Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-18 / 77. szám
1978. március 18., szombat Dunántúlt napló 5 KÜZLEIUIEIUV (Folytatás az 1. oldalról] miszerellátása kiegyensúlyozott, a táplálkozásban nőtt az állati fehérjékben és a vitaminokban gazdag élelmiszerek aránya. Jelenleg az egy főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojásból 80, cukorból 40, tejből 30, zöldségfélékből 15, gyümölcsből 40 százalékkal több, mint 1960-ban volt. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele mintegy ötszörösére emelkedett. — A növekvő mezőgazdasági termelés jó feltételeket teremtett a feldolgozás fejlesztéséhez. Az élelmiszeripar teljesítménye 1960 óta két és félszeresére növekedett. Mintegy 150 új üzem épült, a régiek pedig bővültek, korszerűsödtek. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar kapcsolatában a szerződéses rendszer általános, sokoldalú és kölcsönösen garantált együttműködéssé vált, de a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhang még nem megfelelő. A felvásárlás, az áruforgalmazás személyi, anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése, a hűtő- és tárolótér építése nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés növekedésével. * A Központi Bizottság a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszerioar eddig megtett útjának és jelenlegi helyzetének elemzése mellett behatóan foglalkozott a továbbfejlesztés irányelveivel, fő feladataival. Megállapította: hazánkban a társadalmi és politikai feltételek kedvezőek ahhoz, hogy agrárpolitikánkat töretlenül folytatva eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk és további lendületes fejlődést érjünk el. Az ország természeti adottságai szinte minden fontos élelmiszer előállításához kedvezőek, szükségleteink túlnyomó része hazai termelésből fedezhető. Az élelmiszertermelés növelésének lehetősége felülmúlja a belföldi igénveket. ezért az árutermelés növekvő hányadát értékesíthetjük export útján, O A mezőgazdaság és az élelmiszeripar további intenzív fejlesztése, a termelés dinamikus növelése fokozott követelményeket állít munkánkkal szemben. Alapvető feladat és egvben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele: — szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelése, a minőség javítása;- a nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés tervszerű, arányos fejlesztése, az élelmiszeripar vi- sronylaqos elmaradásának mielőbbi megszüntetése;- a termelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ipari háttér gyorsabb, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit hasznosító fejlesztése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eszköz- és anyagigényének kielégítése; !- a szakosítás, a koncentráció, a gazdasági együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a nemzetközi gazdasági integráció fejlesztése: — az exoortpiacok bővítése, a külkereskedelmi munka színvonalának emelése. O Az élelmiszertermelésben növelni kell az állattenyésztés, illetve a feldolgozó- ipar arányát. A hazai és a külföldi vásárlók igényeit figyelembe véve fenn kell tartani mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A termelési szerkezet előnyös változását segítse elő a termőföld ésszerű hasznosítása, a következetesebb iqazo- dás a termőhelyi adottságokhoz'. a) A növénytermelés fejlődését a hozamok növelésével, a minőség javításával, az elmaradott ágazatok felzárkóztatásával kell elérni. A kenyér- és takarmánygabona hozamait .g jó minőséget adó, bőven termő fajták elterjesztésével és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésével kell növelni. Külön figyelmet kell fordítani alapvető takarmány- növényünk, a kukorica termelésének fokozására és sokoldalú hasznosítására. Fejleszteni kell a kertészeti ágazatokat; a zöldség- és gyümölcstermelés biztosítsa a kiegyensúlyozott hazai ellátást és a gazdaságos export fokozását. Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmónyok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban. b) Az állattenyésztésben általános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, a takarmány hasznosításának, különösen a fehérje felhasználásának a javítása. A hústermelés nagyobb részét a jövőben is a sertés- és baromfitenyésztés ad- jp. A sertéságazatban az iparszerű termelés továbbfejlesztésére, a gazdaságosság fokozására kell törekedni. A baromfi- tenyésztésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve további javítása megköveteli a tenyésztés és a tartástechnolóqia folyamatos korszerűsítését. A hazai fogyasztói szükségletek kielégítése a tejtermelés, az- export lehetőségei pedig a vágómarhatermelés növelését teszik szükségessé. Az adottságok jobb hasznosításával gyarapítani kell a juhállományt, emelni a hozamokat. A szarvasmarhatenyésztést és a juhászatot a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek fel- használására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni. c) A mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás közti aránytalanságokat fokozatosan meg kell szüntetni. A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehetőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban a hús- és baromfi- feldolgozást, a növényolajtermelést és a tartósítóipart szükséges fejleszteni. Az élelmiszeriparban a termelés és a termelékenység kívánatos növeléséhez, a minőség javításához, a választék bővítéséhez, a korszerű áruszerkezethez nélkülözhetetlen a gyártás- és '•vártmányfejlesztés. Az ösz- szes szakágazatban fokozott gépesítésre, automatizálásra, a folyamatos technológiák kiépítésére, az anyagmozgatás, a csomagolástechnika, a raktározás-tárolás feilesztésére, a higiéniai feltételek javítására van szükség. Az állami gazdaságok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaság szocialista fejlesztésében. A hazai tudományos munka eredményeinek hasznosításával, az élenjáró nemzetközi taoasztalatok alkalmazásával több qazdaság kiemelkedő termelési színvonalat ért el. Hazánkban jelenleg 131 állami gazdaság működik, amely a mezőgazdasági terület 13 százalékán gazdálkodik, és az árutermelésnek mintegy 18 százalékát adja. Többségükre jellemző az eredményes vállalati gazdálkodás. Az eszközfelhasználás hatékonysága, a munka- és üzemszervezés azonban még nem kielégítő. Egyes gazdaságok termelési színvonala elmarad adottságaiktól, lehetőségeiktől. Az állami gazdaságok — amelyekben a szakemberek aránya magasabb, a technikai ellátottság lényegesen jobb, mint a szövetkezetekben — továbbra is járjanak élen a me- zőqazdasági termelés intenzív fejlesztésében. Vállaljanak nagyobb részt a mezőgazdaság fő feladatainak megoldásában. A ma még kevésbé eredményesen gazdálkodók is váljanak mielőbb példamutató szocialista nagyüzemmé. Korszerűsítsék az üzem- és munkaszervezést, az adottságoknak megfelelően fejlesszék a termelési szerkezetet. Szervezetten segítsék a fiatal szakemberek felkészítését a gyakorlati munkára, folyamatosan adjanak át felkészült szakembereket a nvengén ellátott szövetkezeteknek. O A mezőgazdaságban döntő szerepet játszó termelőszövetkezetek gyors ütemben fejlődnek. Jelenleg a mezőgazdasági terület háromnegyed részén 1370 termelőszövetkezet működik, és az árualap több, mint kétharmadát adja. A szövetkezetek többsége megfelelően gazdálkodik. A legjobb szövetkezetek termelési színvonala eléri, illetve megközelíti a kiemelkedő állami gazdaságokét. Ugyanakkor egyharmaduk — javarészt a kedvezőtlen természeti körülmények miatt — nehézségekkel küzd. A szövetkezetek szocialista jellege a tulajdon-, a termelési és az elosztási viszonyok fejlődésével tovább erősödött. Kedvező, hogy a szövetkezetekben növekszik a szakemberek és a fiatalok aránya. Egyetemes érdek, hogy valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlődjék. Az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó természeti és gazdasági adottságokkal rendelkező, de közepes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz. Ugyanakkor szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. A termelőszövetkezetek fejlesztésének általános követelménye és fő útja az összes rendelkezésre álló termelési eszköz leggazdaságosabb hasznosítása, az állóalapok bővítése, a szövetkezeti tulajdon gyarapítása, az adottságokkal és a népgazdasági igényekkel összhangban álló termelési szerkezet kialakítása, az ésszerű szakosítás és a vezetés színvonalának emelése. Változatlanul az a cél, hogy a szövetkezeti parasztság élet- színvonala rendszeresen emelkedjék, javuljanak élet- és munkakörülményei: jövedelme a munkásságéval arányosan növekedjék. A munkadíj legyen összhangban a végzett munka mennyiségével és minőségével, a személyes jövedelem pedig nagyobb mértékben függjön a szövetkezeti gazdálkodás eredményességétől. A szociális ellátásban ma még meglévő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elengedhetetlen társadalmi feltétele a szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítése, további erősítése. Az önkormányzqti szervek munkáját folyamatosan hozzá kell igazítani a megnövekedett termelőszövetkezeti méretekhez, a változó üzemi viszonyokhoz. A közgyűlés — a szövetkezetek legfelsőbb fóruma — döntsön a közösséget érintő alapvető társadalmi, gazdasági kérdésekben. Ugyanakkor növekedjék a küldöttközgyűlés, a brigádok, az ágazati és területi részlegek tanácskozásainak szerepe, s ezekbe rendszeresen vonják be a szövetkezeti alkalmazottakat is. Határozottan fel kell lépni a szövetkezeti demokráciát lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen. © A háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság eredményeihez. Termékeiknek mintegy fele a saját szükségletek kielégítését szolgálja, a többit áruként értékesítik. A sertéshúsnak a felét állítják elő, a tojás termelésében, a kisállattenyésztésben, néhány gyümölcs- és zöldségféle termelésében részvételük meghatározó. A háztáji és kisegítő gazdaságok alapjában a mezőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztási szövetkezetek szakmai, anyagi, műszaki segítségére támaszkodva szervezetten termelnek és értékesítenek, szervesen illeszkednek szocialista gazdasági rendszerünkbe. A párt határozottan támogatja a saját munkán és a családtagok munkáján alapuló háztáji gazdálkodást, és fellép annak lebecsülésével, az esetenként előforduló hibás gyakorlattal szemben, amely gyengíti a termelés biz- tonsáaát, egyaránt sérti a termelők és a népgazdaság érdekeit. Ennek megfelelően segíteni kell a háztáji termelés korszerűsítését és szakosodását, és gondoskodni kell a termelési és értékesítési biztonság feltételeiről. © A mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó és a foraalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerűbb egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. Ezek lehetővé teszik az állóeszközök eredményesebb kihasználását és fejlesztését, a tudortiány eredményeinek széles körű alkalmazását, a termelés korszerűbb megszervezését és számos előnyt nyújtanak a feldolgozásban és az értékesítésben. A mezőgazdaságban a legjelentősebb együttműködési forma az iparszerű termelési rendszer, amely jelentős tartalékokat tárt fel. Nagymértékben hozzájárult a termelés színvonalának emeléséhez, különösen a baromfitenyésztésben és -feldolgozásban, a búza- és kukoricatermesztésben. A növekvő követelményekkel lépést tartva gondoskodni kell a termelési rendszerek megfelelő színvonalon tartásáról, fejlesztéséről. Meg kell szigorítani létesítésük és működésük feltételeit. A gazdasági társulások jelentős része építőipari, ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytat. Ésszerűen koncentrálják az elaprózott üzemi eszközöket és a szellemi erőket. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mező- gazdasági építkezésekben és fontos lakossági igényeket elégítenek ki. A társulások tevékenységét tovább kell javítani, újakat főként a mezőgazdasági termelésben és feldolgozásban indokolt létrehozni. A gazdasági együttműködés új formája a kísérleti jelleggel létrejött négy agráriparr egyesülés. A mezőgazdasági, a feldolgozóipari és kereskedelmi tevékenység szervezett ösz- szekapcsolása — a kezdeti tapasztalatok szerint — mind a résztvevők, mind a népgazdaság számára előnyöket ígér. A magyar szocialista mező- gazdaság fejlődésének sajátossága az együttműködési formák sokfélesége, amelyet célszerű a jövőben is megtartani. Követelmény viszont, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások felhasználása gazdaságos legyen és nagyobb tiszta jövedelmet eredményezzen. O A nagyüzemek létrejötte megteremtette a mező- gazdaságban a modern gazdálkodásnak, a föld célszerűbb kihasználásának, a munka termelékenysége emelésének, a műszaki haladásnak, a tudományos eredmények széles körű alkalmazásának a feltételeit. Kibontakozott a mezőgazdaság iparosításának folyamata, korszerűsödtek a termelési módszerek, agrotechnikai eljárások. — A megművelt terület termékenysége növekedett. Ugyanakkor a termőterület az utóbbi 15 év alatt mintegy 400 ezer hektárral csökkent. A szükségesnél nagyobb területet vontak ki a művelésből, és a jó minőségű földek védelméről szóló határozatokat nem hajtották megfelelően végre. A termőföld megóvása, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása kiemelkedő társadalmi érdek. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségűek más célú igény- bevételét, s fokozni kell a talaj termelékenységét, főképpen az öntözés, a belvízrendezés és a talajjavítás útján. — A termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára. Az ipar és más népgazdasági ágak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával összefüggésben ma már az összes dolgozók közül a mezőgazdasági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben. A következő esztendőkben — u^vanezen okok miatt — ez az arány tovább csökken. Az élőmunka csökkenésével párhuzamosan növekszik a gépesítés, a ke- mizálás, a szakértelem, a képzés, a továbbképzés és a műveltség szerepe. — A mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége politikailag, szakmailag felkészült, vezetői készségük jól érvényesül és ez a gazdálkodás eredményeiben is tükröződik. Az új és nagyobb feladatok további igényeket támasztanak, különösen a vezetőkkel szemben. Az ismereteket szüntelenül gyarapítani kell. A szakemberképzés és továbbképzés igazodjék jobban a nagyobb üzemi méretek, az iparszerű termelés, a szakosodás követelményeihez, erősítse a közgazdasági szemléletet. — A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és továbbképzést. — A termelés fejlődését egyre növekvő mértékben befolyásolja a tudományos kutatás. A tudomány eredményei, a na- gyob terméshozamot adó új hazai és külföldi növény- és állatfajták, a korszerű műszaki megoldások számottevően hozzájárulnak a termelés bővítéséhez. A hazai agrárkutatást azokra a feladatokra kell összpontosítani, amelyek a sajátos igények miatt itthon oldhatók meg a legmegfelelőbben. A nemzetközi tudományos együttműködés — elsősorban a KGST célprogramjaiban való részvétel — lehetőségeit az eddigieknél jobban ki kell használni. A hazai és a nemzetközi tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása érdekében növelni kell a kutatók és a termelők közös érdekeltségét, javítani kell a kutatóintézetek és a gazdálkodó szervezetek együttműködését, és elő kell segíteni céltársulások létrehozását. © A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés színvonala egyre inkább függ a mezőgazdaság számára előállított ipari termékek mennyiségétől és minőségétől. Ennek jelentőségét szemlélteti, hogy a mezőgazdasági termelés más- félszeres növekedése az ipari eredetű anyagok felhasználósának csaknem négyszeres növekedését igényelte. A hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás az utóbbi évtizedben megháromszorozta termelését, de a szükségleteket csak részben elégítette ki. Az indokoltnál nagyobb az import. Az ipari termékek felhasználásának növekedésével együtt fejlődött a műszaki javító bázis, emelkedett a szolgáltatások színvonala, gyarapodott a mezőgazdasági úthálózat. Ennek ellenére e területeken is számottevő az elmaradás. A mezőgazdaság iparosítását, műszaki fejlesztését és ke- mizálását tovább folytatjuk. Ezért az ipart — különösen a gép- és vegyipart — úgy kell fejleszteni, hogy a hazai igényeket az eddiginél naqyobb arányban és jobb minőségben elégítse ki. Ugyanakkor jobban kell támaszkodni a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében rejlő lehetőségekre. Halaszthatatlan a gépjavítás, az alkatrészellátás, a szervizhálózat jobb megszervezése, az infrastruktúra fejlesztése. © A mezőgazdaság és az élelmiszeripar állami irányítása alapjában véve a követelményeknek megfelelően biztosította a tervszerű fejlődést. A közvetett irányítás eszközei, a gazdasági szabályozók is betöltötték szerepüket. Elősegítették a bővített újratermelést, a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányának kialakulását. Ezzel párhuzamosan létrejöttek az önálló gazdálkodás feltételei, kibontakozhatott a szövetkezetek és vállalatok öntevékenysége. Az előttünk álló feladatok megkövetelik a központi és a területi ágazati irányítás színvonalának emelését. Ennek során figyelembe kell venni a változásokat, a mezőgazdasági üzemek megnövekedett méreteit, jobb műszaki ellátottságukat, a vezetők nagyobb felkészültségét. A társadalmi, gazdasági változásokhoz, a megnövekedett követelményekhez igazodva úgy kell fejleszteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerét, hogy tovább erősödjék a tervszerűség, hatékonyabb legyen a központi irányítás, és ugyanakkor növekedjék a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Ennek megfelelően váljon szorosabbá a terv és a gazdasági szabályozó rendszer, a népgazdasági és vállalati tervek közötti összhang; a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egysége érvényesüljön jobban a tervezésben, az érdekeltségi viszonyokban, az anyagi-műszaki ellátásban és az ágazati irányításban; egyszerűsödjék és legyen stabilabb a gazdasági és a jogi szabályozás. A terhelési és az értékesítési biztonság érdekében szélesebb körben indokolt alkalmazni a több évre szóló szerződéses rendszert, erősíteni kell a szerződéses fegyelmet, javítani a felvásárlás és az értékesítés szervezettségét. A párt agrárpolitikájának következetes megvalósítása érdekében erősíteni kelt a párt irányító, szervező, ellenőrző munkáját. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban^ tevékenykedő pártszervezetek emeljék a pártmunka színvonalát, fejlesszék a párttagság politikai képzettségét. Mozgósítsák a párttagokat, a párton kívüli dolgozókat a hatékony munkára, ösztönözzék és karolják fel a jó kezdeményezéseket. Tegyék tervszerűbbé és céltudatosabbá a kádermunkát, támogassák a gazdasági vezetőket feladataik megoldásában. A szakszervezetek erősítsék tevékenységükben a termelés és az érdekképviselet egységét, ösztönözzék és szervezzék a szocialista munkaversenyt, az újítómozgalmat, támogassák a szocialista brigádokat. Működjenek közre a munkahelyi demokrácia tartalmi gazdagításában, a szocialista közgondolkodás erősítésében. Kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, segítsék műveltségük, szak- képzettségük növelését. A KISZ-szervezetek állítsák az ifjúságpolitikai tevékenység középpontjába a politikai és szakmai ismeretek gyarapítását, és ezzel segítsék elő a tudományos-technikai haladásból származó új feladatok megoldását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek növeljék szakmai befolyásukat a fejlesztések koordinálóiéban, a gazdasági együttműködés erősítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. Segítsék a népgazdasági, a szövetkezeti és az eqyé- ni érdekek iobb összehangolását, a szövetkezeti demokrácia méq teljesebb kibontakozását. A mezőgazdasáq feilődésé- hez, a falu Dolitikai és kulturális arculatának megváltoztatásához eddig is eredményesen járultak hozzá a Hazafias Népfront bizottságai és aktivistái. A Központi Bizottság számít arra, hogy a jövőben is hatékonyan segítik az előttünk álló feladatok megoldását. A Központi Bizottság megállapította: a szövetkezeti parasztság, a munkásosztály, egész néoünk erőfeszítései gazdag eredményt hoztak a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásában. Most az a teendőnk, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük. Meg kell oldanunk az ország, az egész népgazdaság igényének megfelelően a mezőgazdasáq és az élelmiszer- ipar további összehanaolt, intenzív és hatékony fejlesztését Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom építésének soros feladatait és távlatait. Ezekkel összhangban folytatjuk agrár- és szövetkézetpolitikónkat, amely társadalmunk szocialista viszonyainak erősödését, a mezőgazdasáq és az élelmiszeripar fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmi- szerpiar fejlesztését meghatározó irányelvei hosszabb távra szabják meg a tennivalókat, de az időszerű feladatok megoldásához is eligazítást adnak. Nagyszerű távlati céljaink elérésének fontos feltétele az idei népgazdasági terv sikeres teljesítése. A Központi Bizottság bízik abban, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az élelmiszeripar dolgozói társadalmunk támogatásával, mint eddig, ezután is becsülettel teljesítik feladataikat, és a magyar mezőgazdaságot egész népünk javára még magasabb színvonalra emelik.
