Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-18 / 49. szám
e 1978. február 18., szombat punantmt napló_______________________________________________ PA Mi 140 éve született Mathiász János Szőlőnemesítők A „Magyar szőlőnemesítők” című, nagyon szép kiadványban ez olvasható: „...Acéltudatos szőlőnemesítés hazánkban Mathiász János (1838—1921) munkásságával kezdődött el a 19. század 80- as éveiben ...” Nevét ma a világ nagyobb szőlőtermesztővidékein mindenütt ismerik az általa előállított hibridek révén. Dr. Németh Márton tudományos kutatónak — a Szőlészeti Kutató Intézet pécsi telepének nyugdíjba vonult vezetőjének — gazdag házikönyvtárában beszélgetünk a 140 esztendővel ezelőtt született Mathiász János életútjá- ról, munkásságáról: — Tulajdonképpen amatőr nemesítő volt, hiszen annak idején jogot tanult és egy ideig jogászkodott is Kassán. Hallatlanul nagy fajtaismerettel rendelkezett, ami a nemesítésnek ma is elengedhetetlen alapja. Mathiász János egész életében elsősorban is csemegeszőlők nemesítésével foglalkozott, borszőlőkkel már kevésbé, és az abban az időben már többször is megrendezett haza.i és nemzetközi kiállításokon, versenyeken komoly hírnévre tett szert. Életrajzi adatai szerint Andrássy Gyula gróf felkérte őt, hogy Szöllőske környékén levő nagybirtokán vállalja el a szőlészet irányítását. A megbízás kedvező volt, tekintettel arra, hogy a kutatási munkásságával járó anyagi gondok ezzel enyhültek. — Mi volt legnagyobb érdeme Mathiász tevékenységének? — Részben az, hogy az utókor kutatóinak alapot teremtett további munkájukhoz, az általa nemesített hibridek révén. De talán még nagyobb jelentősége van annak, hoav végeredményben Mathiász János volt az, aki bebizonyította: az Alföld homokos talaján is lehet szőlőt termeszteni és ez igazán nagy szó volt éppen akkor, amikor a hírhedett fi- loxéravész nyomán a hazai szőlőkultúra majdnem teljesen elpusztult. A Mathiász-féle hibridek közül több tucat fajta ma is megtalálható a szőlővidékeken, mint például a Mathiász Jánosné, aztán a Szőlőskertek királynője, aztán a Mathiász Pipiske, Mathiász Tivadar, Mathiász Rózsi, Erzsébet királyné emléke, vagy a Szauter Gusztávné ... — Érdekes nevek ezek ... — Igen. Abban az időben, de még jóval később is divat volt családi vagy közéleti, esetleg történelmi személyekről elnevezni egy-egy újonnan nemesített szőlőfajtát. Mathiász is élt ezzel a szokással. De közelebbi példát is mondhatok. 1967-ben hunyt el egyik neves nemesítőnk, a Kossuth- díjas Kocsis Pál, aki .például Irma nevű kislányáról keresztelte el egyik szőlőfajtáját. Ma sokan ismerik az Irsai Olivér nevű koraérő szőlőt, amelynek nemcsak gyümölcse, de a belőle készült könnyű kis bor is nagyon jóízű. Nos, ez az Ir- sai Olivér egy szegedi fűszeres volt, aki a még fiatal kutatónak, Kocsis Pálnak száz pengőt ajánlott fel, amennyiben nevével felruházza egyik hibridjét. így vonult be a kereskedő a „szőlőtermesztés történelmébe”. Jellemző rá, hogy később valami „biznisz" reményében bizonyos „jutalékot” várt a nemesítőtői, de aztán Kocsis Pál közölte vele, hogy csak a nevét vásárolhatta meg, de a fajtát azt soha. Visszatérve Mathiász Jánosra, még egy érdekesség: nőnemű nevekkel kizárólag csak a kékszőlőt, vagy a pirosszőlőt látta el, különös egyéni ötlet alapján. — Milyen mértékben terjedtek el hazai tájakon a Mathiász-léle hibridek? — Fogas kérdés. Mégpedig azért, mert sajnos nagyüzemi termesztésre jóformán valamennyi alkalmatlan. Ugyanis — nemcsak nálunk, de külföldön is — ma a szőlőfajták leváltásának korát éljük. Nagy hozamú gépekkel, jól megmunkálható fajták kerülnek a régi, hagyományos művelésű fajták helyére. Ezért a Mathiász által nemesitett fajtákat csak házikertekben ajánlatos termeszteni, ott viszont megéri, hiszen végeredményben ízre, zamatra nagyszerű szőlőkről van szó és kis meny- nyiségben a gazdaságossági követelményeknek nincs különösebb jelentősége. Mathiász János — a hazai nemesítési eljárások tudományos igényű elterjesztésével — úttörőmunkát végzett. Szőlészeti és borászati szakembereink köreben komoly tekintélye van a „Mathiász János- díjnak”, amelyet időszakonként adnak át olyan neves kutatóknak, mint például dr. Németh Márton is, aki szintén birtokosa a díjnak. Rab Ferenc Emléksorok Február elején a „Dunántúli Napló"-ban rövid hír jelent meg: 55 éves korában elhunyt Vasvári László tanító, Batsányi-di- jas író, volt pécsi lakos. Vasvári László Pécsett élt, ennek a patinás városnak a kultúrlevegőjét szívta magába. Itt tanított, itt kapcsolódott be a város kulturális életébe és itt vált íróvá is. Egészen fiatalon költőként jelentkezett. 1942-től kezdve a Janus Pannonius Társaság folyóiratában: a „Sorsunkéban jelentek meg versei. („Délelőtti játék”, „Borzalmas esték”, „Boldog a völgy") Költeményeit a mély érzés, halk finomság jellemzi. Kivette részét a pécsi Batsányi János Társaság munkájából. A társaság irodalmi, társadalomtudományi és művészeti folyóiratában, a Katkó István szerkesztésében megjeleni „Dunántúléban már mint novellista is bemutatkozott a pécsi olvasóközönségnek. A folyóirat I. évfolyamának első számában jelent meg „Vacsora jobb családnál" című elbeszélése. írásai, novellái sűrűn jelentek meg a „Dunántúli Napló” hasábjain is. Könnyen író, gyorsan dolgozó, tehetséges tollforgató volt. Mielőtt végleg elköltözött volna Pécsről, Vasvári László a város felszabadulása után Pécsett vezetője volt a Széchenyi téren akkor működött Művelődési Felügyelőségnek. Korai halála nagy vesztesége az irodalomnak. P. J. A fizetési kötelezettségüket nem teljesitő adósokkal szemben az ókorban a legszigorúbban jártak el: nemcsak a megélhetésükhöz szükséges elemi javakat kobozták el tőlük, hanem rabszolgának is eladhatták őket. A római tizenkét táblás törvény még szigorúbb, bizonyos esetekben a kivégzésüket is megengedte. A középkorban valamivel enyhült ez a szigor. A rabszolgaságot eltörölték, de az adóst továbbra is fogságba vethették. Hazánkban Mátyás király 1486-os dekrétuma úgy intézkedett, hogy „ha az adósnak az elégtételre elegendő vagyona nincs ... személyét a hitelező kezéhez kell szolgáltatni". Werbőczy Hármaskönyve szerint 100 forintnál nagyobb tartozás esetén még a nemest is el lehetett fogni. A bíró 15 napig saját őrizetében tartotta, azután átadta a hitelezőnek, aki nem bánthatta, de ugyanúgy dolgoztathatta, mint házanépét. Paraszt adóst, ha nincs ingósága, öröksége, a hitelező 15 napig tarthatta börtönben, azt azonban kötelességévé tették, hogy rabját kenyérrel és vízzel ellássa. Ezután el kellett engedni, ha a fogoly esküvel fogadta, hogy mindanBebörtönzött adósok Váltóperesek a Rókus kórházban nak a harmadát, amit munkával vagy koldulással szerez, a követelés törlesztésére fordítja, Esküszegés esetén újra elfogták és börtönben tartották mindaddig, amíg adósságát le nem dolgozta. A XVII. és XVIII. században az adóst a városok és megyék saját őrizetükben tartották. Bécsben szokássá vált, hogy ilyen esetben a város árkában dolgoztatták őket. Pesten a követelés biztosítására az adós távollétében a feleségét is letartóztathatták. A letartóztatásnak két feltétele volt, a követelés jogosságának bizonyítása —ahogy okkor mondták „a világos követelés” — és a szökés veszélye. Ha valakinek ingatlana volt, ezt elegendő biztosítéknak tartották, ilyen esetben nem féltek a szökéstől. A letartóztatott a legtöbb esetben fizetett vagy legalábbis kötelezte magát a rendszeres törlesztésre, az utóbbi esetben azonban rendszerint megkövetelték egy vagyonosabb polgár kezességét. Érdekes módon hazánkban 1852 után rosszabbodott a helyzet. Az abszolutizmus ugyanis ekkor olyan polgári perrendtartást vezetett be, amelyik az osztrák törvénykezésből átvett váltótörvényszékeket állított fel. Ezek aránylag sok adóst ítéltek bezárásra. Külön adósbörtön hiányában számukra az amúgyis túlzsúfolt börtönökben kevés hely akadt. Sorsuk különben a többi elítéltnél enyhébb volt, fogadhattak látogatókat, kaphattak kintről ételt, italt, szabadon érintkezhettek egymással. A helyzet enyhítésére a pesti városi tanács 1863 júniusában szégyenletes rendeletet hozott. Úgy intézkedett, hogy „a váltóperes ügyekben lefogott vagy elítélt egyéneket" a Rókus kórházban helyezzék el, azaz a kórház egy részéből adósbörtönt akart berendezni. A határozatról az orvosok Tormay Károly tiszti főorvostól értesültek. Július 3-án tartott gyűlésükön tiltakoztak, s állásfoglalásukat ki is nyomtatták az Orvosi Hetilapban. Előadták, hogy a kórháznak a meglevő 645 betegágya is kevés, helyhiány miatt a betegfelvételt több ízben korlátozni kellett, járványos időben pedig fiókkórházak felállítása vált szükségessé. A tiltakozásnak foganatja volt, a felháborító intézkedést még a. megvalósítás előtt visz- szavonták. A múlt század második harmadának végén egyre többen látták be, hogy az adósok elzárása ellentétben áll a legelemibb erkölcsi és közgazdasági elvekkel. A bebörtönzöttek elvesztik kereseti lehetőségeiket, polgári és gazdasági létalapjukat, családjuk a legnagyobb nyomorba jut. Ezért a szerencsétlen intézményt a különböző országokban gyors egymásutánban eltörölték, Franciaországban 1867-ben, Angliában két esztendővel később, Olaszországban 1871- ben, hazánkban pedig 1868- ban. Vértesy Miklós Emlékezés dr. Veress Endre történészre Veress Endre A Duna menti népek együttműködésének szószólója Száztíz évvel ezelőtt, 1868. február 15-én Békésen született dr Veress Endre, a Pécseit is élt és dolgozott neves történész, a Duna menti népek egymásrautaltságának és együttműködésének lelkes szószólója. Apja, aki földmérnök és Kossuth Lajos hadnagya, az emigráció történetét megörökítő író volt, akkor halt meg, amikor Endre fia még csak tizenhat éves. A család egy ideig Bukarestben lakott, majd Kolozsvárra költözött, Veress Endre ott érettségizett és ott végezte a Tudományegyetemet is földrajz-történelem szakon. Két évig hallgatója volt a bécsi egyetemnek is, majd a dévai főreáliskolában volt tanár 7 éven keresztül. 1905-ben Kolozsvárra helyezték, ahol az egyetemi levéltárnak a vezetője volt. Tíz év után családjával együtt Budapestre költözött. Itt a minisztériumban dolgozott, s a külügyminisztériumban sűrűn teljesített futárszolgálatot. Ugyanakkor a budapesti törvényszék román tolmácsa, nyelvszakértője is volt. Tudományos munkássága zavartalan folytatása érdekében korán kérte nyugdíjaztatását. A minisztérium szolgálatában segítette a Duna-völ^yi népek békés egymás mellett élésének előkészítését, sőt 1919-ben, Jó- szi Oszkár szellemében röpira- tot is készített az erdélyi nemzetiségek közeledése ügyében. „Jó viszonyban kell élni Erdélyben magyaroknak, románoknak, szászoknak, mert néprajzi elhelyezkedésük nem olyan, hogy egymástól különválva fejlődhetnének . . . mert ha egymással viszálykodnak, akkor egyformán tönkremennek valamennyien". — írta dr. Veress Endre. Csatáry Dániel, a budapesti Történeti Intézet munkatársa, 1958-ban megjelent: „Románmagyar kapcsolatok" című művében így jellemezte: „A román és a magyar nép egymásrautaltságának tudatosítása érdekében sokat tett Bartók Béla és a történész Veress András is. A közös múlt tudatosítása érdekében Veress András az I. Ferdinánd király alapítvány kiadásában jelentette meg: >•Dokumentumok Erdély, Moldva és Havaselve történetéből« cimű hatalmas okmánygyűjteményét." Ö indította meg az „Erdélyi és magyarországi történelem forrásai" című 50 kötetre tervezett sorozatát. A Bóthoriak egyik legkiválóbb szakértője volt. Pécsett jelent meg 1948 ban: „Báthori István levelezé se" című 3 vaskos köteténe befejező része. Ö írta a ,,Bá thori István Habsburg-ellene politikája" c. tanulmányt Ne véhez fűződik az: „Olasz egye temeken járt magyarországi ta nulók anyakönyve és iratai (1221-1864) c. mű is, amely ben az Árpád-házi korabei olasz egyetemeken járt magya hallgatók számát az eddigi I helyett 200-ban jelölte meg. Főleg dunántúli adalékokat a Dráva-völgyi harcokról szóli értékes és érdekes anyagot tár fel: „A lizenötéves török-ma gyár háború" (1593—1608) cími kiadatlan okmánytárában amelyet a Magyar Tudománya Akadémia őriz. Ő adta k 1931—1935 között: a „Román- Magyar Könyvészet" c. munká (I—III.), amely az 1434. évi Bu dai Krónikától 1870-ig magá ban foglal minden olyan romár vagy magyar szerzőtől szárma zó művet, amely alkalmas vol a kölcsönhatás igazolására. A Pécsett 1948-ban meg jé lent: „Báthori István levélvál tása az erdélyi kormánnyal" c műve mellett még több ezer ol dalnyi kézirata maradt kiadat lan. Szellemi hagyatékát, köze 70 év tudományos levelezését „Arcélek Erdély viharos múlt jóból" címmel, fia: Veres: Endre pécsi énekművész és ta nár, valamint felesége rendez és dolgozza fel a Magyar Tu domónyos Akadémia részére Ebben 15 kiváló erdélyi férf életét, vagy egy-egy sorsdöntő eseményt filmszerű villanások ban örökiti meg az 1530—1701 közötti években. Bámulatos az a hangyaszor galom, amellyel dr. Veress End re a történelmi adalékoka gyűjtötte. Aggkori elgyengülé séig. 85 éves koráig Leningrad tói Rómáig, Európa levéltáraiból és könyvtáraiból nagy meny nyiségű okmánygyűjteményt hozott fel és számtalan történeim tanulmányt írt. Gyulán, szülővárosában emlékművet kapott, Békésen pedig emléktáblát azon a házon ahol született, s ugyanott utcái is neveztek el róla. Huszonöl évvel ezelőtt, 1953. novembei 24-én Pécsett örökre lehunyte szemét. A városi tanács Palkó- vies Lajos szobrásszal emléktáblát készíttetett és azt utolsc pécsi lakása, a Rét utca 39 számú' ház falán helyezték el Nevét viseli Pécs város egyik szép utcája is Újmecsekalján, Pusztai József Nevezetes évfordulók A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Gár- dos Miklós által írt, illetve ösz- szeállított Évfordulók-könyvét. Gazdag dokumentációs és képanyaggal teszi lehetővé a legfontosabb 1978-as évfordulókból való méltó megemlékezést. Igen hasznos kézikönyv Gáspár- dy László és Holló András közös munkája, az ügyfelek iskolája. Ebben az olvasó megtalál minden olyan tudnivalót, amelynek ügyes-bajos dolgainak intézése közben hasznát veheti. A könyv ismeretanyaga segít eligazodni a különböző hivatalos eljárásokban is. Szólni kell egy egyedülálló plakátgyűjteményről. A magyar és szovjet politikai plakátokat tartalmazó tasak húsz—húsz magyar, illetve szovjet forradalmipolitikai plakát művészileg is kifogástalan reprodukcióját sorakoztatja fel.
