Kristrul-on élnek. A 82 éves Jankó Nadj, a 80 éves Mihal Holik, a 80 éves Mihal Budinski és a 78 éves Djula Siladji jól emlékeznek a történtekre, magyarul sem felejtettek még el beszélni. Mihal ßudinski a pünkösdi lázadás szinte minden órájára jól emlékszik. Akkor egy hónapja jött haza orosz hadifogságból, azt remélte, hogy társaival együtt hazatérhetnek. Május 20-án reggel viszont azt a parancsot kapták, hogy szereljenek fel, indulnak vissza a frontra. Nem véletlen, hogy akkor csaknem mindenütt a pótzászlóaljak katonái lázadtak fel. Dr. Szita László, a Pécsi Levéltár igazgatója a pünkösdi lázadással kapcsolatos kutatásában alapos elemzés alá vette a pótzászlóaljak legénységét is. Az újvidéki 6. gyalogezred Pécsre helyezett pótzász- lóolja — mint írja — bevetésre készen állt, baranyai és szlavóniai, valamint más, még harcképes szerb legénységgel feltöltve Az ezred régebben a keleti frontokon is harcokban vett részt, nagy emberveszteségeket szenvedett. A vegyes nemzetiségű ezredben már márciusban olyan jelenségeket fedezett fel a katonai elhárítás, amelyek forradalmi csoportok működésére vallottak. Többen orosz fogságból csere révén kerültek haza, itthon először átnevelő táborokban tartották őket, majd 1918. elején ismét a pótzászlóaljakba kerültek. A legfelső katonai vezetés az újvidéki katonai körzetben állomásozó zászlóaljakat a dezertálás veszélye miatt át akarták csoportosítani, a pécsi pótzászlóaljat menetszázadokba osztva újra a frontra kívánták küldeni, a Pécsett tapasztalható háborúellenes hangulat miatt is. A hírszerzés adatai megfeleltek az igazságnak. Az orosz frontról visszatért kotonák között valóban illegális forradalmi csoport működött, ők szervezték a tüntetést és a felkelést is, amelyhez akkor a városban uralkodó politikai légkör kedvező helyzetet is teremtett. Visszatérve oz Irányi Dániel téri barakktáborban zajló eseményekre, Mihal Budinski úgy emlékszik, hogy megtagadták a parancsot, nem tisztelegtek, hátat fordítottak a tiszteknek, szétoszlottak, mindenki saját körletébe ment... A zendülés tehát nyílt lázadássá fajult — mondja a vádirat — a 19. honvéd századok gyors, erélyes magatartása következtében a zendülők még a délelőtt folyamán a városból kiverettek, kisebb-na- gyobb csoportokban Német- bóiy, Villány. Mohács irányába menekültek. A lázadók magatartása azonban nem maradt hatás nélkül a pécsi polgárokra, különösen nem a munkásokra. Többen a katonák pártjára álltak, akiktől fegyvert és töltényt kaptak. Pécsbányatele- pen például a bányószság egységes határozatot hozott, hogy a katonák segítségére sietnek. Jankó Nadj, a későbbi partizánharcok „Gidó bácsija" ment a bányászok segítségét kérni. Sajnos, délre ért a bányász-településre, emlékezete szerint 2 óra volt, omikor a városba indultak az ott rekedt bajtársak megsegítésére, de addigra a 19-es bosnyákok már a helyzet urai voltak. Egyébként ók is a frontra készültek, azért is küldtek néhány bányászt hozzájuk, hogy álljanak át a felkelőkhöz. Nem sikerült a terv, pedig — mint Gidó bácsi emlékszik — így komoly erőt képeztek volna. Cservenka Győző, nyugdíjas bányász nem először meséli el élete során a történetet, talán mo már élüket vesztették a tények, talán az akkori események értelme most világoA lázadás leverése után, a kivégzőosztag puskacsövei előtt A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója filmet készített a pünkösdi lázadásról. Képünkön a filmforgatás egyik jelenete. Fotó: Jozipovits sabban rajzolódik ki a történetben, mint korábban vagy 1918-ban az ügyész előtt. — 1918. május 20. is úgy kezdődött, mint máskor. Reggeli imádkozás Borbálához, a felolvasóban, aztán vettük a lámpát és mentünk leszállni. Műszak vége felé kezdett szállingózni a hír. hogy fellázadt a pécsi katonaság. A fürdőben mindannyian a pécsi hatosok esetét tárgyaltuk. A telep katonákkal volt teli, a temetőt csendőrök szállták meg. Nem kellett sokat szerveződnünk, csoportokba verődve a temetői őrségre támadtunk. Arra sem volt idejük, hogy védekezzenek. Aző fegyvereikkel vettünk irányt a katonai parancsnokság ellen. A lőszer-raktárt feltörtük, a két tisztet onnan magunkkal vonszoltuk. Két katona közben agyonlőtte a tiszteket, mi pedig a Cassián- dűlóben próbáltunk állást foglalni. Estére megérkezett a bosnyák ezred, a muníciónk elfogyott, mentünk, amerre láttunk. A csendőrök gyorsan összefogdostak bennünket, talán háromszázan is összezsúfolódtunk a régi’ iskola udvarán. Kihallgatás utón lóncra- fűzve a városba hozták a transzportot Három rögtönítélő bíróság működött ekkor már o Frigyes laktanyában ... Pécsett él az akkori események egy másik résztvevője is. Igaz, alig múlt akkor hatesztendős, mostani emlékeiből nehéz különválasztani, mi az, amit tulajdonképpen látott, s mi, amit szülei elmeséltek. Forkas Ferencné ma is levelezésben áll Hajdú Gyula özvegyével, az ügyvéd képviselte apját is a perben. — Apámat Hoffman Jakabnak hívták, Karolinában laktunk. Amikor o bányászok gyülekezni kezdtek, apám rögtön csatlakozott hozzájuk. Anyám kezénél fogva húzta vissza, mi heten, gyerekek pedig anyánk' szoknyájába kapaszkodva sodródtunk a menettel. A tárgyalásra is emlékszem: feszület volt a bíróság mögött, az ügyész halált kért apámra, de Hajdú Gyula olyan jól védte, hogy csők három és fél év börtönbüntetést kapott. Anyám a bíróságon elájult, mi gyerekek ott sírtunk körülötte ... A felkelés leverése utón 15 halálos ítéletet hoztak, a felkelő bányászok és katonák vezetői voltak ők. További 22 embert távollétében ítéltek halálra, 100 közhonvédet büntetőtáborba küldtek, 39 bányamunkást büntetőszázadba osztva, a frontra küldtek, 18 személyt 20 évi fegyházra ítéltek ... A Rókusalja utca egyik kis házában él Izsáki Imre. — Az olasz frontról kerültem éppen haza. a Mezőszél utcai barakk-kórházban ápoltak. A parancsnok, bizonyos dr. Davi- dovics értésemre adta, hogy felgyógyultam ugyan, de egész- ségügyisként maradhatok. Csattos könyvet vesz elő, emlékeit próbálja feljegyzései alapján pontosítani. — „Honvéd nap" volt a Tettyén május 19-én, bár nem sok katona vett részt, mert 18 és 45 év között csaknem mindenki a fronton harcolt. Több ezer bányamunkás és kisiparos szórakozott viszont ott, ugyanis a „Sakk-matt Szerbiának” című szabadtéri előadás volt a majális fő száma. Sok délszláv katona nézte a műsort, a pótzászlóaljakban ugyanis éppen ők voltak többségben, akik aztán megelégelték a nemzeti önérzetüket sértő darabot. Botrány tört ki. Ezt követte a másnapi lázadás. Én tulajdonképpen csak a kivégzésre emlékszem. A szigeti lőtéren volt a főbelö- vés, talán ott, ahol most az uránvárosi futballpálya áll. A Frigyes laktányából láncra- fűzre kísérték az elítélteket. Én hatra emlékszem. Mindegyik mellett egy-egy lelkész lépegetett baloldalt, jobboldalt pedig pirosfezes bosnyák katonák kísérték a menetet Nagyon sokan voltunk. A városi előkelőségek jobb helyet kaptak. Én ugyan nem láttam, de azt mondta valaki mellettem, hogy a katonák nem engedték bekötni a szemüket, szembenéztek a puskacsövekkel ... Pécsett is él egy katona, az eseményekről nem okar beszélni, pedig ő részese volt. Szerettük volna a jeltelen sírokat felkutatni, nem sikerült. Talán egy Berta és Vajda nevű honvéd együtt van eltemetve.. . Ki tudja? Hatvan esztendő múlt el, hazánkat, a világot a pünkösdi katonalázadásnál sokkal, de sokkal nagyobb események sokkolták. Végigmegyek az egykori harcok helyén: Ótemető, aztán a bányatelepi lázadó tömeg útján (Dr. Gerő Mihály százados hadbíró, honvéd ügyész vádiratában olvastam) Borbála utca, Károly utca, a Kórház út, az egykori Cassián helyén csak vad szelek fújnak, több mint tíz éve lebontották a nyomorúságos bányászkolóniát, a János kúthoz vezető dűlő utat benőtte a gaz ... Kevesen élnek erre nyolcvan- évesek, akik az eseményekre emlékeznek. Az elmúlt hatvan év nem kedvezett a hosszú életnek. A tévétorony felett vasárnap estére szétoszlottak o felhők, teljes kivilágításban ragyog az észoki sötét égbolton. A kútnál pedig . . . Lám a szerelem sokkal erősebb az apai pofonoknál, miként az emberek szabadságvágya is a halálfélelemnél. Lombosi Jenő üz emberek szabadságvágya erősebb a halálfélelemnél Lázadás a Búza téren
