Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-30 / 358. szám

1977. december 30., péntek Dunántúlt napló 3 mmmm Hogyan sikerült Önnek 1977? Ha nekem tennék fel ezt a kérdést, hirtelenjében nem is tudnám, hogy mivel kezdjem. A hetes szám — sokan es­küsznek rá — szerencsét je­lent. Az idén kettőt is kaptunk belőle, így hát merem remél­ni: mostanában duplán szám­láljuk az s eredményeket. S ki­ki, ha szétnéz a portáján, örömmel konstatálhatja, ez a gyorsléptű esztendő sem telt hiába . . . Dr. Molnár László, a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság neveltje, a fiatalok közül va­ló, s az a típus, aki még jó- néhány évig „nem maradhat el". A vízrendezési, vízhaszno­sítási és társulati osztályfőnöke. Az osztályhoz 86 vízmű, 11 csa­tornamű és 7 vízgazdálkodási társulat, azaz 104 jogi sze­mély — úgymond vállalat — tartozik. Egy kicsit rajtuk is múlik, hogy mikor kapnak a falvak vizet, s miként alakul Dél-Dunántúl vízgazdálkodása. — Ennyi vállalat gazdája lenni, nem kis dolog . .. — Amolyan felügyeleti-tör­vényességi munkát végzünk, nézzük, hogy miként gazdál­kodnak — mondja dr. Molnár László. — Feladatunk minél több társulás létrehozása, a megalakításukhoz szükséges feltételek — pénzügyi, kivite­lezői, tervezői stb... — biz­tosítása. Hetvenhatban nem si­került a tervünket teljesíteni, csak 70 százalékra. Az idén ezt a lemaradást is pótolni szerettük volna, s hozni a 77- es tervet is. Irtó nagy dolog­nak látszott, de hittük: sike­rülni fog . .. — Hallom, magasan arany­érmesek lettek a vízügyi igaz­gatóságok között... —• Igen, szép évet zártunk. Közel négyszáz milliós beru­házást valósítottunk meg: eb­ből vízi-közmű vonalon 177 milliós építési tevékenységet, a vízgazdálkodási társulatoknál pedig 220 milliósat realizál­tunk. Nyolc társulat helyett 11- et alakítottunk az idén. Min­dent egybevéve jó évet zár­tunk az osztályon dolgozó öt ember kiváló csapatmunkájá­nak eredményeképpen. — Mondana egy példát'.'.,? — A vállalatunk területén működik az ország legnagyobb vízgazdálkodási társulata, a sellyei. A nyári gát — amiről már beszámoltak többször is — több milliós beruházás, kö­zel 7000 hektár értékes ter­mőterületet véd, a sellyei tár­sulat területén épült... A magánéletében is jó volt 1977: vett egy autót, kiváló Osztályvezető, tsz-elnök, tanácselnök nyilatkozata dolgozó lett, s megcsillant a séges lányunokám van, s jó reménye annak, hogy lakást tudni, hogy a gyermekeim az szerez, nem is akármilyent. Köztudott: az idén mezőgaz­daságunk megemelt tervet ka­pott. Baksai Antal szerint ke­vés ember akadt az év elején, aki el merte volna hinni: egy esztendő elmaradását a kö­vetkező évben be lehet hozni. — Nagy öröm tölt el — mondja a baksai termelőszö- vetekzet elnöke —, hogy üze­mi tervünk jól sikerült. Gazda­ságunk tiszta bevétele 7 millió helyett 9 millió fölé szaladt. — Mit adott az idei év? — A tervezett 47 mázsa bú­za helyett 57-et, a várt 62 má­zsa kukorica helyett 65-öt si­került betakarítanunk, de a napraforgó is jól termett. Ha­táridő előtt felépítettük és be­telepítettük a 41 millió forin­tos beruházásból létesített ba­romfikeltetőt, de az egyéb be­ruházások is bejöttek. Csak egy kiragadott példát: jobb odafigyeléssel, több éves cél­tudatos keresztezéssel elértük, hogy az idén minden tehe­nünk ezer liter tejjel többet adott mint 1976-ban. — Mondják: sok fordulópont volt az idén Boksán is. A ba­romfivonalon bevágott a kole­ra, aztán 75 ezer jércét ép­pen átvétel előtt mondtak vissza. — Igen. A mezőgazdaság­ban egyetlen esztendő sem sé­tagalopp, kockázat mindenben van. De úrrá lettünk a nehéz­ségeken, s most azért dőlhe­tek nyugodtan hátra a fotel­ban, mert 1978-at is megala­poztuk már. Jövőre egy bo- romfitelepet építünk, s e mun­kához minden megvan : a pénz, a terv, az engedély. Akár ja­nuár mósodikán megkezdhet­jük a kivitelezést. Már tudom, június 30-án a telepet átad­juk, betelepítjük. Készen va­gyunk a szántással, a műtrá­gyázás nagy részével. Ez az év stabilizálta üzemünket, erősek vagyunk, tudunk annyi része­sedést is fizetni, amennyit megterveztünk. — Mint magánember? — ötvenhetedik évemet töl­töttem be, s tizenhetedik éve va­gyok a gazdaság élén. Elhi­heti, a magánéletem annyira összefonódott a munkámmal, hogy ha a gazdaság bukdá­csolna, elvinné magánéletem összes örömét is. Négy egész­idén saját házat építettek, s lakásgondjaik megoldódtak. Komló városának talán so­ha nem volt ilyen szép ötéves terve, mint a mostani. Ezt mondja Morber János tanács­elnök, s öröme érthető: há­rom éve a város tanácselnö­ke, s munkájában 1977-et a legsikeresebb esztendőnek tart­ja. — Mitől sikeres egy év? — 1976-ban egyetlen lakást sem tudtunk úgy indítani, mint azt reméltük. Az új pénzügyi rendelkezések miatt a „szek­szárdi-panel" drágának bizo­nyult, s az áttervezéssel elkés­tünk. Mire a szekszárdiak át­álltak az új panel gyártására, elvesztettünk egy évet. Het­venhétben viszont sikerült ma­gunkat utolérni, s reméljük, hogy az ötödik ötös elképzelé­sei — jórészt most már há­rom év alatt — megvalósul­nak. — A fejfájás tehát elmúlt. — így is lehet mondani. A szilvási városrészben tervezett valamennyi lakóépület alapo­zási munkái — 600 lakásról van szó — megkezdődtek. Az idén 120 lakást átadtunk. Hosszú évek vajúdása után megszületett az ÁFÉSZ-áruház is: alapjai már láthatók. Si­került a város főutcáján, a Kossuth Lajos utcán levő öreg épületeket lebontani, s a ké­sőbbi rekonstrukcióra a tere­pet előkészíteni. Jövőre elké­szül az AFIT-szerviz. Szilvás oktatási központot kap: egy nyolctantermes iskolát, 100 személyes óvodát és 40 helyes bölcsődét. Az ötéves terv hát­ralevő három esztendőjét egy példával szeretném megvilá­gítani: öt év alatt összesen 1600 lakás épül városunkban, s e lakásszámból 1400 a kö­vetkező három évben. — Ön korábban a megyei vizmű igazgatója volt. — Jóval könnyebb volt ott, semmi kétség nem fér hozzá. De bízok abban, hogy a taná­csi munkát nap mint nap bí­rálók, a város fejlődésével elégedetlenek előbb-utóbb megértik: munkatársaim és én is azon igyekszem, hogy Kom­ló szép legyen, szép marad­jon. Tudja, ez úgy van: ami elkészül, egy nap alatt meg­szokjuk, elfelejtjük, s máris az új tennivalókat tervezgetjük. Megállás nincs. S ebben a forgásban az év vége csak egy nap pihenőt ad . . . S végül a személyes kérdés, amiről Morber János csak annyit mondott: az egyik fiam megnősült, s nincs több ese­mény olyan, ami a tanácsel­nöki munkától, a hivatástól el­választható. Kozma Ferenc Itt tanulni kell Q A mohácsi szakmunkásképző intézet Ajö vő szakmun kásái A mohácsi 502. sz. Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézetben 518 tanuló - köztük 179 elsőéves - készül, hogy 11 szakma valamelyikéből szak­munkás-bizonyítványt szerezzen. Hogyan készülnek az életre, az önálló kenyérkeresetre, a mun­káséletre? Négy fiúval és egy lánnyal beszélgetek az intézet alagso­ri, szépen berendezett KISZ- klubjában. Schweier Mária másodéves kárpitostanuló: — Ezt a szakmát választot­tam, a rokonságban is sok a kárpitos, mindig segédkeztem, tetszett amit csináltak, meg a szövetek is. Itt rámijesztettek, hogy csak fonótanulónak vesz­nek fel, aztán mégsem indult évfolyam, így teljesülhetett az álmom. Közepessel végeztem a nyolcadikat, itt jórendű vagyok, 310 forint ösztöndíjjal. A szék- és kárpítosipari tanműhelyben dolgozunk heti három napot. Jövőre, ha felszabadulok, ott kezdek majd. Legjobban a szögletes puffok kárpitozását szeretem csinálni. Darazsacz István elsőéves géplakatos: — A családból senki sincs rajtam kívül ebben a szakmá­ban, az üzemlátogatások és a pályaválasztások során tetszett meg nekem a sokrétű munka a fémmel és a gépekkel. Köze­pes eredménnyel egyből felvet­tek, 220 forint ösztöndíjat ka­pok. Az ÉPGÉP-nél vagyok ta­nuló. Egész otthonossá tettük már a magunkkészítette virág­tartókkal és egyebekkel a tan­műhelyt. Ha végzek, oda me­gyek dolgozni. Most a fémipa­ri alapismereteket tanuljuk, re­szelünk, fűrészelünk, kalapá­lunk és készülünk az első ön­Készülés az életre álló munkára, szerszámtartó dobozt kell összehozni. Lichtmesz József harmadéves esztergályos: — Somberekén lakunk. Én is az üzemlátogatáson döntöttem, esztergályos leszek. Otthon fémmel és fával egyaránt büty­kölök. Érdekes, izgalmas, főleg, Ka sikerül is azt és úgy meg­csinálnom, ahogy elterveztem. Közepes eredménnyel 680 forin­tot kapok havonta. Az öntödei Vállalat tanműhelyében dolgo­zom, jövőre ott kezdek. A leg­nehezebb munkám eddig a szelepház elkészítése volt. Si­került. Szeretem az esztergá- lást: veszélyes és mégis izgal­mas, egy csomó számítással, tervrajzzal, pontossággal, anyag- és gépismerettel együtt. Rescsik Béla harmadéves esztergályos: — Szűri vagyok, az egyik ro­konom autószerelő műhelyében gyakran megfordultam és se­gítettem. Arra jelentkeztem, de átirányítottak esztergályosnak. Eleinte nem tetszett az egész — most is az autókért rajon­gok —, de aztán beletörődtem, sőt meg is szerettem. Az ön­tödei Vállalatnál gyakoriok, jövőre talán ott is maradok. Eddig jórendű voltam, most rontottam elégségesre, így csak 560 forintot kapok ha­vonta. Tanulom az autóveze­tést is . .. Máder Sándor harmadéves mezőgazdasági gépszerelő: — Én is autószerelőnek je­lentkeztem, fel is vettek, aztán apám meggyőzött és átiratkoz­tam. Évekig a mezőgazdasági gépek között éltem, hordtam a vizet a kombájnosoknak, segí­tettem apámnak, hogy jól mű­A pályakezdő pedagógusok egy éve életbe lépett új pályá­zati rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket, beve­zetésével elhelyezkedésük terv­szerűbbé vált. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végzők közül a korábbinál töb­ben kerültek a pedagógus pá­lyára, és mérséklődtek a terüle­ti aránytalanságok is. Az első év tapasztalatai azonban rá­irányították a figyelmet több olyan hiányosságra, amelyek nehezítették a pályázati rendszer céljainak megvalósítását. A Művelődésügyi Közlöny 24. szá­mában most megjelent az ok­tatási miniszter rendelete a pá­lyázati rendszer módosításáról. Ennek értelmében a tudomány- egyetemeken, a műszaki és ag­rár felsőoktatási intézmények­ben, a testnevelési, valamint művészeti főiskolákon végző pedagógusok részére hirdethe­tő álláshelyek számát a mi­nisztérium a jövőben nem kor­látozza. Az óvónők, a tanítók, az általános iskolai tanárok és a gyógypedagógusok foglal­koztatására pályázati felhívást azonban továbbra is csak az Módosították a pályakezdő pedagógusok pályázati rendszerét a munkáltató írhat ki, amely arra a felügyeleti szervétől — az Oktatási Minisztérium által meghatározott kereten belül — engedélyt kapott. Az engedé­lyezésnél előnyben kell része­síteni a fejlesztésre kerülő kör­zeteket, intézményeket, vala­mint azokat a területeket, ame­lyek nincsenek ellátva szakkép­zett pedagógussal. Fontos ki­tétele a rendelkezésnek, hogy a pályakezdő pedagógussal csak határozatlan időre szóló munkaviszonyt lehet kötni. A miniszteri rendelet intéz­kedik a névre szóló, meghívá­sos pályázatokról is. A jövőben a munkáltató - a munkahelyi szakszervezet és az illetékes pártszervezet egyetértésével — névre szóló, meghívásos pályá­zatot írhat ki, a következő fel­tételek esetén: ha a hirdetett állás a hallgató állandó lakhe­lyén vagy onnan naponkénti bejárással megközelíthető he­lyen van; ha a pályakezdő há­zastársa már az adott telepü­lésen dolgozik, illetve tanulmá­nyi szerződése ódaköti; ha ko­rábban tartós munka-, illetve szakmai kapcsolat volt a hall­gató és a munkáltató között, s ezt a munkahelyi társadalmi szervek vezetői a pályázati fel­híváson aláírásukkal igazolják. A meghívásos pályázati fel­hívást az érintett képzőintézmé­nyekben teszik közzé és arra csak a név szerint megjelölt hallgató pályázhat. Ha a hall­gató az állás megpályázásától eltekint, s ezt írásban közli a munkáltatóval és a képzőintéz­mény vezetőjével, akkor az ál­lásra más is beadhat pályáza­tot. Módosították a pályázatot rangsorolását is. A hallgatók továbbra is legfeljebb három álláshelyre nyújthatnak be pá­lyázatot; a felhívás közzététe­létől számított 21 napon belül. A képzőintézmény vezetője az ugyanazon állásra pályázók között az első három helyre ajánlási sorrendet állapít meg, a többi hallgató pályázatát azonban'a korábbitól eltérően csupán névsorba rendezve to­vábbítja a munkáltatóhoz. A pályázati felhívások közzé­tétele a képzési idő befejezése előtt hat hónappal korainak bi­zonyult — ez is nyilvánvalóvá vált az elmúlt évben. Különö­sen nagy gondot jelentett a közoktatás területén, ahol a működő pedagógusok pályáza­ti eljárása nem előzte meg a pályakezdőkét, s az így üresen maradt álláshelyeket már nem lehetett a pályakezdők részére meghirdetni. Ezért a jövőben előbb teszik közzé a munkavi­szonyban álló pedagógusok ré­szére kiírt pályázati felhívásokat, amelyek a Művelődésügyi Köz­löny február 1-i számában je­lennek meg. Az állást változtat­ni kívánó pedagógusoknak pá­lyázatukat február 12-ig kell munkáltatójukhoz benyújtani, ahonnan azt öt napon belül továbbítják az álláshirdetőkhöz. Ök ugyancsak öt napon belül döntenek a pályázatok elfoga­dásáról és arról értesítik az ér­dekelteket. A pályakezdő pedagógusok számára kiírt álláshelyeket március 25-ig teszik közzé a képzőintézményekben. A hall­gatók április 15-ig nyújthatják be pályázatukat a képzőintéz­mény vezetőjéhez; a munkálta­tók május 5-ig döntenek és döntésükről értesítik az érde­kelteket. A munkaszerződéseket/ május 2Ó-ig kell megkötni. A pályázati időszak lezárása után a pályakezdőket a meg- hírdelett és be nem töltött ál­lásokra lehet alkalmazni. ködjön a traktorja. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sá­torhelyi műhelyében dolgozom, oda is megyek szakmunkásként. Négyes rendűként 550 forint a havi tanulópénzem. — Szeretik a szakmájukat? Valamennyien igenlően bó­lintanak. — Hogy tanulnak és dolgoz­nak? Mit csinálnak „munka­idő" után? Schweier Mária: — A magyar és a matema­tika a kedvencem, nehezen megy az anyagismeret, renge­teg szövetet kell alaposan is­merni. Jövőre már a gyári szalagon dolgozom, addig is sokat gyakorolok otthon. Sza­bad időmben discóra és mozi­ba járok és atletizálok. Szeret­nék érettségizni1 a szakmunká­sok szakközépiskolájában és helytállni a gyárban. Darazsacz István: — A történelem és a szerke­zettan az erősségem, a gyen­gém a matematika. Otthon is sokat bütykölök. Apámmal so­kat vitatkozom, mert ellentétes a véleményünk, ha elromlik va­lami. Én előbb megnézem; csak akkor szólok mesternek, ha érzem, hogy nem tudom megjavítani. Napi átlagban két órát evezek a Dunán. Lichtmesz József: — A bejárás napi egy órá­mat elvisz. A gyakorlati foglal­kozáson az a legjobb, hogy megkapjuk az anyagot és a tervrajzot, az összes többi már rám van bízva, csak jó minő­ségben adiam tovább a kész terméket. A történelem és a matematika fekszik a legjob­ban. Tagja vagyok az iskola honismereti és esztergályos szakkörének. Az utóbbiban kedvünkre és igényünkre dol­gozhatunk, készülünk az Alkotó Ifjúság pályázatra. Szeretnék érettségizni. Rescsik Béla: — Miért szerettem meg vé­gül is az esztergálást? A mé­retpontosság miatt, meg aztán jó érzés a kezem alól kikerült termékkel találkozni. Habár nem szeretem a szériamunkát, a tsz-nél változatosabb mun­ka várna, annyi szent. Napi másfél órám megy el az utaz­gatásra. Nehéz az elektrotech­nika és az anyagismeret, míg a szerkezettant és a történel­met félgőzzel is megtanulom. Nemrég még fociztam, most autót bütykölök, magnózok, ol­vasgatok. Máder Sándor: — Érdekel a sokfajta gép és munkagép, mindennek más és más a sebezhető pontja, jó ér­zés, ha sikerül kijavítani és is­mét üzemképes. A matematika és a szerkezettan az erőssé­gem, hadilábon állok viszont az anyagismerettel és az üzem­gazdaságtannal. Otthon is so­kat szerelgetek, olvasgatok és moziba járok. Szeretnék érett­ségizni. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents