Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-19 / 50. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 978. FEBRUÁR 19. Hány bolt és milyen bolt kell Szigetvárnak? A település és településhálózat fejlesztése témakörben II. díjat nyert G. Szilágyi Erzsébet, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola oktatója. Dolgozatában a kiskereskedelmi hálózat jövőbeni allokációjával foglalkozik a szigetvári járás településviszonyainak függvényében. Részlet a dolgozatból: Szigetvár várható kereskedelmi forgalmának realizálásához szükséges hálózati alapterület prognózisa. Szigetvár már jelenleg is kimagasló szerepet tölt be nemcsak a város és közvetlen környezetének, hanem az egész járásnak az ellátásában is. E központi szerepköre a jövőben várhatóan megmarad, sőt fokozódik. Ezt egyrészt szubjektív tényezők váltják ki. Várhatóan tovább növekszik Szigetvár lakónépessége, amely jórészt a vándor- mozgalom eredménye. Ez tovább fokozza a kereskedelmi ellátó hálózattal szemben támasztott igényt. A közlekedési viszonyok javulása „közelíti” a járás községeit a központhoz. A növekvő motorizáció, a személygépkocsik számának gyarapodása is könnyebben elérhetővé teszi a várost. Másrészt szubjektív törekvéseknek, a központi akarat érvényesülésének, a helyi szerveknek erősíteniük kell ezt a folyamatot, mégpedig úgy, hogy bizonyos szakmák forgalma szinte teljes egészében Szigetváron koncentrálódjék, elsősorban a ruházat és a vegyes iparcikk árufőcsoportok esetében. (Persze minimális alapellátást a napi cikkekből a községekben is kell biztosítani.) E szakmák jellegüknél fogva kívánják a kínálat koncentráltságát éppen a fogyasztók érdekében. (Az utóbbi években az egyes fogyasztási szövetkezetek között kibontakozó verseny elsősorban e két árufőcsoportot érinti. Nem biztos, hogy ez az egyébként egészséges verseny a fő célkitűzés szempontjából is egészségesnek ítélhető.) A forgalom szigetvári koncentrációja egyáltalán nem megy a fogyasztói igények kielégíthetőségének rovására, hanem éppen az ellenkezőjét eredményezi, egyrészt a gaz- daqabb kínálat egy helyen történő biztosításának útján, másrészt azon keresztül, hogy ilyen módon a községekben több erő jut az élelmiszer és háztartási vegyiáruk magasabb szintű kínálatára, differenciáltabb választékstruktúra kialakítására, és ezáltal a városi és a falusi ellátási színvonal közelítésére. További elemzés tárgyává kell tenni az alsófokú központok (Mozsgó, Nagydobsza, Nagypeterd, Szentlászló, Két- újfalu stb. A szerk.) helyzetét és jövőbeni szerepét. A jelenlegi számítások azt bizonyítják, hogy néhány alsófokú központ már most kiemeltebb szerepet tölt be a környék ellátásában. A fejlesztés vagy nem fejlesztés szempontjai közül legfontosabb a Szigetvártól való távolság. A vizsgált időszak tanulságai szerint Szigetvár üzlethálózatának növekedése nem tartott lépést sem a népesség, sem a forgalomnövekedés miatt szükségessé váló -fejlesztéssel. A jövőben ennek hiányában nem tud majd megfelelni annak a követelménynek, amely központi szerepköréből, valamint egyrészt az objektív tendenciák, másrészt a szubjektív törekvések eredményeként az ellátásban betöltött növekvő szerepéből fakad. Mivel az üzlethálózat tervszerű fejlesztése napiainkban egyrészt az eddigi fejlesztési elégtelenségek miatt, másrészt a további fejlődés által ki- kényszerített okok miatt egyre inkább előtérbe kerül, kísérletet tettünk a kereskedelmi hálózat szükséges méretének prognosztizálására 1995-ig... S következnek a prognózisok. Pécs és vidéke A település és településhálózat fejlesztése témakörben II. díjat nyert Horváth Imre, Pécs város Tanácsa titkárságának munkatársa. Dolgozatának címe: Pécs megyei város szerepe Baranya megye településhálózatának fejlesztésében. A szerző azokat a lehetőségeket keresi, amelyek révén a megye- székhely a megye gazdasági, politikai és társadalmi életébe szervezetten beépíthető, kísérletet téve annak megválaszolására, hogy a város környezete a jelenleg már kialakult kapcsolatrendszer figyelembe vételével, a hatályos jogszabályok maradéktalan megtartása mellett milyen államigazgatási szervezeti változásokat tesz időszerűvé. A tanulmány három fejezetének címei: I. A város és környéke közötti kapcsolatok. II. Pécs és környéke objektív kapcsolatai. III. Pécs és környéke igazgatási kapcsolatának fejlesztése. Lássuk a dolgozat III. fejezetét, amelyben a szerző javaslatokat ad Pécs és környéke tanácsi szervezeti rendszerének továbbfejlesztésére. Egy ilyen kérdéskör: az együtt élő községek városhoz csatolása. Előre kell bocsátani, hogy a magyar községek, települések önállóságának, autonómiájának olyan történelmi hagyományai vannak, amelyek a kérdés megítélése során mindenkor figyelembe veendők. Álláspontja szerint a községcsatolást feltétlenül csak önkéntes csatlakozás és önkéntes fogadás esetén lehet alkalmazni, ösztönözni pedig csak az objektív feltételek fennállása esetén szabad. Ha viszont a környező községekben az agglomerálódás olyan nagy fokú, hogy a város és a községek egybeolvasztásának objektív feltételei mellett az annektálás már elkerülhetetlen, akkor annak végrehajtása mind a város, mind pedig a község előnyére szolgál. A községeknek a városhoz csatolása során figyelembe kell venni, hogy a szervezeti rendszer megváltoztatása a településekre milyen előnnyel és hátránnyal jár. Bár sok esetben a községeknek a városhoz való kötődése rendkívül erős, egyértelműen mégsem bizonyítható, hogy a városhoz csatolásuk fejlődésüket jelentősen felgyorsítja. A város gazdasági potenciálja nem minden esetben elegendő ahhoz, hogy a városhoz csatolt településeken közel azonos városi ellátást biztosítson. Jellemző példaként felsorakoztathatjuk Nagyárpád és Vasas Pécshez csatolása utáni fejlődési ütemét. Nagyárpád az annektálás után egyre inkább városiasodon és népességszámban, valamint az ellátás színvonalában jelentősen fejlődött. Ugyanakkor Vasasnak Pécshez csatolása utáni fejlődése egyértelműen nem bizonyítható és jelenleg is olyan gondokkal kell a településnek megküzdenie (például a hálózati vizellátós hiánya), amelyek önálló községi státusa esetében esetleg már megoldást nyertek volna. A városhoz csatolás önmagában a családiházas lakásépítést még nem biztosítja, illetve a feltételeit nem teremti meg. Az építésügyi szabályok ugyanis nem tesznek különbséget a települések városon belüli fekvése között és az ellátási normákat építési engedélyek esetén városi színvonalon követelik meg. Mivel a város sok esetben a peremterületeken ezt biztosítani nem tudja, így a városhoz csatolás építési szempontból a település fejlődését nem segíti, hanem a megkötések folytán egyenesen fékezi. Az előző fenntartások figyelembevételével mégis az a véleménye, hogy a várossal ösz- szenőtt vagy gazdasági, üdülőhelyi feladatok vonatkozásában elválaszthatatlan településektől az annektálás lehetőségét megtagadni indokolatlan. Vizsgálódásai arra utalnak, hogy Cserkút, Kővágószőlős, Ko- zármisleny és Orfű községek városhoz csatolása indokolt. A Pécshez való szoros kapcsolódása révén megfontolandó lehet még Pellérd és Keszü helyzetének rendezése. Díjnyertes dolgozatok M intha zsilipeket húzott volna fel a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezetének tavaly meghirdetett közös pályázata. A felhívás igencsak megmozgatta a baranyai szakembereket, a pályázat nem várt nagy sikerrel zárult. A tanács és a társaság négy — a beruházási tevékenység javitása, az építőipari kapacitások fejlesztésének lehetőségei, a település és településhálózat fejlesztése, a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodás lehetőségei — témakörben kért javaslatokat Meglepően sok — 39 pályamunka érkezett be. S ami még fontosabb; zömükben igen színvonalas pályamunkák. Kiderült, s ezt az ünnepélyes eredményhirdetésen is hangsúlyozták, megyénkben szép számmal akadnak felelősséget érző, alkotó, a cselekvő lokálpatriotizmustól fűtött szakemberek, akik készek komoly tanulmányokkal, építő javaslatokkal is segiteni a közös gondok megoldását. A pályázat meghirdetésével okos dolog volt hát felszítani a szunnyadó energiákat, ha tetszik, befogni a vitorlába minden kis szelet. Ez volt a véleménye munkaügyi miniszterhelyettesünknek is, aki Pécsett járva megjegyezte, figyelemre méltó dolog a megyét érintő nagyon lényeges munkaügyi kérdések megoldására a válasz keresése pályázatok kiírása útján is. Mondanunk sem kell, a pályamunkákat a tanács és a társaság messzemenően hasznosítani kívánja. Mellesleg, a sikeren febuzdjlva máris újabb pályázatot készülnek meghirdetni. És most lássuk a díjnyertes dolgozatokat! Két első dijas dolgozat a beruházási tevékenység javitása és a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodás lehetőségei témakörökből. Két második díjas dolgozat a település és településhálózat fejlesztése témakörből — itt egyébként első dijat nem adtak ki. A negyedik — az építőipari kapacitások fejlesztési lehetőségei — témakörből nem tudunk dolgozatot bemutatni, nem osztottak pályadijakat, miután csak két pályázó akadt. Terjedelmi lehetőségeinknél fogva csak arra vállalkozhatunk, hogy részleteket villantsunk fel a díjnyertes tanulmányokból. Talán így is hasznos lesz az ablaknyitás. Annyit még, a címeket a dolgozatok elé mi kölcsönöztük., a szerzők utólagos beleegyezése reményében. Miklósvári Zoltán Hogy gyorsabban menjen a bombázás A beruházási tevékenység javítása témakörben pályázott „A beruházások előkészítésének és megvalósításának problémaköre” című dolgozatával Solti Dezső, a Megyei Tanács tervosztályának munkatársa. Első díjat nyert. A rendkívül kritikus hangvételű tanulmányból a szerző néhány javaslatát adjuk közre. Az éves tervek összeállításánál Az adatközlés időszakában a kivitelező vállalatok élég gyakran illuzórikusnak látszó teljesítési előirányzatokat közölnek a tervezést végző szervekkel, a beruházókkal. Az éves ütemtervüket a beruházásban részt vevő többi szervezettel való egyeztetés nélkül a kivitelezők megváltoztatják. Természetesen ezek a módosítások az általuk ígért teljesítések csökkentését jelentik. Ez a mentalitás a kivitelező szervek részéről súlyos nép- gazdasági problémák okozója: a beruházások ütemezését formálissá teszi, a pénzeszközök átcsoportosítását és a pénzmaradványok felhalmozódását eredményezi. A problémák megoldására javaslom, az építőipari szervezetek kapacitás ütemezésének felülvizsgálatát és a jelentkező hiányosságok megszüntetését. A szervezetek az éves teljesítési előirányzataikat a műszaki ütemezésben adják meg. Ennek realitását a tervező szerv kontrollálni nem tudja, mivel a kivitelező vállalat erőforrásainak elosztását, az adott létesítmény munkanemeinek ütemezését nem ismeri. Szükségesnek látom a műszaki ütemezést korszerű szervezési dokumentációval alátámasztani. Legalkalmasabb módszernek a hálótervezés mutatkozik. Tisztában vagyok vele, hogy bevezetésére már többször is történt kísérlet, de a folyamatban részt vevő szervek kedvezőtlen hozzáállása miatt mindig megbukott. Papíron mindenki elismeri szükségességét, Je' amint alkalmazniuk kell munkájuk során, azonnal körülbástyázzák magukat crz alkalmazhatóságot megxerdőjelező ellenérvekkel. Más ágazatokban (ipar, közlekedés) már a hálótervezés legkorszerűbb módszereit alkalmazzák a műszaki tevékenységek ütemezésénél, ami gazdasági eredményeikben is megmutatkozik. Elkerülhetetlenül fontosnak tartom a beruházási tevékenységek szervezési színvonalának emelését, minimum az alapvető hálótechnikai tervezési módszerek alkalmazásának szintjéig. összefoglalva: az éves tervek készítésekor a hálódiag- ramos szervezési dokumentáció a tervezést végző és kivitelező szervezetek pénzügyi és kapacitásütemezésének, valamint ellenőrzésének munkaeszközévé kell hogy váljon. Felmérhető róla az átfutási idő, az adott munkára fordítandó kapacitás és a pénzeszközök felhasználása. A tervezői kapacitás hatékonyabb kihasználása érdekében a jövőben szervezettebben kell foglalkozni a típus- és tipizált tervek alkalmazásával. Javaslom, hogy a megye tervező szervezetei a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézettel, valamint az Építésügyi Tájékoztató Központtal szorosabb együttműködési kapcsolatot építsenek ki. A beruházások megvalósításának időszakában közreműködő szervezeteket érdekeltté kell tenni a létesítmény költségeinek csökkentésére és a szerződéses határidők betartására. Ezért szükségesnek látom egy olyan ösztönzési rendszernek a kidolgozását, amely az előzőekben felsorolt feltételek teljesítésére ambicionál ... A szerző ezek után ismerteti az általa javasolt érdekeltségi rendszert. Újabb pályázat! A Baranya megyei Tanács V. B. és a Magyar Közgazda- sági Társaság megyei szervezete pályázatot hirdet két témakörben: javaslatokat kér a tervezőmunka javítására, javaslatokat a pénzügypolitikai törekvések érvényesítésére. Feltétel: a pályamű baranyai vonatkozású legyen vagy Baranyában is alkalmazható javaslatokat tartalmazzon. A pályázó a feldolgozott témakörrel összefüggő helyzetleírás mellett fogalmazza meg azt is, szerinte kinek, mit és hogyan kellene tennie a terv- és pénzügyi munka színvonalának javitása érdekében. A terjedelem: 10—50 gépelt oldal. A pályázat jeligés, a pályázó adatai zárt borítékban csatolandók. A pályázatokat 1978. augusztus 31-ig kell eljuttatni 3 példányban a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei szervezetéhez (Pécs, Janus Pannonius u. 11.). A pályázat díjai a két témakörben külön- külön: I. dij 8000 forint, két II. díj 5000—5000 forint, három III. díj 2000-2000 forint. A fenti díjak kiadására témakörönként legalább 10 pályázat beérkezése után kerül sor. A tanács és a társaság közös pályázati felhívását hamarosan részletesen is közreadjuk. Hálózatszerelés és ügyvitel — együtt A munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodás lehetőségeit szem előtt tartva nyújtotta be a DÉDÁSZ-tól közös pályázatát Molnár Csaba és Sántavy László. Kategóriájukban első díjat nyertek. Dolgozatuk címe: A termelékenység növelésének lehetőségei az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatásával az áramszolgáltató vállalatok üzemviteli, fenntartási és hálózatszerelési munkaterületein. A szerzők feladatukat a következőkben határozták meg: Az élőmunka nagyarányú fel- használására a hálózatszerelés és a fenntartás kapcsán kerül sor. Éppen ezért a hálózatszerelés és a fenntartás éves termelési feladatait vizsgáljuk olyan szemléletben, amelyben a termelőegység (üzemigazgatóság) előtt álló feladatokat (hálózatszerelés és fenntartás) adott időszakra nézve egymással összefüggő egységes egésznek tekinti és e szemléletből fakadóan kívánja meghatározni a feladatvégrehajtást. Tömören összefoglalva, feladatunk az üzemvitel és a hálózatszerelés fokozott együttműködésében rejlő lehetőségek feltárása (például megfelelő feltételek mellett bizonyos fenntartási munkák és a villamos hálózatszerelési munkák közös termelésszervezéssel történő tervezése és kivitelezése) és a fokozott együttműködés (üzemvitel — villamos hálózatszerelés) megvalósításához alkalmas általános módszer kidolgozása. Célszerű együttműködéssel el kell érni, hogy a veszteségidők csökkentésével, a munkaerő célszerűbb foglalkoztatásával (kevesebb fel- és levonulással, út- időkkel, állásidővel stb.), a munka- és szállítóeszközök jobb kihasználásával (célszerűbb szállítási és munkagép útvonalakkal az útidők aránya az össz üzemórán belül csökkenthető) a termelékenység nagyobb mértékben növekedjék, mint ameny- nyit a két termelőegység (a villamos hálózatszerelés és az üzemvitel) külön-külön képes produkálni. Erre a célszerű együttműködésen alapuló új termelésszervezéssel lehetőség nyílik azáltal, hogy ott, ahol a későbbiekben részletezett feltételek lehetővé teszik, több munkát (eltekintve attól, hogy villamos hálózatszerelésről vagy csoportos fenntartásról van szó) úgynevezett munkakörzetekbe összeszervezzünk, és így munkaerőben, szállításban és munkagépben jelentős megtakarítást, illetve jobb kihasználást érjünk el. A szerzők vizsgálataikhoz mintául a DÉDÁSZ szigetvári üzemigazgatósága 1977. évi feladatait választották. A minta alapján mutatnak rá az együttműködésben rejlő műszaki és gazdasági előnyökre. Az üzemvitel és a villamos hálózatszerelés fokozott együttműködésére általános szervezési ajánlást adnak. Végül esettanulmány-mintát adnak közre a villamos hálózatszerelés és az üzemvitel kooperációs megvalósulására.
