Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-21 / 350. szám

2 Dunántúli napló 1977. december 21. szerda Műsorfelvétel kétezer gyermek előtt Csillagszóró a sport­csarnokban Látható: 26-án, II.IO-kor Kétezer gyerek elragadtatott moraja kíséri a reflektorok ki­gyulladását, lelkesen tapsolnak, amikor a monitorokon megje­lenik a kezdő képsor. Pécsi is­kolások és a körzeti stúdió stábja szállta meg kedden két napra a sportcsarnokot a Csil­lagszóró című meseműsor for­gatásán. A program, melynek szerkesztőriportere Gombár Já­nos, rendezője Téglás Ferenc, december 26-án, 11.10-kor ke­rül képernyőre. A változatosnak ígérkező műsorban hat külön­böző nép meséjét elevenítik meg a Pécsi Nemzeti Színház, a Pécsi Balett és a Bóbita Báb­együttes tagjai. Közben egy- egy játékos vetélkedőn versen­genek a gyerekek, a győztes jutalma egy újabb mese. — Azt hiszem — mondja Gombár János a forgatás előt­ti percekben — nagy élményt jelent az itt ülő gyerekeknek, hogy a szemük előtt születik meg a műsor. Legalább olyan élményt, mint azoknak, akik majd odahaza nézik a televízió­ban. Téglás Ferenc első gyermek­filmjét forgatja egy sor sike­res riport- és dokumentumfilm után . .. — Szerettem volna valami mást csinálni — szól a ren­dező — s az újfajta munkát egy műfaji kísérlettel is egybe­kötni: hangjáték, báb, balett, mesejelenetek és játék újfaj­ta kombinációját szeretnénk megvalósítani ebben a műsor­ban. A sportcsarnok küzdőterén óriási karácsonyfa, egy titokza­tos faodú, tekergő kábelek, há­rom kamera, díszletek... Az utolsó előkészületeket végzik a kívülálló számára elég rejté­lyes módon. De mire lezajlanak az első próbafelvételek, kez­dünk valamit érteni a dolog­ból. Végre kész az első snitt, bájos furulyázó fiúcska jelenik meg a monitoron, bejön a cím, pompázik a csillagszóró, s úgy hull alá a műhó, hogy teljes az illúzió. Gállos Orsolya IMS és hOHnan érkeseett? Lévé/- és csomag­áradat „Napra­készen kézbesítünk' Hajnaltól késő délelőttig „fuldoklik” a pécsi főposta a karácsonyi levél- és csomag­áradatban. Vörös János és társai négy órától ingáznak a főpályaudvarról csordultig telt teherautóikkal. Kipakolnak és indulnak is vissza. Nyári György, a csomagraktár keze­lője, beosztottjai és más terü­leteken dolgozók, hírlaposok, tévbeszélősök adogatják ki a csomagokat és a levélzsáko­kat, kezdik a szortírozást. Mi és honnan érkezett a pécsieknek? Fonott kosárban disznóvágási kóstoló Söjtörről, ruhanemű és csokoládé Sze­gedről, édesség Hőgyészről, könyv Székesfehérvárról, aztán játék, hurka, kolbász, kará­csonyfák és egy masszív vas- ródli is Bolyból, a címzésen feltüntetve: „Kérjük a házmes­ternél hagyni”, egy műanyag vödör teteje dróttal rávarrva — vajon mi lehet benne? —, al­ma is jött egy ódivatú kosár­ban. Zsákok, kosarak, papír és fadobozok, a tartalomtól füg­gően: expressz, gyorsan rom­lóként vagy törékenyként fel­adva. Felsorolni is nehéz a mai adagot, van 1700—1800 is. Siető, megállás nélkül te­vékenykedő postások, a cso­maghalmazból összeállítják a kézbesítők járatait. Czetli Imré- né a „púpos” Moszkviccsal 100 —110 csomaggal indul a szi­geti városrészbe, talán két for­duló után mindenkihez eljut a neki szóló küldemény. — Csendes időben 80 cso­mag az átlagom, most csak a körzetem felébe viszek, a má­sik részbe a társam is ugyan­ennyit kézbesít — mondja. A levelesek alig férnek be a Rakodás, fafűrészelés, árokásás Hideg munkahelyek Ahol nem érnek rá fázni A faágakon jéggé fagy a le­csapódó köd, csontig hatol a nyirkos hideg. A mohácsi utat keresztező vasúti sínek előtt a sorompó leengedve, hosszú autósor várakozik mindkét olda­lon. A Pécsbánya-rendező pá­lyaudvaron nincs megállás. A mozdony rövid lökésekkel indít egy-egy megrakott vagont, vál­tókezelők terelik azután a lus­tán mozgó kocsikat a megfe­lelő irányba. A rámpánál üres vagon áll, most töltik meg ku­koricával. Nézem a rakodókat. Kezük a hidegtől lilásvörös. kézbesítőterembe az üdvözlőlap- és levélhalmoktól. Az asztal­kákon az ömlesztett anyagok, pár órát igénybe vesz, míg rendszerezik utcák, házak és lakások szerint. Horváth Ferenc a 33. sz. kézbesítő az István téren kezd, a Bartók, Landler, Sánc, Attila és Bátory utcákat végigjárva a Tábor utcában végez. Fél nyolc helyett reggel hatkor jött be, ha minden jól megy, délután ötre kész. A bőr­táskát 17 éve cipeli az átla­gos 5—6 kiló helyett, most 15 —20 kilónyi teher húzza a vál­lát. A nyugdíjakat már egy hete viszi, ma 61-et fizet ki és 17 pénzesutalványt. Délelőtt 10 óra után indult... A jó propaganda segített, enyhítette a postai dömpinget. Az egész december igen erős, de a hó közepétől tovább erő­södött. Félezer olyan levél jött ma, amire a nagy sietségben csak a nevet írták és alája, hogy Pécs. Egyórás kollektív címnyomozás után a felének találtak gazdát, a többi vagy visszamegy a feladónak, vagy tovább a budapesti címnyomo­zóba. Dr. Jádi János, a Pécs 1. Postahivatal vezetője: — Napi egymillió levelet ve­szünk fel, másfél milliónál is többet kézbesítünk — dupláját, mint egyébként. A 73 belterü­leti, 18 külterületi kézbesítőn, két „támpontos" és 19 csomag- kézbesítő gépkocsin kívül moz­gósítottunk mindenkit, hogy győzzük a karácsonyi csúcs- forgalmat. Naprakészen kézbe­sítünk. Murányi László A szentlászlói tsz a juhtenyésztés gesztora A juhállomány növelését tűz­te ki célul Baranya. Jövő év vé­géig negyvenkilenc ezres, 1980- ra pedig ötvenezres létszámmal kíván rendelkezni megyénk. En­nek megvalósítására együttmű­ködési szerződést kötött hét, kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezet tegnap a megyei tanácson. A szentlászlói gazda­ság lett a gesztor, míg az igaz­gató tanács elnöke: Neiczer József. A szerződést aláíró üzemek programjában első helyen a gesztor tenyésztési eredményei­nek elérése szerepel, amelyek meghaladják az országos átla­got. A szentlászlói tsz technoló­giát, tenyésző nyagot biztosít a partnergazdaságok számára, ugyanakkor segíti őket a gyap­jú és a hús értékesítésében. A gesztor vállalta: jövő évben juhászképzés kezdődik Szent- lászlón. így előz a teherautó vezetője Mohácsi tapasztalatok Mohács felé haladunk. Lánycsók után szabálytalan előzés. Teherautó vág bele a manőverbe, ugyancsak teher­kocsit előz. Szemben nagyot tapos a féken a távolsági busz vezetője. A rendőr intézkedik. Egyébként kevesen járnak az úton, de nekik sietős. Sorra előzgetnek bennünket, pedig az aszfaltot csillogó jéghártya fedi, megtetézve némi zúzma­rával, ami a fákról hullott le. A Mohácsi Városi- Járási Rendőrkapitányság közlekedési előadója csatlakozik hozzánk. Amíg a várost járjuk elmond­ja, a múlt évihez képest rom­lott a sérüléses balesetek sta­tisztikája: tavaly 71 történt a városban és a járásban, idén már most 96-nál tartanak. Hoz­zá tartozik viszont, hogy a vá­ros területén csökkent a bal­esetek száma, inkább a főút­vonalak átkelési szakaszain, s a járás más útvonalain romlott a helyzet. „Besegített” ebbe az a nemrég történt baleseti ku­Kedvezőbb feltételek a nyugdíj­jogosultak továbbdolgozására A kormány a közelmúltban több olyan kérdésről döntött, amelyek a nyugdíjasokat és a nyugdíjkorhatárt elérő dol­gozókat érintik. Ezek egyike, hogy nagyobb lehetőséget kaptak a nyugdíjasok arra, hogy nyugdíjuk fenntartása mellett munkát vállaljanak. A nyugdíjasok általában 840 órát, néhány munkakörben 1260 órát dolgozhatnak éven­te, sőt az egészségügyi, ok­tatási, gyermek- és szociális intézményekben és a köz­forgalmú gyógyszertárakban takarítóként, ezen kívül a népgazdaság bármely terüle­tén portásként, éjjeliőrként, fűtőként korlátlanul vállalhat­nak munkát. Ugyancsak kor­látozás nélkül vállalkozhat­tak eddig munkára azok, akiknek havi nyugdíja nem volt magasabb 1160 forint­nál. 1978. január 1-től ezt az 1160 forintos határt 1400 forintra emelik. Akinek tehát nem lesz a nyugdíja 1400 forintnál nagyobb, nyugdíja mellett bármennyi munkát vállalhat. A munkaerőhelyzet szem­pontjából az a kedvezőbb változat, amikor a nyugdíj igénybevétele nélkül, teljes munkaidőben dolgoznak to­vább azok, akik egyébként megszerezték a nyugdíjjogo­sultságot. Munkájukkal ra­cionálisabban lehet gazdál­kodni és az összmunkaidő­alapot is nagyobb mértékben növeli ez a megoldás, ezért a kormány évek óta tovább- dolgozásra nyugdíjpótlékkal is ösztönzi a dolgozókat. A fizikai dolgozók nyugdíjuk­nak annyiszor hét, a nem fizikaiak pedig annyiszor 3 százalékát kapják pótlékként, ahány évet tovább dolgoz­nak teljes munkaidőben nyugdíjkorhatáruk elérése után. Az ösztönző nyugdíj- pótléknak pedig azt a kor­látot szabták, hogy a nyug­díj a fizikai dolgozóknak a pótlékkal együtt sem halad­hatta meg az átlagkereset 95, más kategóriákban pe­dig 90 százalékát. A Minisz­tertanács ezt a korlátozást megszüntette, s a jövőben az átlagkereset 100 százaléká­nak megfelelő nyugdíj is el­érhető mindkét kategóriában, természetesen abban az eset­ben, ha az eltöltött munka­idő alapján ez jár. További kedvezmény, hogy az öreg­ségi nyugdíjra jogosultság megszerzése után nyugdíj nélkül teljes munkaidőben tovább dolgozók pótszabad­ságot kapnak, mégpedig az első évben 3, a második év­ben 6, a harmadik évben 9, a negyedik és minden továb­bi évben 12 napot. Ez ter­mészetesen az egyéb címe­ken járó szabadságon, juta­lomszabadságon, pótszabad­ságon felül jár. A munkaügyi miniszter rövi­desen rendeletet ad ki és a SZOT-szabályzat is megjele­nik az intézkedések végre­hajtására. A vállalatokat fel­kérik, hogy tájékoztassák dol­gozóikat a nyugdíjkorhatár utáni továbbdolgozás lehe­tőségéről, és ehhez igyekez­zenek megteremteni számuk­ra a megfelelő feltételeket. riózum is — ha szabad így mondanunk — amikor a bal­eset sérültjén segíteni akarók kocsijába belerohant még egy autó. (gy lett az egy sérült­ből négy... Nagy forgalmi változás első perceiben érkeztünk Mohácsra. Útátvágás miatt tegnap reggel lezárták a város egyik fő köz­lekedési ütőerét, a Szabadság út és a Dózsa György út Tán­csics Mihály utcai keresztező­dését. A forgalom zavartalan­ságát előreláthatólag két hé­tig terelőutakkal kell megolda­ni. A városközpont és a hajó­állomás felé igyekvők a Zalka Máté, majd a tegnaptól ideig­lenesen egyirányúsított Kazin­czy utcán át juthatnak cél­jukhoz. A távolsági buszok ré­szére a Tompa Mihály utca, Terv utca vonalát jelölték ki. Ismét egy gyakorta megis­métlődő jelenetnek lehetünk tanúi: a járművezetők megszo­kásból és figyelmetlenségből ugyanott akarnak behajtani, ahol előző nap még sikerült. De ott most „Behajtani tilos!” tábla áll. Pedig a kereszteződés előtt mindkét oldalról ott a kö­telező haladási irányt mutató tábla is. Főleg kerékpárosok esnek bele a hibába, „az én gépem úgyis elfér” — meggon­dolás alapján. De — amint a közlekedési előadó mondja — a kerékpárosokkal több gond is van. Lezárt sorompóhoz érünk, s kísérőnk előre el­mondja azt, ami történni fog. Jóslata szóról szóra bevált: amint felnyitják a sorompót, a gépkocsik mellé lopakodó ke­rékpárosok kizúdulnak a sínek­re, percekig tart, amíg a kocsi­sor áthalad a vasúti átjárón . .. A járás területén is találkoz­tunk eggyel s mással. A feke­te rendszámos GAZ vezetője reggel 7.55 óta nem vezette a menetlevelét. Pedig az ellenőr­zés délben történt, s azóta 54 km elszámolni valója gyűlt ösz- sze. Ráadásul illetéktelen sze­mélyt szállított, s a kocsiban álló, teli demizson sem éppen hivatalos útra vallott. Az intéz­kedés megtörtént. Zs. I. — Nem láznak? — Nem érünk rá! Ma 360 mázsa kukoricát kell még be­tölteni. A Pécsi Állami Gazda­ságból egymás után jönnek a megrakott autók, sietni kell, nem várhatnak — mondják, s a megbillent autóból kiömlő kukoricát gyors mozdulatokkal lapátolják a fóliával bélelt va­gonba. Száz méterrel odébb most fá­ról a daru egy üres vasúti ko­csihoz. Wittmer Tibor a Kohá­szati Alapanyagellátó Vállalat sofőrje a teherautóján szénbá­nyákból selejtezett TH-vassal teli konténereket hozott. — Hova szállítják a hulladék­vasat? — Csepelre. Egy vagonba há­rom kocsi hulladék fér, fél ket­tőig még többször kell fordul­ni. A daru közben már dolgo­zik, kampóján ott libeg köny- nyedén több mázsa nehéz vas, súlyos dübörgéssel zúdul aztán a vagon belsejébe. — A Megyeri úti Tüzép-tele- pen hatalmas szén és jószagú tűzifa hegyek. A fuvarosok fá­zósan toporognak, lesik a „kun­csaftokat”. Pár nappal ezelőtt még sárba, szenes latyakba be­nyomódott kerék és lábnyomok, most kőkeményre fagyva, ugyan­csak vigyázni kell, hova lépjen az ember, hogy megússzon egy bokarándulást. Fafűrészelő gépek sivítanak, könnyedén szelik a rönköket. Az egyiknél Földvári László és Szö­gi András dolgozik. — Húsz éve fűrészelem már a fát a Tüzépnél. Mikor ide­kerültem, még egy gyermekem sem volt, most meg a jövő hé­ten valószínű, hogy nagypapa leszek — mondja Földvári Lász­ló. — Naponta 150-160 mázsa fát fűrészelek, ez évente mint­egy 40 ezer mázsa. Képzelje, húsz év alatt mekkora meny- nyiség ez, be sem férne erre a nagy telepre. A fűrészgép mellett teherau­tó, ahogy leesnek a szétfűré­szelt rönkök, máris rakják a kocsira. Ma kevés, nyolc he­lyett csak három—négy gép dol­gozik. Sietni kell, a megren­delőket ma is ki kell elégíteni. Megszólal a délelőtti pihenőt jelző csengő. A munkások ilyen­kor bemehetnek felmelegedni, hogy hidegtől gémberedett tag­jaik felengedjenek, s jól esik a védőitalként kapott forró tea. A nemrég átadott Landler Jenő úton a kis házaktól kisza­badított várfal mellett árok hú­zódik. Két ember, Dénics An­tal és Ostrovics István lapátol­ja a fagyott göröngyöket. — Új postakábelt fektettünk a Barbakóntól a Kórház térig — mondja Dénics Antal. — Már végeztünk a szereléssel, most temetjük az árkot. Én különben gépkezelő és hálózatszerelő va­gyok, segédmunkáshiány miatt azonban ezt a munkát is ne­künk kell elvégezni. Az emberek fázósan siétnek. Mi, akik fűtött munkahellyel vagyunk elkényeztetve, talán nem is gondolunk arra, hogy vannak akiknek csatornákat, kábeleket kell fektetni, vagono­kat megrakni és az embereknek fát fűrészelni, ‘ hiszen hideg van. Sárok Zsuzsa Új patrontölté Répcelakon Kedden átadták rendelteté­sének a Répcelaki Szénsavter­melő Vállalat új patrontöltő üzemét. A mintegy 140 millió forintos költséggel felépült új üzem eredményeként a gyár az elkövetkező időben a legna­gyobb kánikulában is képes lesz a szifonpatron megrende lések teljesítésére. Évente 120 millió doboz patront szállíthat a kereskedelemnek. ■91T közlekedünk mi

Next

/
Thumbnails
Contents