Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-09 / 97. szám

1978. ÁPRILIS 9. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Távlati fejlesztési koncepció 1990-íg Szigetvár előre tekint izömitanak a lakosság segítsegere is A malom-völgyi gát már elkészült Felfedezésre vár a Malom-völgy II völgyrendszer lesz Pécs új kirándulóhelye Duzzad már az első mesterséges tó Szigetvár előre tekint. Az 1966-os várossá alakulás óta végbement — néha talán spontán — fejlődést a céltu­datos városfejlesztéssel kíván­ják felváltani. Az 1990-ig ter­jedő időre — tehát két teljes tervidőszakra — szóló távlati fejlesztési koncepciót nemrég fogadta el a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. A határo­zat szerint a koncepcióban foglaltakat a középtávú tervek összeállításánál figyelembe kell venni, s törekedni azok meg­valósítására — a rendelkezés­re álló anyagi eszközöktől füg­gően. A távlati fejlesztés irá­nyának meghatározása idősze­rű volt: a tanácsok hamarosan hozzákezdenek hatodik ötéves tervük összeállításához. Az elfogadott koncepció egy minden részletre kiterjedő hosszabb tanulmányra alapult, amit a Polláck Mihály Műsza­ki Főiskolán dolgoztak ki ,,Szi­getvár és környékének fejlesz­tési problémái" címmel. Ez is — mint minden más hasonló tanulmány — a népességszám várható alakulásából indult ki. A népesség-előrejelzést két változatban dolgozták ki, a ta­nácsi koncepció egy közepes értékkel számolt, s eszerint az 1976. január 1-i 11 600 fős la­kosságszám 1990 végére 16 000-re nő, s ezen belül a munkaképes korú lakosság szá­ma 7000-ről 9700-ra emelke­dik. A termelő iparban foglal­koztatottak létszáma kismérték­ben növekszik, a mezőgazda­ságban létszámcsökkenéssel le­het számolni, erősen növekszik viszont az egyéb ágazatokban foglalkoztatottak száma. Erre ösztönöz a város középfokú központ szerepköre is. Sziget­vár vonzáskörzete kiterjed az egész járásra, sőt Sellye térsé­gére is. Ez 61 községet és mint­egy 41 000 főt jelent. S mint­hogy aprófalvas területről van szó — a települések átlagos létszáma nem haladja meg a 400 főt —, a lakosságellátás különböző ágazataiban külön­leges szerepe van Szigetvár­nak. A város iparára jellemző, hogy többségében nem bír he­lyi önállósággal, ami a fejlesz­tési döntéseknél, a városfej­lesztésben való részvételnél gátló tényező. A város mégis úgy látja, hogy Szigetvár ipa­rát a meglévő bázison célszerű továbbfejleszteni. Munkaerőbő­ségre azonban nem lehet szá­mítani, ezért az intenzív fej­lesztést, a műszaki-technikai színvonal emelését tartják jár­ható útnak. Dinamikus fejlesz­tésre van szükség viszont a szolgáltató iparban, hiszen itt viszonylag jelentős a lemara­dás és itt kell érvényesülnie leginkább a város középfokú ellátó szerepkörének. Közlekedés, kereskedelem, lakás- és kommunális ellátás, egészségügy — itt várnak a tanácsra a legnagyobb felada­tok. A közlekedést illetően a belterületi utak városi szintű — járda, csatornázás stb. — ki­építésére kell törekedni; a 6-os főközlekedési út városi átkelé­si szakasza rendkívül szűk át­bocsátóképességű, egy elkerü­lő úttal való kiváltása egyre kényszerítőbb erővel jelentke­zik; már a következő tervidő­szakban meg kell építeni az autóbusz-pályaudvart, s elke­rülhetetlen a helyi tömegközle­kedés megoldása is. Szigetvár kereskedelmi hálózata már 1975-ben kétszer akkora for­galmat bonyolított le, mint a város lakosságának igénye. A ruházati kereskedelem forgal­ma egy 30 ezres városénak fe­lelt meg! Abban az évben az összes kereskedelmi forgalom értéke 292 millió forintot tett ki, a város várható fejlődésé­ből, az ellátó szerepkör erősö­déséből következően 1990-ben meghaladja az 1 milliárd fo­rintot. Ebből pedig olyan kö­vetkeztetés vonható le, hogy a mostani mintegy 6 ezer négy­zetméternyi eladóteret a há­romszorosára kell növelni. Ma még hiányoznak a nagy át­eresztőképességű kereskedelmi egységek, tehát ezek létesítésé­re kell törekedni. A 15 éves lakásépítési prog­ram keretében Szigetvárott 1386 lakás épült, a város la­kásállományának minőségi ösz- szetétele mégis kedvezőtlen. Az 1975—1990 közötti idő­szakban 2400 lakásigénnyel számol a város, azaz ennyi lakást kellene megépíteni. A vártól nyugatra eső területen, a Lenin lakótelepen 1400 la­kást építhetnek, a 80-as évek végén azonban meg kell kez­deni a Turbéki utca és a volt kaposvári vasútvonal közötti terület előkészítését, ahol to­vábbi 450 lakás építésére nyí­lik majd lehetőség. A belváro­si rekonstrukciós területen tervidőszakonként 50 lakás építésével lehet számolni. A lakásépítéssel szorosan össze­függ a közüzemi ellátás. Idén helyezik üzembe a napi 3000 köbméter kapacitású vízmüvet, amelynek kiszolgálására a 80- as évek elején újabb vízterme­lő kutakat kell fúrni, az évti­zed végén pedig esedékessé válik a vízmű 3000 köbméteres kapacitásbővítése. 1990-ig 95 százalékos vízellátással kell számolni, ennek megfelelően kell majd a hálózatot is ki­építeni. A város 2000 köbmé­ter kapacitású szennyvíztisztító telepének építését megkezd­ték, 1990-ig azonban szüksé­gessé válik a kapacitás meg­kétszerezése. 300 új óvodai helyre lesz szükség 1990-ig, 20 új általános iskolai tantermet kell építeni, foglalkoznak egy bentlakásos gyógypedagógiai intézet létesítésének a gon­dolatával, az egészségügyi szakközépiskolai képzés meg­szervezése viszont már tény: az új tanévtől már megindul az oktatás. Ennek szükséges­ségét a folyamatban lévő és a várható egészségügyi fejlesz­tés indokolja. Épül a 330 ágyas ideg-elmekórház, amelyhez kapcsolódóan egy új, 220 ágyas kórházat kellene létesí­teni — részben a város von­záskörének kiszolgálására is. Szükség van továbbá egy 17 munkahelyes rendelőintézetre is. Szükség van .. . Mindarra, ami a koncepcióban szerepel, valóban szüksége van Sziget­várnak. De vajon 1990-ig ki­pipálhatják-e valamennyit, mint megvalósultat? Tinusz Já­nos tanácselnök nem titkolta: „Ennek a koncepciónak sem­milyen anyagi fedezete nincs, de naponta forgatnunk kell, hogy a benne lefektetett irány­elvek vezessék elképzelésein­ket ...” Kovács Tibor, a Vá­rosi Pártbizottság titkára sze­rint: „Most az a cél, hogy a szigetváriak minél szélesebb -körben megismerjék a koncep­ciót, aminek valóraváltásában a közreműködésükre számí­tunk . . .” Bernáth Béla, a Szi­getvári Konzervgyár igazgatója: „Hasznos az ilyen távlati kon­cepció vállalati szempontból is, hiszen tudunk mire fejlesz­teni .. .” Mintha sok kicsi félholdacs- ka kapcsolódna egymáshoz, furcsa S-formákat alakítva ki: ilyen alakú a 10—12 kilométer hosszúságú Malom-völgy, Pécs déli határában. A nyolc ma­lom völgyének is nevezhet­nénk, hiszen pontosan ennyi található benne, a nyugati pe­rem félszigetszerűen benyúló partjain: három romban, egy dohog, egy leállt, de teljes eredeti pompában, a többiek félig-meddig még őrzik kopott ipartörténeti szépségüket. Hol a Malom-völgy, mit té­vesen Málom-völgyként is em­legetnek: ez a málomos meg­nevezés már nagyon beivódott a köztudatba. A Mecsekről nem látni bele, pedig majdnem annak tart, hol a Jakab-hegyet, hol a Mi­sinát célozza meg egy-egy éles kanyarral. A Ivov-kertvá- rosi faiskolánál kezdődik a 30—40—60 méter mély, Í00— 200 méter széles völgyrend­szer és kinyúlik a pogányi rep­térig, közben áthúz benne a keszüi műút, majd a kökényi műút, súrolja Keszü és Kökény falualját, középen békésen csordogál a Práró névre hall­gató vadvíz. A hasznos, szelí­dített víz a nyugati szegélyen folyt, megemelve egy mester­séges csatornában, ami most is őrzi eredeti mederformáját, csak fű béleli. Alig 20—30 éve ezen zuhogott alá a víz, néhol mesterségesen megemelve, hogy hajtsa a malmokat. Gyönyörű völgy! Ahol le­csap a Mecsekről idesodródó hűvös főnszél, ott most kanka­lin, illatos hunyor virít. A Prá­ró elvadult szinte mindenütt, de középen szép tükörben fénylik a vize, gyakran tóvá duzzad, néhol kisebb patakok sietnek bele, az egész vízrend­szer a faiskolának tart. Ahol ered, a Csontosi-csárdánál sok apró -forrás buzog, a legna­gyobb ma is örvénylő, tölcsér alakú. Neve Boszorkány-víz, a monda szerint szénás szekere­ket nyelt el kavargó, súgó vi­ze. Füzesek, csalitosok, náda­sok, zsombékok, kicsi-nagy szi­getek alig háborgatott mesébe illő világa. Néhol nagy fák ágaskodnak a parti dombtető­kön, villámcsapásoktól félig el­szenesedve. S a malmok? Látni a sióju­kat, a vízgyűjtőjüket, a kista- vukat, ahonnan megszelídülve csordolgált vissza a víz a Prá- róba, a vízszintjelző vaskere­ket a falban, a kör alakú, vi­lágos foltot a nagykövű ház­oldalban, ahol a malomkerék állt. Most nyomata utal csak rá, az a rész, ahová alig ért be a napsugár és szegélyére békaszínű testes mohákat hiz­lalt a szél. Nyikorgó, imbolygó három-négyszintes, ódón épü­letek, falépcsőkkel, ma is még fényesre koptatott korlátokkal, ma is még féltve őrzött fasaj­tárokkal. S mindenütt ott a malomkövek rózsaszínben, kék­ben, meghasadva, küszöbnek téve, vagy a partomlásba tá­masznak. Sorrendben így kö­vetkeznek: elöl az Urasági-, majd a Marton-, a Loncsár- (Dió), Vég- (Vörös), Sabak- (Trényi), Száraz- (Kessler), a Mussung-, majd a Csontosi- féle malom. Az utóbbinál kocs­ma is állt és szél hajtotta. Helyreállítani tán nem is vol­na rossz; a Mussung-félét pe­dig teljes eredetiségében meg­őrizni, hisz oly szép, nemcsak ipartörténetileg, de népművé- szetileg is. Kár, hogy a legtöb­bet elnyeli majd a két mester­séges tó, melyek az elkövetke­ző években készülnek el, pedig megmaradhatnának, mint han­gulatos pihenőhelyek, hisz erős partoldalban magasodnak. Az első mesterséges tó tölté­sét március 13-án megkezdték, már duzzad Kökénynek, ami épp a déli végében egy való­ságos hegyen emelkedik. Lesz benne egy sziget is a Bagoly­vár irányában. Tán idővel ki­emelik a hatalmas tuskókat, eldöntött, korhadt fákat, mert otthagyva mind jövendőbeli balesetforrás. A 100—150 mé­ter hosszú gát, mint egy fény­lő, kékkövű betonkapocs fog­ja össze a két partot, össze­láncolja az itt már heggyé erő­södő dombokat. Lankáin most nagy erővel fásítanak: március 28-án a széchenyisek és a kertvárosi 2-es iskola tanulói dolgoztak, nyírt- és vérszilvát ültettek. Ezen a tavaszon négyezret tesznek a földbe, előnevelte­ket, már a fele helyén áll. Hangulatos ligeteket alkotnak majd. Idén a tó körüli sétaút egy részét is megépítik társa­dalmi összefogással. A fásítás­ban a legkészségesebb part­nerek a posta, a szén- és érc­bánya, a Zsolnay gyár. Két-három év múlva szeret­nének végezni, a végleges megnyitás is csak akkor várha­tó. Lvov-Kertváros kiránduló­központját alakítják ki a Ma­lom-völgyben az elkövetkező években. A vadromantikájú, csodálatos helyet még a kör­nyékbeliek is alig ismerik, fel­fedezésre vár a pécsi termé­szet. völgybe rejtett, mesés szépsége. Csuti J. Az egész 6-os út legszűkebb szakasza Szigetvár belvárosán vezet keresztül. Kerülő úttal való kiváltása egyre kiegyenlítöbb erővel jelentkezik. Fotó Erb János Hársfai István Tavaszi nagytakarítás Pécsett Útfestések, felüljáró-tisztítás, lomtalanítás Nemcsak a Pécsre látoga­tóknak, hanem a „bennszü­lötteknek” is feltűnt az utóbbi időben: szemmel lát­hatóan szépül, csinosodik a város. Tisztábbak lettek az utcák, eltűntek az egyes he­lyeken addig virító szemét­hegyek, újak váltották fel a télen megkopott útburkolati jeleket. — Március közepén kez­dődött és legkésőbb április végéig tart Pécs szokásos évi nagytakarítása — ma­gyarázza a helyzetet Gyime- si László, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat igaz­gatója. — Vállalatunk 10 seprő- és mosókocsija, közel 100 utcaseprője járja a vá­rost, tisztítja a tél folyamán lerakodott port, piszkot. A munkát felülről, a Mecsek oldaláról kezdtük, s onnan haladunk fokozatosan dél fe­lé. Azóta, hogy telephelyün­kön kutat fúrtunk és hozzá 200 köbméteres víztárolót építettünk, a korábbi 20—25 percről harmadára csökkent az öntözőautók feltöltési ide­je, így többet fordulhatnak naponta. Arról nem is be­szélve, hogy többé nem a város vízkészletét használ­juk öntözésre. De a locsolás még nem minden. Újrafestik az útbur­kolati jeleket, eltűntetik a hepehupás utak kátyúit, a KPM Közúti Igazgatósága pedig az útjelzések „felfris­sítésén" túl megtisztítja a közlekedési táblákat és a fe­lüljáró korlátáit. Mindez ré­sze a tavaszi nagytakarítás­nak. S mi még? Hát a lim­lom akció, aminek keretében április végén a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat teherautói összegyűjtik és in­gyenesen elszállítják a ház­tartásokban feleslegessé vált kocátokat, feltéve, ha igény lesz rá, mert eddig ennek ellenkezőjét tapasztalták. A köztisztasági szakembe­rek legutóbbi pécsi körsétá­ján derült ki, hogy Pécs több pontján illegális szeméttele­pek szennyezik a környeze­tet, csúfítják a városképet. Ilyenek vannak többek között az Alkotmány és a Mező Im­re utcában, a Donátusi úton. A nagytakarítás során eltüntetik ezeket a bűzforrá­sokat, helyükre nagy befo­gadó képességű szemétgyűj­tő konténereket tesznek. Állandóan söprik, öntözik az utcákat, de még így is sá­rosak. Hogy honnan a szeny- nyeződés? íme a magyará­zat: elszaporodtak az önké­nyes „honfoglalások”, a nem aszfaltozott talpalatnyi föld­területek birtokbavétele, autóparkolási célokkal. A csillaggarázs eme sajátos formáinak teljes feltérképe­zése most folyik, aztán majd zúzalékkal szórják be ezeket a házak közötti foghíjakat, hogy megakadályozzák , a sárfelhordást a közutakra. A tavaszi nagytakarítás nyomán új „köntöst” kap Pécs városa. Hogy végül is milyet? — ez csak április végén derül ki igazán. H. L. i

Next

/
Thumbnails
Contents