Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-19 / 50. szám
Szinha Hanguerseny Végtelen dallam Az énekes az ötödik hangszer Spzel száz év után feltámadt színészcsere Kilencvennyolc esztendővel ezelőtt két magyar színház közönsége tapsorkánnal jutalmazta a testvérország színházművészetének küldöttét: Ida Aalberget. Akkor, 1880- ban a pályája elején — huszonhárom éves — volt ez a művésznő, akiből később a finn Jászai Mari nőtt fel. Pesten a korabeli divatos népszínműben, a Falu rosszá-ban játszotta el a női főszerepet. Akkora sikerrel, hogy mindjárt meghívták őt az ország másik színházába, a Kolozsvári Nemzeti Színházba is. De oda mór klasszikus darabba, Schiller: Ármány és szerelem című drámájának Miller Lujza szerepére. Bár Pesten is finnül játszott, s Kolozsvárott is saját anyanyelvén alakította a Schiller-hősnőt, a magyar közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta — írják a korabeli újságok. Azóta, egészen e hét végéig nem játszott finn színész Magyarországon, magyarokkal közösen egy darabban. Kilencvennyolc esztendő múltán most ismét az északi testvérország egyik művésznője lép fel a magyar színpadon, ma este fél nyolckor a Pécsi Kamaraszínházban. Szerdán este érkezett repülővel Pestre, s csütörtökön kezdte meg a próbát Inkeri Luo- ma-aho, Pécs testvérvárosa, Lahti színházának tagja. Vendégszereplésének híre már korábban ideérkezett, ugyanis Lahti napilapjában, az Etelő-Suomen Sanomat-ban nyilatkozott ő is és igazgatója is. „Csupa izgalom a művésznő" — írta róla a finn lap, majd közölte Inkeri Luo- ma-aho rövid nyilatkozatát:- Mindössze három napom lesz, hogy ráhangolódjak a pécsi előadásra. Bár a pécsi és a lahti bemutatót egyaránt Sik Ferenc rendezte, úgy hallottam, hogy a magyarországi előadásban erőteljesebbek a komikus felhangok. Ráadásul finnül játszom Borit, miként Sir Katalin is . magyarul játszotta nálunk Deborahot, decemberben. Máskülönben ez már a második pécsi utam, nemrég Pesten jártam, s akkor elutaztam ebbe a remek délmagyarországi városba is, nem sejtve, hogy rövidesen játszom a színházában. Nyilatkozott a lahti igazgató is: — Reméljük, ez még csak a kezdet kezdete — mondta Ai- mo Hiltunen, a lahti színház vezetője. — Hiszen a két város és a két színház együttműködésében sok lehetőség rejlik. * Az idő elszáll, Ida Aalberg, a finn Jászai Mari 1915 óta halott. Most feltámad a két nép színészkapcsolata, éppen a Pécsi Nemzeti Színház révén. így várjuk 20-án este a finn szót, és Inkeri Luoma- aho játékát. Földessy Dénes Inkeri Luoma-aho reggel 6-kor kameráival a helyszínen volt, így a cserépvásárról azt örökítette meg számunkra, amit mi a helyszínen hiába kerestünk: a cserepet. A film a vásár ürügyén két alkotó, Sáfrány Géza bakócai fazekasmester és Boksa Gyöngyi pécsi népi iparművész portréját villantja föl. A film szerkesztője Bükköse//' László: — A népi kerámia mai két változatát, megjelenési formáját kívánjuk bemutatni, a két alkotó portréjával. Sáfrány Géza használati tárgyai a népi fazekasság gyökereihez, a folklór nemesen egyszerű, a gyakorlati használhatóságot és praktikusságot megkövetelő hagyományaihoz vezetnek vissza. „A giccs mindig igazat hazudik” — mondotta egykor találóan William Shakespeare. — Mivel magyarázható, hogy műalkotások helyett, közvetlen környezetünkben, mindennapi életünkben, sőt magatartásunkban is lépten-nyomon giccsek- be ütközünk? Ezekre a kérdésekre ad választ Aknai Tamás művészettörténész „A képi közhelyektől, a banalitástól a giccsig” című előadása, mely ott szerepel a Doktor Sándor Művelődési Központ Rendezvényi Csoportjának körműsorajánlatában. — A giccs annak a „birtokosi” magatartásnak a végterméke, amely az embernek a tárgyakhoz fűződő kapcsolatát írja le; megmutatja az ember világhoz való viszonyának banális voltát. — Mi az oka a giccsnek, a Giccs, giccsember giccses magatartás létrejöttének? ' — A gépesítés következtében meg növekedett a szabad idő, s az emberekben él az alkotni, a tenni vágyás. A giccs, az immár klasszikus kertitörpétől a legújabbig, az autógumiba ültetett virágokig, mind annak tulajdonítható, hogy az emberben ott szunnyadó kreativitásnak nincs iránya. Ezek a jelenségek *a mutatnak, hogy itt valaminek — mégpedig a valóságnak — a pótlása történik; olyan ez, mint az ördög falra festése. — Giccs csak akkor keletkezik, ha van giccsember, azaz, aki ezt előállítja, és aki, mint „művészeti” befogadó, élvezi. Hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán küzdeni ez ellen? és szemtorna — Egyre nehezebb, bár a mindennapi életben valami eredmény már mutatkozik. Erre mondanám a „tisztaszoba" példáját, mely már lassan elveszti szimbolikus jelentősét, s előlép azzá, ami valójában: szobává. Tehát ezt már nagyjából elértük, hogy környezetünk szolgál ki bennünket és nem fordítva. Dé hogy a művészeti alkotások közül ne a giccs, hanem a valódi értékek felé forduljanak az emberek, ehhez még több időre, tanulásra, oktatásra, gondolkodásra, rengeteg „szemtornára” van szükség. Meg kell ismertetni az igazi műalkotásokat, az igazi értékeket, s magát a valóságot is, minden konfiiktusával együtt. Dücső Csilla 1978. FEBRUAR I9. MŰSORAJÁNLAT DN HÉTVÉGE Papírszagú tudomány? A Pécsi Rádió fiatalok műsora, a népszerű FG-4 hétfőn 17.05-kor kezdődő februári számában sok közérdekű, a fiatalokat érdeklő beszélgetés, riport hangzik el. Szó lesz többek között „Hatékonyság, minőség” címmel arról, hogy milyen feladatok várnak a KISZ-re a gazdasági építő munkában. Színes riport foglalkozik a KISZÖV táncegyüttessel, mely másodszor kapott nívódíjat, valamint az Ifjúsági Ház „öntevékeny” kamarakórusával. Kovács Péter mondja kedden 17.30-kor adásra kerülő „Papírszagú tudomány?” című riportjáról: — Amikor a végzett közgazdász az egyetemről kikerül első munkahelyére, a vállalatok többségénél szinte agymosást kap. A szakma „öreg rókái” módszeresen bebizonyítják, hogy amit az egyetemen tanítanak, csupán papírszagú tudomány, amelyet az „életben" úgysem lehet felhasználni. Nos ennek a szemléletnek köszönhető, hogy a matematikai statisztika. a szervezés modern módszerei évtizedek óta képtelenek betörni a vállalati gyakorlatba, így a tervezés, az elemzés még ma is alig jutott tovább a négy alapműveletnél. Hogyan lehetne tovább lépni? — erre keres választ a műsor. Szerdán a „Hét közben" központi kérdése napjaink legaktuálisabb problémája, a pálya- választás, így a műsor vendége Schmidt Károly, a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója lesz. A bú- torfényesítőt mutatja be csütörtökön a „Munkásportré” sorozatban Laky Rudolf. Ugyanezen a napon részlet hangzik el a Dobó István úti gimnázium kamarakórusának a wroc- lawi rádióban adott hangversenyéből, valamint megkezdődik dr. Szalai István „Találkozásaim híres énekesekkel" című sorozata: első alkalommal Mario del Monacóról beszél. Tiszay László az „Ismerőseink közelről" sorozatban Fónay Mártát kérte mikrofon elé, a „Zenélő pécsi évszázadok" második adásában Depisch Bálint (1746—1782) művei szólalnak meg. Két érdekes műsor a nemzetiségi adásokból: kedden főiskolásokkal beszélget Frankovics György, szerdán az Egyesült Izzó Sopiana Gépgyárában készít munkásarcképet Filákovity Branko. 25 év alatt 750 ezer kilométert megtett autóbuszsofőrrel beszélget hétfőn Reil József, Kaposfőről jelentkezik csütörtökön Gráf Wilmos. Csehov-drámát sugároz a televízió kedden este 21 óra 10 perckor a második csatornán. A hatos számú kórterem című darab televiziós változatát Dömölky János rendezi. A történet : a minden hamis emberi kapcsolatot elvető Ragin doktor nem lát semmiféle kiutat a múlt századi kisváros kietlenségéből, és társra sem lel. Csak az ápolására bízott egyik betegben ismeri fel az emberi értelem szikráját, s találja meg szellemi társát. Ez sem tudja azonban kimozdítani az ideológiává lett cselekvőképtelenségéből, közömbösségéből. A két fő szerepet Kozák András és Módi Szabó Gábor alakítja. (Képünk: a Ragin doktort alakitó Módi Szabó Gábor, aki korábban o Pécsi Nemzeti Színház tagja is volt. (Fotó Kiss Júlia) Cserépvásár Igazi vásári hangulat — a képernyőn Emlékeznek még a tavaly őszi pécsi cserépvásárra? Népünnepélyhez illő tömeg lepte el a vásár színhelyét, a kis Jókai teret és a környező utcákat. A gyanútlan turista, aki az esemény kedvéért, jóllehet az ország másik végéből zarándokolt ide, csalódottan vette tudomásul, hogy a meghívott tizenegy- néhány fazekas portékája már a kora reggeli órákban gazdára talált. A később érkezőknek már csak a céltalan tolongás jutott, a vásár látványos élménye helyett. Ki korán kel, aranyat lel - mondja a közmondás, és a szerencse ezúttal a frissebbeknek kedvezett. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió stábja már Ebből a tiszta forrásból táplálkozik a mai, sokszor csupán esztétikai követelményeket támasztó, díszítő célzatú kerámiaművészet, amelynek egyik jeles pécsi képviselője Baksa Gyöngyi népi iparművész. Ő a fölk- lorisztikus elemeket már csak díszként alkalmazza, de a mesterség fogásaiban (korongozás) és a fazekas-folklór elemeiben (virág, madár... stb.) szorosan tapad a hagyományhoz. Kislánya, Réka önfeledten gyúrja az agyagot, megidézve egy kozmikus képet, a művészet bölcsőjét, midőn az első ember sárba formálva jelet hagy maga után. A filmet február 24-én, pénteken láthatják a tévénézők. P. L. — Bach csodálatos dalait leginkább csak templomi koncerteken lehet hallani, így például Tihanyban, Esztergomban; kamaraműsorban sokkal ritkábban — mondja Németh Aliz egy héttel önálló Bach-matiné- ja előtt. Dalesteken szinte már hagyománnyá vált Schubert, Schumann, Mozart vagy Brahms műveit előadni. Bach kantátái nagyon munka- és időigényesek, s talán azért valahogy kiesnek az énekesek repertoárjából. Én azonban szeretek önmagam számára is felfedezni műveket, s újat adni a közönig nek is. Szívesen kutatok, s így találtam rá a pécsi zenei héten bemutatott Wolf-dalokra, s így énekeltem — Magyarországon elsőként — Berlioz-da- lokat. A dal a zenében miniatűr építkezés, amelyre nagy szükség van egy énekesnek. Mondhatnám, aki dalt tud énekelni, az mindent tud — ez az éneklés alapköve. — Mennyiben más a kapcsolata a közönséggel egy ilyen fellépésnél? — A kamarazene, mint műfaj, már önmagában is inti- mebb. Itt az előadó szemtől szemben áll a hallgatóival, s így kapcsolata is sokkal meghittebb lehet — ha azzá tudja tenni. Mert a színpad — egy operaelőadásnál például — elbírja, ha az ember „rátesz egy lapáttal", itt viszont csak azt adhatja a művész, ami saját magából fakad. Ha előadása nem őszinte, nem igaz, azt azonnal észreveszik. S még egy nagyon fontos dolgot kell megemlíteni: a hangszeren kísérő zeneművészek teljesen egyenrangúan vesznek részt az előadásban, az énekes olyan, Németh Aliz mintha ő lenne az „ötödik hangszer". Ritkán fordul elő, hogy egy művész egyszer csak találkozik régi-régi szerepálmával. Legközelebbi terveiről kérdezve Németh Aliz elmondta, hogy őt nemrégiben ez a nagy öröm érte: Breitner Tamás jóvoltából ő fogja énekelni Wagner Lo- hengrin-jének Elzáját. Emellett lesz egy koncertje áprilisban, a Pécsi Szimfonikus Zenekarral a Zeneakadémián, s ugyancsak áprilisban, Budapesten, egy önálló estje, ahol Wolf-dalokat mutat be a fővárosi közönségnek. — Az előadóművésznél, s így az énekeseknél is — s ez vonatkozik operára és dalokra egyaránt — a legnagyobb örömöt mindig egy számára új mű kibogozása jelent. Az interpretáló művészeknél itt jelentkezik az alkotás öröme, s erre nem szabad sajnálni a fáradtságot; ez a feladat gyönyörű. d. cs. „Az ördög falra festése" r ''«/ Nem giccs. Székely Bertalan: Táncosnő Giccs. Ugyanabban a témában
