Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-04 / 333. szám
1977. DECEMBER 4. TÁRSADALOMPOLITIKA-IDEOLÓGIA DN HÉTVÉGE 5. A pécsiek kedvenc kiránduló helye a Mandulás Háromnegyed milliós kárral zárult a kirándulóévad lile pusztítsuk u parkerdőt! Ember a talpán az a parkőr, aki ekkora erdőt megvéd, mint a mecsekit Pécs felett, mely épp ötszázhektáros. De ember legyen az idelátogató is és kímélje az országban egyedülálló biológiai ritkaságokat. Két erdész és két idős parkőr vigyázza a védett mecseki parkerdőt: lábbal még győznék, csak idegekkel nem. Az utóbbi időben nagy a fluktuáció és kevesen adják fejüket erre a mesterségre. Nemrég egy nagyon tapasztalt és nagyszerűen dolgozó őr mondott búcsút, mert rendszeresen megfenyegették, pedig mindig türelmesen feddte meg a rongálókat. . Sikk a rongálás, nemcsak bujkálva de nyíltan, dicsekedve is. Asztalokat égettek el az Éger-völgy egyik szalonnasütőjében, az Éger-völgyi tóban padokat úsztattak, aztán csak daruval sikerült kivontatni. A Kismohos-forrást lezárta a KÖJÁL, mert vécének használták: a helyreállítás 30 ezer forintba került. Égertetőn fiatalok nyolc tagú csoportja dalolva vonult, majd vezényszóra az útszéli avart gyújtogatta. Passzió, hecc. A csakazértis-hősködés, elvakult dacoskodás jellemzi őket. Játéknak tartják, csak a következményekre nem hederítenek. A mostani kiróndulóévad csaknem háromnegyed millió forintos kárral'zárult: ennyi értékű berendezést tettek tönkre, hasogattak fel tűzifának. A kárt csak tetézi, hogy autóval, motorkerékpárral, biciklivel száguldoznak a sétautakon és szétmállik a gyenge töltés. Most őszre 45 kilométernyi erdei útrendszer folyt el, tűnt el így. Nem egy láb- és kéztörés, bokaficam bizonyítja a balesetveszélyt. Októberig kétszer újították fel az útjelzőket és a magyarázó táblákat. Nem győzik az illegális szeméttelepek eltakarítását, főleg a tüdőszanatórium és a Mecsekkapu körül. Csakis éjjel és gépkocsijukkal hozzák ide „árujukat”. Igaz, hogy a túllátogatottság, vagyis a zsúfoltság is pusztítással jár. Égervölgyet idén már hetvenezren keresték fel, tavaly csak 36 ezren. Egy tavaszi ünnepen a Misinán és déli lejtőin" 51 ezren fordultak meg. Utolsó óráit éli a legtöbb védett növény, mint az illatos hunyor, a szúrós csodabogyó, a majomkosbor. A kiskertekbe, a zúgpiacokra hurcolják el. Csúzlizzák az öreg mókust, míg a kicsit befogják mozgó házi dísznek. Ilyen sors vár a kisőzre is. A jó torkú tengeliccel fogatják a többi énekes madarat úgy, hogy azok a daltól megrésze- gülve rátapadnak a ragacsos fára, a lépés vesszőre. Gyakori a birtokháborítás, vagyis az erdőszéli hétvégi telkekhez a csapósokat a védett területen tapossák ki gyalog és kocsival, így például Szentkút-tetőn, és hiába a sorompók. Csepp csupán a tengerben az idén megindított harminc szabálysértési eljárás. Tragikus a kép. Bármennyire is ajánlják néhányon, nem zárhatunk el védett erdőt a természetkedvelők elől. Részben megoldás, ha több az őr. Úttörő erdővédelmi szolgálatot még csak a Széchenyi Gimnázium és az istenkúti általános iskola tanulói teljesítenek tanári irányítással, besegítenek a nyugdíjas természetjárók is. Táboruk azonban nem gyarapodik. Az iskolai kirándulások alkalmával még szabadon csatangol a diák és tanárja nem hívja fel a figyelmet a szépségekre. A szülők többsége is fittyet hány kérdező gyermekére és elsikkad a táj, a természet megszerettetése. Minden fa mellett nem állhat vigyázó; az igazi, figyelmeztető őrnek bennünk kell lenni. Csuti János A tettyei sziklánál elhelyezett táblák figyelmeztetik a kirándulókat a természet védelmére. Az erdőben elhelyezett padok, asztalok a kirándulókat szolgálják. Autósok is szívesen keresik fel a Misinát Szokolai felvételei Az ember és a személyiség marxista értelmezése 0 ü személyiség a jelenkori ideológiai harcban Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Oktatási Igazgatásága a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tudományos ülésszakot szervezett. „Az ember és a társadalom kölcsönhatása a fejlett szocializmusban" témakörben. A Dunántúli Napló rövidített formában közli az előadásokat. yy személyiség alapvoná- sóinak természetéből adódik, hogy a filozófia személyiségelmélete a személyiséget elsősorban mint különös, az önmeghatározást is feltételező társadalmi meghatározottságot szemléli, mégpedig a társadalom és egyes ember, a közösség és egyén, a szükségszerű és véletlen, tehát a személyiség kialakulását és fejlődését alapvetően meghatározó ellentétek dialektikájában. Ez vonatkozik a szocialista személyiség értelmezésére is, de mivel itt mór konkrét társadalmi viszonyok és konkrét személyiség kölcsönkapcsolatáról van szó, a filozófiai személyiségelmélet szükségszerűen kapcsolódik a szociológia, pszichológia, kultúraelmélet és erkölcstan speciális ágazataihoz. A személyiség értelmezésének érintett néhány alapvonása arra enged következtetni, hogy a marxista személyiségel- mélet nemcsak összeegyeztethető a filozófiai antropológiával, hanem levezethető belőle, mint annak szerves folytatása. Kitűnik az is, hogy a filozófiai antropológia nem idegen a dialektikus és történelmi materializmustól, mert éppen a természet és társadalom dialektikájának, a társadalom és történelem materialista felfogásának szükségszerű konzekvenciája. Ezért hamis a marxizmussal szemben álló ideológiák részéről az a gyakran hangoztatott vád, hogy a marxizmus kevés figyelmet fordít az ember és személyiség kérdéseire, hogy nem épített ki antropológiát, hogy eltúlozza a közösség jelentőségét, csupán a társadalmi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. Ezeknél is súlyosabb vád lényege pedig abban van, hogy a marxizmus a társadalmi kapcsolatokat elszemélyte- leníti, az egyéni embert pusztán dologként kezeli és ennek eredményeként magát az emberi egyént is elszemélytelení- ti. A marxizmussal szemben elhangzott vádak indítékai és céljai az utóbbi évek vitáiban napfényre kerültek. A keresztény filozófia részéről a humanizmus elvitatásáról van szó, az egzisztencializmus részéről pedig abból indulnak ki, hogy a marxizmust kell úgymond kiegészíteni antropológiával, mert mint állítják, a marxizmus nem foglalkozott a személyiség filozófiai kérdéseivel. Mindezzel szemben a valóságos tény az, hogy az antropológia és személyiségelmélet marxizmustól való elvitatása tudománytörténetileg indokolhatatlan és így tarthatatlan. A marxizmus a polgári ideológiákat abban is meghaladta, hogy kimunkálta a történelmi materialista emberkoncepciót, melynek általános filozófiai tételei egyben antropológiájának, személyiségelméletének kiinduló elméleti alapja. Ha a marxista antropológia, személyiségelmélet több mint egy évszázadára visszatekintünk, akkor nemcsak az elméleti alaptételek puszta meglétéről beszélhetünk, hanem egy kiépített elméleti koncepció meglétéről is. Történelmi tény, hogy társadalmi rendszerek ütközéseiben a haladást előrevivő osztály jövőt kifejező eszményeit, társadalomeszményét, emberkoncepcióját és az ezeken alapuló személyiségeszményét szembeállítja a régi társadalmat igazoló ideológiákkal és eszményekkel. A társadalmi osztályok között folyó harcnak ez a mozzanata fontos világnézeti és politikai kérdés. Az ütközés és szembeállítás sok esete közül az alábbiakban csupán néhányat emelünk ki, egyrészt a marxizmus és keresztény perszonalizmus, másrészt a marxizmus és egzisztencializmus közötti emberkoncepciók különbségeit, személyiségelméletük konceptuálisán eltérő lényeges jegyeit. A mai keresztény perszona- lizmus emberkoncepciója ismert teológiai alaptételen nyugszik. Az ember szabad akarattal és autonómiával rendelkezik, a természethez való viszonyában indeterminált, csupán a transzcendens világtól függő lény. Az ember lényegi kapcsolatai, közte és isten közötti misztikus viszonyban vannak. A keresztény perszonalizmus az embert matériából — testből és formából — lélekből összetett totális szubsztanciának fogja fel. Ebben az ember- koncepcióban lényeges tételként szerepel, hogy az embernek csupán testi része van alávetve a természetnek és a társadalmi-politikai viszonyoknak. Az emberi lélek ugyanakkor szuverén és halhatatlan. Következésképpen a földi világ viszonylataiban abszolút indeterminált. így a személyiség lényege a mai perszonalizmus- ban metafizikai titok és mint ilyen, a tudományok számára hozzáférhetetlen, nem lehet tudományos vizsgálódás tárgya. A természeti és politikai viszonyok részeként vizsgált emberi egyed bizonyos módon determinált, de ugyanő, mint személyiség, minden természeti meghatározottságon át érvényesülő autonómiával rendelkezik, nincs alávetve a természetnek, a történelemnek, sem az adott társadalomnak. Mindez azért van, mert a személyiség lényege a transzcendens lélek. A keresztény perszonalizmus ember- és személyiségkoncepciója arra irányul, hogy a vallásos embereket a természet feletti élet felé fordítsa, felkészítse őket isten közvetlen szí- nelátására. Mindez közvetlenül érinti a személyiség viszonyát a társadalmi feladatok vállalásához és teljesítéséhez. Az utóbbi időben a keresz- :ény perszonalizmusban változás figyelhető meg. Ennek a /áltozásnak a lényege az, hogy ;gyes perszonalisták elismerek a biológiai humanizáció ényét. A tudomány ugyan már 100 évvel ezelőtt kimondta ezt 3 tényt, de ennek 100 évvel (ésőbben történt elismerése és 3 biológiai humanizáció konzekvenciáinak beépítése a val- ásos emberkoncepcióba, bizonyos értelemben felélénkítette és hatékonyabbá tette a per- izonalizmust. Ez a változás fel- íívja a figyelmet arra, hogy deológiai munkánkban a vat- ásos világnézettel összefüg- jésben nagyobb hangsúlyt adunk a marxista személyiségel- néletnek, és a keresztény per- izonalizmus emberkoncepciójá- íak bírálatakor használjuk fel j biológiai és társadalmi hu- nanizáció marxista tételeit. A z utóbbi évtizedek ideológiai harcában jelenős helyet foglalt el a marxiz- nus és egzisztencializmus kö- ötti viták egész sorozata. Ez a ita mint tulajdonképpeni deológiai osztályharc, egy je- entős formai sajátosságot hor- lott magán. Ugyanis a Sartre-i ndítású egzisztencializmus nem i marxizmussal való nyílt szem- leá Ilit ást deklarálta. — mint >l. a keresztény perszonaliz- ius — hanem úgymond, a larxizmuson belül indított. Ma- a Sartre erről akként vall, ogy a marxisták mivel teljéén elvesztették érzéküket az mber iránt, és ezzel dehuma- izálták saját történelemfelfo- ásukat, egy űrt hoztak létre marxizmuson belül. A marizmuson belüli eme üres fielen kell felépíteni az ún. kőnkrét antropológiát. Ebben az építőmunkában az lesz az egzisztencializmus funkciója, hogy saját autonómiájának fenntartása mellett visszaszerezze az embert a marxizmuson belül. Az egzisztencializmussal folytatott viták pontosan kimutatták ennek az eszmeáramlatnak a polgári osztályalapjait, tehát azt, hogy az egzisztencializmus tartalmilag szemben áll a marxizmussal, marxizmuson kívüli. Hogy ezt ki lehetett mutatni, ahhoz el kellett végezni az egzisztencializmus egész rendszerének kritikáját. Ilyen alapon kerülhetett sor az egzisztencializmus ember- koncepciójának marxista kritikájára. E kritika mutatta ki, hogy. ez az emberkoncepció egy metafizikai, történelem nélküli embert tételez, aki elvont szabadsággal rendelkező abszolút szubjektum. Ebben az emberkoncepcióban a kiindulópont a szubjektivitás. így már nyilvánvaló az egzisztencialista emberkoncepció antimarxizmu- sa. A marxista személyiségelmélet alapján mutatható ki, hogy az egzisztencializmusban felfogott egyént gyakorlatilag átléphetetlen távolság választja el a történelmileg szükségszerűen átalakítandó tőkés társadalmi viszonyoktól. Az egzisztencializmus a személyiséget bezárja individuális kereteibe és ezen belül csupán intellektuális és emocionális lázadásra ad neki lehetőséget. Ami azonban ennél is kifejezőbb: a személyiség a lázadásból szakadatlanul visszahullik a változatlan elidegenülésbe. Ami jellemző a perszonaliz- musra és egzisztencializmusra, az általában jellemző az egész polgári filozófiai antropológiára: az objektiv és szubjektív, az ontológiai és antropológiai, a szükségszerűség és szabadság ellentéteit nem dialektikuson szemlélik és megoldásként valamelyik oldalt kiküszöbölik és így emberkoncepciójuk metafizikus lesz, az emberi sors alapvető kérdéseire adott válaszaik pedig félrevezetőek. A mi korunkban az emberi élet alapkérdéseire gyakorlati értékű válaszokat a marxista emberfilozófia adja meg azáltal, hogy feltárja „az ember életében érvényesülő objektív és szubjektív mozzanat kölcsönös viszonyának, az ember társadalmi életének a dialektikáját, amely kifejezi az emberi személyiség reális lehetőségeit, függésének és szabadságának tényleges fokát, a szabad alkotás elveit, azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák az egyén fejlődését a történelem adott, konkrét szakaszain." Az ember és sorsának kérdései örök problémák. A társadalmi átmeneti korszakokban különösen sürget a válasz. A mi korszakunk is átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba. Az ember kérdéseire a mi korszakunk válasza az az út, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, és amely egyben az ember boldogulásának, szabadságának és fejlődésének is szélesedő útja. „Ezen az úton előrehaladni— mondja az MSZMP programnyilatkozata — tudatosan vállalt, fegyelmezett munkát kíván. Ezáltal lesz gazdagabb az ország, tartalmasabb és boldogabb valameny- nyiünk élete. Munkánkkal és küzdelmünkkel válik valósággá az emberi egyenlőség nagyszerű elve. ..Mindenki képességei szerint és mindenkinek szükségletei szerint' . Népünk így jut közelebb az egyetemes emberi célhoz: a minden elnyomástól és kizsákmányolástól mentes új világhoz, a kommunizmushoz, amelyben a népek békében, jólétben élnek és az emberiség végérvényesen a szabadság birodalmába lép.” Dr. Judi István kandidátus a PTE tanszékvezető docense
