Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-22 / 22. szám

DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1978. JANUÁR 22. Hasznosulnak-e a megyei tapasztalatok, érvényesülnek-e a megyei érdekek? Képviselőink hangja a törvényhozásban Interjú dr. Szabó Józseffel, a baranyai képviselőcsoport vezetőiével Egymással versenyben Mi és a fejlődő országok A fejlődő országok egy része növekvő iparcikk-kivitelével ver­senyt támaszt nekünk a világpiacon, ezért iparunkban szemlé­letváltozásra van szükség, az eddiginél gyorsabban kell korszerű­sítenünk a termékszerkezetet, értékesebb termékeket felkínálnunk a világpiacon. Legfőbb tanulságként ezt jegyezhettük fel azon az előadáson, melyet a héten, a Magyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezete rendezvényén dr. Bácskai Tamás, a Ma­gyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója tartott a fejlődő or­szágok világgazdaságban betöltött szerepéről. Mozgalmas évük volt, sűrűn hallatták hangjukat tavaly a baranyai képviselők. Nem egy országgyűlési felszólalásuk kel­tett feltűnést, olyannyira, hogy például az állami vállalatok­ról szóló törvényjavaslat vitája során szókimondó, mondan­dóját kissé sarkító képviselőnk­től megkérdezték: „Mondd, te már védettségi korban vagy?" A képviselők részt vet­tek a törvényhozás munkájá­ban, mindemellett foglalkoz­tak és intézték a fogadóórái­kon őket megkereső választó- polgárok ügyes-bajos dolgait. Mi most az előbbire vagyunk kiváncsiak. Nevezetesen arra, képviselőink miként gazdagí­tották a törvényhozást a me­gyei tapasztalatokkal, az or­szágos fórumokon miként igye­keztek érvényt" szerezni a me­gye jogos érdekeinek. Erről beszélgettünk dr. Szabó Jó­zseffel, a baranyai képviselő- csoport vezetőjével. — Milyen szerepük volt a baranyai képviselőknek a tör­vényhozásban? — Amikor zárszámadást ké­szítünk, megállapíthatjuk, a baranyai képviselők a válasz­tók megbízásából tisztessége­sen teljesítették az alkotmány­ban és az országgyűlés ügy­rendjében előírt feladataikat. Megfelelő felkészültséggel, fe­lelősségérzettel, aktívan és ér­demben vettek részt több fon­tos törvényjavaslat előkészíté­sében és vitájában, több fon­tos népgazdasági és ágazati kérdés megvitatásában. Az or­szággyűlés az elmúlt eszten­dőben alkotta meg a közér­dekű bejelentésekről, az álla­mi vállalatokról szóló törvé­nyeket és módosította a pol­gári törvénykönyvet. Mindezek előkészítésében és megvitatá­sában érdemlegesen részt vet­tek a baranyai képviselők. Ugyancsak részt vettünk ha­zánk vízgazdálkodása helyze­tének és tennivalóinak érdemi megvitatásában, ami megyénk szempontjából is különösen hasznos volt. S végül részt vet­tünk az 1978. évi költségveté­si törvényjavaslat kilenc bizott­ságban történő megvitatásá­ban. Képviselőink mondaniva­lója a törvényalkotó munka során, legyen az népgazda­sági vagy területi kérdés, min­denkor konkrét és igényes, szókimondó, egyszersmind mér­téktartó, mentes a túlzásoktól. Úgy érezzük, erre a kormány részéről is kellőképpen odafi­gyelnek. Jóleső érzés, hogy javaslataink többségét az or­szágos hatáskörű szervek jól hasznosítják, javaslatainkat a törvények megfogalmazásában viszontlátjuk. — Az országgyűlés állandó bizottságainak úgyszólván mindegyikében találunk bara­nyai képviselőt. Ez nem lehet véletlen!? — A baranyai képviselőcso­port a többi megyei képviselő- csoportokhoz képest nagyobb arányban vesz részt az ország- gyűlési állandó bizottságok munkájában. A tizennégy kép­viselő közül tízen 9 állandó bizottság tagjai, közöttük van­nak tisztségviselők is. Palkó Sándor a kereskedelmi bizott­ság elnöke, egyébként ennek a bizottságnak a tagja va­gyok én is. Horváth Lajos a terv- és költségvetési bizott­ság titkára, Kasó Józsefet pe­dig nemrég választották meg a mezőgazdasági bizottság tit­kárává. Részt veszünk még az ipari, az építési és közlekedé­si, a kulturális, az igazgatási és jogi, a honvédelmi és a külügyi bizottságok munkájá­ban. Ügy gondolom, mindez felfogható eddigi munkánk el­ismeréseként, a bizalom és a megbecsülés jele. Az állandó bizottságok munkájában való részvétel egyébként nem olyan látványos, mint a parlamenti ülések. Viszont a bizottsági ülések rendszeresebbek, a ta­gok évente ötször-hatszor is összejönnek, nyolc-tíz témát napirendre tűznek. A törvény- előkészítő munka döntő része az állandó bizottságokban fo­lyik, rendszeresen sor kerül itt a korábban hozott törvények végrehajtásának ellenőrzésére, az országos hatáskörű szervek beszámoltatására is. Az ál­landó bizottsági ülések őszin­te, érdemi, a kormányzatot se­gítő viták színhelyei. Ugyan­akkor alkalmat adnak arra is, hogy a népgazdaság egy-egy fontos ágazati kérdésének tár­gyalásánál a megyei tapasz­talatokat közreadjuk, a megyei igényeket figyelembe véve kezdeményezően fellépjünk. — Lássunk példákat, milyen kérdésekben fejtették ki véle­ményüket a baranyai képvise­lők, javaslataik miként befo­lyásolták a törvényhozást? És arról is, hogy a megye mely gondjai megoldását szorgal­mazták az országos fórumo­kon? — A közérdekű bejelenté­sekről szóló törvényjavaslat megfogalmazásánál síkraszáll- tunk amellett, hogy a jog és a kötelesség együtt jelentkez­zék. A bejelentéseknek közér­deket kell szolgálniuk, meg­alapozottnak kell lenniük, fe­lelőtlenül senki sem vádolhat, rágalmazhat. Mivel az intéz­kedés döntően a vezetőket érinti, a törvénybe a jogok és kötelességek mellett a veze­tők védelmét is bele kell fog­lalni. Vagy például a polgári törvénykönyv módosításakor mi voltunk, akik a leginkább szorgalmaztuk, hogy a gazda­sági életviszonyokat szabályo­zó részben a tervezői, a beru­házói, a szállítási szerződések terén a társadalmi fegyelem javulását a polgári törvény- könyv erejével is ki kell kény­szeríteni, új módon szabályoz­ni. Az állami vállalatokról szó­ló törvény előkészítésekor azt a véleményünket hangoztat­tuk, hogy megfelelő összhang­got kell teremteni a központi akarat érvényesülése és a vál­lalati önállóság között. Szor­galmaztuk, hogy az egyszemé­lyi felelősség mellett a veze­tők és a dolgozók részvétele a vezetésben együtt erősödjék. Javasoltuk, hogy a tröszti szer­vezetben dolgozó vállalatok helyzetét vizsgálják felül, jo­gaikat új módon szabályozzák, úgy, hogy önállóságuk ne csorbuljon. Szorgalmaztuk Pécs város ipari és ivóvízellá­tásának megoldását, a máso­dik Duna-vezeték megépítésé­nek gyorsítását, a Mohács tér­ségében lévő községek e ve­zetékre való rákötését, Mo­hács, Komló és Szigetvár igé­nyeinek gyorsabb kielégítését, továbbá Mohács térségében a vízkészlet-kutatási munkák meggyorsítását és az öntözé­ses gazdálkodás tárgyi felté­teleinek megteremtését. Har­kány termálvíz-kincsének hasz­nosítása érdekében központi intézkedéseket sürgettünk. Sür­gettük a dél-alföldi földgáz- vezeték idehozását. A kor­mányzati szervek foglalkoznak a gyorsítás lehetőségével, úgy néz ki, mégiscsak hamarább lesz földgázunk. Eljártunk az építőipari kapacitások gyara­pítása ügyében, hozzájárulva a kedvező döntés meghozata­lához. A házgyár megépítésé­nek előkészületei már meg is “kezdődtek. A közlekedési tár­cánál szóvátettük, hogy a közúthálózat korszerűsítéséhez nagyobb aszfaltútépítő kapa­citásra van szükség. A kérdést megvizsgálták és érdemi in­tézkedést tettek. Szorgalmaztuk a pécsi pincegondok megol­dását, segítettünk az ehhez szükséges pénzek előteremté­sében. Hosszabb ideje vajú­dott a bicsérdi általános is­kola megépítésének ügye. Mi­után megyei keret nem volt rá, elértük, hogy a központi szervek soron kívüli intézke­déssel pénzt biztosítottak rá. Az építés folyamatban. — A képviselőknek igencsak felkészülteknek kell lenniük, ha ennyi mindennel érdemben foglalkoztak. De hogyan is alakítják ki véleményüket és javaslataikat, mielőtt valami­hez érdemben hozzászólnak? — A képviselőcsoport mun­kája szorosan kapcsolódik a megye párt- és állami vezeté­se előtt álló feladatok megol­dásához, a megyei vezetéssel összhangban tevékenykedünk. Mielőtt a fontos kérdésekben véleményt nyilvánítanánk, tá­jékozódunk, konzultálunk a párt- és tanácsi vezetőkkel, az illetékes szervekkel és szak­emberekkel, úgy is, hogy egy- szer-egyszer valamelyik válla­latnál tartjuk csoportgyűlésün­ket. Sőt, újabban figyelemmel vagyunk a regionális érdekek­re és fejlesztési igényekre, e téren több kezdeményező lé­pést téve a szomszéd megyék képviselőcsoportjainál. Az or­szágos fórumokon való fellé­pésünket tehát alapos felké­szülés, a vélemények egyezte­tése és közös álláspont kiala­kítása előzi meg. — Egy dolgot talán hiányol­hatunk. A baranyai képviselők nem szoktak interpellálni. — Elsősorban az egyéb le­hetőségeket használtuk ki. így szóvá tettük gondjainkat az állandó bizottsági üléseken, vagy személyesen megkeres­tük gondjainkkal az illetékes országos szerveket és vezető­ket. De igaz, a jövőben job­ban kell élnünk interpellációs lehetőségeinkkel. — Engedjen meg végezetül egy személyes kérdést, ön mi­ben interpellálna? — Az állampolgárok ma öt­hat felé fizetnek közüzemi dí­jat. A számlák és számlásoka legkülönbözőbb időben jön­nek, ha nem találják otthon a fogyasztót, akkor többször is. Ne zaklassuk, ne fárasszuk az állampolgárokat! Számítógép segítségével, a munkaerő ész­szerűbb felhasználásával, több érintett szervezet jobb együtt­működésével meg lehetne te­remteni a közüzemi díjak rend­szerbe foglalt, egységes szám­lázását. Ebben az érdekelt tárcáknak közösen kell lépni­ük. Ez például interpellációs téma lehetne — mondta in­terjúnk végén dr. Szabó Jó­zsef, a baranyai képviselőcso­port vezetője. Miklósvári Zoltán Az ismert bankszakember mindenekelőtt ismertette, mely országok tartoznak az úgyneve­zett fejlődő országok csoport­jába, ezek milyen társadalmi és gazdasági nehézségekkel küsz­ködnek, s hogy milyen óriási kü­lönbségek mutatkoznak az egyes országok fejlődése kö­zött. Ami a nagy érdeklődéssel kísért előadásból számunkra ér­dekes és tanulságos, hogy a fejlődő országok világgazda­ságban betöltött szerepének változása milyen hatással van Magyarország gazdaságára, a magyar export lehetőségeire. Miközben a fejlődő országok nagy részében egyhelyben to­pog a gazdaság, egyes dél­amerikai, ázsiai és afrikai or­szágok az utóbbi években látvá­nyos ipari fejlődést értek el, könnyűipari és gépipari termé­keikkel megjelentek a világpi­acon. Számunkra éppen ez az érdekes. Ezek a fejlődő orszá­gok kísértetiesen ugyanazokkal a termékekkel jelentkeznek, mint amivel mi, ugyanabban vagy még jobb minőségben, ám — miután költségeik sok­kal kisebbek — lényegesen ol­csóbb áron. Vagyis versenyt tá­masztanak nekünk. E verseny egyre inkább kiélezett a köny- nyűipari termékek piacán, nem kis gondot okozva például tex­til- és bőrfeldolgozó iparunk­nak. Mellesleg — tehetjük mi hozzá —, erről a „kihívásról” sokat tudnának mesélni mond­juk a Pécsi Kesztyűgyárban. Ne­kik aztán igencsak meg kell küzdeniük a hongkongi, a pa­kisztáni és más fejlődő ország­beli cégekkel, amelyek hozzá­juk képest, ha nem is olyan magas minőségben, de fele áron kínálják kesztyűiket. A gondokat csak tetézi, hogy a fejlődő országok, miután ma­guk dolgozzák fel nyersanyagai­kat, egyre kevesebb ilyen nyers­anyagot tudnak felkínálni, eze­ket egyre drágábban tudjuk A Magyar Közgazdasági Tár­saság június 8—10-én Győrött tartja szokásos évi vándorgyű­lését, amelyen megyénk köz­gazdász társadalmát húsz kül­dött képviseli. A vándorgyűlés témája: veszteségek, lehetősé­gek, tartalékok a vállalatok gazdálkodásában. Az előadá­sokra és a vitára három szek­cióban kerül sor. Az 1. szek­ció: Belső tartalékok. (Veszte­ségek és tartalékok a munka­csak beszerezni. Hazai bőrgyá­raink tanúsítani tudják, manap­ság milyen nehéz a nyersbőrt beszerezni a világpiacon. Igye­keznek azt maguk feldolgozni a fejlődő országok. Kizárt, húzta alá dr. Bácskai Tamás, hogy ezt a versenyt so­káig bírjuk. Hiszen például egy indiai textilmunkás egy n a- p i bére reálértékben annyi, mint egy magyar textilmunkás egy órai bére. Beállítanak mondjuk egy modern cipőgyár­tó szalagot, de az üzem teteje bádoglemezekből készült, oldal­falai sárból. Nincs amortizáció, nincsenek munkavédelmi köve­telmények, szociális létesítmé­nyek, társadalombiztosítás. Odabent őrült munkafegyelem és nagy munkaintenzitás, hi­szen egy helyre ezer jelentkező is akad. Ezek az országok tehát a világpiacon olcsó termékek­kel jelentkeznek, ráadásul pél­dául a Közös Piac országaiban vámkedvezményt is élveznek. Mi következik ebből, milyen stratégiát kövessünk? Nyilván, nem indíthatunk újabb nagy beruházásokat, nem bővíthetjük a kapacitásokat a textil- és a bőrfeldolgozó iparban. A mun­kaigényes termékek gyártását át kell engednünk a fejlődő or­szágoknak, sőt együttműködés­re lépni és segíteni az ilyen termékek gyártásának áttelepí­tését. Nekünk pedig értékesebb, több szellemi munkát, ha tet­szik, divatot tartalmazó cikkeket kell gyártanunk és exportál­nunk. A gépiparban, ahol ha­sonlóan éles a verseny, szintén ezt az utat kell járnunk: kor­szerűbb termékek gyártására átváltani. Mindehhez alkalmazkodásunk egyelőre nagyon lassú. Iparunk­ban gyors szemléletváltozásra van szükség, húzta alá dr. Bácskai Tamás. Az élet ugyan­is gyorsabban változik, mint ahogy szeretnénk. M. 2. erő- és az állóeszköz-felhaszná­lásban, az anyag- és energia­felhasználásban, a fejlesztő te­vékenységben.) 2. szekció: Vál­lalati kapcsolatok. (A piaci munka javítása, a termelő és értékesítő vállalatok egymás kö­zötti és kölcsönös kapcsolatai.) 3. szekció: Módszerek. (Kalkulá­ció és költségelemzés, a szer­vezettség elemzése és fejlesz­tése, az üzem-összehasonlítás.) Közgazdász-vándorgyűlés Algéria magyar szemmel Számítógép és bádogváros Pécsi fiatalember, Zsongor Levente Afrikában vállalt mun­kát a TESCO-n keresztül a múlt év derekán. Egy esztendőn át olajfinomítót épít Algériában. Nemrégiben rövid időre haza­jött, családja körében Pécsett tölti szabadságát. Csaknem öt­hónapos kinntartózkodásának tapasztalatairól beszélgettünk vele. A legnagyobb melegben, au­gusztusban utaztunk Algériá­ba, még késő délután is 40 fo­kot mértek árnyékban. Két hó­napra volt szükség, amíg átállt szervezetünk a szokatlan klímá­ra, amíg megszoktuk az eső­zést, a magas páratartalmat, azt, hogy a kisebb vízveszteség érdekében gyapjú-ruhában dol­gozzunk. — Észak-Afrika leg­nagyobb olajfinomítóját építjük Skikdában, negyven kilométerre Orantól. Idén tervezték és 1980- ban adják át. Valamivel na­gyobb, mint most Százhalom­batta, tizenöt négyzetkilóméte- res területen fekszik, és csak fogadótartályból 140 épül, mindegyikbe több mint 53 000 köbméter olaj fér. Görögök, tö­rökök, lengyelek, bolíviaiak, ola­szok, arabok, spanyolok, ju- goszlávok, portugálok, japánok és magyarok dolgoznak az épít­kezésen. Mi a lepárló tornyok technológiai szerelését végez­zük. — A beszerelésre kerülő be­rendezéseket Olaszországban gyártják, előfordul, hogy hibá­san. A korrigálást nem bízzák a szerelőre, hanem azonnal jelzik a berendezésen és a rajzokon is, hogy mit kell csinálni. Ál­landóan ellenőrzik a munkát, de ez a tervszerűség jellemző mindenre. Gondos előkészítés után kapjuk meg a feladatot, anyaghiány miatt nem állunk, a rajzok jók. Mindenkinek meg­van a munkája. — Velem történt a következő eset. A Saipennél dolgozó ma­gyarok csoportvezetője vagyok. Saját használatra terepjárót kaptam. Egy alkalommal elmen­tem tankolni. Ezt kiszúrta a fő­nök, szólt, hogy nem az a fel­adatom, a gépkocsit vissza kel­lett volna vinnem a javítóbázis­ra. Bármiről legyen szó, min­denkit egyszer figyelmeztetnek, második alkalommal mór kezé­be nyomják a déli repülőgépre szóló jegyet. — Nők nem dolgoznak az építkezésen, férfiak végzik az adminisztrációs munkát is. Igaz, kevés van, mert mindent számí­tógépre vittek. Skikdában öt magyar és húsz arab tartozik hozzám, munkaidejüket prog­ramlapra írom és beküldőm a számítógép-központba, ahol feldolgozzák. Havonta egyszer Algírba megyek a TESCO helyi képviseletén jelentést teszek és felveszem a különböző helyeken dolgozó 16 magyar napidíját. — Skikda városmagja akko­ra, mint Szigetvár, de a körü­lötte elterülő bádogváros lakói egyre szaporodnak, mind töb­ben hagyják el a sivatagi terü­leteket, a hegyvidéket, ahol no­mád viszonyok uralkodnak, így csaknem háromszázezren lakják ezt a tengerparti települést. A családok, ahol nem ritka a nyolc-tíz gyerek, az utcán élnek, ott töltik az éjszakákat. Épülnek új lakások, de kevés. — Sok felé jártam Algériá­ban. Tulajdonképpen mindent megkaphat az ember, ha más­hol nem a feketepiacon bizto­san, csak legyen pénze. Az üz­letelőkre ugyan rendszeresen lecsap a rendőrség, de két nap múlva a régi kerékvágásban folyik az élet. Kevés a munka- alkalom. Az ültetvényeket el­hanyagolják az olaj miatt. Nagy kézügyességgel rendel­keznek az arabok, de munka- intenzitásról nem beszélhetünk. A mi munkakörülményeink jók. Nemrégiben olasz konyhát nyitottak részünkre, addig arab ételeket ettünk. Három kilomé­terre lakunk az építkezéstől, légkondicionált lakásokban. Van klub, kispályás foci- és te­niszpálya, tévé, játékok és öt percre a tenger. Skikda városa. Határában épül az olajfinomító. — Hárman nősek vagyunk. Szóltak nekünk, elintézik: kiu­tazhasson a feleség a gyere­kekkel. Mondtuk: ráérünk be­szélni róla. Algériában az or­vosi ellátás ugyanis még mesz- sze elmarad a miénktől. Skik­dában érkezésem után három héttel felborultunk a gépkocsi­val a tengerparton. Sérüléseim­mel egy hétig feküdtem a tá­borban, nem jutottam be a vá­ros egyetlen kórházába, ahol mindössze 5—6 külföldi orvos dolgozik, a tábor iráni orvosa pedig éppen Párizsba utazott. Az emberek napokig a kórház kapuja előtt táboroznak, amíg bejuthatnak. Biztosítás vagy pénz nélkül ez is lehetetlen. Készítettek röntgenfelvételt ró­lam, 80 dinárba került, de egy kilogramm marhahúsért is majdnem ugyanennyit fizetnek. Egyszóval más világ. Horváth Teréz

Next

/
Thumbnails
Contents