Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-12 / 71. szám

1978. MÁRCIUS 12. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Nem elég a rutin Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazga­tóságának a NOSZF 60. év­fordulója tiszteletere rende­zett tudományos ülésszakán elhangzott előadás. A tervcélokat a dolgozó kol­lektívák realizálják. Igen fon­tosnak tartjuk, hogy a célokat minden szinten azonosan ér­telmezzük, hogy minden dol­gozónk pontosan tudja, mit várunk tőle. Ezért programun­kat több fórumon megtárgyal­juk és az észrevételeket hasz­nosítjuk. Felkészült kollektívák Januárban minden ágazat­nál termelési tanácskozást tar­tunk. Ezeken a tanácskozáso­kon a mozgalmi szervek veze­tőivel együtt igyekszünk min­denütt résztvenni. Közvetlenül tapasztaljuk, mennyiben tudta az ágazatvezető közakarattá tenni a tervfeladatot. Ismerte­tése során eljutott-e a sze­mélyre szóló feladatokig. Fel­ismerték-e a dolgozók szemé­lyes érdekeiket is ö célok tel­jesítésében. Érzékelni tudjuk a vezető és az emberek kapcso­latát. Az is felszínre kerül, milyen kooperációs feladatok vannak az ágazatok között, hol jelent­kezik károsan az ágazati so­vinizmus, és milyen zavarokat jelenthet a vezetők közötti elv­telen kapcsolat. A befutott sok­irányú tapasztalatot, észrevé­telt összegezzük, a megoldások érdekében hozott döntéseket beiktatjuk téli oktatási progra­munkba. (gy a terv gyakorlati végrehajtásának kezdetén si­kerül az ellentmondásokat fel­oldani. A pártalapszervezeteink év végi beszámoló taggyűlései mindig kiértékelik az elmúlt év gazdasági eredményeit, a terv­célokhoz igazítva kijelöli az alapszervezetek fő feladatait a végrehajtás elősegítésében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a párttagság rendszerint jelzi az olyan eseteket is, amikor egyes vezetők embertelenül in­téznek el ügyeket és durva magatartást tanúsítanak a dol­gozókkal szemben. Határozot­tan elítélik és visszautasítják az ilyen magatartást, elsősor­ban, mert nem tartható fenn szocialista üzemünkben, má­sodsorban csökkenti, vagy meg­szüntetheti a dolgozó munka- hely-szeretetét, rontja a mun­kahelyi közérzetet és ezzel a célkitűzésekért való lelkesedést. Ugyancsak szóvá teszik és kifogásolják az elnéző, kivéte­lező magatartást is, mert ez megtámadja a kollektíva egy­ségét és fegyelmezetlenséget szül. fl munkás rangja Terveink mindig túlmutatnak az elért eredményeken, s amit megcélozunk, arra igyekszünk minden oldalról felkészülni. Leírtuk, hogy a termelés döntő elemét, az embert mi­lyen sokoldalúan igyekszünk céljainkkal azonosítani, de ha ez megtörtént, képessé is kell tennünk a megvalósításra. A technikai fejlődés rohamlép­tekkel halad, gyorsan nőnek a lehetőségek. A technika moz- gásbahozójának is kell bírnia ezt a fejlődési ütemet, ehhez pedig állandó tanulásra van szükség. A szakmai továbbképzésnél alapvetőnek tartjuk a zárt ágazati technológia oktatását. A vezetők a technológia el­készítésénél és oktatásánál a legjobb hazai és külföldi ta­pasztalatokat igyekeznek a mi viszonyainkra alkalmazni. Ok­tatjuk a termelésünkhöz kap­csolódó tudományos intézetek eredményeit, javaslatait. Ilyen segítséget ad a Phylaxia a takarmányozásban, valamint rendszergazda szerepünknél a kapcsolódó intézmények. A témák feldolgozása és okta­tása a legjobb módszerek megismerése mellett megmu­tatja ágazatunk kollektívájá­nak helyét és lehetőségeit az országos sorrendben. Minden alkalmat és az oktatást is fel­használjuk arra, hogy a dol­gozók számára tudatossá vál­jék: anyagi helyzetüknek, sze­mélyi jövedelmüknek arányban kell állnia az ágazatban elért országos termelési és eredmé­nyességi sorrendjükkel. Több esetben felmerült: igénylik-e? Szívesen vesznek-e részt az oktatásban dolgozó­ink? Erre egyöntetű választ ilyen megközelítésben nem tud­nék adni. Az oktatást azok az aktiv dolgozók igénylik, akik gondjainkból, feladatainkból mindig becsületesen vállalnak. Velük kezdjük mindig az új feladatok megoldását és ez a munka minden esetben új is­mereteket is igényel. Számuk is számottevő, azonban erejük, a dolgozó kollektívára való hatásuk, kisugárzásuk jóval felülmúlja számszerű arányu­kat. A mai ember közérzete ott rendezett, ahol fejlődhet tár­sadalmi értéke, rangja emel­kedhet. Ennek érdekében haj­landó terheket is vállalni és elviselni, s a szokástól, az ál­tala jónak vélt megszokottól is elszakadni. A szocialista brigádoknál a széthúzást, belső problémákat vizsgálva tapasztaltuk, hogy az emberi és munkakapcsolatok olyan mértékben változnak és újra alakulnak, amilyen mér­tékben az emberek szerepe a brigádon belül változik. Pár évvel ezelőtt rangos és szak­mailag elismert traktoros volt a Super Zetor vezető. Ma ezek a legkisebb gépeink és kise­lejtezés előtt állnak, s a trak­torosok között mór nem rango­sak, helyüket a K—700-as ve­zetők vették át. A K—700 és q 180-as Rába vezetőkhöz vi­szonyítjuk a traktoros szakmai színvonalát. Az ő szerepük a szocialista brigádban megnőtt és meghatározó az emberi és munkakapcsolatok kialakításá­ban is. Gazdaságon belül, bri­gádon belül csak az az ember tartja meg sierepét és helyét, aki a szakmával együtt úgy fejlődik, hogy a technikai vál­tozásokat eredményesen tudja hasznosítani. E felismerést és az elfogadást nehezítik régeb­bi érdemekkel megszerzett szakmai rangok és brigádon belüli személyi tekintélyek, s ennek részünkről már érdemek nélküli elismerési igénye. Gazdaságunk az új befoga­dására és gyors hasznosításá­ra csak úgy válhat állandóan képessé, ha a jó mérnöki és technikusi elképzeléseket ügye­sen tudják megcsinálni és al­kalmazni szakmunkásaink. Je­lentkeztek ilyen jellegű gond­jaink is, például a gépműhely szakmunkásait meg kellett ta­nítani műszaki rajzról dolgoz­ni, a halászati dolgozókat a növényevő és algaevő halak mesterséges szaporítására és felnevelésére, a sertésgondo­zókat a 21 napos választás megoldásaira. A nyulászat ren­geteg ilyen kérdést produkált. Mg meglepődhet bárki, ha megnézi a nyulászati dolgozó napi nyilvántartási feladatát, vagy például, hogy milyen szakértelemmel, kézügyesség­gel állapítja meg 10 napos korban az anyanyulak vemhes- ségét. Az üzemen belüli rendszeres továbbképzéssel elértük, hogy eredményes szakmunkás vizs­gát tettek halászati dolgozó­ink. Betanított munkás vizsgát tettek sertésgondozóink és nyulászati dolgozóink. A feltételek összhangja A szakmai oktatás mellett időt és lehetőséget biztosítunk a dolgozóink általános és po- Hitikai műveltségének növelésés re, érzelmi világának gazda­gítására. Zenés és prózai mű­vek előadására kérünk fel színművészeket, társulatokat. Rendezünk író-olvasó találko­zókat, képzőművészeti tárlato­kat, politikai tájékoztatókat. Az ilyen jellegű előadások nemcsak szórakoztatnak, ha­nem nevelnek is ízlésre, lakás- kultúrára, környezetszépítésre, egyszóval igényességre. Gazdaságunkban a nevelési rendszer lő eleme azonban az üzemi, anyagi és társadalmi feltételek összessége. A mun­kafeltételek ugyanis döntő ha­tással vannak a dolgozók gon­dolkodásmódjára, a munkával és az egész társadalmi-gazda­sági rendszerrel kapcsolatban kialakított magatartásra. A rossz munkaszervezés, a nem megfelelő elhelyezés, a rossz munka- és egészségvédelmi feltételek, a munkaráfordítás nem megfelelő anyagi ellenér­téke, a munka és a jutalmak igazságtalan elosztása, a dol­gozókról való gondoskodás hiánya nemcsak negativ ter­melési következményekkel jár, de eltorzítja a dolgozók fel­fogását a társadalom fejlődé­sének kérdéseiről is. A kollektíva erejével A nagymúltú munkaverseny- mozgalom ma teljesen átszövi a gazdaságot. Az úgyszólván minden ágazatunkban, minden telepünkön dolgozó 25 szocia­lista brigádunknak a dolgozók 70 százaléka tagja. Igen ked­vező a mozgalom szempontjá­ból egyrészt, hogy pártszerve­zeteink minden brigádban kép­viselve vannak, másrészt, hogy sok helyen választotta a kol­lektíva brigádvezetőnek az ál­lamilag kinevezett vezetőiét. Ezt mi, a gazdasági vezető el­ismerésének tekintjük. A szocialista brigádok veze­tőivel évente több alkalommal tanácskozunk. Először február­ban a kész tervek birtokában a brigódvállalásokat, a moz­galom fő célkitűzéseit beszél­jük meg. Ez a tanácskozás a terv végrehajtását megelőző előkészítő folyamat záró aktu­sa. A brigádmozgalom olyan keretet jelent a vezetés szá­mára, mellyel a gazdaság cél­kitűzéseit a kollektíva erejével személyekre szóló feladattá tudja alakítani. Azon vezetők eredményei ki­emelkedők, ahol a szocialista brigádmozgalom a dolgozók számára solyan demokratikus fórumot jelent, mely biztosítja a dolgozók véleménynyilvání­tásának jogát a tervek kiala­kításánál, a versenycélok ki­dolgozásánál, a brigádtagok megítélésénél, a célok megva­lósításának számonkérésénél mind a vezető, mind a brigád- tag esetében egyenlő alapon. Ilyen brigádjaink szép szám­mal vannak. Munkájukat ál­landó úját keresés és okos, gyors alkalmazás jellemzi. Zámbó István, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója (lövő vasárnap: Vezetés és felelősség) Az év eleje óta jó munkaszervezéssel és a „Dolgozz hibátlanul” mozgalomban március közepéig átlagosan naponta 7—8 tonna papírt gyártott esedékes tervén felül a Dunaúj­városi Papírgyár. Ezzel körülbelül ötnapos előnyt szereztek éves tervük teljesítésében. Levonás, büntetés, kiabálás? A jól szervezett munka a legnagyobb fegyelmező erő Sajnos, hatástalan volt első fegyelmezési kísérletem. Vájár barátom másodszori figyelmez­tetésem ellenére sem építette be a gázkitörésveszélyes bá­nyavágatban a biztosító ele­meket. „Várj —. biztatott —, kirámoljuk a második mezőt is, aztán a kedvedért kifesz- kézzük a támfákat". Nem volt ritka, hogy naponta hat mé­tert is előrehaladtak, mit sem törődve a technológiai fegye­lemmel, sőt, a veszélyekkel sem. Az első büntetés 200 fo­rint volt, barátom aznapi ke­resete. Fizetéskor meghívtam egy sörre, igyuk le a bünte­tést. A következő héten már semmit sem ért a pénzbünte­tés. Az életét azonban nem a bányában vesztette. Túl gyor­san vezette motorkerékpárját, egy éles kanyarban vált végze­tessé virtuskodása. — Emlékszel rá? — Persze, kitűnő vájár volt, de nehéz volt boldogulni vele — mondja Pécsi László, Pécs- bányaüzem aknásza. A pénz- büntetés nem sokat ér, nem biztosítja a fegyelmet. Nagyon meg is gondolom ma már, hogy büntessek-e, mert holnap akkor adnom is kellene a jó munka elismeréseképpen. — A bánya pedig talán c legnagyobb fegyelmet kívánó munkahely. — A munkafegyelemmel nincs is sok baj. Ha napköz­ben biztosítjuk az anyagot, a jó szerszámot, az üres csillét, a bányászt meg sem lehet ál­lítani, egész nap dolgozik. Ta­lán inkább a technológiai fe­gyelemsértésre hajlamosak. — A pénz tehát, nem elég hatékony fegyelmező eszköz, mindenkit nem lehet kiküldeni a bányából, mi marad hát? A kiabálás? Emlékszem, egy időben a bá­nyában a tekintély és a hang­erő között egyenes összefüg­gés volt. Bármilyen furcsa is, a bányászok maguk is jobban tisztelték feletteseiket, ha jól körülkerítették. A pártszervezet az egyik legnagyobb hangú aknászt többször is figyelmez­tette, mire a munkahelyre ér­ve emígy tett rendet: „Idefi­gyeljenek emberek, az én anyám volt...., én vagyok egy lusta disznó, és repülök mindjárt ki a bányából, hogy a lábam sem éri a földet..." örökre elmúlt ez az idő. — Bizony el — mondja Pé­csi László. Régen például- az igazolatlan mulasztást a hű­ségjutalom részleges vagy tel­jes elvonásával büntettük. Há­rom napért már húszezret is el lehetett veszteni. Ma egyet­len igazán hatékony eszköz van a kezünkben: a szocialis­ta brigádok fegyelmező ereje. Akik brigádban dolgoznak, nem sok gondot okoznak, hi­szen egy miatt az egész közös­ség elvesztheti a szocialista címet és a kitüntetésekkel járó pénzt is. A tartalékban lévő, brigádon kívül dolgozó embe­rekkel van a legtöbb gond. Amikor vájár voltam, a beosz­tásnál igyekeztem háttérbe hú­zódni, ha rossz csapatokhoz kerestek embert, de azonnal mutogattam magam, ha olyan brigádnál hiányzott valaki, ahol tudtam, hogy jól szerve­zett a munka, kevesebb erőfe­szítéssel is jobban tudok ke­resni. Igaz, ilyen közösségben csak egyszer hagyhattam ott előbb a munkahelyet, másnap már szóltak, hogy munkatárs, maga nem akar velünk járni? ?• Az újpetrei termelőszövetke­zet melléküzeme éppen a me­zőgazdaság és az ipar mes- gyéjén van. Alumínium konté­nereket és szeméttároló kocsi­kat állítanak elő. A műhelyek­ben korszerű eszközökkel dol­goznak a Pécsről kijáró szak­munkások és a környező fal­vakból érkező segédmunká­sok. — ön milyen fegyelmező eszközökkel rendelkezik? Somos László művezető bi­zonytalan hangon említi a pénzelvonást. — A leggyakoribb munka- fegyelemsértés nálunk a késés. Hetente egy-két alkalommal fordul elő. Természetesen arra az órára nem kap bért. Az igazolatlan hiányzás már töb­be kerül: háztáji juttatás cí­men évente 3200 forint körüli összeget fizetünk dolgozóink­nak, az igazolatlan hiányzás bizony felét elviszi. Régebben előfordult, hogy a névnapok megünneplése már munkaidő­ben megkezdődött. Ha vala­kin észrevettem, hogy ivott, azonnal hazaküldtem. — Véleményem szerint az igazi fegyelmező erő azonban a jól szervezett munka, érzé­keny teljesítménybérezéssel. Ha valaki darabbérben dolgo­zik, nem beszélgetheti el az időt, nincs ideje névnapozni, mert minden a saját zsebére megy. * — Nálunk csak negyedrész­ben lehet úgy szervezni most a munkát, hogy az kényszerpá­lyaként biztosítsa a munkafe­gyelmet — mondja Szabó Bé­la építőipari művezető. Tizen­hat éve van a szakmában, öt esztendeje dolgozik irányító munkakörben. — A technológiai fegyelem­mel nincs baj, lépésről lépés­re figyelemmel kísérünk min­den munkafolyamatot. Sajnos, nagy a fluktuáció, sok gyenge munkaerő kerül az építőipar­ba. Ha igazán fegyelmet akar­nánk tartani, sok munkást el kellene küldeni, de akkor meg veszélybe kerülne a lakását­adás. A pénzelvonás semmit sem ér, inkább talán az óra­béremeléssel tudunk különbsé­get tenni a jó és a fegyelme­zetlen munkásaink között. Per­sze, ha valaki már nagyon ki­lóg a sorból, azt eltanácsoljuk. A Mecsek oldalán patakok­ban ömlik az olvadt hóié, az emberek lábáról szinte lehúz­za a csizmát a sár, panelszál- litó autók manővereznek a dömperek között, amott lapát­tal, csákánnyal küszködnek a munkások az árokban. Nagyon sok embert látok. Tény, hogy többen állnak, de félórás szemlélődés után sem vogyok képes eldönteni, hogy szerény munka folyik-e itt, vagy szer­vezetlen munka, lógás. Az épí­tőipar még nem gyár, ahol a szalag szinte minden mozdula­tát megszabja a munkásnak, bár bizonyára eljut a magyar építőipar is a mostaninál sok­kal magasabb szervezettségi szintre. Mischl Róbert 1977-ben vé­gezte el Pécsett az építőipari technikumot. Hivatalosan ki­tűző beosztásban van, de mű­vezetői munkát lát el. A 19 esztendős fiatalember talán maga is nemrég találkozott ott először a munkafegyelemmel, s lám, máris felelős érte. — Mit lehet az ön vélemé­nye szerint csinálni, vagy mit kell tenni, hogy nagyobb in­tenzitással dolgozzanak az emberek? — Csak .az építőiparról tu­dok beszélni. Én úgy látom, nagyon kényelmesednek itt a dolgozók, válogatnak a mun­kában. Néhány év múlva, hi­tem szerint, megváltozik az építőipar, szervezetté válik, iparszerű lesz a termelés. Ke­vesebb, de nagy szaktudással • rendelkező munkás a mostani­nál sokkal gyorsabb munkájá­val összehasonlíthatatlanul na­gyobb technológiai és munka- fegyelemmel vesz részt majd a létesítmények felépítésében. Lombosi Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents