Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-04 / 35. szám

1978. február 4., szombat Dunántúlt napló 5 Brezsnyev fogadta a jemeni kormányfőt Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken fogadta Ali Nasszer Mohammed Hassza- nit, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság miniszterel­nökét, aki szerda óta tartóz­kodik hivatalos látogatáson a szovjet fővárosban. A dél-je­meni kormányfő a Nemzeti Front Enyesített Politikai Szer­vezete KB Politikai Bizottságá­nak tagja. A találkozón, amely baráti, nyílt légkörben, a kölcsönös megértés szellemében ment végbe, megtárgyalták a Szov­jetunió és Dél-Jemen kapcso­latainak állását, továbbfejlesz­tésük távlatait, valamint a kö­zel-keleti és az északkelet-af­rikai helyzetet, továbbá né­hány más nemzetközi vonat­kozású kérdést. Megállapítot­ták, hogy ezekben a felek vé­leménye azonos. A nemzetközi kérdések meg­vitatása során a fő figyelmet a közel-keleti helyzetnek szen­telték, ahol Egyiptom és Izrael külön tárgyalásai következté­ben ismét bonyolult helyzet alakult ki. Leonyid Brezsnyev és Ali Nasszer Mohammed Hasszani egyaránt megelégedéssel álla­pította meg, hogy a Szovjet­unió és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek rendsze­res találkozói elősegítik a két ország közötti bizalom meg­szilárdítását, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesz­tését. Megállapodás a belgrádi találkozón Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt vevő államai képviselőinek belgrádi találkozóján a szer­kesztő bizottságokban folyik a munka a záródokumentum meg­szerkesztésén. Gyakorlatilag megállapodásra jutottak abban, hogy a belgrádihoz hasonló kö­vetkező találkozót 1980-ban Madridban tartják. Egyetértés alakult ki arról, hogy szakértői tanácskozást hívnak össze, és ezen kidolgozzák az államok közötti vitás kérdések rendezé­sének mindenki számára elfo­gadható módszereit. Ezen kívül európai „tudományos fórumot” készítenek elő. NAGYVILÁGBAN KS/D. NAPLÓ. TELEFOTO Luis Corvalánt.a Chilei Kommunista Párt főtitkárát fogadta Erich Hcnecker, az NDK államelnöke, az NSZEP főtitkára. 4- BRÜSSZEL: Mobutu zairei elnök pénteken egyhetes ma­gánlátogatásra Belgiumba ér­kezett. A „magánlátogatás” megjelölést azonban senki sem veszi komolyan, hiszen a brüsszeli repülőtéren a belga király és Tindemans miniszter- elnök fogadta Mobutut, aki rajtuk kívül megbeszélést foly­tat Henri Simonét külügymi­niszterrel, Lucien Outers fej­lesztésügyi együttműködési mi­niszterrel, Paul Vanden Boey- nants hadügyminiszterrel, láto­gatást tesz a Közös Piac bi­zottságánál és tanácskozik a Societé Generale de Belgique Bank kormányzójával is.-4 PÁRIZS: Pénteken dél­előtt egynapos látogatásra Pá­rizsba érkezett Willy Brandt, az SPD elnöke, hogy a Francia Szocialista Párttal fenntartott rendszeres kapcsolat kereté­ben találkozzék n párt veze­tőivel. Brandt exkancellárt, aki jelenleg nem tölt be kormány- tisztséget, a bonni kormány két tagja, Klaus von Dohná- nyi külügyi államtitkár és Al­win Bröck gazdasági együtt­működéssel foglalkozó parla­menti államtitkár kisérte el útjára.-4 BONN: Nyugatnémet la­pok közlése szerint a Kínai Népköztársaság képviselői megbeszéléseket folytatnak az NSZK-ban harminc darab, tankelhárító rakétákkal felsze­relt „Bo—105" típusú nyugat­német gyártmányú helikopter megvásárlásáról. Elizabeth Taylor pereskedik Los Angeles Elizabeth Taylor ameri­kai filmszinésznö a na­pokban 11,4 millió dollá­ros keresetet nyújtott be egy gyémántkereskede­lemmel foglalkozó nem­zetközi cég ellen. A film- szinésznő 1976-ban — illő fizetség fejében — megengedte a cégnek, hogy nevét és fényképét reklámcélokra használja fel, a cég azonban a színésznő szerint adós maradt a fizetséggel. A kialkudott összeg — 1,4 millió dollár — megtérí­tésén felül Elizabeth Taylor további 10 millió dollár kártérítésre is igényt tart. 4- MOSZKVA: Pénteken visz- szaérkezett Moszkvába a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küldöttsége, amely Borisz Ponomarjovnak, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga póttagjának, az SZKP KB titkárának vezetésével az ame­rikai kongresszus meghívására hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban. 4- KARACHI: Thor Heyer­dahl papirusznád-hajója, a Tigris kíváncsiskodók százait vonzotta, amikor egy norvég mentőhajó vontatásával Kara- chiba érkezett. Heyerdahl a Tigrisről december 2-án hajó­zott ki a nyílt tengerre és si­keresen tette meg rövid meg­állókkal megszakított útját Bahrein, Maszkot — végül Pakisztán partjai között. Heyer­dahl egy hetet tölt Karachiban, majd az Indiai-óceánon hajó­zik tovább, ez idő szerint még pontosan meg nem határozott irányba. 4- BRÜSSZEL: Pénteken Brüsszelben parafálták a Kö­zös Piac és a Kínai Népköz- társaság öt évre szóló, nem preferenciális kereskedelmi megállapodását. A megálla­podás alapján a két fél kö­zötti árucsereforgalom évi két­milliárd dollár értékben bo­nyolódik majd le. A közös piaci „kilencek” a szerződés­ben a legnagyobb kedvez­mény elvének alkalmazását biztosítják Kína számára. 4- KATMANDU: Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök-he­lyettes pénteken 3 napos hivata­los látogatásra Nepálba érkezett. A vendéget a katmandui re­pülőtéren Kirtinidhi Biszta ne­páli miniszterelnök fogadta. 4- WASHINGTON: Az ame­rikai külügyminisztérium távo­zásra szólította fel Dinh Ba Thi nagykövetet, a Vietnami Szocialista Köztársaság állan­dó ENSZ-képviselőjét. Hivata­los amerikai indoklás szerint a nagykövet „megsértette az amerikai kormány és az ENSZ között 1947-ben, a külföldi diplomaták státusáról kötött megállapodást". 4- GRAZ: Az osztrák rend­őrség pénteken öt személyt: három török és két nyugatné­met állampolgárt vett őrizet­be, mivel teherautójukon két tonna hasist szállítottak. 4- RÓMA: Rómában pénte­ken egész napon át ülésezett a kormányon levő Keresztényde­mokrata Párt (DC) vezetősége, hogy eldöntse, milyen útravaló- val lássa el Andreotti megbí­zott miniszterelnököt kormány­alakítási konzultációinak folyta­tásához. A tanácskozás igen heves vita közepette zajlott le, a kereszténydemokrata vezetők véleménye megoszlott a kom­munistákkal való együttműkö­dés tartalma és terjedelme te­kintetében. 4- BELGRAD: Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök Marce- lino Oreja Aguirre külügymi­niszter kíséretében március ele­jén hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. MÁG BERTALAN: ÖRÖKÖSÖK 17. Egy nap váratlanul felhívott Bognár Géza, az egykori le­lencgyerek, Csikós Lajos neve­lőapja. Már a hangjából érez­tem, hogy valami nincs rend­ben. — Szeretnék önnel beszélni személyesen — mondta Bognár Géza. — Semmi akadálya, akár most is lehet, ha van ideje. — Köszönöm, máris indulok. Vajon, mi lehet az oka, hogy ez a szelíd lelkű ember felhí­vott. Ezen tűnődtem, míg vár­tam rá. Csak nem a nevelt fiú­val, Csikós Lajossal van vala­mi nagy baj? No, de ezt majd elmondja ő maga. Meg is jelent nálam hama­rosan. — Foglaljon helyet — mond­tam. — Hogy van? Mi újság a családban? Hogy viseli ma­gát Lajos? — Éppen miatta jöttem. — Mi történt vele? — Nem tudom, hogy mond­jam el... Időközben elcserél­tük az egyszobás lakást két­szobásra, hogy Lajosnak legyen egy külön szobája. Feleségem kifestette és szépen berendez­te neki. Boldogok voltunk mind a hárman. Lajos fiam — ezt a szót, hogy fiam, úgy mondta ki, hogy kiérezhető volt belőle a fiú iránti végtelen szeretete — a házassági évfordulónk napján nagy csokor virágot hozott és felköszöntött bennün­ket. — Az utóbbi időben azon­ban Lajos megváltozott... Közbejött egy nő, aki miatt na­pok óta nem jár el dolgozni. Kiderült, hogy feleségemtől is és az üzemben két kollégájá­tól is kért már kölcsön pénzt. No de, ha nem dolgozik, ak­kor nem kap fizetést és az adósságot nem tudja visszafi­zetni. — És maga miért nem be­szélt a fiával? — Megpróbáltam, de eluta­sítóan azt mondta, maguknak ehhez semmi közük. — Lajos most hol van? — Ma is reggel jött haza, biztosan alszik. — Na, majd én most meg­látogatom, beszélek vele. Csikós Lajos ruhástól feküdt az ágyon, csak a cipőjét vet­te le. — Mi az, beteg vagy? — kérdeztem. — Nem csak... — hebegte. — Akkor miért nem dolgo­zol? Értesítettek a gyárból, hogy napok óta nem jársz be, és egy nővel csavarogsz, igaz ez? Megpróbáltam elmagyaráz­ni nyugodtan, hogy mi lesz be­lőle, ha így folytatja. — A dologkerülést, a csa­vargást a lopás követi és az­tán nincs megállás. Azt szeret­ném, "ha rendes ember lennél. Ehhez minden előfeltétel adva van. Most kell megállnod. Tu­dom, a te korodban ez nem könnyű elhatározni, melyik utót választod. Még az elején vagy és ha most nem kapasz­kodsz meg a tisztesség útján, akkor elmerülsz a mocsárban és többé nincs kiút és jön a börtön .. . Míg beszéltem Lajos felállt és a tükör előtt a haját fésül­te. Sokáig nem felelt. Nagy so­kára ezt mondta: — Egyszer onnan is kien­gednek. Nem tudom, mi történt ve­lem, amikor ezt hallottam, hir­telen elvesztettem a fejem. Kö­zelebb léptem hozzá és egy jó nyaklevessel válaszoltam. — Most azonnal tűnj el a sze­mem elől! Még aznap este váratlanul megszólalt a csengő. Az ajtó előtt Csikós Lajos állt. — Ne tessék haragudni, hogy elcsavarogtam. Ha ha­marabb kapom azt az észhez térítő nyaklevest, nem történt volna meg. De akik eddig megütöttek, azokhoz nem volt semmi közöm. Kezet fogtunk. Feleségem meghívta vacsorára. Jól elbe­szélgettünk. Többet soha nem volt semmi baj vele. (Folytatjuk) Átalakították a német kormányt Négy miniszter kiválik a szociálliberális kabinetből Pénteken délben Bonnban hivatalosan bejelentették, hogy Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár átalakította kormá­nyát. A szociálliberális kabinet­ből négy szociáldemokrata mi­niszter válik ki: Georg Leber, a hadügyi, Marie Schlei gazda­sági együttműködési, Karl Ra­vens, az építésügyi és Helmut Rohde, a közoktatási és tudo­mányügyi tárca eddigi gazdá­ja. Leber utódja a hadügyminisz­térium élén Hans ApeI eddigi pénzügyminiszter lesz. Apel ed­digi posztját Hans Matthöfer (kutatás- és technológiaügyi mi­niszter) veszi át. Matthöfer he­lyébe eddigi parlamenti állam­titkára, dr. Volker Hauff lép. Schlei miniszterasszonyt Rainer Offergeld, a pénzügyminiszté­rium eddigi parlamenti állam­titkára váltja fel. Az építésügyi minisztérium élére dr. Dieter Haag, a tárca eddigi parla­menti államtitkára kerül. Rohde utódjaként az oktatás- és tudo­mányügyi tárcát dr. Jürgen Schmude szociáldemokrata képviselő kapja meg. A régi miniszterek február közepéig maradnak hivatalukban, utódaik a bonni parlament február 16- án kezdődő új ülésszakán teszik le a hivatali esküt. Az új miniszterek közül ket­tőt egészen váratlanul ért a ki­nevezés. Schmude külföldi utazás, Offergeld pedig téli sísza­badsaga közben kapott telefon- értesítést Bonnból. Folytatódott az algíri csúcstalálkozó Békét, de nem mindenáron Algír A Szádot egyiptomi elnök kü- lönutas politikáját ellenző négy arab ország — Algéria, Líbia, Szíria és a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetői pénteken, az algíri csúcstalálkozó második napján zárt ajtók mögött ta­nácskoztak. A háromórás eszmecsere után Abdelaziz Buteflika algériai kül­ügyminiszter a sajtó képviselői­nek nyilatkozott. „Békét aka­runk — hangoztatta —, de nem minden áron. A közel-keleti bé­ke ára nem lehet a Palesztiná­ról való lemondás. A különbé­ke — nem béke. A kapituláció — nem béke. A palesztinai el­lenállási mozgalom bevonása nélkül kötött béke — felfüg­gesztett háború ...” Az algériai külügyminiszter leszögezte: Szádot egyiptomi elnököt súlyos felelősség terhe­li, amiért szétzúzta az arab szo­lidaritás koncepcióját. A kül­ügyminiszter ugyanakkor nyo­matékosan hangsúlyozta: „az arab világban nincs ideológiai konfliktus” csak Szadatnak és közel-keleti támogatóinak ak­ciója irányul arra, hogy „az arab világot az imperialista erők és a nemzeti függetlenség erői közötti konfrontáció szinterévé változtassa”. Pénteken Algírba érkezett George Habbas, a Palesztinai Népi Felszabadítási Front radikális palesztinai szervezet vezetője is, hogy részt vegyen a szadati politikát elítélő csúcs- találkozón. KÜLGAZDASÁG Szaúdi dollármilliárdok (I.) Közel-Kelet és az arab világ konfliktusokkal teli eseményei­ben mindig meglepő Szaúd- Arábia magatartása, szerepe, amit állandó sejtelmes titoktar­tás övez. Azé a Szaúd-Arábiáé, amely fantasztikus anyagi ere­jénél, olajnagyhatalmánál fog­va egyik legfőbb szereplő le­hetne az arab haladó érdekek­nek megfelelő rendezésben. Nem kevésbé sejtelmes és tit­kos az az elsősorban dollármil- liárdokon alapuló kapcsolat, ami a királyságot az Egyesült Államokhoz fűzi Ha pénzről van szó, nincs az a titok, ami előbb vagy utóbb ki ne szivárogna. Az II Sole—24 Ore írta meg a minap, hogy az Egyesült Államok mintegy 30 milliárd dolláros deficittel zárja 1977. évi külkereskedelmi mér­legét, amelynek többsége az olajkiadásokból adódik. Ugyan­akkor Szaúd-Arábia 1977. vé­géig 50 milliárd dollárt fordí­tott rövid lejáratú hitelekre, az Egyesült Államok kincstári köt­vényeinek felvásárlására, és új pénzügyi lépésként 75 millió dolláros kölcsönt adott egy olajtermelő és -forgalmazó és egy telefon-távíró társaságnak. Szaúd-Arábia e hatalmas dollár átáramoltatással — így mond­ják — kedvezően tudja befolyá­solni az amerikai hitelpiacokat. Itt az anyagi háttérmagyarázat a szaúdi-amerikai kapcsolatok lényegére, amihez hozzátehető, hogy Washington már régeb­ben titkosan megállapodott Ri- jaddal, hogy pénzügyi döntéseit az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően hozza. Viszonzás­ként Washington biztonsági kö­telezettséget vállalt Szaúd-Ará- biának, politikailag segíti nem­zetközi téren a szaúdi uralkodó családot, kívánság szerint fegy­vereket ad el számukra, és részt vesz katonáinak kiképzésében, azon túl, hogy természetesen biztonságos olajvásárlók ma­radnak. Az Egyesült Államok részt vesz különféle nyersanya­gok és fogyasztási cikkek szállí­tásában, a szétszórt sivatagi falvak fejlesztésében. Ugyan­ezen érdekeknek és céloknak megfelelően helyeztek el és helyeznek el nag-összegű pénz­betéteket és kölcsönöket nyu­gat-európai országokban is, jóllehet e behatolás ellen a nyugat-európai pénzügyi körök, nem úgy mint az amerikaiak, az utóbbi időben szót emeltek, hangoztatva, hogy a hazai hi­tel- és pénzpiac túlságosan szaúdi lekötöttségű lesz, vagyis Rijadnak és nem a hazai tőké­nek fiadzik a kamatok nyomán a pénz. A szaúdi pénztaktika és pénz- politika nemcsak ebben merül ki, kiterjed néhány ország kivé­telével Afrika jelentős részére, elnyúlik egészen Tajvanig és Dél-Koreóig, erről legközelebb lesz szó. Jellemzőként: 1977- ben volt olyan 45 nap Rijad- ban, amikor 21 államfő érke­zett, többségük meghívás nél­kül, hogy pénzt szerezzen or­szágának. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents