Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-08 / 39. szám

Személyes tapasztalatok S zinte meglepően nagy az érdeklődés a kö­zelmúlt történelme iránt. A kommunis­ták fiatal nemzedéke, a köz­élet ifjabb résztvevői nagy figyelemmel forgatják az erről szóló műveket, írásokat. S nemcsak a történészek izgal­ma ragadja magával őket, hanem keresik a jelenlegi cse­lekvésben is hasznosítható ta­pasztalatokat, a most is ér­vényes, mának szóló tanulsá­gokat. A közelmúlt tapasztalatai azonban nem csupán írott ta­nulmányokban, visszaemlékezé­sekben rögződnek. Közöttünk élnek, a pártszervezetekben megtalálhatók azok, akik sze­mélyes élményként hordozzák magukban a közelmúlt évek emlékeit, tapasztalatait. Agy­sejtjeikben, idegszálaikban őr­zik a történteket és az azok­ból levont következtetéseket, s mindezt készek is megosztani az ifjabb generációkkal. Nem csupán a „nagypoliti­kával" kapcsolatos tapaszta­latokról van itt szó, hanem a helyi politikával, az orszá­gos folyamatok, csatározások, elhatározások helyi lecsapódá­sával kapcsolatosakról is. Márpedig éppen ezek azok, amelyek a könyvekben, az írott művekben ritkábban lel­hetők fel. A személyes emlé­kezet viszont megőrzi, hogy milyen küzdelem árán győzött a faluban a szövetkezeti gon­dolat, alakult ót az üzem ter­melési, technikai struktúrája és a hozzá kapcsolódó emberi vi­szonyok rendszere, formálódott át és igazodott hozzá új feladataihoz az intézmény, a hivatal. A személyes tapasz­talatokban megrögződik, hogy mely módszerek bizonyultak eredményesnek a különböző feladatok megoldása során, milyen érvekkel sikerült elfo­gadtatni törekvéseinket, kikre építhetett és támaszkodhatott a pártszervezet e munka köz­ben. Őrzi az emlékezet az eredményeket és a kudarco­kat, s nem kevésbé a követ­keztetéseket, hogy mely té­nyezők okozták a sikert, illet­ve a balsikert. Mindez ma már részben tör­ténelem, befejezett, befejező­dött folyamatok krónikája. Am a korábbi időknek egyáltalán nem minden eseménye sorol­ható a „befejezett múlt” ka­tegóriájába. Sok mindenre in­kább a „folyamatos múlt" el­nevezés lehetne atláló. Hi­szen nem kevés mai esemény, történés gyökerei közvetlenül visszanyúlnak a múltba, kivál­tó okai, meghatározói a ko­rábbi időkben gyökereznek. Aki később kapcsolódott be a közéletbe, a pártmunkóba, az ezekkel mór készen ka­pott feltételként találkozik. De aki mór régebben is részese volt a politikai tevékenység­nek, annak személyes emlékei vannak az ezeket létrehozó té­nyezőkről, tudja, milyen kö­rülmények között, miért, mi­képp születtek, teremtődtek meg. így nemcsak a térben, de az időben is jobban át tudja látni az összefüggése­ket, az ok-okozati viszonyokat, a célokat és következményei­ket. Gyakran emlegetjük, hogy a pártmunkában, a közéleti te­vékenységben is szükség van a hozzáértésre, a megfelelő ismeretekre, tudásra. Ezt a tu­dást azonban nemcsak isko­lák, tanfolyamok, elméleti-po­litikai művek közvetítik, ad­ják tovább. Az eredményes pártpolitikai munkához, köz­életi fáradozáshoz szükséges ismeretanyagnak nélkülözhe­tetlen eleme az is, ami a sze­mélyes tapasztalatokban hal­mozódott fel. Értékes tőke ez, amellyel — céltudatos törek­vés esetén — az egész párt- szervezet, az egész közösség sáfárkodhat. Vonatkozik ez mindenekelőtt a politikai tevékenység tartal­mi elemeire, de nem kevésbé a módszereire, eszközeire is. Alapszervezeti pártmunkások­kal beszélgetve gyakorta hall­ható, milyen nagy az igény a munkamódszerekkel kapcsola­tos tudnivalók iránt. Hiszen fo­lyamatosan újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a helyi mozgalmi élet irányítá­sába, akiknek minden mód­szertani ismeret új, akiknek a vezetés metódusait ezután kell elsajátítaniuk. S ebben nem­csak írott kiadványokra, az irányító pártbizottsáq útmuta­tására, a helyi vezető testüle­tek tapasztaltabb tagjainak tanácsaira támaszkodhatnak, hanem azok segítségére is, akik korábban voltak e tiszt­ségekben, s ez okból ismerik a mozgalmi munka megszer­vezésének módjait. Az efféle mozgalmi „know how”, a „tud­ni hogyan" értékes lehet mind­azoknak, akikre ma hárul a helyi közélet irányításának megszervezése, s ezt — ért­hetően — a legjobban, leg­célravezetőbben szeretnék csi­nálni. Tudjuk persze, hogy a gyors társadalmi változások sok eset­ben lehetetlenné, illetve ve­szélyessé teszik a régen be­vált módszerek ismételt alkal­mazását. Ami tegnap jó volt, ma esetleg kifejezetten káros lehet, ami azelőtt sikert ho­zott, ma könnyen bukást okoz­hat. A régi tapasztalatokat csak a mai körülményekkel gondosan összevetve, vagyis — ha szabad Így mondani — alkotó módon lehet hasznosí­tani. Nincs igazuk azoknak, akik egy régebbi időszak ta­nulságait „egy az egyben" kí­vánják ráhúzni, ráerőltetni a mára. De azoknak sem, akik emiatt egészében lebecsülik, félrevetik ezeket a tapasztala­tokat. Hiszen a társadalom életében nemcsak változás van, de viszonylagos állandóság is; a jelen nemcsak különbözik a múlttól, de össze is függ vele, kapcsolódik is hozzá, mivel belőle ered. JBF'í8R közelmúlt személyes tapasztalatainak 91 B hordozóit nem ne­héz megtalálni. Ott vannak a pártszervezetekben, a helyi közéletben. Sokan ma is tisztségviselők, nem keve­sen átadják a helyüket má­soknak, de a politikai tevé­kenységnek valamilyen módon ma is részesei. Helyesen te­szi minden pártszervezet, tár­sadalmi szervezet, ha számon tartja, nem engedi feledésbe merülni tapasztalataikat. Nem a múlt ereklyéiként őrizve eze­ket — amiket csupán az út­törőkkel rendezett találkozó­kon elevenítenek fel időnként a jövő generáció számára —, hanem a mai politikai cselek­vésben, a jelen feladatainak megoldásában gvümölcsöztet- ve és hasznosítva. Gy. L A lakóhely nem egyszerűen az otthonok sokasága, hanem az ott élők közössége is Űsszelogni minden társadalmi réteget A Szigetvári Konzervgyár az elmúlt esztendőben igen nagy erőfeszítések árán birkózott meg a gyárba áramló nagy meny- nyiségű zöldséggel, gyümölcs­csel. A gyártóvonalak, csakúgy mint a munkások, maximális igénybevételnek voltak kitéve. Könnyen azt hihetnénk, hogy a múlt évi munkasikerek után né­mi pihenőt kívánnak maguknak. Nem így van. Az idei tervük sem tenné lehetővé a megtor­panást, a gyár munkásai az or­szágosan kibontakozó munka­verseny keretében még 150 va­gon többlettermék feldolgozá­sát vállalták. * A Pécsi Szikra Nyomda dol­gozói ugyancsak jelentős válla­lásokat tettek. A termelőberen­dezések kapacitásának maxi­mális kihasználásával, a veszte­ségidők csökkentésével az 1977. évi 155 millió forint helyett 170 milliós termelési értéket állíta­nak elő 1978-ban. A múlt esztendőben 37 féle tankönyvet nyomtak 347 tonna súlyban. Az idén 530 tonna, 63 különböző tankönyvet állítanak elő és a „B" kategóriájú nyom­dák versenyében harmadszor is megpályázzák az első helyezést. A Pécsi Szikra Nyomda ez év­ben programozni kívánja ter­melését, az anyagfelhasználást. A papír és más anyagok nor­A téli időszakban kevés a mezőgazdasági munka, ilyenkor jut idő a szőlőkarók faragására is. Hernesz József, mecseknádasdi nyugdíjas, az akáchasábokból alakítja ki a több mint kétméteres karókat. A Pécsi Szikra Nyomda ofszet rotációs gépén 160 ezer olvasás* feladatlapot állítanak elő az általános iskolák harmadikosai ré­szére. Erb János felvétele Többet, jobbat gazdaságosabban máinak szigorú betartásával, a selejt csökkentésével, az ener­giával való takarékossággal 3,5 millió forinttal kívánják önkölt­ségüket csökkenteni. Az élő munka hatékonyabb felhaszná­lására is kidolgoztak egy ter­vet: jobb munkaszervezéssel, a munkaidő kihasználásának fo­kozásával 5 százalékkal csök­kentik a túlórák számát. A Pécsi Hőerőmű Vállalat 1978. évi munkaverseny prog­ramja a hatékonyság növelésé­nek jegyében született. A pécsi és komlói erőművek termelési tervét mintegy 4 százalékkal kí­vánják túlteljesíteni, ehhez kap­csolódik a vállalás másik pont­ja, amelynek értelmében az üzemzavarok számát az 1973— 1977-es bázishoz viszonyítva 8 százalékkal csökkentik. Pécsett az erőmű 1 100 000 MWó fejlesztés esetén a bá- nyaszénhiány pótlására 270 000 tonna hányóhulladék kitermelé­sét, beszállítását vállalja, amellyel még 53 000 tonna pa­kurát is kiváltanak iparági szin­ten. Ugyancsak Pécsett 1978- ban a tervhez képest jelentő­sen csökkenteni kivonják a vil­lamos energia előállításához szükséges fajlagos hőfogyasz­tást. A hőerőmű vízgazdálkodása Pécs szempontjából is lényeges, a vízmegtakarításra tett válla­lást a város lakói közvetlenül is érzékelhetik. A tervezett 1 100 000 MWó fejlesztés ese­tén 100 ezer köbméter többlet­vizet kellene felhasználni Duna- vízből. A tervezett takarékossá­gi intézkedéseknek köszönhető­en azonban a salakeltávolítás­hoz csak üzemszerűen tisztított szennyvizet használnak a jövő­ben, a Duna-vizet csak végső szükség esetén veszik igénybe. A Pécsi Hőerőmű 1978-ban jelentős mértékben kívánja ér­tékesíteni az üzemelés közben keletkezett pernyét, amely hosz- szú évekig, mint a pécsiek jól tudják, a környezetet szennyez­te. Most a jó hatékonysággal működő pernyeleválasztóknak köszönhetően még hasznosítani is lehet ezt. Az idén a BCM ré­szére 120 000 tonna pernyét szállítanak, sőt, a pécsi pincék tömedékeléséhez is rendelke­zésre tudnának nagyobb meny- nyiséget bocsátani. A komlói erőműben keletkezett pernyét pedig a Mecseki Szénbányák kapják tömedékeléshez. s. zs. Szentistványi Gyulánénak, a HNF 0T titkárának nyilatkozata A népfrontmozgalom a párt szövetségi politikájának jegyé­ben a társadalmi és a tömeg­szervezetek közreműködésével erősíti a párttagok és a pár- tonkívüliek kapcsolatát — így határozza meg a mozgalom leqfőbb feladatát a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak közelmúltban elfoqadott működési szabályzata. A fej­lett szocialista társadalom épí­téséből adódó feladatokról Szentistványi Cyuiáné, a HNF OT titkára nyilatkozott az MTI munkatársának: — Az országban 4027 nép­frontbizottságban aktivistáink százezrei vállalják a köz érde­kében végzett tevékenységet — mondotta. — Ezt a széles kö­rű társadalmi tenniakarást a tanáccsal, a szakszervezettel, a KISZ-szel és más társadalmi szervezetekkel együttműködve váltjuk át országot gyarapító munkává. Azt valljuk például, hogy a lakóhely nem egysze­rűen az otthonok sokasága, hanem az ott élők közössége is. A tanácsokkal együttesen vonjuk be az állampolgárokat a lakóterületi politikai tevé­kenységünkbe, a szocialista demokrácia szerves részét je­lentő lakóhelyi közéletbe. Nyílt város- és községpolitikáyal munkálkodunk a településfej­lesztési tervek mind gyorsabb és színvonalasabb megvalósí­tásáért. Fórumainkkal lehetősé­get adunk a véleménynyilvání­tásra olyan „nagy", országos ügyekben, mint amilyen leg­utóbb a kereskedelmi törvény- tervezet társadalmi vitája volt. Ugyanakkor a lakosság az olyan „kis", a mindennapos életet érintő kérdésekről is vé­leményt mond, mint a járda­építés vagy a víz- és a csator­nahálózat fejlesztése. Mi több: ezeken a fórumokon körvona­lazódnak a településeket gaz­dagító társadalmi munkák, amelyek értéke az elmúlt öt­éves tervben több mint 7 mil­liárd forintot tett ki. — Az elmúlt hónapok nép­fronttanácskozásaiból és ösz- szegezéseiből kiderül, hogy jó- néhány területen az együttmű­ködés további lehetőségei vár­nak kiaknázásra. Többek kö­zött ilyen lehetőség a közös tanácsú társközségekben élők helyzetének javítása. Ezeken a településeken, valamint az ap­(Folytat ás a 2. oldalon) Szovjet—osztrák tárgyalások Moszkvában Szovjet—osztrák kor­mányfői tárgyalások kez­dődtek kedden a moszkvai Kremlben. Az osztrák szö­vetségi kancellár hétfőn érkezett a szovjet kormány meghívására kétnapos munkalátogatásra a szov­jet fővárosba. Alekszej Koszigin és dr. Bruno Kreisky megbeszélé­sein ezúttal a kétoldalú kapcsolatok, s azon belül is a gazdasági együttmű­ködés bővítésének lehető­ségei állnak előtérben. A szovjet és osztrák mi­niszterelnök tárgyalásain természetesen véleményt cserélnek az időszerű nem­zetközi kérdésekről is. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXV. évfolyam, 39. szám 1978. február 8., szerda Ára: 80 fillér Tankönyvek, knnzervek, terven leiül Takarékoskodás a vízzel, színnel, munkaerővel

Next

/
Thumbnails
Contents