Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-18 / 49. szám
Milliók akaratából I arminc esztendővel ezelőtt, 1948. február 18-án írták alá Moszkvában a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Korunk történelmének kiemelkedően fontos dátuma ez. A szerződés történelmi jelentőségét a többi közt az adja meg, hogy valóra váltása során, a közös céljainkért folytatott harcban a magyar—szovjet kapcsolatok az együttműködés minden területén kiterebélyesedtek, szoros szövetséggé kovácsolódtak. Az első szerződés után hazánkban végbement alapvető társadalmi átalakulás, a szocialista építés sikere tette lehetővé, hogy újabb húsz esztendőre szóló szerződéssel rögzítsük kapcsolatainkat. Joggal mondhatta el Kádár János elvtárs az 1967. szeptember 7-én Budapesten tartott magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen: „A nemzetközi jogi érvénnyel bíró szerződésünk két állam jövendő kapcsolatait szabályozza, de olyan két államét, a Szovjetunióét és a Magyar Népköztársaságét, amelyek a szocializmust, a kommunizmust építik. Barátságunk és együttműködésünk az érdekek azonosságán, az eszmék és célok közösségén alapszik, két szocialista állam proletár internacionalista egységét, testvériségét fejezi ki. Ennek a barátságnak nemcsak jelene, hanem hősök vérével megszentelt múltja, és ezért biztos jövője is van”. Az együttműködés napjainkban a szó szoros értelmében áthatja életünk minden szféráját. A magas szintű látogatások, a találkozók a két párt, a két ország vezetői közt minden alkalommal újra bizonyítják a nézetek teljes egységét és összhangját. Diplomáciánk közösen munkálkodik Európa békéjének és biztonságának megszilárdításán. Együtt tevékenykedünk a most folyó belgrádi tanácskozáson is azért, hogy az enyhülés ütemét helyre lehessen állítani s a helsinki alapokmány valóban teljes mértékben a nemzetközi gyakorlat részévé váljon. A két ország gazdasági kapcsolatában már évek óta mind erőteljesebben hatnak az integrációs elemek, mind nagyobbá jelentősége a tervek egyeztetésének, és fejlődik a magyar és a szovjet ipar közötti kooperáció és szakosítás. A szovjet és a magyar gazdaság kapcsolatai — új típusú kapcsolatok. Olyan munkamegosztás ez, ahol a kölcsönös segítség és egymásra utaltság elve uralkodik mindkét fél előnyére. Az utóbbi években tovább bővültek a termelési kooperációkon alapuló kölcsönös szállítások. A hatvanas évektől kezdődően a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokban egyre jobban érvényre jutott a termelőerők racionálisabb elosztására irányuló törekvés. A gazdaságunk szelektív fejlesztését szolgáló központi programjaink többsége a magyar—szovjet együttműködésen nyugszik, vagy legalábbis sok ponton kapcsolódik hozzá. A szerződés szellemében mind szélesebbek a magyar—szovjet kapcsolatok az ideológiai munkában, a tudomány, a népművelés, az egészségügy és a kultúra területén. Kapcsolataink bővülését mutatja a testvérvárosok, testvérmegyék szépen fejlődő mozgalma is. A magyar—szovjet kapcsolatok egyik jellemző vonása, hogy azok messze túlnőnek a hivatalos formákon, mindinkább tömeges jellegűek, mind szélesebb néprétegekre terjednek ki. Megmutatkozott ez abban is, ahogy — pártunk felhívására — egész népünk megünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Az ünneplés melegsége tükrözte, milyen mélyek a barátság gyökerei társadalmunkban. Határainkon túl is nagy szerepet játszott a csepeliek versenyfelhívása a forradalom születésnapjának megünneplésére, mint ahogy jellemző volt e felhívás lelkes hazai és nemzetközi fogadtatása is. iarminc év nero kevés idő, egy nemzedék nőtt fel azóta békében, biztonságban. Van tehát alap a mérlegkészítésre. Elmondhatjuk, hogy ez a barátság, ez az internacionalista, osztálytartalmú, elvi és gyakorlati kapcsolat hazánk, népünk, szocialista építőmunkánk legszilárdabb támaszává vált. S annak, hogy a holnapot is biztosnak tudjuk, hogy magabiztosan haladunk céljaink valóra váltásának útján, egész jövőnknek záloga testvéri együttműködésünk Lenin országával, a magyar—szovjet barátság. Növelni keli a fehérjetermelési A szója jövedelmezőbb a kukoricánál Nem kell szakembereknek lennünk ahhoz, hogy rögtön gondolkodóba essünk, ha pillantást vetünk fehérjeimportunk alakulásának grafikonjára. Míg a hatvanas évek elején évente csak néhány tízezer tonna koncentrált fehérje-takarmányt, főként szójadarát hoztunk be külföldről, tavaly már 900 ezer tonnát - nem kis szállítási költséggel megtetézve, 210 millió dollár értékben. A világpiaci árak pedig a csillagos ég felé igyekeznek. A fehérje-szükséglet állandóan nő, nagyobb részét idehaza kell megtermelnünk, s nem rendezkedhetünk be tartósan a takarmányimportra. Ehhez új szemléletre, pontosabban a vetés- szerkezet megváltoztatására van szükség, hogy növekvő mennyiségű, méginkább megfelelő minőségű fehérje-takarmányokkal elégíthessük ki az állattenyésztés (és persze az ipar), ezen keresztül sajál szükségleteinket, fokozva az állati termékek kivitelét is. Mindezek tükrében különleges figyelmet érdemel a tegnap zárult négy napos tanácskozás, melyet a siklósi várban a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát kooperációs és szaktanácsadási üzeme rendezett partnergazdaságai részére. (A bólyi iparszerű növénytermesztési rendszer, amint a napokban hírt adtunk róla, időközben társult a babarcival, a jövőben az ilyen tanácskozásokat tehát már a társult rendszer, a BBTR rendezi.) A siklósi tanácskozáson az ország minden tájáról érkezett partner gazdaságok képviselői előtt Soós Nagy Szabolcs, a kooperációs üzem igazgatója és Mohácsi Károly igazgatóhelyettes számolt be a szójatermesztés elmúlt évi eredményeiről, őszintén feltárva a hiányosságokat is. A bó- lyiak előadásra kérték fel a téma országos szaktekintélyeit: mások mellett itt volt és előadást tartott Kurnik Ernő professzor, dr. Kralovánszky U. Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérje program iroda vezetője és Petries Pál, az Állami Gazdaságok Országos Központja főosztályvezetője, akik nagyobb horizontokat nyitottak. Mennyit hozott az országnak a hazai termesztésű szója? Hetvenhatban 33 ezer hektáron termesztették, az átlagtermés országosan 11,7 mázsa, nagyon alacsony hozam, de még így is jövedelmezőbb volt a kukoricánál. A bólyi rendszerben dolgozó szójatermesztők tavaly csaknem 25 500 hektáron vetettek, s hektáronként átlagban 16 mázsás termést értek el. Ezen belül sajnos nagy a szóródás, 10 ezer hektáron 15 mázsa alatt volt az átlagtermés, viszont voltak olyan területek, ahol hektáronként 25-30 mázsa is termett. A gyengébb termés okai: nincs elegendő a jó minőségű vetőmagból, késői vetés, termesztés-technológiai hiányosságok, betakarítási veszteségek stb. A tanácskozáson azt hányták-vetették meg, e téren miként kell előrelépniük. (— mz —) Kádár János fogadta Stefan Andreit Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Stefan . Andreit, a Romón Kommunista Pórt KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagját, a Központi Bizottság titkárát. Az elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Gyenes. András, a Központi Bizottság titkára; jelen volt Vidor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Tóth Dezső vitaindítóját tartja Magyar játékfilm, 1977 ■ Közelebb a közönséghez ■ Szélesebb műfaji skála Nemcsak az előző napok kissé fáradt vitájához, hanem objektívebb mércékhez viszonyítva is a filmszemle kiemelkedő eseménye volt a péntek délelőtti vita az elmúlt évben forgatott filmekről. Kovács András látta el a vitavezető tisztét: vitaindítót pedig Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes mondott. Beszéde első részében Tóth Dezső a magyar filmművészet harmincéves útjáról szólott. Emlékeztetett arra, hogy a forradalmi ' hagyományokat nélkülöző magyar filmművészet a felszabadulás óta — az ötvenes évek nem éppen színvonalas alkotásokra ösztökélő kultúrpolitikája ellenére — lényeges törés nélkül, komoly fejlődést jelző utat tett meg. Filmjeink a hatvanas évek közepétől vívtak ki jelentős rangot maguknak. A dogmatikus megkötések alól felszabadult alkotások a közönségnek is heurisztikus élményt jelentettek. Divatos dolog ezekhez a filmekhez viszonyítani a mai alkotásokat is, mondta a miniszterhelyettes, majd ezt a problémát elemezve a következőképpen folytatta: A szakmai közönség és a nézők a filmműA megyei városok vezetői Pécsett Tegnap Pécsett, a városházán az államigazgatás korszerűsítésének időszerű kérdéseiről tárgyaltak az öt megyei város és a főváros tanácsának képviselői. A tanácskozáson részt vett Budapest főváros Tanácsa képviseletében dr. Bielek József, a vb titkára, Debrecen képviseletében dr. Ács István tanácselnök és Nádas Vilmos vb-titkár, Győr képviseletében Zámbó József tanácselnök és dr. Szabó Péter vb-titkár, Miskolc képviseletében dr. Tóth István vb- titkár, Szeged képviseletében Török József, a városi párt- bizottság első titkára, Papp Gyula tanácselnök és dr. Csikós Ferenc, a vb titkára. A vendéglátókat Lukács János, a megyei párt-végrehaj- tóbizottság tagja, a Pécs városi Pártbizottság első titkára, Czente Gyula tanácselnök és dr. Galabár Tibor, a végrehajtó bizottság titkára képviselte. Részt vett a tanácskozáson dr. Sziráky Ferenc, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titkára. A városi vezetőket csütörtökön este fogadta és vacsorán látta vendégül Horváth Lajos, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Baranya megyei Tanács elnöke. vészét korszakait a politikai élet, a kultúrpolitika változásával összhangban állapították meg. Ez a kategorizálás azonban ma már nem helytálló. Feltétlenül be kell hozni azt a lemaradást, ami a társadalom szerves változásainak reális értékelésében mutatkozik. Az alkotóknak és kritikusoknak egyre inkább a társadalom folyamatszerű változásait kell figyelembe venniük, amikor például a hetvenes évek elején bekövetkezett átmeneti visszaesést értékelik. Ennek okai semmiképpen sem az alkotókban, hanem a társadalmi valóság változásaiban keresendők. A film és a közönség viszonyáról szólván Tóth Dezső megemlítette, hogy a mozinézők számának az elmúlt évtizedben történt visszaesésének okait kutatva legelőször azt kell vizsgálni, miben különbözik a filmművészet a többi művészeti ágtól. Amíg a könyvbarátok az irodalom rendkívül széles skáláién válogathatnak, s még a színházakban is nagy a választási lehetőség, addig a mozinézők az évi húsz új magyar filmből csak töredéknyi szórakoztató filmet, vígjátékot kapnak. A külföldi fesztiválokon elért sikerek — ahol természetesen csak a művészileg jelentős alkotások vehetnek részt - tovább fokozzák a nézők bizonyos rétegei és a magyar filmek közötti szakadékot. (,,A rendezők csak külföldnek dolgoznak.") Mindamellett vannak jogos kifogások is a magyar filmekkel szemben, amelyekre oda kell figyelni. A kulturális miniszterhelyettes nagyon erősen felhívta a figyelmet arra, hogy a film és a közönség viszonyának esetleges romlásáért sohasem szabad egyoldalúan az egyik felet felelőssé tenni. Az alkotók elképzelései gyorsabban változnak, mint a közvélemény értékítéletei. Éppen ezért az alkotóktól elvárható, hogy színvonalas alkotásokkal, a közönség aktivitására is számítva, befolyásolják jó irányba a közvéleményt. Kerüljék a didaktikus, kimért, fennsőbbséges hangot, s több színvonalas szórakoztató filmet készítsenek. A filmforgalmazásnak még az eddigieknél is jobban kell a vetítéseket differenciálnia, s ezt jó volna már a gyártásra is kiterjeszteni. (Folytatás a 2. oldalon) Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt XXXV. évfolyam, 49. szám 1978. február 18., szombat Ára: 80 fillér uaDio
