Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-26 / 85. szám

I DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. MÁRCIUS 26. Sárköz mestere Steig István nevét egyszerű névtábla hirdeti a szekszárdi házán. A híres fazekasmester egykori habánok leszármazottja, ma a Népművészet Mestere, gyermekként, apjától-nagyapjától tanulta mesterségét. A század húszas éveiben kezdett mesterségéhez, ne­vét ma már országszerte jól ismerik, jellegzetes sárközi mintái, zöldszinű kancsói, táljai legnagyobb élő népművészeink sorába emelik. Steig István, a Népművészet Mestere legszebb munkáinak egyi­kével mr Őslénytani múzeum a hegy gyomrában Húsvéti népszokások A Steig-gyűjtemény egy részlete A tatai barlangkutatók nyolc évvel ezelőtt kezdték meg egy üregrendszer feltárását a város fölé emelkedő Kál­vária-domb egykori kőfejtőjének mész­kőtömegében. A kitartó sokszor kímé­letlenül nehéz munka eredménye, hogy ma már csaknem 400 méteres szakasz ismert és járható, az ennél még sokszorta nagyobbnak Ígérkező barlangrendszerből. Tudományos szempontból és eszté­tikailag is páratlan értékű a barlang úgynevezett nagy folyosója. Ebben a szakaszban sok száz, az anyakőzetből -a víz oldó munkája révén féldombor­művesen kipreparálódott őskagyló- kövület látható. A mintegy 160 millió éves, szív alakú, ökölnyi vagy gyer­mekfej nagyságú kagylók a Triász­tenger jellegzetes őslakói voltak, multimilliárd szám éltek az egykor hazánk területén hullámzó tengerben. Mészkővázaik kőzetalkotó mennyiség­ben halmozódtak fel a tenger mész- iszapjában, s most a barlang anya­kőzetét alkotják - valóságos őslény­tani múzeumot teremtve a hegy gyom­rában. Ezekről o Megalodus nevű őskagyló-kövületekről nevezték el a tatai új barlangot. A húsvét ősi hagyományok­ban, szokásokban gaz­dag ünnepek között is megkü­lönböztetett helyen áll; a hoz­zá kapcsolódó szokások köré­nek bősége tulajdonképpen a tavaszfordulóval függ össze. A földműves népek életében a ta­vaszi munkák kezdete, a no­mád pásztornépek életében pe­dig a téli szálláshelyről a nyá­ri legelőkre költözés nagy ese­ménye volt. Valószínűleg a mi őseink is a tavaszfordulótól számították az új év kezdetét. Az ünnep jellegéből követke­zik, hogy a szokások, hagyomá­nyok alapjai a termékenység­varázsló hiedelmek, ceremó­niák. írásos emlékek tanúsága szerint a Kárpát-medencébe érkezett magyarok, akik fokoza­tosan tértek át a nomád pász­toréletről a földművességre, még évszázadokon át fenntar­tották a téli és a nyári szállá­sok rendszerét, s így maradhat­tak fenn a költözéssel, illetve a Patikából bárhelyiség A gyógyszertái-matuzsá- lemek felett eljárt az idő, de a legszebbeket mú­zeumként őrizte meg « az utókor, illetve a tudomá­nyos kutatómunka. Az or­szág egyik legszebb ba­rokk patikája, a kőszegi gyógyszertár, ma az Ipar- művészeti Múzeum egyik dísze, a régi híres Török patika pedig a Semmel­weis Orvostörténeti Mú­zeumban kapott otthont. Ez utóbbi még lebontása­kor is tartogatott meglepe­tést: a régi vényfiókok mé­lyén Kossuth és Deák ne­vére kiállított recepteket is találtak. A pesti belváros egyik patinás gyógyszertára volt a Kígyó patika, a Kígyó utca és Váci utca sarkán. A múlt század utolsó évti­zedében neogót stílusban épített patika felett is el­járt az idő, át kellett épí­teni. Berendezése, bár ne­mes fákból készült, annyi­ra nem volt értékes, hogy újból felállítsák vagy kiál­lításon mutassák be, így lebontása után az Egész­ségügyi Minisztérium pin­céjében porosodott. Ami­kor aztán a balfi gyógy­szállót építették, a belső berendező merész ötletével a régi Kígyó patikát hasz­nálták fel a gyógyszálló bórhelyiségének kialakítá­sára. A tatai kutatócsoport — bányász, nyomdász, geológus, lakatos, diák, gépész és elektromérnök — eddig 70 000 munkaórát fordított a Megalo- dus-barlang feltárására, jelenlegi 400 méteres szakaszának járhatává téte­lére. További céljuk a barlang még ismeretlen szakaszainak feltárása, s az eddig feltárt részek kiépítése tu­risztikai, idegenforgalmi célokra. Két- három éven belül szeretnék Tata ma még rejtett kincsét megnyitni a nagy- közönségnek. Ráb Erzsébet tavasz köszöntésével kapcsola­tos szokások is. Ma már nehéz különválasz­tani, hogy az élő hagyományok között mi volt eredendően ma­gyar és mi került az évszáza­dok során a szomszédos népek szokásaiból kultúránkba. Min­denesetre már a kora középkori írások is utalnak az „öntözés” és a tojással kapcsolatos szo­kások elterjedtségére. A tojás ősidők óta szinte egész Európá­ban és Ázsiában a termékeny­ség általános szimbóluma. A festett tojást — o díszítés sok vidéken szinte különálló nép- művészeti ág — sok országban ismerik. Festett tojást ajándé­koznak húsvétkor a köszöntés­re érkező látogatóknak, több­nyire gyerekeknek, fiataloknak. Ma már ritka az, hogy fiatolok A múlt év végén megtartott isztambuli energetikai világkon­ferencián megállapították, hogy a világ energiaigényei 1990-ig évente 3,3 százalékkal növeked­nek. Ez elmarad ugyan az el­múlt évtized évi 6 százalékos növekedési ütemétől, az összes felhasználás azonban az ezred­fordulót megelőző évtizedben még így is kétszerese lesz az 1970. évinek. Az energiatermelés jelenté­keny növelésében a következő évtizedekben is elsősorban ma ismert, hagyományos energia- hordozókra kell támaszkod­nunk; természetesen a atom­erőművek hálózatának további bővülésével a nukleáris erede­tű villamosenergia-termelés je­lentékeny növekedésére lehet számítani. Mindinkább előtérbe kerül azonban a környezetkímé­lő energiaszolgáltatás is. Noha a világértekezleten elhangzott vélemények szerint a megújuló energiaforrások — például a nap-, a szél-, a geotermikus energia - csak a század végén játszhatnak jelentős szerepet az — lányok, legények — tojással telt tálat küldenek egymásnak annak jeleként, hogy egy élet­re testvérré fogadják egymást. Az öntözés szintén a termé­kenység-varázsló szokások kö­zé tartozik, A környező népek közül egyesek — például a len­gyelek — ismerik, ám inkább a vesszőzés szokását sorolják a húsvéti termékenyséa-vo'ó7<;ló hiedelmek közé. A magyaroknál — mint az középkori írásokból, egyházi tilalmakból kitűnik — a locsolásnak ősi gyökerei van­nak. Már hosszú évszázadokkal ezelőtt országosan elterjedt és általános szokás volt. Ódon krónikákat lapozva olvashatjuk, hogy húsvét másnapján a fér­fiak végigjárták az ismerős há­zakat, verses köszöntőket mond­tak, azután vízzel bőségesen energiagondok megoldásában, több országban már foglalkoz­nak ezek gyakorlati megvaló­sításával. Különösen a Nap su­gárzó energiájának kiaknázá­sára indultak meg az erőfeszí­tések. A napsugárzás hasznosításá­ra jelenleg két út kínálkozik. Az egyik: anyagok felmelegíté­se kisebb-nagyobb területről optikai úton összegyűjtött su­gárzással. A másik: villamos áram előállítása közvetlenül a Nap sugárzási energiájából. A fényelemek fejlesztésének az űrkutatás nagy lökést adott, s néhány konstrukció már jól bevált energiaforrásként. A fej­lődést igazolja az a tény is, hogy e készülékek hatásfoka a kezdeti néhány százalékról nap­jainkra mintegy 10—15 százalék­ra nőtt. Mivel azonban a nap­sugárzás intenzitása a földraj­zi helytől, évszaktól, valamint a napszaktól függően is válto­zik, így naperőművek telepítése elsősorban ott gazdaságos, ahol a napfényes órák száma különösen magas. meglocsolták a háziakat. Elő­fordult, hogy a lányokat patak­ba, folyóba dobták, manapság azonban a tréfás túlzások, a kivételek közé tartozik, ha egy egész vödör vizet zúdítanak o lányokra. A locsolkodás szo­kása a városokban is terjed, igaz, más formában. Ma a fér­fiak és az ifjú emberek, sőt a gyerekek is illatos kölnivízzel indulnak húsvétot köszönteni. A gyerekek egyébként hús­vétkor is jól járnak: ez újabb alkalom az ajándékozásra. A csokoládétojás, a nyuszi- és bá­rányfigurák az ablakban vagy a kert bokraiban „várják”, hogy a gyerekek rájuk találja­nak. Közismert, hogy a húsvéti ajándékot a „nyuszi hozza", ám a nyúl mint húsvéti figura, csupán néhány évtizede ter­jedt el, s eleinte csak a város­lakó középosztálybeli gyerekek­hez volt „hivatalos". Gergely Róbert Hazánkban széles körű kuta­tómunka folyik a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatban. A Villamosipari Kutató Intézetben a napener­gia hasznosításának lehetősé­geivel is foglalkoznak. Az in­tézet munkatársai a közelmúlt­ban készítettek el két egység­ből álló, egyenként 40 watt tel­jesítményű szilícium alapanya­gú fotóvillamos (napenergiát villamos energiává alakitó) áramforrást. Jelenlegi kutatá­saik a nagy hatékonyságú nap­elemek gazdaságos előállítsó- ra irányulnak. A feladatok si­keres megoldása már csak azért is előnyösnek ígérkezik, mert a napelemek exportjára is lehetőséa nyílik. Bár nálunk az éghajlati adottságok miatt nem tűnik gazdaságosnak nap­erőmű építése, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a legtöbb napfényt élve­ző városainkban (pl. Kecske­mét, Szeged, Pécs) az ezred­fordulón már kísérleti naperő­mű üzemelhessen. Garancsy Mihály Titkosírás egy Korvinában A budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött korvinák egyike Curtius Rufusnak Nagy Sándorról szóló művét tartalmazza. A kódex előzék­lapján furcsa jelek sorakoz­nak: egy titkosírásnak a be­tűi. Az író személyére könnyen lehet következtetni. A kódex címlapján alul középen, aho­vá a tulajdonos címerét szok­ták festeni, Mátyás király aranygyűrűt tartó hollós cí­mere helyett az Aragóniái család címere található. A könyv tehát Beatrix királynéé volt, a furcsa jeleket bizo­nyára ő írta bele, tudjuk róla, hogy szeretett titkosírást ______________________ haszn álni. Ismeretes egyik le­vele, amelyben testvérének, Eleonóra hercegnének kette­jük levelezése számára új titkos írásjeleket küldött. A tartalom megfejtésére évekkel ezelőtt három könyv­táros vállalkozott, Bibó Ist­ván, Mezey László és Orosz Gábor. Jólléhet, a szöveg a titkosírások egyszerűbb faj­tájával íródott, ahol minden betűnek mindig egyforma, de a többitől különböző jel fe­lel meg, a megfejtés — a tartalomra vonatkozó tám­pontok hiányában — nehéz feladatot jelentett. A könyv­tárosok mégis nagyon ha­mar, egy nap alatt rájöttek a jelek kulcsára. A bejegyzés átírva és ki­egészítve, magyar fordításban így hangzik: „Az Úr 1491. esztendejében, Vízkereszt utá­ni vasárnap jöttem ide Eger­be, harmadnapra utánam jött ide a dicső Ulászló ki­rály, akit 1490-ben, a szent kereszt feltalálása utáni va­sárnap koronáztak meg.” A bejegyzés megértéséhez fel kell eleveníteni a XV. szá­zad utolsó évtizedének törté­netét. 1490-ben, Mátyás ki­rály halála után többen pá­lyáztak a trónra, így Habs­burg Miksa, Ulászló cseh ki­rály, János Albert cseh her­ceg és az özveggyé lett Beatrix. Utóbbit sokan gyű­lölték, nem volt akkora párt­ja, hogy a sikerre reménye lehetett volna, de ő rendel­kezett a bányavárosok fölött, az ő katonái parancsoltak Esztergomban, Diósgyőrött és néhány más várban. Ál­lásfoglalása az új király megválasztásánál sokat je­lentett. A trónról semmiképp sem akart lemondani, s így — csakhogy királyné marad­hasson — kijelentette, hogy hajlandó a megválasztandó uralkodónak kezét nyújtani. Ezt használták ki a cseh király párthívei. Rábeszélték, hogy támogassa Ulászló megválasztását, s egyúttal az ő nevében megkérték a kezét. A kedvező válasz után a rendek 1490. július 15-én Ulászlót elismerték királynak, azzal a feltétellel, hogy Beat- rixot nőül veszi. Ulászló az esküvőt eleinte különböző ürügyekkel egyre halogatta, de helyzete köz­ben megnehezült. A többi trónkövetelő fegyverrel pró­bált igényeinek érvényt sze­rezni. Miksa visszafoglalta Bécset és hadaival Buda fe­lé indult. János Albert pedig Kassát ostromolta. Beatrix felhasználta vőlegénye szo­rultságát és megfenyegette, hogy várait átadja Miksának vagy János Albertnek, ha to­vábbra is vonakodik megtar­tani ígéretét. Ulászló engedett a kény­szernek. Néhány bizalmas embere jelenlétében Bakócz Tamás győri püspök előtt há­zasságot kötött Beatrixszal, de feltételül szabta, hogy a szertartást politikai okokból egy ideig tartsák titokban. A frigy megkötése után -azon­nal elbúcsúzott újdonsült fe­leségétől, hidegen — mint Bonfini írja — „sem csókkal, sem mosollyal, sem nyájas- kodással, komoly arccal, mint idegen az idegentől.” Ulászló később, miután el­lenfelei támadásától meg­szabadult, igyekezett a szá­mára terhes köteléktől meg­szabadulni. A királyné viszont egyre csökkenő reménnyel, de nem csökkent kitartással, évekig küzdött jogai elismer­tetéséért. Végre tíz évi huza­vona után, 1500-ban a pápa érvénytelennek minősítette a házasságot. A döntés után Beatrix kénytelen volt elhagy­ni Magyarországot, még a Curtius kötetet sem tudta magával vinni Olaszország­ba. Vértesi Miklós A kutatóintézet laboratóriumában elektronikus készülékkel mérik a napelem úgynevezett jel­leggörbéjét Az ezredfordulón Pécsett Is? w Epül-e naperőmű Magyarországon?

Next

/
Thumbnails
Contents