Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-22 / 351. szám

© Dunántúlt napló 1977. december 22., csütörtök Városunkat „különbeni kitoloncoltatás terhe mellett” 24 órán belül el kellett hagynia Vágj István forradalmár Pécsett Cikkünkben Végi Istvánról emlékezünk meg, aki 55 évvel ezelőtt a Pécsi Szociáldemokra­ta Párt titkára volt. Nagykörösön született 1883- ban, és a Szovjetunióban halt meg 1940-ben. 1902-ben a Magyar Építőmunkások Or­szágos Szövetségének, 1919- ben a KMP-nek soraiba lé­pett. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadsereg politikai biztosaként tevé­kenykedett. 1921-ben Győrött, 1922-ben Pécsett vezette a helyi szociáldemokrata párto­kat. 1925-ben az MSZMP egyik alapítója, majd elnöke lett. Többször bebörtönözték. Szabadulása után a Szovjet­unióba került. Ott a Vörös Szakszervezeti Internacionálé Központi Tanácsának tagjá­vá, később a Moszkvai városi Tanács képviselőjévé válasz­tották. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták. A Tanácsköztársaság bukása után Vági István azt a felada­tot kapta, hogy segítsen fölráz­ni a munkásságot a fehérterror okozta kényszerű passzivitás­ból. 1921-ben egy teljes évig ve­zette Győrött a helyi szociálde­mokrata pártot. 1922. január 21-én a győri rendőrkapitány­ság állami és társadalmi rend ellen irányuló fölforgató tevé­kenysége miatt kitiltotta Győr és a megye területéről. Az MSZDP ekkor küldte Pécsre. Pécs munkássága az első vi­lágháború alatt, és az antant megszállás idején megőrizte, épségben tartotta azokat az „intézményeket", amelyeket sa­ját maga alkotott.. „1922. év tavaszától több országos és he­lyi tényező együtthatása ered­ményeképpen a szociáldemok­rata szervezkedés Pécsett is si­kereket ért el. A mozgalmak intenzitása, a pártban és a szakszervezetekben folyó politi­kai és ideológiai munka szín­vonala azonban nem érte el a megszállás alatti, vagy azt megelőző időszakét. A felffen- dülés tehát viszonylagos. „A szakszervezetek, pártszervezetek, a különböző fogyasztási és ter­melőszövetkezetek tevékenysége egyre „merészebbé" vált. A mozgalom továbbfejlődésének feltételei tehát adottak voltak Vági István Pécsre kerülésekor. 1922. február 16-án újjáala­kult a Pécsi Szociáldemokrata Párt. A zsúfolásig megtelt „Munkás-otthonban" (Zrínyi ut­ca 13.) a résztvevők egyhan­gúan a „központ küldöttét”, Vá­gi Istvánt választották meg a pórt titkárává. Vági nagyhatá­sú beszédében elemézte az or­szág gazdasági helyzetét, bírál­ta a kormány bel- és külpoli­tikáját, kitért a munkásmozga­lom feladataira és lehetősé­geire, valamint programot adott. „Míg a munkátlanok, <L_jogi és termelőviszonyok tulajdono­sai birtokolják a holnap biz­tonságát, addig a dolgozók milliói küzdenek anélkül, hogy tudnák, vajon öregségükre él­hetnek-e emberi életet, nem kerülnek-e rokkantságuk, vagy betegségük esetén koldusbot­ra. Még az sincs biztosítva, hogy munkájával megszerezhe­ti-e az életlehetőséget ... A kapitalizmus erős, egységes azon törekvésében, hogy a munkásság nívóját alacsony színvonalon tartsa. Kell tehát, hogy a munkásság is kiépítse ezzel szemben egységes front­ját hatalmas szervezeteiben." Kiemelte a pórtélét mozgékony­ságának növelését, valamint hangsúlyozta a szétrombolt ke­rületi és központi pártszervek kiépítésének szükségességét. Ezért kiadta a jelszót: „BE A POLITIKAI PÁRTSZERVEZETEK­BE! - VÁLASZTÁSOK ELŐTT ÁLLUNK, MINDEN LELKILEG HOZZÁNK TARTÓZÓ BECSÜ­LETES MUNKÁSRA SZÜKSÉ­GÜNK VAN! - TELJESÍTSE MIN­DENKI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖTELESSÉGÉT!" Vági hatalmas erővel vetette magát a munkába. Hamarosan újjáalakult a Pécsi Magántiszt­viselők Szakszervezete Helyi Csoportja, a Kereskedelmi Al­kalmazottak Pécsi Csoportja, a Pécsi Pincérek Szociáldemokra­ta Szakszervezeti Csoportja, a Pécsi Kávéházi és Éttermi, Szál­lodai Munkások és Munkósnők Szakszervezeti Csoportja. Előké­szítette az általános nyomdász­gyűlést és szakszervezetük meg­alakítását, részt vett a bá­nyavidéki általános bérmozga­lom elindításában, hansúlyoz- ta egy önálló központi bánya­munkás szakszervezet létreho­zásának szükségességét, mun­kájával támogatta a Pécsi Föld­munkások Szakszervezetét, va­lamint a Pécsi Famunkás He­lyi Csoportot. 1922. március 25-re a Pécsi Szociáldemokrata Párt, a me- csekszabolcsi sétatérre nyilvá­nos népgyűlést hirdetett, a po­litikai helyzet és a szociálde­mokrata pártszervezetek meg­alakítása napirendi pontokkal. A „Munkás" című lap 1922. március 25-i számának első ol­dalán a következő nagybetűs hír jelent meg„Munkások! Munkásnők! A bányarhunkás- ságnak Mecsekszabolcsra szom­batra összehívott népgyűlése a pécsi szociáldemokrata párt tit­kárának kitiltása miatt bizonytalan időre elmarad, üd­vözlettel a Pécsi Szociáldemok­rata Párt." A párttitkárnak 24 órán be­lül el kellett hagynia a várost. Vági István a „Munkás" ha­sábjain így búcsúzik Pécs mun­kásaitól: „... kérem mindazon munkásokat, akik úgy a szak­mai, mint a pártszervezetben velem együtt küzdöttek a mun­kásosztály kulturális felemelé­séért, ezt a munkát nélkülem is ugyanazzal az ügyszeretettel és agilitással végezzék, mint velem együtt. Meg vagyok róla győződve, hogy munkájuk ered­ménye a biztos győzelem lesz. Fel a fejjel! Előre a demokra­tikus Magyarország megterem­tésére!” Pécs munkásságának kapcso­lata Vági Istvánnal nem sza­kadt meg. Vági miután átvet­te az MSZMP irányítását, helyi ismereteit fölhasználva, közve­tett módon irányította a pécsi munkásmozgalmat, amely je­lentős sikereket ért el 1925 és 1928 között. Erdődi Gyula levéltári munkatárs lfereclce Hires ütjcin A haladó emberiség szerte a nagyvilágon ünnepli a nagy magyar forradalmár köl­tő, Ady Endre születésének százéves évfordulóját, műveit ma már nemcsak Európában, de a tengerentúl is saját nyel­vükön olvashatják ismerősei és tisztelői. A Szovjetunió népei elsősorban oroszul és ukránul ismerkedhetnek meg a világ- irodalomnak azokkal a gyöngy­szemeivel, amelyeknek „egyéni hangja élesen kihallatszik a többi költő kórusából". Amikor Ady és a keleti szlá­vok kapcsolatáról szólok, ok­vetlenül utalni kell arra a ke­véssé ismert tényre, hogy az. első orosz forradalom idején Adyban többször is felmerült az a gondolat, hogy Pétervár- ra utazzék. Bár ez a vágya és Ady Endre és a keleti szlávok Céhektől a húskombinátig A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a napokban nyílt meg „A magyar húsipar” cí­mű időszaki kiállítás. A város­ligeti Vajdahunyadvárban ren­dezett időszaki kiállításon fo­tók, grafikonok, tárgyak, doku­mentumok és makettek segít­ségével, hét fejezetben tárják a látogatók elé a hazai hús­ipar történetének alakulását. A kiállítás anyaga az állat­tartás változásával, a levágott állatok húsának és mellékter­mékeinek a feldolgozásával, továbbá a termékekkel kap­csolatos bel- és külkereskede­lemmel foglalkozik. Érdekes­sége a kiállításnak az 1484- *ben keletkezett céhszabályzat. Foglalkozik a bemutatott anyag a húsfeldolgozás évszá­zados hazai fejlődésével, külö­nösen szemléltetően tárja elénk azt a nagyarányú átala­kulást, mely az elmúlt 30 év­ben bekövetkezett. Húsiparunk ugyanis ebben az időszakban fejlődött modern, feldolgozó nagyiparrá. A húsipari szakosítási rész ismerteti a felszabadulás előtti hentes- és mészárosképzést, majd bemutatja a mai szak­munkásképzést, a technikusi minősítést és az üzemmérnöki képzést. Ennek fontosságát ér­zékelteti, hogy 1920-ban ha­zánkban mindössze 5000 hen­tes és mészáros dolgozott, ma csupán az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vállalatainál 33 ezer munkást alkalmaznak. Bemutatják a kiállításon a hús­ipar távlati fejlesztési tervét, a korszerűsítést, a gépesítés nö­vekedését, a meglévő feldol­gozó üzemek rekonstrukcióját, az új húskombinátok építését. A kiállítás egyik nagy fotó­ja kilenc termékcsoportot mu­tat be. A grafikon szemlélteti a töltelékáru gyártástechnoló­giai típusmodelljét. Az ipar je­lenleg gyártott termékeinek száma meghaladja a kettő­százat. A kiállítás bemutatja a különlegesebb technológiát igénylő dobozolt és szárítással tartósított húskészítmények gyártását is. A dobozolt hús- készítmények körébe a sonka, lapocka és egyéb húskonzer­vek tartoznak. Ezek gyártása magasszintű technikai felké­szültséget és a műszaki elő­írások szigorú betartását igényli. A gyártás különféle műveleteit, továbbá a raktá­rozást is kiválóan szemléltetik a fotók. Láthatják az érdeklődők a különféle húskészítményeket, melyek a hazai és a külföldi piacokra kerülnek. Ezekből je­lentős külkereskedelmi bevé­telünk: tavaly 26 országban árusították e termékeket, ame­lyek között több világmárka. Az öt hónapig nyitva tartó kiállítás az 1970—1990 között tervezett fejlesztés főbb moz­zanatait is szemlélteti. Bemu­tatja a Bajai Húskombinát makettjét is, mely az első tár­sulásos formában létesült hús­ipari egység hazánkban. „A magyar húsipar" című kiállítást hétfő kivételével, naponta 10 —17 óráig nézhetik meg az ér­deklődők. Szente Erzsébet IM Heu? ifltfliiSÉUH ■ i I. —■ Kissé különös látvány lehe­tett, midőn Szirakúza utcáin csuromvizesen végigrohant egy pőre férfi, s mindenkinek hírül adta az azóta már szállóigévé vált mondást: Heuréka (Meg­találtam!) Az ókor legnagyobb görög alkotó matematikusa és fizikusa volt ez, akivel az eset akkor történt, midőn megállapí­totta a folyadékokban mutatko­zó felhajtóerőre vonatkozó tör­vényt, amelyet a hálás utókor róla nevezett el. Plutarkhosz azt írja róla: „Gyakran megfeledkezett az evésről, ivásról. Sokszor csak erővel lehetett megfürdetni, vagy arra bírni, hogy testét il­latos kenőccsel kenje be. Gon­dolataiba merülve még akkor is mértani ábrákat rajzolt a földre vagy kenőccsel borított testére”. Ez a szórakozottság lett a veszte. A Szirakúzát elfoglaló római haderő egyik katonája a nagy matematikust gondolatai­ba merülve találta, amint a ho­mokba geometriai ábrákat raj­zolt. A külvilágról megfeledke­zett tudós az idegen katonát látva rákiáltott: „Noli turbare circulos meos!" (Ne zavard kö­reimet!). A feldühödött római katona azonban nem ismerte a tudóst, s leszúrta. Az e sorokat olvasó már tud­ja, hogy a „szirakúzai óriás" Arkhimédész volt. Néhányon ta­lán arra is emlékeznek, hogy a tv-ben nemrég a Mindenki Is­kolájának egyik fizika óráján dr. Sass Elemér és Antal Imre beszélgetlek rólo. A tudós ne­vét mindketten Árhimedész-nek ejtették. A kísérletet bemutató hölgy viszont a szokványos Árhimédesz szót használta. Me­lyik a két kiejtés közül a he­lyes? Egyik sem. A magyar helyesírás szabá­lyai szerint (307. pont) az ógö- rök szavakban és tulajdonne­vekben a görög betűket ógörög hangértéküknek megfelelő ma­gyar betűkkel, vagyis fonetiku­san írjuk át akkor, ha az antik görög művelődés köréből vett történelmi, irodalmi, filozófiai, mitológiai stb. tárgyról írunk. Ezért helyes a Sophokles írásmód helyett a Szophoklész, a Demosthenes helyett a Dé- moszthenész stb. Ez utóbbi min­tára készülhetett az Archime- dész írásmód. Igen ám, de a görögök az e hang jelölésére az epszilon, az é hangéra pe dig az éta betűt használták Világosan megkülönböztették tehát a két betűt. Forrásaink szerint Arkhimédész nevének két utolsó magánhangzója: éta, s ezért helytelen az Arkhi­médész írás és ejtés. Az írással más baj is van. Sokan Archime desz-1 írnak, holott az ógörög abc-ben nincs eh, de van kh (= khi) betű. Ezért ne Írjuk e nevet latinoson, németesen! Ma mór a legtöbb lexikon szakkönyv (I. pl. Sain Márton: Matematikatörténeti ABC) he­lyesen írja a nagy tudós nevét. A Helyesírási tanácsadó szótár még a helyes elválasztási mó dot is közli: Ar-khi-mé-dész. Arkhimédész megtalált néhány nagyon fontos matematikai és fizikai törvényt, illő volna, ha mi is rátalálnánk nevének he­lyes ejtésére és írására! Tóth István dr. terve nem valósult meg — túl­ságosan is erős szálak kötötték Párizshoz —, az oroszországi események igen jelentős helyet foglaltak el tudatában és mű­veiben egyaránt. Maga Oroszország és az ot­tani események igen korán fel­keltették és magukra vonták Ady figyelmét. Az orosz—japán háború és a polgári demokratikus forra­dalom idején ötvennél több kisebb-nagyobb cikket ír, ame­lyekben kíméletlenül és gúnyo­san leplezi le a cárizmus el­maradottságát és korhadtsá- gát, méltatja a cári rendszer ellen felkelő és harcoló pa­rasztok, munkások és diákok hősiességét. „Mukden: ma sejteni sem tudjuk, hogy mit jelent ez a buckázó hangütemű név. De ki sejtette 1789. július 14-ének reggelén, hogy mit fog jelen­teni — Bastille?... Az oro­szokat az orosz forrada- o m törte össze Mandzsúriá­ban." rán fordítások. Érdekes, hogy a „demokratikusnak" mondott csehszlovák burzsoá köztársa­ság idején nem jelent meg itt Ady-fordítás. 1949-ben, ugyan­csak itt —, de már a Szovjet­unió irodalompolitikája követ­keztében — jelent meg az el­ső tekintélyes kötet „Ady End­re és József Attila válogatott versei” című Hidas Antal be­vezetőjével és — nem vélet­lenül — a volt debreceni egye­temi hallgató, Jurij Hojda, az ukrán—magyar barátságért dolgozó költő szerkesztésében. Negyvenegy Ady-verset K. Drok, József Attila 35 versét pedig M. Sapoval fordította. 1905-ben írja A cári ágyú filozofál című versét is, amely­ben „A cári ágyú így dohog: Miért visztek engem Nap­keletre? Az orosz ágyúnak ma már Csak itthon van ereje, kedve ... Próbálgassátok sűrűén: Meglássátok, fogok találni." Közismertsége miatt éppen csak megemlítem a Duna-völ- gyi Internacionálét, azaz azt a bátor kiállást, hogy az ural­kodó nép fiának számító költő hogyan mert szembeszállni az uralkodó hivatalos nemzetiségi politikával a Kárpátmedence szláv népeinek egyenjogúsá­gáért, a „magyar, oláh, szláv bánat" örömmé változtatásáért, az „elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem magyarok" egymásratalálásáért. Kevésbé ismertek azok az Írásai, amelyeket az Észak­keleti-Kárpátok lejtőin élő fel­vidéki éhező nép, az ukrán nincstelen tömegek nyomorá­ról és a „hivatalos" segítség- nyújtás leleplezéséről, a kol- dus-mivolt igazi okainak feltá­rásáról publikált. A hegyvidéki akció egyébként jószándékú kormánybiztosának feljelentése kapcsán „Egán" címen verset is ír, amelyben merő gúnnyal így nyilatkozik: Igaz a vád vagy fikció: Megválik az . . . De szent igaz, Hogy most ezerszer izgatóbb A burok sorsa, mint a tót Avagy a ruthén kenyere. Nagy örömmel üdvözli a provinciális forradalmi meg­mozdulást is. „Egyszerűen gyö­nyörű az a hír, omely Mára- marosból érkezik. Kaszát fogott a paraszt, mert megint elta- gosítottak tőle valami százhúsz holdnyi földet. S a kő hátról úgy görögtek lefelé a földet- mérő urak, mint télen a lavi­na. Brávó, hurrá, Máramaros, talán egyetlen forradalmi szög­lete Magyarországnak!" Moszkvában 1958-ban jelent meg az első orosz nyelvű Ady- kötet L. Martinov szerkesztésé­ben és fordításában. Maga Martinov negyven verset fordí­tott le, a többit is olyan nagy nevek, mint N. Tyihonov (hét költeményt), M. Iszakgvszkij (négyet) és V. Inber (hármat, közöttük a Proletár fiú verse kiemelkedő). Ugyancsak nagyjelentőségű kultúrtörténeti eseménynek szá­mít az is, hogy az Ungváron kiadott Uhórszka arfa (Magyar hárfa 1970) c. gyűjteményes kiadásban 48 magyar költő csaknem 170 verse között ti­zenhárom Ady-költeményt ta­lálunk a részben magyar isko­lában felnőtt és nyelvünket ki­válóan beszélő költő-műfordí­tó, J. Skrobinec tolmácsolásá­ban. A minden elismerést megér­demlő első orosz nyelvű mono­gráfiát Adyról Rosszijánov írta. Az Ady-fordítások lehetősé­géről a hazai és külföldi for­dítók és tudósok ugyancsak szkeptikusan nyilatkoznak. Az orosz L. Martinov az 1975-ben megjelent új kiadásának (96 költemény!) előszavában a kö­vetkezőket írja: „Távol áll tőlem a gondolat —, hogy miként a folyó Nar­cissus alakját —, sikerült visz- szatükröznöm Ady életművét. Bármennyire is igyekeztem és bármilyen felmérhetetlen segít­séget is kaptam az olyan ki­váló konzultásoimtól, mint ma­gyar barátaim, Kun Ágnes es Hidas Antal, mégsem biztosít­hatom az olvasót, hogy sike­rült megismételnem azt, ami megismételhetetlen Ady Endré­ben." Nincs semmi csodálkozni va­ló ezek után, hogy Ady nevére felfigyelt a hazai szlávság és még az „embertelenség" korá­ban is lehetőséget talál­tak arra, hogy fordításban is megismerkedjenek mű­veivel. Az 1939—44 között Ungváron megjelenő különféle újságok és folyóiratok hasáb­jain (tehát jó húsz évvel a költő halála után) már meg­jelentek az első orosz és uk­Az olvasóközönség előtt ke­véssé ismert, hogy voltak (és vannak) olyan műfordítók is. akik a magyar nyelv és bizo­nyos vonatkozásban a magyar kultúrtörténet ismeretében lát­tak néki az Ady-fordításoknak Három verset: Sem utódja,- sem boldog őse, Add nekem szemeidet és a Proletár fiú verse címűeket (1941-ben, ért­hetően, Az én apám címeni egy kárpátukrán költő-műfordí­tó jelentette meg orosz nyel­ven. Az Egy ismerős kisfiú he­lyi ukrán dialektusban egy má­sik fordító tollából, míg az Ádám, hol vagy? A halál lovai és a Párizsban járt az ősz c. versek egy harmadik költő for­dításában láttak napvilágot. Medve Zoltán Kiállítás a Vajifahunyaávárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents