Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-02 / 33. szám

2 1978. február 2., csütörtök Dunántúli napiö _______________________________________________ T úlságosan sok a kiállítás decentralizálódás a művészeti életben Erősödött a közművelődési szemlélet Pozsgay Imre kulturális miniszter sajtótájékoztatója moszkvai bemutatója elé, s már megkezdődtek a tárgya­lások a Magyar dráma szov­jetunióbeli és a Szovjet drá­ma magyarországi ünnepének jövő évi rendezvényeiről. Az idősek közgyűlése Egy éves fennállásuk mérlegét vonták meg va­sárnap Pécsett a III. kerü­leti nyugdíjas klub tagjai. A Fábián Béla úti Nevelési Központban száznál is töb­ben jöttek össze, hogy érté­keljék Tenki István össze­foglalója alapján az elmúlt év eseményeit: egyre több idős ember jár a szervezett foglalkozásaikra, négyszer voltak közösen kirándulni. A közgyűlés elfogadta az idei program-tervezeteket, melyben három kirándulás* a III. kerület nyugdíjasai­nak és szociális körülmé­nyeinek „összeírása”, pól- mamaszolgálat indítása és területi fogadónapok meg­tartása szerepel. A klub tit­kárának ismét Tenki Istvánt választotta meg az immár száztagú tagság. Megszűnt a kötelező valutabeváltás Húszmillióval csökkent bevétele Baranya megye határátkelő- helyein 1977. januárjában 670 000 forintnyi valutát váltot­tak be a külföldi állampolgá­rok. 1978. januárjában ez az összeg 163 000 forintra csök­kent - miközben a beutazók száma megháromszorozódott. Az ok: 1978. január elsejétől megszűnt a kötelező valutabe­váltás. Mint ismeretes: koráb­ban minden hozzánk érkező nyugati, illetve jugoszláv állam­polgárnak naponta be kellett váltania meghatározott össze­gű valutát. Az egy hónapja életbelépett új rendeletnek az A Vasas Ktsz forgácsolómühelye Szokolai fehr. Pécs lesz a tokmány­gyártás gazdája ? Az átrendezés 40 milliót jelentene a Vasas Ipari Szövetkezetnek Egészséges Az utóbbi években szá­mos politikai fórum fog­lalkozott kulturális és művészeti életünk irányí­tásának kérdéseivel, in­tézményrendszerének hely­zetével. Megerősítették: kultúrpolitikánk elvi és gyakorlati alapjai stabi­lak, változatlanok, s mű­vészeti életünk irányítá­sának gyakorlata is jól tükrözi a tíz évvel ezelőtt kiadott művészetpolitikai irányelveket — mondotta Pozsgay Imre kulturális miniszter szerdán a Par­lamentben művészetpoli­tikánk időszerű kérdései­ről tartott sajtótájékozta­tóján. Kulturális intézményeink vál­tozatlanul a mai magyar Va­lóságot őszintén, nyíltan, ha­ladó szemlélettel és kritikusan feltáró művek születését tá­mogatják, s ugyanakkor — a szocialista témájú és tartalmú művek mellett — nyitva áll az út minden humanista, az em­ber felemelkedését szolgáló színvonalas alkotás előtt is. Nemzetközi kulturális kapcso­lataink elsősorban a szocia­lista országokkal kiterjedtek, tömegméretekben szolgálják egymás művészeti értékeinek kölcsönös megismertetését, és jelentős mértékben hozzájárul­nak ahhoz, hogy alkotásaink­kal jelen legyünk a világ kul­turális életében. Ez a törek­vésünk jut kifejezésre a világ más, kapitalista és fejlődő országaival tartott — ápolt kulturális kapcsolatainkban is, melyekben következetesen tartjuk magunkat Helsinki szel­leméhez. A közművelődés és a mű­vészetek kapcsolatáról szólva a miniszter adatokkal támasz­totta alá, hogy a közművelő­dési törvény végrehajtása so­rán kulturális életünkben erő­södött a közművelődési szem­lélet, s mind több rendezvény szolgálja eredményesen a mű­vészetek és a tömegek kap­csolatát. Az utóbbi években a könyvpiacon jelentősen nö­vekedett a szépirodalmi mű­vek iránti kereslet. A megje­lenő művek több mint két­harmada kortárs szerzők tol­lából került a könyvesboltok­ba. A klasszikus alkotások sem szorultak természetesen háttérbe: könyvkiadásunk­nak sajnos továbbra is sze­gényes területe a gyermekiro­dalom: külföldön is, itthon is kevés a jó gyermekíró. Né­mileg javult a külföldön meg­jelenő magyar művek aránya, a helyzet azonban még min­dig kedvezőtlen. A nyelvi aka­dályokon túl elsősorban üzleti szempontok gátolják a ma­gyar irodalom külföldi terjesz­tését. Magyar filmeket pedig M egszokott kép Pécsett, a Centrum Áruház előtt, hogy minden reggel fél kilenctől sorbanállók várják a nyitást. Az idei téli vá­sár első három napján azon­ban szinte valamennyi ruházati üzlet ajtajában várakoztak a vevők. A hagyományos vásárra számítanak már az emberek. A 30-40 százalékos árengedmény — különösen a kisebb jövedel­műek, illetve nyugdíjasok részé­re kedvező. Az üzletek is felkészültek a vásárra. A már meglévő kész­leteiket feltöltve, illetve a fo­lyamatos utánrendeléssel ga­rantálják, hogy a téli vásárt nem a rájuk maradt termékek­től való megszabadulás jegyé­ben rendezik. A Konzum Áruház idén 7 400 000 forint értékű áruval számos fesztiváldíj ellenére még elvétve sem vetítenek a tőkés országok széles körű mo­zihálózatában. Kitért a miniszter arra is, hogy minden könyvhét forgal­ma meghaladja a lakosság előző évi könyvheti vásárlá­sait. Növekedett a művészeti és irodalmi folyóiratok pél­dányszáma, s színházaink ta­valy minden eddiginél több, 5,5 millió színházjegyet adtak el. A művészetek iránt érdek­lődő közönség körében első­sorban a munkások és a fia­talok aránya emelkedett, 14 százalékkal többen látogatják a képzőművészeti kiállításokat, mint a 70-es évek elején és háromszorosára nőtt a ko­molyzenei hanglemezek for­galma is. Kedvező tendenciaként em­lítette a miniszter, hogy mű­vészeti életünket — az 1971- es tanácstörvény nyomán — egészséges decentralizálódás jellemzi, a helyi tanácsok többsége egyre nagyobb részt kér kulturáfis életünk szerve­zéséből, irányításából, s na­gyobb politikai és társadalmi felelősséggel támogatja a he­lyi kulturális intézmények mun­káját. örvendetes az is, hogy művészeink mind nagyobb részt vállalnak a valóság kri­tikai feltárásából. S ezek a színházi és filmviták, valamint a képzőművészeti bírálati rend­szer gondjait érintő megnyi­latkozások többségükben a társadalom érdekeinek szol­gálatában hangzanak el és jól segítik az alkotói tevé­kenység kibontakoztatását, kulturális életünk fellendítését. Képzőművészeti életünkről szólva rámutatott, hogy a ki­állítások túlságosan nagy szá­ma már semmiképpen sem szolgálja a közönség és a mű­vészek érdekeit. Az ezzel kap­csolatos szigorítások mellett a minisztérium kiemelt feladatá­nak tekinti a képzőművészeti bírálati rendszer korszerűsíté­sét, az egyes művek elbírálá­sában részt vevő intézmények feladatainak meghatározását. Fontos kérdés ez, hiszen az elmúlt két évtizedben ezzel a témával senki sem foglalko­zott behatóan. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva egyebek között meg­említette, hogy színházi éle­tünk nagy várakozással tekint Bartók: A kékszakállú herceg vára című művének áprilisi készült a vásárra. Egyes cikke­ket, mint például a műszőrme bundákat, már az első napon elkapkodták a vásárlók, de ke­lendőek a női kabátok, férfi­ingek és kardigánok. A vásár első napján 20 968 ember for­dult meg a Konzumban. A Centrum Áruházban is nagy a forgalom - a 7 millió forint értékű, téli vásárba be­vont árukészletből - elsősorban a ruhaanyagokat, kabátokat vá­sárolják. A Baranya megyei Kereske­delmi Vállalat két nagy áruhá­zában, a Mecsekben és a Szli- venben is több mint kétmillió forintért vásároltak a vevők. Ennek az összegnek nagy részét Gyorsan váltogatja termék- szerkezetét a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet, a hét évvel ezelőtti termékeiből ma már egyet sem gyárt. A nagy gépipari válla­latok közötti hézagokat kitöltő, nem egyszer e vállalatokkal kooperáló szövetkezet most olyan termék gyártására pályá­zik, mely egymaga évi 40 millió forint termelési értéket eredmé­nyezne. Mindeddig a budapesti Da- nuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár készítette a szer­minden bizonnyal a téli vásár­ra előkészített 6 millió forint ér­tékű áru sokaságára adták ki az emberek. A Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat 50 bolt­jában rendezi meg a téli vá­sárt. Az ötven bolt közül 39 Pé­csett van. A 15 milliós téli ru­házati készletük 30 százalékát már eladták. A kereskedelem szakemberei­nek véleménye szerint a feb­ruár 11-ig tartó engedményes téli vásár — elsősorban a vá­lasztéknak köszönhetően - eredményesebbnek ígérkezik, mint a tavalyi. T.'É. számgépekhez, elsősorban az esztergagépekhez a munkada­rabokat befogó tokmányokat. A tokmányokból sok fogy, hi­szen bizonyos idő utón elhasz­nálódnak, a gépgyártásban amolyan fogyóeszköznek számí­tanak. A Danuvia nem képes kielégíteni az igényeket, beho­zatalra szorulunk, ám az import lényegesen drágább, mint a hazai gyártás, míg például a magyar tokmány 2000—3000, addig a hasonló osztrák 17 000 forintba kerül. A szerszámgépek e tartozéka még így is örökös hiánycikknek számít. A Danuvia most — más fon­tosabb fejlesztései miatt — sze­retné átadni a gyártást úgy, hogy könyvjóváírással átadná a tokmányok gyártásához szüksé­ges termelőeszközöket, ötven szerszámgépet is. Ezeket átven­né a Vasas Ipari Szövetkezet. Az egészet támogatja a Kohó- és Gépipari Minisztérium. Az év első negyedében p miniszté­riumban lesz az a tárgyalás, ahol az összes érdekelt, köztük a kereskedelem, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat összejön. Itt kiderül, milyen se­gítséget tudnak nyújtani a szö­vetkezetnek, hogy a tokmányok gyártását átvegye. Az áttelepí­téshez, az ötven szerszámgép üzembe állításához ugyanis 10 millió forint kellene. • Ha kedvező döntés születik, a szövetkezet átrendezi terme­lését és helyet biztosít a tok- mánygyártásnak. A Fürst Sán­dor utcai vasöntödéjükben gaz­daságtalan a termelés, itt az öntéssel szeretnének felhagyni és kitelepülni a pellérdi színes­fémöntödébe. Hely szabadul tehát fel. Ugyanakkor előbb- utóbb ki kell települniük a Zsol- nay Vilmos utcai központi te­lephelyükről, innen tehát a hi­degüzem áttelepülne a Fürst Sándor utcába és berendezked­ne a tokmányok gyártására. Az elképzelések szerint a volt ön­töde átalakítását egy év alatt elvégeznék és jövőre indíthat­nák a gyártást. Hazánkban a csecsemőhalan­dóság az utóbbi években fo­lyamatosan csökkent és a ma­gyar egészségügy történetében először 1976-ban szorult a 30 ezrelékes érték alá. Tavaly újabb 4 ezrelékkel sikerült ja­vítani az arányon. Nagy jelen­tőségű az évenkénti néhány ez­relékes csökkenés, ugyanis így évről évre 800—900 újabb kis­gyermeket mentenek meg az orvosok az életnek. A tavalyi 26 ezrelék kétségte­lenül számottevő eredmény, de további erőfeszítésekre van szükség. Európában ugyanis még mindig csak a középme­zőnyben helyezkedünk el. A csecsemőhalálozás szoros kapcsolatban van a koraszülé­sek számával. Az utóbbi néhány az IBUSZ volt a célja, hogy fellendítse a külföldiek utazási kedvét és elő­segítse a nemzetközi turizmus ügyét. Dr. Takács Józseffel, az IBUSZ Baranya megyei igazgatójával beszélgettünk a hónap tapasz­talatairól. Udvaron, Magyar- bolyban és a drávaszabolcsi határátkelőhelynél az IBUSZ ki- rendeltségeken vásárolhat fo­rintot a hozzánk érkező külföldi állampolgár. — Mennyi veszteséget jelent az IBUSZ-nak a kötelező valu­tabeváltás megszüntetése? — Egy hónap adatai alapján felelőtlenség lenne messzeme­nő következtetéseket levonni. Számításaink szerint azonban igen komoly, körülbelül 20 mil­lió forint értékű nyugati valu­tával kevesebb folyik majd be hozzánk az idén, mint tavaly. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ez az országnak is ekko­ra veszteség, hiszen nemcsak a határátkelőhelyeken és nemcsak az IBUSZ-nál foglalkoznak pénz­váltással. — Hogyan próbálja a válla­lat csökkenteni ezt a vesztesé­get? — Jugoszláv partner vállala­tainkkal igyekszünk olyan prog­ramot szervezni, amelyekkel nö­velhetjük a szervezett turizmus­ból származó bevételeinket. Emellett január elsejétől minden IBUSZ-program esetében 10 százalék fizetési kedvezményt kap az az ügyfelünk, aki kon­vertibilis valutában fizeti be a részvételi díjat. Az erről szóló tájékoztatót már a határnál kézhez kapják a a turisták. SZEGED Befejeződött a számítástechnikai konferencia Szegeden szerdán befejezte kétnapos munkáját a számítás- technika felsőfokú oktatásának kérdéseivel foglalkozó nemzet­közi konferencia, amelyen nyolc szocialista ország szakemberei vettek részt. Megtárgyalták az eltelt időszakban a számítás- technikai kultúra kiterjesztésé­re folytatott tevékenységük eredményeit. A tanácskozáson elfogadott tervezetet a KGST- országok oktatási miniszteri ér­tekezlete elé terjesztik, amelyet legközelebb Moszkvában tarro- nak. évben e téren is csökkenés ta­pasztalható, illetve nincs ará­nyos emelkedés a születések számának növekedésével. Azon­ban így is minden 100 újszülött közül tíz-tizenegy 2500 gramm­nál kisebb súllyal jön a világ­ra. Közülük évente mintegy 2000-2500 súlyos légzési rend­ellenességben szenved. A légzési zavarral születettek nagy része még néhány évvel ezelőtt is meghalt. Megmenté­sük érdekében az egészségügyi kormányzat 1975-ben elhatároz­ta úgynevezett perinatális inten­zív centrumok létrehozását. Jelentős anyagi ráfordítás és a társadalmi segítség révén pél­dátlanul rövid idő alatt kiépült az intenzívhálózat. Jelenleg 5 nagy városunkban és a főváros 3 intézményében működik. ^0~4LÍ> százalékos árengedmény Téli vásár Huszonhat ezrelék alatt a csecsemőhalálozás

Next

/
Thumbnails
Contents