Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-24 / 353. szám
6 Dunantait naplö 1977. december 24., szonfbat Szombati beszélgetés MWk ■ mmV53P ;:'Til»Oi||| I tt van ez a szép, modern gyár, (gyár?!), üveg és beton homlokzatával, csem- pézett fürdőivel, alumíniumkorlátos lépcsőházával, táncterem-méretű ebédlőjével, hosszú és ragyogóan tiszta — üzemrészekbe vezető — folyosójával, amelynek jobbra-balra nyíló fehér ajtói szállodai hangulatot idéznek —, s a kapuban olyan mély és sáros gödör fogadja az érkező kocsikat, hogy az ember felszísszen az ülésen: abból a közel háromszázmillióból már nem futotta egy kis aszfaltra vagy néhány lépésnyi betonra? A sárga esővíz csak azért nem fröccsen szét, mert az autók szinte úsznak át a gödrön. — Ez nem esővíz, hanem fertőtlenítő folyadék ... — Hm ... — nézek zavartan a gépkocsivezetőre — persze, hát én ezt tudom ... Miután ezen az enyhe füllentésen túlestem, fölmegyek az emeletre, Kincses Tibor igazgató szobájába. Valakinek telefonál, int, üljek le, ötvöskézből származó doboz van az asztalon és benne — uramisten — Sopianae cigaretta, szívom is egész délután, mit- tudomén mikor jutok hozzá megint ilyen „pillanatnyilag” — hiánycikkhez . .. A „csirkegyár" tulajdonképpeni neve: Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat és azért közös, mert ennek a vállalkozásnak tagja — a trösztön kívül — tíz termelőszövetkezet és három állami gazdaság. Ezek a mezőgazdasági üzemek körülbelül 10—10 millióval járultak hozzá a beruházási költségekhez, és jó 90 millióval az állam és — szintén ezek a mezőgazdasági termelőegységek — szállítják ide folyamatosan, egy nagyon pontos termelési rendszerben a csirkét, tyúkot, libát, pulykát, kacsát és házinyulat. Természetesen a haszonból aztán részesülnek. — Mi indokolta ennek a vállalatnak megszületését? — Korábban az volt a gyakorlat, hogy egyik üzem „előállította" a naposcsibét, aztán továbbadta egy másiknak, amelyik fölnevelte, amaz egy harmadiknak, amely feldolgozta és következett a negyedik, amelyik értékesitette. Most képzeld el, hogy ha e láncolatból csak egy láncszem kiesett, akkor bukott vele az egész vállalkozás és annak mindig nagyon kellemetlen gazdasági következménye volt. Most viszont egy körön belül zajlik le minden, gondosan kidolgozott termelési rendszer révén a tojásból — csomagolt és értékesített — húsáru lesz. A legfontosabb az, hogy a vállalkozás tagjai — vagyis a tsz-ek és állami gazdaságok — termelési biztonságot élveznek. Jövő esztendőben például ezer- ötszázharminc vagon baromfit dolgozunk fel, a tagok pedig biztosítják ezt a mennyiséget. Mondok egy példát. A vállalat üzembe lépése megkésett, de mi már erre, vagyis a hetven- hetes esztendőre is terveztünk 1300 vagon baromfit. A mező- gazdaság adta is a tervezett mennyiséget, de mi csak novemberben indultunk, következésképpen ezt az óriási meny- nyiséget szanaszét kellett szállíttatnunk az országban lévő többi feldolgozó üzemeknek. A szállítási távolság néha két- háromszáz kilométert jelentett. Ez drága mulatság. — Most mennyi? — A legnagyobb — egyben a legideálisabb távolság — ötven kilométer, illetve ennél kevesebb. A pogányi tsz például itt van a szomszédban. A csirke — rövid távon — maximum egy százalékot veszít a súlyából, míg a korábbi rendszerben öt-hát százalékot, s akkor még a fuvarköltségről nem is beszéltünk. Kiszámítottam egyszer, hogy a súlycsökkenés, a megnövekedett fuvarköltség, munkabér és sok más tényezőből jelentkező veszteség ösz- szegéből egy ilyen üzemet hathét év alatt felépíthettünk volna. — Ennek az üzemnek most mennyi a megtérülési ideje? — Hat egész két tized esztendő. Ez egy jó arány. A tenyésztés és a feldolgozás, továbbá pedig az értékesítés terve szigorú összhangban van. Ami a napi munkát illeti, most tizenöt-húszezer baromfit dolgozunk fel, jövő év tavaszától akár harmincezerre is növelhetjük a termelést. — Hova kerül d csirke? — Elsősorban Baranya boltjait látjuk el, ezért más megyékkel egyelőre nem is vállaltunk kötelezettséget. — Nyálról is szó volt... — Semmi nem marad Baranyában. Exportra küldjük, nagyon jó pénzért. Igaz, a Budapesti Kalapgyár már megkeresett bennünket, nyúlszőr-ügyben. Lehet, hogy „kalap" gyanánt majd visszakerül valamennyi. — És a libamáj? Fürkészi az arcomat, talán olyan gondolattal, hogy hogyan is lehet ilyen naiv kérdést feltenni... — Nem lesz libamáj. Illetve lesz, csak nem hazai fogyasztásra. Badarság lenne ámítani a fogyasztót ilyesmivel. A libamájért — dollárban — annyit kapunk külföldön, hogy bűn lenne nem eladni. Az a tenyésztő, aki májlibát töm üzemünk részére, az első osztályú libamáj kilogrammjáért ötszáz, a másodosztályúért négyszáz forintot kap tőlünk... — Meggazdagodnak ... — Ahogy vesszük. Valamikor volt egy olyan hiedelem, hogy Baranyában nincs múltja a májliba-tenyésztésnek, tehát nem is érdemes foglalkozni vele. Bebizonyítottuk, hogy ha a tenyésztőt érdekeltté tesszük, akkor itt is lesz libamáj. Tavaly kezdük az akciót, egyik termelőszövetkezet négy dolgozója vállalta a libák tömését, természetesen géppel —, amit mi adtunk — és azzal a technológiával, amit szintén mi előírtunk. Négyszáz libával indultunk, a következő esztendőre hatvan vagon májlibát terveztünk és ez meg is lesz. — Mennyit kereshet egy tenyésztő? — Ha száz libát vállal — és három hét a tömési idő —, akkor körülbelül tizenötezer forintot, ha átlagot veszek. Az utolsó héten már naponta hatszor kell megtömni a libát és a huszonegyedik napon szállítjuk és vágjuk. — Szép pénz... — Szép? Egy liba tömése körülbelül két percet vesz igénybe, de hogy mást ne mondjak: nincs sem ünnep, sem kirándulás, sem nyaralás, a libanevelésnek, tömésnek mennie keli. Bizony időtrabló munka ez. — Mennyi ideje vagy a szakmában? — Harminc esztendeje. Már apám is ezzel foglalkozott... és... — ... És rábeszélt — Nem beszélt rá. Egyszerűen ezt választottam. Később Szentlőrincen elvégeztem egy mezőgazdasági szakiskolát és a gyakorlati munkát pedig ... Hát erre igazán volt időm három évtized alatt. — örülsz ennek az új üzemnek? — Képzelheted. Ha valaki saját szakmájában megéri azt, hogy álomnak beillő körülmények között gyakorolhatja hivatását, akkor az boldog lehet. Pedig vannak gondjaink. Részben a termeléssel) hiszen nagyjából még most is próbaüze- lés folyik. De komoly gondot okoz a közlekedés. A szomszédos hőerőműnél van a harminckettes busz végállomása, dolgozóink onnét még vagy egy kilométert gyalogolnak, bizony nem mindig kellemes időben, pedig a létszámunk most is közel négyszáz fő, tavasszal már nyolcszáz dolgozót foglalkoztatunk. A Volán vezetőségével tárgyaltunk, ígéretet kaptunk, hogy közlekedési gondjainkat megoldják. — Nagyon lelkesen beszéltél az üzemről és munkatársaidról, csak magadról egy szót sem. — Nem tudok mit mondani. Hallom haveroktól, hogy az utóbbi időben mintha gyorsan megöregedtem volna ... Lehet, hogy így van. Nekem sem fér bele nyolc órába a tennivalóm, aztán a fönnmaradó „szabadidőt" pedig a PMSC-nél töltöm, mert vezetője vagyok a labdarúgó szakosztálynak, ott is sok a munka, úgyannyira, hogy ha kimegyek a meccsre, csak nézem a játékot, és az eszem másutt jár. Sejtheted, hogy a család nem nagyon tapsol nekem. — Hallottam, lányaid vannak. — Igen. A nagyobbik már orvos, a kisebbik rövidesen az lesz. És van két unokám. A feleségem szegény pedig csak küszködik a gondokkal, mint minden más anya. Rab Ferenc A közterületi munkákkal kapcsolatos forgalomszabályozás Ui forgalmi rend 1|! Pécsett (5.) A város fejlődésének, fenntartásának szükségszerű, bár kellemetlen velejárója az utak felbontása, elfoglalása épület-, közmű- vagy útépítés érdekében. A bosszúságok csökkenthetők, ha a munkálatok során a kényszerű forgalmi rend időben, szakszerűen elhelyezett jelzésekkel, megfelelően tájékoztat a változásokról. A miniszteri rendelet a közúti munkák miatt szükséges forgalomszabályozást is a forgalomtechnikai hatóság jogkörébe utalta. Ezáltal megszűnt a lehetősége, hogy a kivitelezők saját hatáskörben közúti jelzést helyeznek el. A munkálatok miatt szükséges ideiglenes forgalmi rend megállapítása az útvonaltípus és a közterületfoglalás mértékének függvénye. A legegyszerűbb esetekben a „közúton folyó munkák", az „útszűkület", illetve „zsákutca" jelzőtáblák figyelmeztetnek a veszélyre. Az elsőbbséggel rendelkező útvonalaknál az úttest elfoglalásának mértéke alapján sor kerülhet sebességkorlátozásra és terelő útvonal kijelölésére is. Az előírt közúti jelzéseket a kivitelező köteles elhelyezni (vagy elhelyeztetni) a munkakezdéssel egyidejűleg. A szakszerű elhelyezésért és az időben való eltávolításért a kivitelező engedélyben megjelölt vezetője személy szerint lesz felelős. Az ő feladata a szükséges változások sajtó, rádió útján való közhírré tétele is. A közúti munkák miatt elhelyezett jelzőtáblák alakjára, formájára, állapotára, felerősítési módjára ugyanazok az előírások érvényesek, mint az állandó forgalmi rend jelzéseire. A munkálatok miatt lezárt útszakaszon lévő táblákat — a félreértések elkerülése végett — el kell távolítani vagy le keli takarni. A munkakezdési engedélyezés során teendő előírások fegyelmezett, maradéktalan betartásával a közterületi munkákkal kapcsolatos forgalmi változások a lakosságot nem érhetik váratlanul, a KRESZ szabályai közt is előírt szükséges figyelemmel közlekedők számára nem okozhatnak baleseti veszélyt. * öt írásban a tanácsi utakon megvalósuló új forgalmi rend elveit ismertettük. A megvalósítás során felmerülő fontosabb konkrét forgalmi változásokról folyamatos tájékoztatást nyújtunk. Lovas Attila Egy ú§ pártfolyóirat Propagandista Megjelent az MSZMP Központi Bizottsága új folyóirata, a Propagandista első száma. A Beköszöntő című írásban Győri Imre, a KB titkára abban jelöli meg feladatát, hogy szolgálja pártunk politikáját, ideológiai munkáját. Rámutat arra, hogy a továbbhaladáshoz, céljaink eléréséhez még sohasem volt ennyire nélkülözhetetlen a tudás, az ideológiai és politikai műveltség, a megszerzett ismeretek vezérelte helyes gyakorlat. Mindez indokolja a propaganda, az eszmei nevelés növekvő jelentőségét. Propagandamunkánkban jelentős szerepe van azoknak, akik vállalták a szocialista eszmék terjesztését, akiktől a párt azt várja, hogy ideológiánkat, politikánkat szilárd megalapozottsággal, igényesen, friss szellemiséggel közvetítsék mindenkihez. A politikai propaganda fejlesztéséért, meggyőző erejének növeléséért a jövőben is a pro- paqandisták tehetnek a legtöbbet. Természetesen nem csak követelményeket szabad irányukban meghatározni, hanem erkölcsileg, politikailag megbecsülni őket, munkájukhoz a szükséges támogatást megadni. Ennek egyik újabb megnyilvánulása e folyóirat megindítása. A folyóirat szerkesztősége abból indul ki munkájában, hogy a Központi Bizottság elmúlt év októberi határozatában hosszú évekre megjelölt feladatok, célkitűzések megvalósitását a propagandamunka fejlesztésében segítse. Céljuk elsősorban a párt propagandistáinak, de rajtuk kívül a társadalmi és tömenszervezetek propagandistáinak, a felsőoktatásban tanító marxizmus-leninizmus oktatóinak elméleti-módszertani segítése, az aktuális ideológiai kérdésekről való tájékoztatás, a propaqandamunka maqyar és nemzetközi tapasztalatainak ismertetése. Szeretnének qyorsan reagálni az ideológiai élet hazai és külföldi eseményeire. A folyóirat első száma több érdekes, hasznos, aktuális írást közöl. Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója A szocialista internacionalizmus - szocialista országok államközi kapcsolatainak alapelvei című írásában a történelmi áttekintés után az összefüggések fontos kérdéseit tárgyalja; többek között az internacionalizmus és az állami szuverenitás kérdését, a nemzetközi és a nemzeti érdekek összhangját, illetve a kis és nagy országok kapcsolatát. Milyen tendenciák, eredmények és milyen megtorpanások vannak a békés egymás mellett élés elvének érvényesülésében? — erről szól Lipkovics Károlynak, a „Béke és szocializmus" szerkesztő bizottság tagjának A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a békés egymás mellett élés című cikke. A szocialista világrendszer kialakulása óta eltelt annyi idő, felhalmozódott annyi társadalmi tapasztalat, a tudományos kutatás feltárt annyi - ismeretet, hogy meg lehessen vizsgálni, mi az általános és a sajátos, a közös és az eltérő a különböző országokban végbement szocialista forradalmakban. Erről olvashatunk Wirth Adómnak, a Politikai Főiskola tanszékvezető tanárának Az általános és a sajátos dialektikája a szocialista forradalomban című alapos elemző munkájában. Végezetül az írások közül érdemes felhívni a fiqyelmet Kovács Lcrizlónak, az MSZMP KB külügyi osztályának alosztályvezetőjének az „eurokommunizmussal” foglalkozó cikkére. A folyóirat első számát, mely ízléses borítóval, formátumban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó szemléltető osztályának „Magyar—szovjet politikai plakátok" összeállításának válogatásából illusztrálták. Az új kiadványt bizonyára örömmel fogadják majd azok, akiknek ajánlják, hasznos segítőjük lesz fontos munkájukban. A kiadványt a Kossuth Könyvkiadó terjeszti, illetve pártbizottságok és pártalapszerveze- tek útján kerül forgalomba. Egyelőre kéthavonként jelenik meg, legközelebb 1978 januárjában. M. E. Tudományos „daloskönyv” Tulipándíszes, kétkötetes művet jelentetett meg a Zeneműkiadó. Magyar népdaltipusok címmel a fiatalon elhunyt Járdányi Pál zeneszerző és népzenekutató tudományos rendszerbe foglalta az ismert és kevéssé ismert magyar népdalokat. A könyvet a tudós vagy az egyszerű hallgató, a nóták kedvelője egyaránt megérti, s így öröme telhet a böngészésben. Járdányi Kodály Zoltánnak volt a tanítványa, egyben a budapesti tudományegyetem néprajzszakos hallgatója. Zeneakadémiai tanár és az Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa, valamint a Magyar Népzene Tára egyik szerkesztője lett. Az eredeti munka 1961-ben látott napvilágot, de már régóta hiányzik a könyvesboltokból. Járdányi Pál öt munkatársával dolgozott a kötetek létrehozásán: Pál Máté, Osvai Imre, Rácz Ilona, Sá- rosi Bálint és Vig Rudolf a közreműködők. Kodály Zoltán előszót irt a Magyar Népdalciklusok című kötetekhez. Értékelte, hogy az éneklésre való anyag legjavát válogatták ki a tudományos munkatársak. Sok hibás dal is került forgalomba az utóbbi évtizedek nekibuzdult népdalkutatásában. Romlik, kopik a népdal természetes életében is. Falun is akad rossz énekes, félig vagy rosszul tud valamit, a felületes, nem eléggé szakavatott gyűjtő (épre megy, lerögzíti, esetleg nyomtatásba kerül és így terjed. „Azt közöljük, amit minden magyarnak ismernie kell — irta a mester. — A nemzet kezd lassanként tudatára ébredni, milyen kincset bír a néphagyományban. Biztató jelek mutatkoznak már, de népünk zenéje még sokkal nagyobb hatással lehetne — és lesz — az egész mo- gyar szellemi életre, mint volt eddig." Most, hogy harmadszor indult a Röpülj páva sorozat a televízióban, a magyar népdal kedvelői szívesen ismerkednek meg a magyar népdalciklusokkal. Járdányi bevezetőjében azt fejti ki, hogy a népzenékről alkotott kép szinte magától tisztul, lesz teljesebb és hitelesebb: „A nagyszámok törvényei igazabbak, megbízhatóbbak. Sok dallamnak már száznál is több változatát ismerjük különféle helyekről. A legtipikusabb alak a legszebb is. A nemzedékről nemzedékre szálló népdalt százezrek, milliók alakítják, csiszolják, tökéletesítik." A két kötet az általánosságban elterjedt népdalokon kívül dél-alföldi, palóc, észak-dunántúli, székely, mezőségi, észak-keleti, dél-dunántúli, kelet-alföldi és más vidékek változatos énekelnivalóját közli. A csaknem ötszáz oldalas két kötet függelékében azok a dalok szerepelnek, amelyek félig még népdalok, de félig már népies műdalok. A könyv arra tanít, hogy terjeszteni nem kell őket. Sok ilyen példát sorol fel, igy köztük van a Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, vagy Százados úr sejehaj, százados úr ha felül a lovára. A szép kiállítású daloskönyv valamennyi dalának közreadják a kottáját.
