Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-14 / 131. szám
1973. MÁJUS 14. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. II kultúra és az életmód (1.) Megőrzés, ellenállás, befogadás Simon Cöborné, a Mechlobor technikusa az SMT—300-as mag- A Pécsi Tervező Vállalat egpfc memok-lechnikus csoportja pa- netcfon szerelési munkáit vizsgálja nelház tervrajzot ellenőriz A műszaki értelmiség helyzete Baranya megyében A műszaki haladással együtt jár a mémökök-technikusok számának emelkedése és fordítva. A társadalom szerkezeiében végbemenő változások egyes vonása az egész világon az értelmiség, a mérnökök számának gyors növekedése. Mennyiségi növekedés, minőségi vállnzás Baranyában is ez a tendencia érvényesül. Műszaki állományba tartozók száma 1960 ban 3642, 1966-ban 5252 és 1976-ban 6720. Ez azt jelenti, hogy 1960-hoz viszonyítva 144,2, illetve 184,5%-os a növekedés. 1966-hoz viszonyítva 128%-os. Az összes foglalkoztatott mér- nökök-technikusok száma 1960- ban 2174, 1966-ban 4788 és 1976-ban 7591. 1960-hoz viszonyítva 1966-ban 220,8 és 1976-ban 349.80'„-os a növekedés. A mennyiségi növekedésen túlmenően több minőségi változás is történt: 1976-ban a mérnökök és a technikusok száma mintegy 900 fővel haladja meg a műszaki alkalmazottak számát, míg 1960—66-ban alatta maradt. A műszaki alkalmazottakon Délül 1960—66. között a technikusok száma 93,5 százalékkal nőtt, a mérnököké „csak" 69,2 százalékkal, ezzel szemben 1966—76. között a mérnöki létszám 93,2 százalékkal, a technikusi viszont 44 százalékkal nőtt, a kvalifikáltabb műszakiak aránya. A műszaki alkalmazottak közül 1966-ban 79 százaléknak volt meg az egyetemi vagy középiskolai végzettsége, 1976- ban közel 90 százaléknak. A munkakörére előírt képesítéssel rendelkezik a műszaki állomány 93 százaléka (1966-ban 84 százaléka). Tovább nőtt — bár közel sem a kívánt mértékben — a közgazdászok, a több idegen nyelvet beszélők, a tudományos tevékenységet folytatók száma. A vállalatok műszaki szakember-ellátottsági szintje tehát tovább emelkedett, de ezen belül vannak eltérések. A 100 dolgozóra jutó műszaki alkalmazottak szama a nehéziparban 8,8 fő, az élelmiszeriparban 6,4. a könnyűiparban 4. a tanácsi iparban 7. a szövetkezeti iparban 5. A könnyű-, a tanácsi és a szövetkezeti iparban nem kielégítő mértékű a mérnökök és technikusok száma. A nem pécsi üzemek szakember-ellátottsága is javult, de itt rosz- szabb a helyzet. Több szakmában — főként a progresszív ágazatokban — továbbra is műszaki szakemberhiány van. Nem megfelelő a műszakiak szakmai továbbképzésben való részvétele. A képzésben részt vettek és a résztvevők aránya az összes műszaki alkalmazottakhoz viszonyítva nem változott, mintegy 33 százalékos. Ennél is rosszabb a helyzet a nyelvtanulás terén. Szembetűnő az egyéb állományban dolgozó mérnökök és technikusok létszámának ugrásszerű fejlődése (1960—76. között 257 főről több mint 2003 főre nőtt), ami egyrészt pozitív tendencia, de csak ott, ahol a műszaki állomány szakmai színvonala — ezen belül a mémökök-technikusok száma, összetétele stb. — megfelelő és az iparág jellege ezt meg is követeli. Ott viszont, ahol a műszaki állomány sem számszerűségében, sem összetételében nem éri el a kívánt szintet, elgondolkoztató, hogy miért magas az egyéb állományban levő műszaki végzettségűek száma. A műszakiak utánpótlásának tapasztalatai vegyes képet mutatnak, de összességében egészséges a fejlődés. Az ösztöndíjas-rendszer szinte minden vállalatnál megtalálható, de szerepe az utánpótlás biztosításában csökkent, ugyanis hiányosságai ma is ugyanúgy fennállnak, mint tíz évvel ezelőtt. A műszaki dolgozók kinevelésének fő formája ma mára vállalati állományból történő beiskolázás esti és levelező oktatásra. Ennek előnye — többek között —. hogy az elméleti tudással egyidőben kellő gyakodati-vezetési tapasztalatokra is szert tesz a dolgozó, és az sem elhanyagolható, hogy végzettségük után döntő többségük a vállalatnál is marad. A fiatal műszakiak gyakorlati és vezetési tapasztalatainak megszerzése vállalatonként változó, eltérő módszerű és színvonalú. A nagyobb vállalatoknál a „fogadási tervek", „foglalkoztatási tervek", „igazgatói utasítások" stb. tételesen tartalmazzák a fiatalokkal való foglalkozást E tervszerű foglalkozás viszont nincs meg a kisebb vállalatoknál. A nsHkiak részvétele a lenelésben A műszók iák termelésben való részvételének megoszlása az utóbbi tíz évben pozitív és negatív irányban is változott A termelőmunkában illetve a kutatáson és fejlesztésen dolgozó műszakiak számának növekedése (1966. évi 35.5 százalékról 1976-ban 44,3 százalékra. illetve 7.1 százalékról 15.6 százalékra) a műszakitechnikai fejlődéssel együttjóró tendencia. Az általános és adminisztratív irányításon dolga zók számának növekedése nemcsak baranyai jelenség, de elgondolkoztató, hogy ez a termelőmunka előkészítésén dolgozók számát érintette negatívan és ott arányuk mintegy felére esett vissza. A műszakiak anyagi-szociális. erkölcsi megbecsülése arányban áll a termelésben elfoglalt helyükkel. A családi helyzetükkel ösz- szefüggő jellemzők — 14 százalékuk nőtlen, döntő többségük nem tartozik a többgyermekes családok közé. lakás- helyzetük az átlagosnál jóval jobb stb. — lényegesen nem változtak az elmúlt tíz évben. A műszakiak bérezését nem lehet elválasztani az adott vállalat többi dolgozóját érintő bérpolitikától. Ez kifejeződik abban is, hogy jövedelműk alakulása több tendenciában alig tér el az összes foglalkoztatottakétól (1960—76. között az éves átlagos fejlődési ütem mintegy 35—17 százalékos volt. 1976-ban a foglalkoztatottak átlagbére 3400 Ft volt. o műszakiaké 4900 Fi)- A jövedelmek növekedése differenciáltan következett be. de ez nem minden esetben jelentett pozitív vonást azaz ez a bérnövekedés bizonyos területeken — vállalatok között — nem szolgálta helyesen a műszakiak elosztását A műszakiak keresetűk alakulásával döntő többségében meg vannak elégedve. Az anyagiakkal párhuzamosan a műszakiak erkölcsi megbecsülése is kiemelt Mutatja ezt bogy „Kiváló Dolgozó" kitüntetéssel több mint 40 százalékuk, miniszterivel 11 százalékuk, kormánykitüntetés- sel 15 százalékuk rendelkezik. A műszakiak döntő többsége ragaszkodik a vállalatához. Ezt mutatja: vállalatoknál 10 éven felül dolgozók aránya az 1966. évi 45 százalékról 52 százalékra emelkedett a mérnököké és technikusoké még nagyobb mértékben — 31 százalékról 45 százalékra, illetve 39 százalékról 57 százalékra. A műszakiak magas párttagsági aránya (1966-ban 34,4 százalék) tovább nőtt (1976 ban 36 százalék), a mérnököké az átlag alatt van (33 százalék). a technikusoké pedig felette (38 százalék). A politikai iskolázottság és a politikai továbbképzésben való részvétel ma is erősen differenciált de az elmúlt tíz év alatt a politikai végzettséggel rendelkezők aránya mintegy a duplájára nőtt A műszakiak többségére a politikai aktivitás a jellemző. Társadalmi munkában való részvételüknek igen széles skálája bontakozott ki: oktatási tevékenység (politikai, szakmai). szocialista brigádok munkájának segítése, politikai, társadalmi és állami szervek testületéiben, vezetőségeiben tisztségvóllalás, a MTESZ, MHSZ. NEB, HNF munkájában való aktív részvétel stb. 1966-ban a műszakiak 21 százaléka töltött be választott társadalmi funkciót. 1976-ban 23 százalékuk. Imkk aivekszik i Bisakiak szerepe A megye gozdasógónak további fejlődése, iránya és a műszakiak szerepének növekedése szükségessé teszi, hogy a problémákat összegezzük és azok megoldására különböző intézkedések történjenek. Néhány ágazatban (tanácsi és szövetkezeti ipar. könnyűipar) és üzemnél nem megfelelő a mérnökök, technikusok aránya, sok a nem kellő képesítéssel rendelkezők száma, több szakmában szakemberhiány van. több vállalat van, ahol indokolatlanul magas az egyéb állományban dolgozó mémökök-technikusok száma. Az általános és adminisztratív irányításon dolgozók száma túlzottan nőtt. A műszaki végzettségűek előléptetésének akadályai: a szakmai féltékenység, a szemléletbe™ torzulások. Az egyéb állományban levők kiemelésének sok esetben az anyagiak mértéke szab határt. Nem kielégítő a szakmai továbbképzésben való részvétel. Több vállalatnál az alapbéren felül juttatások fizetéskiegészítő jellege ma is fennáll, az összkereset nagysága nem mindig tükrözi a vállalat népgazdaságban elfoglalt helyét, szerepét . A vizsgálat és az elemzés összességében azt igazolta, hogy szinte minden területen a fejlődés a meghatározó. Az értelmiség e fontos rétegének magatartása, a közéletben betöltött szerepe, a termelésben végzett munkája alapján döntő többségében pozitív. A műszakiak többsége az általános és szakmai műveltség, a hozzáértés és a politikai megbízhatóság tekintetében megfelel a követelményeknek. ami azért is nagy jelentőségű, mert sok — közel 100 000 — ember tartozik a vezetésük és irányításuk alá. Sajgó Jenő, a Megyei Pártbizottság osztályvezető-helyettese A kultúra és az életmód közötti bonyolult és szövedékes kölcsönhatósok természetét szeretnénk röviden vázolni, megmutatva őzt a folyamatot, amelyben a „felülről jövő szocialista kultúra fokozatosan bomlasztja szét a régi, konzervatív életmód kereteit. Szeretnénk utalni továbbá arra is, hogy csak oz a kultúra lehet termékenyítő és serkentő, amelynek befogadására az egyén, illetve a csoport életmódjában uralkodó elemek képesek. A kultúra fogalmát kettős értelemben használjuk. A kultúrán értjük egyrészt az ember, a társadalom által felhalmozott, történelmileg átörökített hagyományok révén megőrzött, újjáteremtődő szellemi. morális értékek összességét. Az így értelmezett kultúra — mely a sokoldalú, harmonikus szocialista embereszmény megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze — meghatározott objektivációs rendszert jelent. Másrészt viszont a kultúra magában rejti azt az eljárást is, ahogyan az egyének az adott kultúrkincset felhasználják, ahogyan beépítik társadalmi, biológiai testükbe. Ez a beépítés közismert módon az individuumok sajátos életmódjának keretei között lehetséges. A kultúra fenti kettős értelmezésében a nembeliség állandó gazdagodása és ennek az egyén személyiségébe való interiorizációja jelenik meg. A megismerő, objektiváló, viszonyteremtő funkció is hordoz axiológiai, kultúrképző mozzanatokat, nem is beszélve az értékteremtő funkcióról, melynek következtében a szellemi értékek hihetetlen gazdagsága mint heterogén objektivációs rendszer jelenik meg az individuum számára. Az értéktermelő folyamat önmagában is sokszínű és sokszintű. Az értékek léte a konkrét történelmi, társadalmi, települési, osztály- és egyéb viszonyok optikáján törik meg. Ezáltal nyernek az értékek sajátos csoportot és partikuláris színezetet. A kultúra értékteremtő jellegében sajátos, történelmileg létrejött képződmények révén őrződnek meg, teremtődnek újjá azon szokások, kultúrértékek, amelyeknek kohéziós ereje képes — akár hosszú évtizedeken keresztül — összetartani a különféle életmódok komponenseit. Az életmód struktúrájában található maradandó mozzanatok nem érthetők meg anélkül, hogy létrejöttük ontológiai feltételeiben, körülményeiben ne fedeznénk fel kultúra- és értékképző mozzanatokat. E gyökerek lenyúlnak az életmód keletkezését megelőző életforma alapjáig is; és onnan, nyelvi, vallási, szellemi formában — sokszor új tartalmat nyerve — integrálják a közösséget és létének formai kereteit. Szinte hihetetlen az a szívósság, az a kreativitás, amely- lyel a különféle, történelmileg is letűnt életmódokban felfedezhető kultúrmozzanatok, értékek átmentik létüket és érvé. nyűket az egészen új életmód- struktúrába. Parasztságunk évezredes földéhsége közismert. Szintén közismertek azok az értékek, amelyek révén a kis „vagyonkához" még egy hold földet ragasztott a szorgalmas, törekvő. aszketikus életformában élő paraszt Számos pozitív ér- tékpredikátumú mozgató elem ma, a szocializmusban — paradox módon — a visszájára fordult. Az olyan értékek, mint pl. a takarékosság, a gyűjtési mánia, a szívósság, a munkaszeretet napjainkban a parasztság jövedelmének és életmódjának nagyon is szembeötlő ellentmondásaiban nyilvánulnak meg. Szociológiai felmérések kimutatták az „ingázóknál" (ezek hazánkban egymillióan vannak) a következőket. Az ingázók napi 4 órás fárasztó utazás után. 8 órai gyári munka végeztével még jó néhány órát dolgoznak a háztájiban, illetve mellékfoglalkozásukban. Viszonylag magas jövedelmük ellenére az új életforma kereteit nem tudják „kulturáltan" kihasználni. Az ilyen érték-újjáteremtődés nem jár mindig kulturális szintnövekedéssel. Az életmód adta lehetőségek és az új kulturális szféra között nincs meg a harmónia. Minden kultúra alapja — írja Lenin — a szabad idő. Mélyréteg-szociológiai vizsgálatok szerint Magyarországon a rendelkezésre álló szabad idő 65—70 százalékában dolgoznak. Művelődésre mindössze 10—12 százalék jut Mielőtt a kultúra és az életmód viszonyának elemzéséhez fognánk, definiáljuk röviden az életmódot. Az életmód a mindennapi lét reprodukciójának és továbbfejlesztésének történelmileg kialakult rendszere, az a komplex társadalmi forma, amelynek keretei között az individuális lét kibontakozik és kiteljesedik. Semmilyen társadalmi formának és integrációnak nincs olyan jellegzetes paraméterrendszere, mint az életmódnak. A település adta determinánsoktól a munkamegosztásban elfoglalt helyen keresztül a különféle rétegek, csoportok sajátos nemzeti, társadalmi mozzanataiig az életmód komplex módon magóban foglalja a magánélet és a közélet számos tényezőjét. A partikuláris lét újrateremtésén túl az életmód főbb determinánsai az anyagi és a szellemi, kulturális értékek in- teriorizációjának módját is befolyásolják. Az életmód az a közeg, amely leghívebben képes megőrizni számos kultúrértéket, de ugyanakkor képes arra is, hogy makacsul ellenálljon számos új, haladó értékeket manifesztáló társadalmi törekvésnek. Az életmód alapjait képző ősi, konzervatív elemek nagyon távol állnak a „fentről” jövő forradalmi, radikális változásoktól. Hadd utaljunk a természeti viharokat különbö. zőképpen átvészelő magas lombú fa és az alatta levő fű hasonlatára. Or. Esték Tivadar
