Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-22 / 22. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1978. JANUÁR 22. Hasznosulnak-e a megyei tapasztalatok, érvényesülnek-e a megyei érdekek? Képviselőink hangja a törvényhozásban Interjú dr. Szabó Józseffel, a baranyai képviselőcsoport vezetőiével Egymással versenyben Mi és a fejlődő országok A fejlődő országok egy része növekvő iparcikk-kivitelével versenyt támaszt nekünk a világpiacon, ezért iparunkban szemléletváltozásra van szükség, az eddiginél gyorsabban kell korszerűsítenünk a termékszerkezetet, értékesebb termékeket felkínálnunk a világpiacon. Legfőbb tanulságként ezt jegyezhettük fel azon az előadáson, melyet a héten, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete rendezvényén dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója tartott a fejlődő országok világgazdaságban betöltött szerepéről. Mozgalmas évük volt, sűrűn hallatták hangjukat tavaly a baranyai képviselők. Nem egy országgyűlési felszólalásuk keltett feltűnést, olyannyira, hogy például az állami vállalatokról szóló törvényjavaslat vitája során szókimondó, mondandóját kissé sarkító képviselőnktől megkérdezték: „Mondd, te már védettségi korban vagy?" A képviselők részt vettek a törvényhozás munkájában, mindemellett foglalkoztak és intézték a fogadóóráikon őket megkereső választó- polgárok ügyes-bajos dolgait. Mi most az előbbire vagyunk kiváncsiak. Nevezetesen arra, képviselőink miként gazdagították a törvényhozást a megyei tapasztalatokkal, az országos fórumokon miként igyekeztek érvényt" szerezni a megye jogos érdekeinek. Erről beszélgettünk dr. Szabó Józseffel, a baranyai képviselő- csoport vezetőjével. — Milyen szerepük volt a baranyai képviselőknek a törvényhozásban? — Amikor zárszámadást készítünk, megállapíthatjuk, a baranyai képviselők a választók megbízásából tisztességesen teljesítették az alkotmányban és az országgyűlés ügyrendjében előírt feladataikat. Megfelelő felkészültséggel, felelősségérzettel, aktívan és érdemben vettek részt több fontos törvényjavaslat előkészítésében és vitájában, több fontos népgazdasági és ágazati kérdés megvitatásában. Az országgyűlés az elmúlt esztendőben alkotta meg a közérdekű bejelentésekről, az állami vállalatokról szóló törvényeket és módosította a polgári törvénykönyvet. Mindezek előkészítésében és megvitatásában érdemlegesen részt vettek a baranyai képviselők. Ugyancsak részt vettünk hazánk vízgazdálkodása helyzetének és tennivalóinak érdemi megvitatásában, ami megyénk szempontjából is különösen hasznos volt. S végül részt vettünk az 1978. évi költségvetési törvényjavaslat kilenc bizottságban történő megvitatásában. Képviselőink mondanivalója a törvényalkotó munka során, legyen az népgazdasági vagy területi kérdés, mindenkor konkrét és igényes, szókimondó, egyszersmind mértéktartó, mentes a túlzásoktól. Úgy érezzük, erre a kormány részéről is kellőképpen odafigyelnek. Jóleső érzés, hogy javaslataink többségét az országos hatáskörű szervek jól hasznosítják, javaslatainkat a törvények megfogalmazásában viszontlátjuk. — Az országgyűlés állandó bizottságainak úgyszólván mindegyikében találunk baranyai képviselőt. Ez nem lehet véletlen!? — A baranyai képviselőcsoport a többi megyei képviselő- csoportokhoz képest nagyobb arányban vesz részt az ország- gyűlési állandó bizottságok munkájában. A tizennégy képviselő közül tízen 9 állandó bizottság tagjai, közöttük vannak tisztségviselők is. Palkó Sándor a kereskedelmi bizottság elnöke, egyébként ennek a bizottságnak a tagja vagyok én is. Horváth Lajos a terv- és költségvetési bizottság titkára, Kasó Józsefet pedig nemrég választották meg a mezőgazdasági bizottság titkárává. Részt veszünk még az ipari, az építési és közlekedési, a kulturális, az igazgatási és jogi, a honvédelmi és a külügyi bizottságok munkájában. Ügy gondolom, mindez felfogható eddigi munkánk elismeréseként, a bizalom és a megbecsülés jele. Az állandó bizottságok munkájában való részvétel egyébként nem olyan látványos, mint a parlamenti ülések. Viszont a bizottsági ülések rendszeresebbek, a tagok évente ötször-hatszor is összejönnek, nyolc-tíz témát napirendre tűznek. A törvény- előkészítő munka döntő része az állandó bizottságokban folyik, rendszeresen sor kerül itt a korábban hozott törvények végrehajtásának ellenőrzésére, az országos hatáskörű szervek beszámoltatására is. Az állandó bizottsági ülések őszinte, érdemi, a kormányzatot segítő viták színhelyei. Ugyanakkor alkalmat adnak arra is, hogy a népgazdaság egy-egy fontos ágazati kérdésének tárgyalásánál a megyei tapasztalatokat közreadjuk, a megyei igényeket figyelembe véve kezdeményezően fellépjünk. — Lássunk példákat, milyen kérdésekben fejtették ki véleményüket a baranyai képviselők, javaslataik miként befolyásolták a törvényhozást? És arról is, hogy a megye mely gondjai megoldását szorgalmazták az országos fórumokon? — A közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat megfogalmazásánál síkraszáll- tunk amellett, hogy a jog és a kötelesség együtt jelentkezzék. A bejelentéseknek közérdeket kell szolgálniuk, megalapozottnak kell lenniük, felelőtlenül senki sem vádolhat, rágalmazhat. Mivel az intézkedés döntően a vezetőket érinti, a törvénybe a jogok és kötelességek mellett a vezetők védelmét is bele kell foglalni. Vagy például a polgári törvénykönyv módosításakor mi voltunk, akik a leginkább szorgalmaztuk, hogy a gazdasági életviszonyokat szabályozó részben a tervezői, a beruházói, a szállítási szerződések terén a társadalmi fegyelem javulását a polgári törvény- könyv erejével is ki kell kényszeríteni, új módon szabályozni. Az állami vállalatokról szóló törvény előkészítésekor azt a véleményünket hangoztattuk, hogy megfelelő összhanggot kell teremteni a központi akarat érvényesülése és a vállalati önállóság között. Szorgalmaztuk, hogy az egyszemélyi felelősség mellett a vezetők és a dolgozók részvétele a vezetésben együtt erősödjék. Javasoltuk, hogy a tröszti szervezetben dolgozó vállalatok helyzetét vizsgálják felül, jogaikat új módon szabályozzák, úgy, hogy önállóságuk ne csorbuljon. Szorgalmaztuk Pécs város ipari és ivóvízellátásának megoldását, a második Duna-vezeték megépítésének gyorsítását, a Mohács térségében lévő községek e vezetékre való rákötését, Mohács, Komló és Szigetvár igényeinek gyorsabb kielégítését, továbbá Mohács térségében a vízkészlet-kutatási munkák meggyorsítását és az öntözéses gazdálkodás tárgyi feltételeinek megteremtését. Harkány termálvíz-kincsének hasznosítása érdekében központi intézkedéseket sürgettünk. Sürgettük a dél-alföldi földgáz- vezeték idehozását. A kormányzati szervek foglalkoznak a gyorsítás lehetőségével, úgy néz ki, mégiscsak hamarább lesz földgázunk. Eljártunk az építőipari kapacitások gyarapítása ügyében, hozzájárulva a kedvező döntés meghozatalához. A házgyár megépítésének előkészületei már meg is “kezdődtek. A közlekedési tárcánál szóvátettük, hogy a közúthálózat korszerűsítéséhez nagyobb aszfaltútépítő kapacitásra van szükség. A kérdést megvizsgálták és érdemi intézkedést tettek. Szorgalmaztuk a pécsi pincegondok megoldását, segítettünk az ehhez szükséges pénzek előteremtésében. Hosszabb ideje vajúdott a bicsérdi általános iskola megépítésének ügye. Miután megyei keret nem volt rá, elértük, hogy a központi szervek soron kívüli intézkedéssel pénzt biztosítottak rá. Az építés folyamatban. — A képviselőknek igencsak felkészülteknek kell lenniük, ha ennyi mindennel érdemben foglalkoztak. De hogyan is alakítják ki véleményüket és javaslataikat, mielőtt valamihez érdemben hozzászólnak? — A képviselőcsoport munkája szorosan kapcsolódik a megye párt- és állami vezetése előtt álló feladatok megoldásához, a megyei vezetéssel összhangban tevékenykedünk. Mielőtt a fontos kérdésekben véleményt nyilvánítanánk, tájékozódunk, konzultálunk a párt- és tanácsi vezetőkkel, az illetékes szervekkel és szakemberekkel, úgy is, hogy egy- szer-egyszer valamelyik vállalatnál tartjuk csoportgyűlésünket. Sőt, újabban figyelemmel vagyunk a regionális érdekekre és fejlesztési igényekre, e téren több kezdeményező lépést téve a szomszéd megyék képviselőcsoportjainál. Az országos fórumokon való fellépésünket tehát alapos felkészülés, a vélemények egyeztetése és közös álláspont kialakítása előzi meg. — Egy dolgot talán hiányolhatunk. A baranyai képviselők nem szoktak interpellálni. — Elsősorban az egyéb lehetőségeket használtuk ki. így szóvá tettük gondjainkat az állandó bizottsági üléseken, vagy személyesen megkerestük gondjainkkal az illetékes országos szerveket és vezetőket. De igaz, a jövőben jobban kell élnünk interpellációs lehetőségeinkkel. — Engedjen meg végezetül egy személyes kérdést, ön miben interpellálna? — Az állampolgárok ma öthat felé fizetnek közüzemi díjat. A számlák és számlásoka legkülönbözőbb időben jönnek, ha nem találják otthon a fogyasztót, akkor többször is. Ne zaklassuk, ne fárasszuk az állampolgárokat! Számítógép segítségével, a munkaerő észszerűbb felhasználásával, több érintett szervezet jobb együttműködésével meg lehetne teremteni a közüzemi díjak rendszerbe foglalt, egységes számlázását. Ebben az érdekelt tárcáknak közösen kell lépniük. Ez például interpellációs téma lehetne — mondta interjúnk végén dr. Szabó József, a baranyai képviselőcsoport vezetője. Miklósvári Zoltán Az ismert bankszakember mindenekelőtt ismertette, mely országok tartoznak az úgynevezett fejlődő országok csoportjába, ezek milyen társadalmi és gazdasági nehézségekkel küszködnek, s hogy milyen óriási különbségek mutatkoznak az egyes országok fejlődése között. Ami a nagy érdeklődéssel kísért előadásból számunkra érdekes és tanulságos, hogy a fejlődő országok világgazdaságban betöltött szerepének változása milyen hatással van Magyarország gazdaságára, a magyar export lehetőségeire. Miközben a fejlődő országok nagy részében egyhelyben topog a gazdaság, egyes délamerikai, ázsiai és afrikai országok az utóbbi években látványos ipari fejlődést értek el, könnyűipari és gépipari termékeikkel megjelentek a világpiacon. Számunkra éppen ez az érdekes. Ezek a fejlődő országok kísértetiesen ugyanazokkal a termékekkel jelentkeznek, mint amivel mi, ugyanabban vagy még jobb minőségben, ám — miután költségeik sokkal kisebbek — lényegesen olcsóbb áron. Vagyis versenyt támasztanak nekünk. E verseny egyre inkább kiélezett a köny- nyűipari termékek piacán, nem kis gondot okozva például textil- és bőrfeldolgozó iparunknak. Mellesleg — tehetjük mi hozzá —, erről a „kihívásról” sokat tudnának mesélni mondjuk a Pécsi Kesztyűgyárban. Nekik aztán igencsak meg kell küzdeniük a hongkongi, a pakisztáni és más fejlődő országbeli cégekkel, amelyek hozzájuk képest, ha nem is olyan magas minőségben, de fele áron kínálják kesztyűiket. A gondokat csak tetézi, hogy a fejlődő országok, miután maguk dolgozzák fel nyersanyagaikat, egyre kevesebb ilyen nyersanyagot tudnak felkínálni, ezeket egyre drágábban tudjuk A Magyar Közgazdasági Társaság június 8—10-én Győrött tartja szokásos évi vándorgyűlését, amelyen megyénk közgazdász társadalmát húsz küldött képviseli. A vándorgyűlés témája: veszteségek, lehetőségek, tartalékok a vállalatok gazdálkodásában. Az előadásokra és a vitára három szekcióban kerül sor. Az 1. szekció: Belső tartalékok. (Veszteségek és tartalékok a munkacsak beszerezni. Hazai bőrgyáraink tanúsítani tudják, manapság milyen nehéz a nyersbőrt beszerezni a világpiacon. Igyekeznek azt maguk feldolgozni a fejlődő országok. Kizárt, húzta alá dr. Bácskai Tamás, hogy ezt a versenyt sokáig bírjuk. Hiszen például egy indiai textilmunkás egy n a- p i bére reálértékben annyi, mint egy magyar textilmunkás egy órai bére. Beállítanak mondjuk egy modern cipőgyártó szalagot, de az üzem teteje bádoglemezekből készült, oldalfalai sárból. Nincs amortizáció, nincsenek munkavédelmi követelmények, szociális létesítmények, társadalombiztosítás. Odabent őrült munkafegyelem és nagy munkaintenzitás, hiszen egy helyre ezer jelentkező is akad. Ezek az országok tehát a világpiacon olcsó termékekkel jelentkeznek, ráadásul például a Közös Piac országaiban vámkedvezményt is élveznek. Mi következik ebből, milyen stratégiát kövessünk? Nyilván, nem indíthatunk újabb nagy beruházásokat, nem bővíthetjük a kapacitásokat a textil- és a bőrfeldolgozó iparban. A munkaigényes termékek gyártását át kell engednünk a fejlődő országoknak, sőt együttműködésre lépni és segíteni az ilyen termékek gyártásának áttelepítését. Nekünk pedig értékesebb, több szellemi munkát, ha tetszik, divatot tartalmazó cikkeket kell gyártanunk és exportálnunk. A gépiparban, ahol hasonlóan éles a verseny, szintén ezt az utat kell járnunk: korszerűbb termékek gyártására átváltani. Mindehhez alkalmazkodásunk egyelőre nagyon lassú. Iparunkban gyors szemléletváltozásra van szükség, húzta alá dr. Bácskai Tamás. Az élet ugyanis gyorsabban változik, mint ahogy szeretnénk. M. 2. erő- és az állóeszköz-felhasználásban, az anyag- és energiafelhasználásban, a fejlesztő tevékenységben.) 2. szekció: Vállalati kapcsolatok. (A piaci munka javítása, a termelő és értékesítő vállalatok egymás közötti és kölcsönös kapcsolatai.) 3. szekció: Módszerek. (Kalkuláció és költségelemzés, a szervezettség elemzése és fejlesztése, az üzem-összehasonlítás.) Közgazdász-vándorgyűlés Algéria magyar szemmel Számítógép és bádogváros Pécsi fiatalember, Zsongor Levente Afrikában vállalt munkát a TESCO-n keresztül a múlt év derekán. Egy esztendőn át olajfinomítót épít Algériában. Nemrégiben rövid időre hazajött, családja körében Pécsett tölti szabadságát. Csaknem öthónapos kinntartózkodásának tapasztalatairól beszélgettünk vele. A legnagyobb melegben, augusztusban utaztunk Algériába, még késő délután is 40 fokot mértek árnyékban. Két hónapra volt szükség, amíg átállt szervezetünk a szokatlan klímára, amíg megszoktuk az esőzést, a magas páratartalmat, azt, hogy a kisebb vízveszteség érdekében gyapjú-ruhában dolgozzunk. — Észak-Afrika legnagyobb olajfinomítóját építjük Skikdában, negyven kilométerre Orantól. Idén tervezték és 1980- ban adják át. Valamivel nagyobb, mint most Százhalombatta, tizenöt négyzetkilóméte- res területen fekszik, és csak fogadótartályból 140 épül, mindegyikbe több mint 53 000 köbméter olaj fér. Görögök, törökök, lengyelek, bolíviaiak, olaszok, arabok, spanyolok, ju- goszlávok, portugálok, japánok és magyarok dolgoznak az építkezésen. Mi a lepárló tornyok technológiai szerelését végezzük. — A beszerelésre kerülő berendezéseket Olaszországban gyártják, előfordul, hogy hibásan. A korrigálást nem bízzák a szerelőre, hanem azonnal jelzik a berendezésen és a rajzokon is, hogy mit kell csinálni. Állandóan ellenőrzik a munkát, de ez a tervszerűség jellemző mindenre. Gondos előkészítés után kapjuk meg a feladatot, anyaghiány miatt nem állunk, a rajzok jók. Mindenkinek megvan a munkája. — Velem történt a következő eset. A Saipennél dolgozó magyarok csoportvezetője vagyok. Saját használatra terepjárót kaptam. Egy alkalommal elmentem tankolni. Ezt kiszúrta a főnök, szólt, hogy nem az a feladatom, a gépkocsit vissza kellett volna vinnem a javítóbázisra. Bármiről legyen szó, mindenkit egyszer figyelmeztetnek, második alkalommal mór kezébe nyomják a déli repülőgépre szóló jegyet. — Nők nem dolgoznak az építkezésen, férfiak végzik az adminisztrációs munkát is. Igaz, kevés van, mert mindent számítógépre vittek. Skikdában öt magyar és húsz arab tartozik hozzám, munkaidejüket programlapra írom és beküldőm a számítógép-központba, ahol feldolgozzák. Havonta egyszer Algírba megyek a TESCO helyi képviseletén jelentést teszek és felveszem a különböző helyeken dolgozó 16 magyar napidíját. — Skikda városmagja akkora, mint Szigetvár, de a körülötte elterülő bádogváros lakói egyre szaporodnak, mind többen hagyják el a sivatagi területeket, a hegyvidéket, ahol nomád viszonyok uralkodnak, így csaknem háromszázezren lakják ezt a tengerparti települést. A családok, ahol nem ritka a nyolc-tíz gyerek, az utcán élnek, ott töltik az éjszakákat. Épülnek új lakások, de kevés. — Sok felé jártam Algériában. Tulajdonképpen mindent megkaphat az ember, ha máshol nem a feketepiacon biztosan, csak legyen pénze. Az üzletelőkre ugyan rendszeresen lecsap a rendőrség, de két nap múlva a régi kerékvágásban folyik az élet. Kevés a munka- alkalom. Az ültetvényeket elhanyagolják az olaj miatt. Nagy kézügyességgel rendelkeznek az arabok, de munka- intenzitásról nem beszélhetünk. A mi munkakörülményeink jók. Nemrégiben olasz konyhát nyitottak részünkre, addig arab ételeket ettünk. Három kilométerre lakunk az építkezéstől, légkondicionált lakásokban. Van klub, kispályás foci- és teniszpálya, tévé, játékok és öt percre a tenger. Skikda városa. Határában épül az olajfinomító. — Hárman nősek vagyunk. Szóltak nekünk, elintézik: kiutazhasson a feleség a gyerekekkel. Mondtuk: ráérünk beszélni róla. Algériában az orvosi ellátás ugyanis még mesz- sze elmarad a miénktől. Skikdában érkezésem után három héttel felborultunk a gépkocsival a tengerparton. Sérüléseimmel egy hétig feküdtem a táborban, nem jutottam be a város egyetlen kórházába, ahol mindössze 5—6 külföldi orvos dolgozik, a tábor iráni orvosa pedig éppen Párizsba utazott. Az emberek napokig a kórház kapuja előtt táboroznak, amíg bejuthatnak. Biztosítás vagy pénz nélkül ez is lehetetlen. Készítettek röntgenfelvételt rólam, 80 dinárba került, de egy kilogramm marhahúsért is majdnem ugyanennyit fizetnek. Egyszóval más világ. Horváth Teréz
