Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-18 / 49. szám

1978. február 18., szombat Dunántúlt napló 5 KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ Georges Marchais ismét felszólította a francia baloldal egységét megbontó Szocialista Pártot a tárgyalások felújítására- — «' Diszünnepség a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alá­írásának 30. évfordulója alkalmából ♦ WASHINGTON: Miután a The Washington Post - felte­hetően illegális módon - csü­törtökön közzétette Richard Haldeman könyvének részleteit, pénteken jelentkezett a The New York Times, a szerzői jo­gok tulajdonosa. Az utóbbi csak a jövő héten, két részlet­ben akarta közölni Nixon, volt „jobbkezének” visszaemlékezé­seit, de a történtek után egy­szerre, „ömlesztve" közölte a kivonatokat — miután az első publikálással járó erkölcsi és anyagi hasznot a The Washing­ton Post már learatta. + BELGRAD: A belgrádi európai biztonsági és együtt­működési találkozó pénteken tartott plenáris ülésén dr. Pet­rán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője elnökölt. Az ülésen Julij Voroncov nagy­követ újabb kiegészítésekkel bővítve terjesztette elő a talál­kozó záródokumentumára vo­natkozó szovjet javaslatot, amely most magában foglalja a résztvevők állal a különböző szerkesztő csoportokban és nem hivatalos megbeszéléseken ed­dig egyeztetett szövegeket is. + TOKIÓ: Pénteken este ha­zaérkezett Pekingből az a hu­szonhét tagú japán gazdasági küldöttség, amely a kínai fővá­rosban aláírta a nyolc évre szóló hosszúlejáratú japán—kí­nai kereskedelmi megállapo­dást. Az egyezmény szerint a Kínai Népköztársaság nagy- mennyiségű kőolajat és szenet szállít a szigetországnak komp­lett ipari berendezések, üzemek és acélipari termékek ellené­ben. ♦ PÁRIZS: Valószínűleg gáz­szivárgás következtében pénte­ken délután egymás után há­rom súlyos robbanás történt Párizs 16. kerületében, a rádió székházához közel fekvő utcák épületeiben. Az első jelentések szerint a szerencsétlenségnek több halálos áldozata és szá­mos súlyos sebesültje van. + RÓMA: A római Chigi palotában, a miniszterelnökség épületében pénteken munka­ebéddel egybekötött több órás megbeszélésen találkoztak egy­mással a tavalyi pártközi prog­rammegállapodásban érintett hat párt vezetői: Andreotti, a kereszténydemokraták megbí­zott miniszterelnöke, Zaccagni- ni és Moro, a DC főtitkára, il­letve elnöke, Berlinguer, az OKP, Craxi, az OSZP főtitkára, La Maifa, a köztársaságpártiak elnöke, Saragat, a szociálde­mokraták elnöke és Zanone li­berális párti főtitkár. A hatpárti tanácskozáson kollektíván meg­vitatták Andreotti szerdán elő­terjesztett programjavaslatát. + MOSZKVA: Ionizátor mű­ködik péntektől a Szaljut-6 űr­állomáson. A Szvezseszty — frissesség - elnevezésű beren­dezés valóban a levegő frissí­tésére szolgál - az ionizátor működése valósággal a tava­szi erdők levegőjét állítja elő a világűrben és kellemes közérze­tet biztosit. A készüléket ugyan­csak a teherűrhajó, a Progressz juttatta el Romanyenkóhoz és Grecskóhoz. A MOM Szakosíts Árpád Művelődési Házában pénte­ken ünnepségen emlékeztek meg a magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 30. évforduló­járól. A termet a főváros dol­gozóinak, az MSZBT munka­helyi tagcsoportjainak, a mun­kásmozgalom veteránjainak több mint 800 képviselője né­pesítette be. Az elnökségben foglalt he­lyet: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Adóm György- né, a MOM szocialista brigád­vezetője, Duschek Lajosné, a SZOT titkára, az MSZBT alel- nöke, Gál Sándorné, a Kézmű­ipari Vállalat brigádvezetője. Juhász Béla, a MOM pártbi­zottságának titkára, Kállai Gyula, a HNF Országos Taná­csának elnöke, Kántor Antalné, a MOM szocialista brigádve­zetője, Kerepeczky György, a Ganz Villamossági Művek MSZBT-tagcsoportjának ügyve­zető elnöke, Lukács Ferenc, a KFKI Atomenergiai Kutató In­tézetének szocialista brigádve­zetője, Mátrai Rezső, a XII. kerületi tanács elnöke, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Po­csék József vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára, Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, Púja Frigyes külügyminiszter, Rákóczi László, a KÉV Metró Vállalat szocia­lista brigádvezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke, Tóth János, a XII. kerü­leti pártbizottság első titkára és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a HNF Budapesti Bizottságának elnöke. Ugyancsak az elnök­ségben foglalt helyet Jevdokija Fjodorovna Karpova, az SZKP KB tagja, az OSZSZSZK minisz- terelnök-helye'tese, az SZMBT alelnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttségének ve­zetője, valamint Fedot Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­noka. Elhangzott a mqgyar és a szovjet himnusz, majd Katona Imrének, a Budapesti Pártbi­zottság első titkárának elnöke megnyitó szavai után Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes lépett a szónoki emelvényre. Elöljáróban tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a kormány üdvözletét, majd ünnepi beszédében ki­emelte: az 1948’. február 18-án aláírt szerződés hazánk újkori történelmének első, valóban egyenjogú kapcsolatokon nyug­vó nemzetközi szerződése. Biz­tosítja országunk, népünk szu­verenitását, elidegeníthetetlen jogát függetlenségéhez, nem­zeti létéhez, a haladáshoz. A szerződés alapeszméje az inter­nacionalizmus, a két nép meg­bonthatatlan, testvéri barát- sága. A Budapesten 1967. szeptem­ber 7-én aláírt, újabb 20 évre szóló szerződés már 2 évtized történelmi változásait rögzíti. Tartalma világosan tükrözi; ez már két olyan ország együtt­működése, amelyeknek közösek politikai céljaik, azonos társa­dalmi-gazdasági berendezkedé­sük. Nagy tapssal fogadott sza­vai után szólalt fel Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykövete. Ezekben a napokban a Szov­jetunió- és a Magyar Népköz- társaság népei ünnepségeken emlékeznek 1948. február 18- ának, annak a kiemelkedő napnak a 30. .évfordulójáról, amelyen Moszkvában aláírták a magyar—szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződést — hangsúlyozta. — E történelmi dokumentum jelentő­sége minden ünnepi méltatá­son túlmutat. Ez a szerződés fejezte ki a szovjet—magyar kapcsolatokban bekövetkezett gyökeres változást, s az első olyan nemzetközi jogi lépés volt, amely egyezményes alap­ra helyezte országaink szövet­ségét és barátságát. * Magyarország és a Szovjet­unió barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése megkötésének 30. évfordulója alkalmából a Szov­jetunió Kommunista Pártjának Moszkvai Pártbizottsága, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa, a Lenini Kom- szomol Központi Bizottsága, a Szovjet Baráti Társaságok Szö­vetségének elnöksége és a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság pénteken díszünnepséget rendezett Moszkvában, a Tudó­sok Házában. A díszünnepséget Igor Pono- marjov, a Moszkvai Városi Párt- bizottság titkára nyitotta meg, majd a két ország himnuszá­nak elhangzása után Vlagyimir Novikov miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet. 5. Ősi táj — új világ A vita, hogy melyik az öre­gebb, Vologda-e, vagy a tőle délebbre fekvő, Volga-parti Kosztroma, a történészek sze­rint eldöntöttnek tekinthető: Vologda 800 kerek esztende­jével szemben Kosztroma 825 évet mondhat a hiteles doku­mentumok alapján a magáé­nak. A kosztromai terület párt- bizottságának vöröstéolás épü­lete — az új most épül, ez megvan vagy másfél száz esz­tendős — ott figyel a Volga- parton, messze át a másik ol­dalra. A tőle délre és nyu­gatra fekvő városrész ízig- vérig mai, a keleti, északi vá­rosrészek zöme még faházak­ból áll. Szépségesen romanti­kus, zöld és barna és kék és fehér és csipkézett faragásé faházakból, amelyek némelyike felett eljárt ugyan az idő és megrokkanva, féloldalason süllyednek a járdák szintje alá, de többségük ma is csi­nos, takaros, lakható, szépen gondozott: egyszóval kár ér­tük. — Megőrzünk belőle egy részt, mint valami élő múzeu­mot. De csak egy részt. A többit lebontjuk. A múltat meg kell őrizni, ez helyes, de a jö­vőt még építeni kell és az a még helyesebb — mondja ki­csit megértőén, ugyanakkor határozottan is K. I. Szuszlov, a területi pártbizottság tit­kára. Ez a tájék a tipikusan nem fekete föld övezet körzetéhez tartozik: 62 ezer négyzetkilo­méteren 1 300 000 hektárt vontak művelés alá, s ebből 230 ezer hektár a szántó. Évi 6—700 milliméter csapadék, néhány hónapos rövid, a ta- vasszal-nyárral-ősszel összefo­lyó tenyészidő alatt ennyin kel­lene megtermelni egymillió em­ber kenyerét — csak e vidék­nek. Négyszázezer hektár vár Kosztroma területén arra, hogy művelhetővé váljék, hogy ga­bonát teremjen, hogy lehető­séget nyújtson a fejlett állat­tartásra, közte a méltán híres kosztromai szarvasmarhafaj ho­zamának további növelésére. Hogy a tervek itt sem csak tervek csupán, hogy az első és már korántsem kezdeti lé­pések bőven nyújtanak olyan példákat, amelyeken lemérhe­tő: mit ér ez a terv, ha meg­valósítják — arra példa a Kosztroma-szovhoz is. Ez a 12 ezer hektáros gaz­daság csak az elmúlt évek­ben 6200 hektárnyi területet vett el a rideg természettől, kereken 30 millió rubeles be­ruházással és olyan termővé tette, hogy erre a földre is bizton lehet építeni a mind nagyobb jövedelmet hozó tej­es hús-, valamint a csirke- és a tojástermerlést. Egyetlen év alatt ötmillió rubel feletti ér­téket állít elő csak ez a szov- hoz, igazolva: a gondos, a szervezett, hozzáértő mezőgaz­dasági beruházások éppen- úgy meghozzák a maguk hasz­nát, s nem is hosszú idő után, mint az ipari beruházások bár­melyike. A pompás környezet, a jó kereseti lehetőségek, és a munka mindig gyarapodó lát­szata messze tájról vonzza ide az északiakat, délieket egy­aránt. Úgy jött ide, pontosab­ban ide vissza G. Amrahova is, a messzi Azerbajdzsánból, fejőnőnek. És nem mozdul a szovhoz „vezérkara” sem, immáron ti­zenhat esztendeje. Jönnek ide szakemberek a terület számos frissebben, vagy régebben szervezett főiskoláiról, egyete­meiről, szakmunkásképzőiből, de innen el — senki. A szov­hoz — az állami gazdaság — véqlegesen magához ölelte őket. * Megpróbáltunk utánajárni 35 milliárd rubelnek. Néhány milliócskát, vagy százmilliócs- kát (?) találtunk csak meg. Még. Vagy inkább: már. Tö­redékét annak, amire szükség van és lesz itt 1990-ig. A gi­gászi út kezdetén járnak ah­hoz, hogy ezek a savanyú-sa­nyarú földek, ez a nem fekete föld övezet ne érezze magát mostoha gyereknek, szegény rokonnak a kubányi földek mellett, — de ez a kezdet le­nyűgöző. Gyurkó Géza (Vége) Magyar és szovjet vezetők táviratváltása L. I. BREZSNYEV ELVTÁRSNAK, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének A. N. KOSZIGIN ELVTARSNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jó­kívánságainkat küldjük Önöknek és a kommunizmust építő testvéri szovjet népnek a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója al­kalmából. A magyar nép a 30 évvel ezelőtt aláirt első magyar—szovjet ba­rátsági szerződést olyan történelmi jelentőségű okmánynak tekin­ti, amely kifejezésre juttatta Magyarország és a felszabadító Szov­jetunió kapcsolataiban bekövetkezett gyökeres fordulatot és amely nagy politikai horderejű szerződésben rögzítette országaink örök barátságát, a kölcsönös testvéri segítségnyújtás és a sokoldalú együttműködés alapelveit. Az eltelt három évtized nagyszerű eredményei a sokoldalú ma­gyar—szovjet együttműködésben meggyőzően bizonyítják, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei, a kö­zös érdekek és célok alapján, a megbonthatatlan testvéri barát­ságra épülő szerződés hatékonyan szolgálta mind népeink javát, mind a szocialista közösség érdekeit, hozzájárult az európai kon­tinens és a világ békéjének, biztonságának megszilárditásához. Az 1948-ban megkötött első barátsági szerződés betöltötte tör­ténelmi szerepét. Az elért eredmények talaján a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió 1967. szeptember 7-én új barátsági, együttműködési és kölcsönös segitségnyújtási szerződést irt alá. Az új szerződés magasabb szintre emelte országaink kapcsolatait, népeink barátságát, új távlatokat nyitott a kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk előtt. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri szövetsége szilárd alkotóeleme a szocialista államok történelmileg új típusú szövetségi rendszerének. A szocialista országok sokoldalú együtt­működése és barátsága eredményesen szolgálja a nemzetközi béke megszilárdításának, a szocializmus és a kommunizmus építésének ügyét. Magyarország dolgozó népe a testvéri Szovjetunióval együtt ha­lad a közös történelmi úton az enyhülésért, a népek biztonságáért és a társadalmi haladásért vívott világméretű küzdelemben. Barátsági szerződésünk aláírásának 30. évfordulóján kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és Önökön keresztül a testvéri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket a kommunizmus építésében, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért végzett tevé­kenységükben. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KADAR JANOS ELVTARSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának LOSONCZI PÁL ELVTARSNAK, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének LAZAR GYÖRGY ELVTARSNAK, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest KEDVES ELVTARSAKI A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket küldjük Önök­nek és az Önök személyében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának és Minisztertanácsának, a Szocialista Magyarország min­den dolgozójának a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segitségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordu­lóján. A két ország népei ebben a fontos dokumentumban kifejezték azon szándékukat, hogy szakadatlanul erősítik barátságukat és fejlesztik sokoldalú együttműködésüket a szocializmus és a kom­munizmus építése terveinek megvalósításában, a szocialista közös­ség államai egységének és összeforrottságának megszilárdításá­ban, a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott közös harcban. Szerződésünk hatékonyságát meggyőzően igazolják az évről év­re erősödő sokoldalú szovjet—magyar együttműködés tapasztala­tai. Az 1967 szeptemberében aláirt új szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segitségnyújtási szerződés alkotó módon tovább fejlesztette és elmélyítette az 1948-as szerződés elvi tételeit, új ösztönzést adott ahhoz, hogy a két ország dolgozóinak javát és boldogságát szolgáló erőfesztéseinket egyesítsük. A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus el­vein alapuló új típusú szovjet—magyar kapcsolatokat pártjaink, or­szágaink és népeink szilárd barátsága, céljaink közössége, alap­vető érdekeink és nézeteink egysége jellemzi. A szovjet kommunistákat, valamennyi szovjet embert őszinte örömmel és büszkeséggel töltik el a Magyar Népköztársaságnak az új élet építésében, a szocialista társadalmi viszonyok tökélete­sítésében, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért eredményei. A szocialista Magyarország kommunistáival, valamennyi dolgozójával a jövőben is fáradhatatlanul tovább erő­sítjük a szövetség, a barátság és az együttműködés szálait a szo­cializmus és a kommunizmus nagyszerű ügyének diadala érdeké­ben. Kívánunk Önöknek kedves elvtársak, az egész testvéri magyar népnek újabb nagy sikereket az MSZMP XI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósításában, népgazdaságuk ötödik ötéves terve feladatainak teljesítésében, a fejlett szocialista társadalom ma­gyarországi felépítésében. Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek örök és megbonthatatlan barátsága. L. BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents