Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-24 / 353. szám

1977. december 24., szombat Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Aláírták a magyar—szovjet kulturális egyezményt Pénteken a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházában aláírták a magyar-szovjet kor­mányközi kulturális együttmű­ködési vegyesbizottság XIV. ülé­sének jegyzőkönyvét. A doku­mentumot magyar részről Pozs- gay Imre kulturális miniszter, szovjet részről Vlagyimir Iva- novics Popov kulturális minisz­terhelyettes látta el kézjegyé­vel. Az ünnepélyes eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Rónai Rudolf, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Roska István külügymi­niszter-helyettes és Nagy Má­ria, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Ott volt po­litikai és kulturális életünk több vezető személyisége és jelen volt Félix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvi­vője. A jegyzőkönyv aláírása után Vlagyimir Ivanovics Popov szov­jet kulturális miniszterhelyettes, a bizottság szovjet tagozatá­nak elnöke nyilatkozott az MTI munkatársának. — Tárgyalásainkon áttekintet­tük kulturális együttműködé­sünk egyes részterületeit és megvitattuk a nemzetközi kul­turális tevékenységünk tapasz­talatait — mondotta. — Minket a szó szoros értelmében komo­lyan foglalkoztatnak ezek a kérdések, nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a kulturális és szel­lemi értékek cseréjének. Ezt igazolja — mint közös bizott­sági ülésünkön megállapítottuk — hogy az utóbbi években kul­turális kapcsolataink eredmé­nyesen fejlődtek és az orszá­gaink közötti kulturális együtt­működés számos új formával gazdagodott. Számos konkrét javaslatot is egyeztettünk. Megemlíthetem, hogy a fiatal művészeink kö­zött eredményes kapcsolatok alapján kialakultak annak fel­tételei, hogy e téren is tovább lépjünk és együttműködésünk rendszeresebbé, tervszerűbbé váljék. Különösen jelentős a bizottságnak az a javaslata, hogy — az eddigiekhez viszo­nyítva — több művészeti ágra terjesszük ki a fiatal szakem­berek — képző- és iparművé­szet, hangszeres művészet, hangtechnikusok, filmrendezők — képzését. Szó esett arról, hogy a magyar színház- és filmművészeti főiskola rende­zőszakos hallgatóit is fogadjuk a Szovjetunióban néhány hó­napos tapasztalatcserére, a végzett rendezők pedig időn­ként egy-egy neves szovjet rendezőegyéniség mellett is dolgozhassanak néhány hóna­pot. Bizottságunk állást foglalt abban, hogy az együttműködő művészeti főiskolák rektorainak találkozóját megrendezzük 1978- ban. Ezen a művészkép­zés és oktatás vezető szakem­berei vitatják majd meg kap­csolataink fejlesztésének lehe­tőségeit és az együttműködés tervszerűbbé tételét az oktató­nevelő munkában. Javaslatot tettünk arra, hogy hároméven­ként közösen rendezzünk mű­vészet-oktatási hetet, amelyen fiatal szovjet és magyar mű­vészek — muzsikusok, filmren­dezők, képzőművészek, színházi művészek — találkozhatnak egymással, megismerhetik egy­más művészetét, alkotásait és átadhatják egymásnak szak­mai, mesterségbeli ismeretei­ket. Elfogadtunk egy olyan javaslatot is, amely szerint 1979- ben a Szovjetunióban és Magyarországon egy időben, több városban is megrendez­zük a magyar, illetve a szovjet színházművészet napjait. * + MADRID: Több mint hét év után pénteken reggel hely­reállt a közvetlen telefonforga­lom Spanyolország és Gibral­tár között. A közvetlen telefon­összeköttetést a sziklavárossal Francó tábornok rendeletére szakították meg, amikor a szi­get jövőjéről tartandó tárgya­lásokat brit részről elutasítot­ták. + KAIRÓ: Begin izraeli mi­niszterelnök és Szódat egyipto­mi elnök vasárnapra tervezett találkozójának hivatalos prog­ramját nem tették közzé, de hírügynökségek különböző for­rásokból szerzett értesülése szerint Begin közép-európai idő szerint 9 óra 30-kor érkezik Iszmailiába, 10 órakor Szódat rezidenciáján megkezdik a tár­gyalásokat, s azok a 13.00 órakor kezdődő ebéd után foly­tatódnak. 14 óra 30-kor sajtó- értekezletet tartanak, majd az izraeli kormányfő 16.00 órakor utazik haza. Szadat elnök pén­teken újságírók kérdésére vá­laszolva lehetségesnek mondot­ta, hogy a vasárnapi találkozó eredménytelen lesz. Újból han­goztatta, hogy Izraelnek ki kell vonulnia az összes megszállt arab területről. + LONDON: Az etióp kor­mánycsapatok és önkéntesek a napokban 675 Szomáliái kato­nát semmisítettek meg és több, mint ezret megsebesítettek az Ogaden térséghez tartózó Hor­ror tartományban zajló össze­csapásokban — jelentette be pénteken az Addisz Abeba-i rá­dió. A jelentés ismét megerősí­ti: Szomáliái reguláris csapatok is részt vettek a harcokban. + KIJEV: Csütörtökön Kijev légterében próbálták ki az első AN—72 típusú szovjet sugárhaj­tású teherszállító repülőgépet, amely Oleg Antonov repülő­gépkonstruktőr szerkesztő irodá­jában készült tervek alapján épült. Antonov elmondotta: új­donság, hogy a két hatalmas sugárhajtóművet a szárnyak fö­lé építették, mert ez a megol­dás megvédi a hajtóműveket attól, hogy a ventillátorok be­szívják a légkörben található por-, és homokszemcséket, jég­kristályokat és különféle gázo­kat. A Sudár Feri volt a nagy 6-os csapat vezetője, a Börzsei a meredekdőlésű telepek műve­lését értette kiválóan. A Szo- kola felismerte, hogy korszerű­síteni kell a bányát, megfelelő munkakörben foglalkoztatta a mérnököket.. .- A pécsbányaiaknak min­denük volt a bánya. Most Is: Nógrádi István, Judt István a mélyműveléses bányászkodás + LISSZABON: Eanes portu­gál államfő pénteken külön- külön magához kérette a négy legnagyobb politikai párt ve­zetőit és tanácskozott velük a december 8. óta tartó kor­mányválság megoldásának mó­dozatairól. Az elmúlt héten a pártok vezetőinek nem sikerült egymás között kompromisszum­ra jutniuk; mint megfigyelők megjegyzik, a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy Soa­res szocialista pártja nem kí­ván a három másik párt egyi­kével sem koalícióra lépni. gazdaságosságát fokozó éssze­rű újranyitásokra nyújtottak be újítást. Hallottál róla?- Igen ... A bányakapitány kiszól a titkárnőnek: Kérem, hozza be a 1522/1967-es ügyiratot. — Kellene egy modell: a me­redekdőlésű gázkitöréses tele­pek művelésére. Aláfejtésre vagy föléfejtésre gondolok. Ná- dasiék újításának is ez a lé­nyege. Nézd, itt van ez a tíz esztendős ügyirat, ebben is Leonyid Brezsnyev válaszai a Pravda tudósítójának (Folytatás az 1. oldalról) nyomán született állam nem­zetközi szintéren következete­sen, elvszerűen és sikeresen folytatja a népek közötti béke és barátság politikáját. Egy­szóval, azt a politikát, amelyet a szocializmus országának. Le­nin hazájának folytatnia kell. Azok az új külpolitikai kez­deményezéseink, amelyeket a jubileumi napokban tettünk, széles körű és egészében véve pozitív visszhangot keltettek. Néhány kezdeményezésünk már a gyakorlati megvalósulás út­ján van: ezek különböző fóru­mok, köztük az Egyesült Nem­zetek Szervezete és a belgrá­di találkozó napirendjén szere­pelnek. A Szovjetunió továbbra is arra összpontosítja erőfeszíté­seit, hogy végérvényesen meg­szüntesse a nukleáris háború veszélyét, állandósítsa a nem­zetközi kapcsolatokban bekö­vetkezett pozitív változásokat, elmélyítse az enyhülést, kiszéle­sítse az államok közötti békés együttműködést. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejezni reményemet, hogy ha­marosan sorrakerülő NSZK- beli látogatásom, Schmidt kancellárral folytatandó tár­gyalásaim nem csupán a számos területen kibonta­kozott szovjet—nyugatnémet együttműködés fejlődését szol­gálják majd, hanem az egye­temes, az európai enyhülés és béke szélesebb érdekeit is. Az ENSZ-közgyűlés éppen ezekben a napokban rendkívül fontos és időszerű okmányt fo­gadott el: az enyhülés elmé­lyítéséről és megszilárdításáról szóló nyilatkozatot. Az ENSZ valamennyi tagállama — Kína és Albánia kivételével — a nyilatkozatra szavazott, ez hűen tükrözi a nemzetközi közvélemény törekvéseit. Tükrözi ugyanis azt, hogy a népek az enyhülést és a békét óhajtják. A Szovjetunió ugyanakkor konkrét és — hang­súlyozom — megvalósítható ja­vaslatokat terjesztett elő, egye­bek között a leszerelés kérdés­komplexumának területén. Mindez meggyőzően tanúsítja az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának dinamikus és eredményes voltát. Kérdés: Mi a véleménye az e témakörben kialakult hely­zetről? Válasz. A központi bizottság és annak o politikai bizottsága állandóan szem előtt tartja a külpolitika olyan fontos terü­letét, mint amilyen a leszere­lés. Ebben a vonatkozásban — magától értetődő módon — jelentős helyet foglalnak el a hadászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai tárgyalások. Mi készek vagyunk arra, hogy si­kerre vigyük a tárgyalásokat. A lehetőségek erre — vélemé­ennek szükségességét hangsú­lyoztuk. Széchenyi-akna feltá­rása modellje lehet ilyen sza­bályos feltárásnak. Csak Zobá- kon próbálkoznak hasonlóval, a Mecsekben pedig mindenütt így kellene... — Szóval ezért is él sok em­berben a nosztalgia Pécsbánya iránt. Nem kell óm nekünk most sok újat kitalálni, elő­deink mesterei voltak a szak­mának. A technika persze fej­lődött, ezt kell jól a bevált rendszerekbe beépíteni. — A bányászat az életed... De magad sorsáról is szeretnék hallani. Még az ötvenes évek elején elakadtunk ezzel... — 1951. október 20-án, mint mondtam, Vasasra helyeztek. Ezután az igazgatóság követ­kezett, majd a pécsbányai pártszervezet kérte, hogy he­lyezzenek vissza. A Beck Feri bácsi ragaszkodott hozzám. 1952. november 5-én neveztek ki főmérnöknek, Másnap volt az emlékezetes sújtólég robba­nás, amely után ki kellett ten­nünk a fekete zászlót az akná­nyem szerint — adottak. Hoz­záfűzném, hogy ezek ígéretes lehetőségek. Egyes megnyilat­kozásokból ítélve, az amerikai fél bizonyos tekintetben ha­sonlóképpen derűlátó. Szeret­nénk, ha ezt az optimizmust az amerikai fél gyakorlati tettek­kel támasztaná alá. Gondolom, hogy az új SALT-megállapodós jelentős, pozitív eredmény lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mind pedig a világ­béke szempontjából. A leszereléssel kapcsolatos tárgyalásaink a kérdések szé­les körét ölelik fel, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásától és a vegyifegyverek eltiltásától kezdve, égészen az európai katonai enyhülés szilárdításáig és az Indiai-óceán térségében a katonai jelenlét csökkenté­séig. E kérdések felvetésében a fő kezdeményező a Szovjet­unió volt. A legfontosabb most már az, hogy a tárgyalásokról térjünk át a leszerelés kezdetét jelentő reális lépésekre. Ez, és csakis ez felel meg a fegyver­kezési hajszát elítélő, a tartós békét óhajtó népek vágyainak. Márpedig ezzel ellentétes tö­rekvések még ma is vannak. Nem értékelhetjük például másként a NATO katonai tömbjén belül a fegyverkezési hajsza fokozását célzó próbál­kozásokat. Az emberiség szem­pontjából hallatlanul veszélyes tendenciáról van szó, amelyet még veszélyesebbé tesz az a sajnálatos tény, hogy nap mint nap újabb és újabb tö­megpusztító fegyverek jelennek meg. Vegyük például a neutron­fegyvert. Napjainkban a világ­ra valósággal ráerőszakolják ezt az embertelen fegyverfaj­tát, amelyet különösen veszé­lyessé tesz, hogy „taktikainak" majdhogynem „ártalmatlan­nak" minősítik. Nyugaton meg­próbálják elkenni a hagyo­mányos és a nukleáris fegyve­rek közötti lényegi különbsé­get, megpróbálják félrevezetni a világ népeit. A neutronfegyvert be akar­ják vezetni Nyugat-Európában. Lehet, hogy e kérdésben egy­szerűen könnyen döntést hoz­nak azok, akik Európától tá­vol élnek. Fel kell tételeznünk azonban, hogy az Európában — gyakorlatilag „egy fedél alatt" — élő népek más vé­leményen vannak, például nem szívesen látnák, hogy a külön­féle fegyverrendszerek terhei­től amúgy is súlyos „közös fedél" újabb rendkívül veszé­lyes fegyverfajták terhétől vál­jék még súlyosabbá. A Szovjetunió a lehető leg­határozottabban ellenzi a neut­ronfegyver kifejlesztését és gyártását. Mi, szovjet emberek, tökéletesen megértjük és tá­mogatjuk azok véleményét, akik felemelik tiltakozó szavu­ra. Nagyon nehéz idő volt ez: Pécsbánya mélyponton volt a termelésben, 12 halálos' bal­eset volt egyetlen év alatt. Harminchárom éves volt ek­kor Koncsag Károly. Abban az esztendőben októberben né­gyen haltak meg, az év végéig még nyolc halálos baleset volt. Első dolga természetesen nem az volt, hogy a termelés felfusson, hanem, hogy az em­beréletet mentse. Nem enged­te, hogy csak a csilleszámot nézzék, azt követelte, vigyázza­nak az emberek magukra, egy­másra. Havonta 2500 forint vesztesége volt emiatt: a fő­mérnököt is a termelésért pre­mizálták ...- Az Imreivel beszéltem nemrégiben: mesélte, hogy amikor az injektálás megkez­dődött, a gázkitörés elleni vé­dekezés egyik módjaként, na­ponta jártál hozzájuk és no­szogattad őket, hogy alaposan csinálják, életüket menthetik ezzel. (Folytatjuk) kát az új tömegpusztító fegy­ver létrehozása ellen. Ha azon­ban a Nyugat kifejleszti ezt a fegyvert— mégpedig ellenünk, amit ma már senki nem tagad — számolnia kell azzal, hogy a Szovjetunió nem vállalhatja magára „a passzív megfigyelő” szerepét. A neutronfegyver gyártása esetén arra kénysze­rítenének bennünket, hogy a szovjet nép biztonságának ér­dekében válaszoljunk erre a kihívásra. Végső soron ez a fegyverkezési hajsza újabb, még veszélyesebb szakaszát jelentené. Ezt azonban a Szov­jetunió nem akarja; ezért ja­vasoljuk, hogy tárgyalások út­ján állapodjunk meg a neut­ronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondás feltételei­ről. Egy ilyen megállapodás őszinte örömünkre szolgálna és javasoljuk a nyugati országok­nak, hogy kezdjünk tárgyalá­sokat erről a kérdésről. Kérdés. Hogyan értékeli a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit? Válasz: A közel-keleti helyzet igen súlyos probléma. A tér­ségben az utóbbi időkben vál­tozások történtek, sajnos nega­tív jellegűek. Történtek pedig akkor, amikor a jelek szerint a helyzet pozitív irányban, neve­zetesen a genfi békeértekezlet újbóli összehívásának irányá­ban alakult volna. Nem kevés erőfeszítés történt az értekezlet összehívása érdekében, elég ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a konferencia két társelnöke közös erőfeszítéseit említjük. Ma azonban a közel- keleti helyzet jelentős mérték­ben bonyolultabbá vált. s en­nek következtében jóval nehe­zebbnek tűnik a genfi értekez­let munkájának felújítása, a közel-keleti általános rendezés elérése. A térségben lezajlott esemé­nyek mindenki előtt ismerete­sek. A magam részéről most csak a következőket szeretném hangsúlyozni: a Szovjetunió, mint mindeddig, ma is az álta­lános rendezés következetes hí­ve, olyan rendezésért száll sík­ra, amelynek részese lenne minden érdekelt fél, természe­tesen beleértve a Palesztinái Felszabadítósi Szervezetet is. Olyan tartós rendezést szeret­ne, amely előirányozza az izrae­li csapatok teljes kivonását az 1967-ben megszállt arab terü­letekről, érvényesíti a Paleszti­nái nép elidegeníthetetlen jo- qait, beleértve sorsának meq- határozására és az önálló ál­lam alapítására való joqát is; szavatolja a térséa valamennyi, a közel-keleti konfliktusban köz­vetlenül és közvetve érintett ál­lama számára a biztonsáqot és a füqqetlen állami létet, az arab orszóaok és az izraeli ál­lam vonatkozásában egyaránt. Csakis ezeknek az alapelveknek a következetes érvényesítése te­remtheti meg a Közel-Keleten az igazságos és tartós bél<ét. Egyáltalán nem osztjuk azt a véleményt, hogy az Izraelnek tett egyoldalú engedmények, a Tel Aviwal folytatott eqvoldalú tárgyalások — mint például az egyiptomi és az izraeli vezetők megbeszélései - elvezethetnek az óhajtott célhoz. Éppen ellen­kezőleg: e tárgyalások azzal, hogy súlyos ellentéteket szülnek az arab világon belül, eltávolí­tanak a rendezés céljaitól. Ez a politika a tényleges rendezés aláásósót célozza, megtorpe­dózza a genfi értekezletet, mi­előtt az egyáltalán összeült volna. Izrael és az általa meg­támadott arab orszáqok közvet­len tárgyalásai lényegében egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy az arab világot megfosz- szák attól az erőtől, amelyet egységük és a baráti államok támogatása jelent. Ezért a Szovjetunió változatlanul a genfi békeértekezlet szorgalma­zója, és nem híve az arab né­pek érdekeit sértő, különulas alkudozásoknak. Ezt az állás­pontot támogatják a szovjet nép és a világ békeszerető erői.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents