Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-29 / 29. szám

DN HÉTVÉGE 10. FIATALOK 1978. JANUÁR 29. Fiatalok — munkájukról Mi hajtja őket? A fiatalok örökké többet akaró, önmagukkal és a világgal vívódó tettvágya, vagy a becsvágy, a szakmai tudás? Kimondva, kimondatla­nul: munkájukban és magánéletükben is a harmóniát, a még jobbat igyekez­nek megvalósítani. Fiatalok, akik mun­kabírásukkal és szaktudásukkal a ME­ZŐGÉP 3. sz. gyáregységében Pécsvá- radon már vitték valamire. Jólesik, ha „jegyeznek” Schweitzer Antal üzemmér­nök 1974-től a 2. sz. lakatos­műhely vezetője. Félszáz em­ber munkájáért felelős, 29 éves. örökmozgó a munkában és a munkaidőn túl is. Általá­nos mezőgazdasági techniku­mi érettségivel 1967-ben jött ide segédmunkásnak. — Mi okozta ezt a pálfor- dulást? — Már akkor is az olajszag és a mezőgazdasági gépek vonzottak. Azóta is így vagyok vele. örülök, hogy vállaltam, hogy sikerült a tervem: ösztön­díjasként mehettem Körmend­re, a felsőfokú mezőgazdasági gépész szakra, előfelvételis- ként. Hároméves tanulást kö­vetően levelezőn még egy év kiegészítő következett és 1972- ben kaptam kézhez az üzem­mérnöki diplomát. Tulajdon­képpen már 1971-ben bedob­tak a mélyvízbe. — Ezek szerint partra ért? — Hát, ahogy vesszük, dip­lomásként egyből helyettesíte­nem kellett a lakatosműhely vezetőjét, egyben művezető is voltam. Itt vettek fel a párt­ba, később forgácsoló műve­zető és meós, majd techno­lógus lettem és mellette KISZ- titkár is. Berendezkedtünk a profilváltásra, az élelmiszer- ipari gépek, alumínium tejtan­kok, vágóhidi szállítókocsik és tartályok gyártására, most a saválló tartályok következnek. Az ózdi kohó acélszerkezetei­nek elkészítése is komoly erő­próbát jelentett. — Elégedett? — Igen is, meg nem is. Az egyéni életemmel nagyjából igen. Havi négyezret keresek, van egy fiam és egy lányom, saját házunkban lakunk Vasa­son, amit átépítettem és be­szereltem a központi fűtést. Van egy Wartburgom, a ga­rázsomban jól felszerelt bar- kácsműhelyt alakítottam ki, most egy esztergapad elkészí­tése foglalkoztat. Amire szük­ségünk lehet, mindenünk meg­van. A munkámmal alapvetően elégedetlen vagyok, a sikerél­mények ellenére is. Úgy ér­zem, hogy amit a lehetősége­ken belül képes vagyok elvé­gezni, az soha nem elég. Min­dig többre vágyom, többet akarok munkában, feladatok­ban, mindenben. Ez hajt elő­re. A lefutott gyártmányok is foglalkoztatnak, vajon nem lehetett volna valamit jobban csinálni? A tanulságot igyek­szem a jövő terveibe és a mai feladatokba is átmenteni, ép­pen ezért állandó feszültség­ben élek. Foglalkoztat a napi tennivaló, de már a holnapin töröm a fejem. — Mi foglalkoztatja még? — Tagja vagyok a járási KISZ-bizottságnak, vezetője a járási gazdaságpolitikai mun­kabizottságnak. A marxista esti egyetem szakosítóján a poli­tikai gazdaságtan után most harmadik évben a magyar munkásmozgalmat tanulom. A lakatosok csoportvezetője és csoportvezető lakatos a 28 éves Lantos István vegyipari gépésztechnikus. Főleg a ne­héz munkák specialistája. A legbonyolultabb szakrajzok sem okoznak neki gondot, szaktudásával, felkészültségé­vel és szakmaszeretetével ma­gasra emelte a mércét önma­gával és másokkal szemben, nem szereti, nem is tűri a la­zsálást. — Technikusként lakatos, ez előnyt vagy hátrányt jelent? — Szerintem mindenképpen előnyt. Szeretem a fizikai mun­kát, különben nem csinálnám már 11 éve. A MÉV-nél kezd­tem, dolgoztam két évet az NDK-ban is, aztán ismét az uránbánya, végül 1971 decem­bere óta vagyok itt. A követ­kező évben kineveztek csoport- vezetőnek és megválasztottak a Zalka Máté brigád vezető­jének. Tizennégyen elnyertük az aranykoszorús szocialista brigád és a vállalat kiváló bri­gádja címet és nyertünk egy sor más vetélkedőn is. Kiadja a munkát, a pontos méretre vágott darabok ösz- szeállítása a feladata, a kész­terméket átadja a meó-nak. Ez így is van, de csak akkor, ha az előkészítés során min­den óramű pontossággal zaj­lik. Ha viszont akadozik a gé­pezet — ez olykor előfordul, hisz egyedi terméket gyárta­nak — akkor nem érzi jól ma­gát. Jelszava: többet, jobbat. Ezt másoktól is elvárja. 1974 óta kiváló dolgozó. — Milyen tervei vannak? * — Utolsó éves vagyok leve­lezésként a műszaki főiskolán. A vállalattal tanulmányi szer­ződésem van, de konkrét aján­latot még nem kaptam, mihez kezdjek majd az üzemmérnöki diplomámmal. A munkát sze­retem, nem feltétlen célom egy íróasztal. A fizetésem ha­vonta 4—4500 körüli, van egy hároméves és egy három hó­napos fiam, szövetkezeti laká­som, nyár óta egy Trabantom. A feleségem magyar—történe­lem szakos általános iskolai tanár, ő sugallta a továbbta­nulást. Tanulni sem könnyű, de vérszemet kaptam, szeret­ném elvégezni a műszaki ta­nári szakot, vagy a Marxista— Leninista Esti Egyetemet. Most nyárra tervezünk egy körutat az NDK-ba, oda, ahol két évet éltem és dolgoztam. — Mi szerez még örömet? — A munkán és a családon kívül? Volt négy-öt újításom, elnöke vagyok a gyáregység ifjúsági bizottságának, szere­Lantos István tek tanulni, olvasni. Nagy kedvvel barkácsolok, művelem a szüleim geresdlaki szőlőjét és háztájiját, szeretek vetél­kedni, viszont nem szeretem a kávét és a cigarettát. Mond­jam azt: jólesik, ha szakmai­lag kikérik a véleményemet, hogy jegyeznek? Murányi László Grimasz, fekete haj, fanyar mosoly: Chuck Berry. No meg az az ördöngős balkéz a gitár nyakán... Két világhírű gitáros William (Bill) Haley a rock­muzsika élő klasszikusa. Lillian Roxon szerint a Rock az óra körül című dalával egy nem­zedék Marseillaise-ét alkotta meg. Az kétségtelen, hogy mi­kor bemutatták a Feketetáblás dzsungel című filmet, amely­ben ez a dal is szerepel, a mozi ifjú közönsége alaposan helybenhagyta a mozit, az ef­fajta törés-zúzáshoz nem szo­kott felnőtt közvélemény nagy megbotránkozására. Haley, az 1927-ben, High­land Park-ban született fehér muzsikus, ha ma kezdené pá­lyáját, alighanem éhen halna. Sem zenei tudása, sem há­rom akkordból álló, öt-hat szó ismétlésére épülő dalai nem aratnának sikert. Csakhogy a mai bonyolult zenéjű, össze­tett, intellektuális szövegű pop­muzsika erre az egykori zené­re épül. „Egyszerű dolog volt kitalál­nom a rockot — mondja ma Bili nemes szerénységgel. — Gondoltam egyet: mi lenne, ha a dixie-melódia kíséreté­nek első és harmadik ütemét kissé elkenném, a másodikat és negyediket viszont egy ütés­sel megerősíteném, hogy erre tapsolhasson, akár táncolhas­son is a hallgató.” Ezen az „egyszerű” módon alakított át olyan, a korban népszerű, is­mert slágereket rock-zenévé, mint a Szentek bevonulása; a Rázd meg, ringatózz és for­dulj; a Később gyere, alligá­tor. Azóta csaknem negyedszá­zad telt el. Bill Haley pedig ugyanolyan ezüstlamé gallérú bordó szmokingban, ugyan­olyan dundian, ugyanazzal a homlokára fésült, egyetlen na­póleoni tinccsel játszik, sőt, együttese sem változott. Másik hősünk, az első igazi színpadi egyéniség Saint Louis­ban született 1931-ben, és a keresztségben a Charles Ed­ward Berry nevet kapta. Mi azonban Chuck Berrynek is­merjük, a néger—indián—spa­nyol—angolszász ősökkel büsz­kélkedhető gitárost. Berrynek két nagy szerelme volt: a nők és Amerika. Ő tudta a legvadabb neveket ki­találni világhírű dalai hölgyei­nek: Baby Doll, Carol, Nadi­ne, Maybelline. De énekelt az Édes kis tizenhat évesről, no meg magáról is, aki „barna­szemű kedves ember”. Ameri­kát pedig szinte feltérképezte dalaiban: leghíresebbek a Memphis, az Oh Louisiana, a San Francisco Dues. De ő al­kotta meg a rock programját is: Lépjünk túl Beethovenen; Rock and Roll Music. Berry volt, aki déli és egzo­tikus elemekkel fejlesztette to­vább Haley zenéjét, s ő volt az, aki sikerei csúcsán koldus­szegény volt! Első tízéves szer­ződése ugyanis 1966-ig a Chees stúdióhoz kötötte. E szerződés alapján Berry min­den bevételének fele a Chees testvéreké, negyede pedig a dalokat rádióban, tévében népszerűsítő Alan Freedé. A maradék negyedből aztán fi­zesse az adókat. 1965-ben, mikor a Beatles ismét sikerre vitte két dalát, a közvélemény újra felfigyelt a szerzőre. A tiltakozások, majd bírósági eljárások hatására a szerződést felbontották, Az újabb világsikert Fillmore West-beli hangversenye, és a Régi idők rock-zenéje kon­certsorozaton való fellépései hozta meg számára. (Folytatjuk) Szántó Péter Igény van, talán megoldás is akad... Pótmamaszolgálat Január elsején kellett volna indulni... A diáknak üres a zsebe — ősi tapasztalat. De a diák va­lahogyan mindig segít magán. A tanárjelöltek tavaly például mosogattak a Nádorban, ta­karítottak a Fenyvesben, gyü­mölcsöt válogattak az élelmi­szerboltokban, átadás előtt ál­ló panelházakat söpörtek tisz­tára, vagont raktak, stb. Hogy ne pusztán fizikai erejüket, ha­nem elméleti tudásukat is ka­matoztassák, a PTF KISZ-bi- zottsága évente megkeresi a Nő- és Családvédelmi Intéze­tet, a kórházakat, a klinikákat, az iskolákat: nincs-e szükség valahol gyerekeknek nyújtan­dó segítségre. (Nem elhanya­golható értékű persze az a te­vékenység sem, amit a „ped- fősök” ingyen végeznek — pél­dául a Gyermekkórházban 10—. 15 hallgató hetente átismétli a leckét a beteg kisfiúkkal, kis­lányokkal, és segíti őket az új tananyag elsajátításában is.) Akad azonban egy mun­ka, amit mindmáig nem sike­rült nagyobb méretekben meg­szervezni, pedig szükség is, igény is volna rá, s ez: a pót­mamaszolgálat. — Nem sokan, néhányon dolgoznak most is pótmama­ként. Általában az albérletben lakók egészítik ki így az ösz­töndíjukat — mondta Jäger Ágnes a tanárképző KISZ-bi- zottságának tagja. — Hány forintot kérnek a tanárjelöltek óránként? — Ez a munka jellegétől függően változó. Tíz-tizenöt forintról „indulunk”, de igen sokszor nemcsak vigyázni kell ^a gyerekre, hanem korrepe­tálni őt, vagy nyelvet is taní­tani neki. Ilyenkor ezt is „be­számítjuk”. — Ez a munka valóban igen hasznos az olyan ember szá­mára, aki pedagógussá akar válni. „Családismereti stúdium­nak" is fölfogható. Mi az oka, hogy csak tizen—tizenöten vég­zik? — Nagyobb létszámmal a szervezés rengeteg gondot je­lentene nekünk. Ősszel meg­keresett minket ez ügyben a városi tanács. Akkor készítet­tünk egy felmérést arról, hogy hányán vállalnának ilyen mun­kát, s rövidesen akadt is 120 jelentkező. Ezt a tanáccsal kö­zöltük, de azóta ez ügyben semmi hír. Kárpáti Júlia, a Pécs városi Tanács munkaügyi osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a pótmamaszolgálat megszer­vezése meglepően magas: ál­lamtitkári szinten folyik, illet­ve államtitkári szinten akadt el. A Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai osztálya kísér­letképpen Budapesten s Pé­csett egy-egy kerületben be akarta vezetni ezt a szolgála­tot. Nálunk a harmadik kerü­letre esett a választás, egy­részt, mert az új lakótelepe­ken sokan igényelnék ezt a segítséget, másrészt, mert itt található a bázisul szolgáló két intézmény: a tanárképző főiskola és az orvosi egye­tem. A körzeti ápolónők, védő­nők, sőt még az egészségügyi és az óvónőképző szakiskola is jelezte, hogy szívesen részt venne ebben a munkában. Novemberben kérdezték meg a pécsi tanács véleményét, s ők egy héten belül kidolgozott tervet küldtek válaszul. Azóta a minisztériumból semmi hír. — Mi állt ebben a tervben? — Többek között az, hogy a Fábián Béla úti Nevelési Köz­pont lenne a centrum — vála­szolta Kárpáti Júlia. — Ott te­Mitől topis a 1armor? Ruházkodási, üzletpolitikai szakemberek országos eszme­cseréjén Hódmezővásárhelyen, a divatkötöttáru-gyártás felleg­várában hangzott el: „Divat a topisság". Szakemberek el­mondották, hogy külföldön akadnak olyan cipőgyárak, amelyek külön „antikoló”, vagyis koptató üzemrészt ren­deznek be, hogy kellően csám- pás cipők kerülhessenek a ki­rakatokba. A HODIKÖT is ért már el sikereket eleve „műto- pisra” kialakított kötött hol­mikkal: nagyüzemileg foltokat varrtak a vadonatúj, szinteti­kus akrilból kötött ruhadara­bokra, más ruhaféléknél pedig belekötötték a foltmintát az anyagba. Az ilyesmi tehát már a hazai nagyvállalatainknak is mindinkább gondot okoz. Egyes textilgyárakból „műgyű­rött" ruhaanyagok kerülnek ki, s a belőlük készült divatruhá­kat pillanatok alatt elkapkod­ják. Ugyanakkor alig használt, alig kopott, drága, szintetikus anyagból készült ruhák töme­gei fillérekért megvásárolhatók a „kilós boltokban”. Jelenleg talán a legtöbb ilyen ellentmondásos problé­ma az igencsak reflektorfény­be került farmeranyagoknál, illetve a farmergyártásnál je­lentkezik, gondot okozva az egész ország ipari és kereske­delmi vállalatainak. Eljutottunk odáig, hogy az ilyen ruha vi­selését nem tekintik divathó­bortnak. Szegeden nem kisebb szószólói akadtak, mint Adóm, Éva és Lucifer. Az emberiség egész történetén farmerben vonultak végig Az ember tra­gédiája kisszínházi bemutató­ján. Talán ez volt a jeladás, hogy a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat felké­szüljön a farmerszövet-gyártá- sára, mégpedig az egész or­szág ellátásának mennyiségi és minőségi igényével. Jórészt megvannak hozzá a megfele­lő szövőgépek, a jó minőségű pamutfonalak. Kezdetben azonban itt is problémát je­lentett: nem tudták garantál­ni, hogy az anyag gyorsan kopottá, topissá váljon. Ezért a vállalat szakemberei kidol­gozták az úgynevezett kéreg­festés technológiáját. Ez azt jelenti, hogy a festék a fona­lat nem teljes keresztmetsze­tében, hanem csak a felületén színezi meg. így aránylag rö­vid használat után előtűnik a fonal világos, natúr színe, a kopásnak kevésbé kitett helye­ken pedig megmarad a kék. így lesz a farmernadrág „pa­tinás”, ha úgy tetszik — topis. A különleges festési technoló­giához a legmegfelelőbb, in­digószerű kék festéket Svájc­ban találták meg, ottani cég­től hozatják, meglehetősen költségesen. Dobó Balázs lefonügyeletet tartanánk, s az igények szerint küldenénk a medikusokat, tanárjelölteket. Gondot okoz a pénzügyi rész. A terv szerint a szülők csek­ken egy folyószámlára fizetnék be tartozásukat, s ebből az összegből fizetnénk az ügyele­tes szoba bérét, s azt is, aki az ügyeletet ellátja. — És a diákokat? — Őket szintén díjazni kell, de . .. Mi a KISZ-szervezetnek fizetünk, ők azonban nem ad­hatnak tagjaiknak munkabért. A tanulóviszony egyébként is kizárja a munkaviszonyt. Mi támogatjuk a pótmamaszolgá­lat ügyét, mert szerintünk szükség van erre. Kezdő „tő­kéül” százezer forintot is fel­ajánlottunk. Ha az ügy nem aludt el végleg, találunk majd valamilyen megoldást, de hogy milyet, azt most nem tudnám megmondani. Tény, hogy „csú­szunk": a tervek szerint január elsején meg kellett volna, hogy kezdődjék a kísérlet. Szunyogh Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents