Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-21 / 350. szám
1977. december 21., szerda Dunántúlt napló 3 Vendégmuzslkusok, függetlenífés Még egyszer a Pécsi Filharmonikus Zenekar helyzetéről Pécsi zenekedvelők számára nem ismeretlen problémakörben kértünk interjút Strém Kálmán hangversenyrendezőtől, az Országos Filharmónia osztályvezetőjétől. Beszélgetésünk része egy cikksorozatnak, amely 1975-ben kezdődött Juhász Előd riasztó körképével a Pécsi Filharmonikus Zenekor helyzetéről és jövőjéről. (Muzsika, Kritika). Strém Kálmán „Mit ér a szó?” címmel ez év elején ismét fölvetette a két év alatt újfent súlyosbodott helyzetet, konkrét javaslatokkal a megoldásra. Ezt a gondolatsort folytatta Dobos László „Mi lesz a Pécsi Filharmonikus Zenekarral?” c. írása, majd néhány reflexió a Dunántúli Naplóban, s voltaképpen Dobos évadot összegező elemzése is („Zenei város?"). Interjú az Országos Filharmónia osztályvezetőjével A probléma lényege változatlan: a zenekar tagjai, elsősorban vonósai körében kb. tíz éve megindult egy elvándorlási folyamat. Okai bonyolultak, összetettek: lényegüket illetően részint lakáshelyzetükre, egzisztenciális körülményekre vezethetők vissza —, amik iránt a város akkori vezetése részvétlenséget tanúsított —; részint a zenekar megosztott (szinházi-operai és szimfonikus zenekari) feladatköre, amely ma is óriási terheket ró a Pécsett működő zenekari muzsikusokra. Az első intézkedések A pécsi vonósok egy része elment hát olyan vidéki városainkba, ahol tárt karokkal, függetlenített státussal és lakáskulccsal várták őket. (Csak az utóbbi négy évben a vonósszólamok 14 muzsikusából 6-an távoztak, a korábbiakról nem szólva ...) Újabban Pécsett is intézkedtek: többen lakást kaptak; ösztöndíjat alapítottak, és a Baranya megyei Pártbizottság határozata szerint 1978- ban függetlenítik a zenekart. — Elegendő-e, megnyugtató-e az, amit eddig tettünk, vagy esetleg a nagy sikerű Pécsi Zenei Hét rádióadásainak fényében még élesebbé válnak a pécsi zenei élet ellentmondásai? — Ez a zenei hét is országosan bizonyítja — mondotta Strém Kálmán — mennyire fontos volna a főváros mellett egy olyan vidéki város, amelyet zenei centrumnak tekinthetünk. Miért nem vált valóra ez a reményünk? Pécs 15 —20 éve a vidéki zenei élet talán legfejlettebb városa volt. Ugyanakkor más városokban időközben jobban megértek bizonyos föltételek ahhoz, hogy fejlett zenei városnak tekinthessük. Pl. Győr, Szombathely vagy Szeged, ahol évekkel ezelőtt önállósították a szimfonikus zenekart és most már a minőségi fejlesztés kérdéseivel foglalkozhatnak. Szombathely 15 éve még amotőrszinten muzsikált. Ma az ország legjobban ellátott önálló szimfonikus zenekara működik itt. (Volt pécsi zenészekkel is ...) A zenei héttel Pécs előző 32 évét jelző arculatát kívánnánk felmutatni. Ez alatt a város lakossága 160 ezerre nőtt és lassan a 200 ezer felé halad. Mindezzel — a színvonalas, helyi művészek előadásában felhangzó koncertek ellenére, bármilyen hihetetlenül is hangzik — a zenei fejlődés nem tartott lépést. Eljutott a stagnálásig, amit visz- szaesés követhet. Miben látszik ez? Például a város zenekara tíz bérleti koncert közül ma már csak ötöt tud adni, ismert nehézségei miatt. Javaslatok a megoldásra — ön Muzsika-beli cikkében részben kollektív erőfeszítéseket sürgetett, részben igen nagy súllyal vetette fel —, ha jól értettem — a városi vezetés felelősségét a zenekar sorsáért, mondván: ma még lehet segíteni — de nem szavakkal! Hogyan érti ezt, illetve mit tapasztalt azóta? — Én ott részben utaltam a tanács nyilatkozatára: önállósítják a zenekart. Részben fölvetettem javaslatként a külföldi vendégmuzsikusok letelepítését Pécsett is: vonósutánpótlásul. Ezt akkor központi fórumokon is rossz néven vették tőlem, de miután más kiút nincs, ez a nézet is változott, olyannyira, hogy már Varsóban tárgyalásokat is folytathattam ilyen irányban. Eredménnyel... — Miért gyalu nk? külföldiekkel tár— A pécsi zenekarban túl nagy a megterhelés, magyar muzsikusok nem vállalják azt, hogy idejöjjenek. Pécsett nagyszerű szakmuzsikusok élnek, de ezen az egész négy megyényi tájegységen kevés a hegedűtanár. És sajnos — az országos zeneiskolai versenyek is igazolják —, bár sok a tehetséges fiatal is, de egyre kevesebben választják a zenei, zenepedagógusi hivatást. Hazai berkekben se a zenész-, se a zenetanári hiányokat nem tudjuk megoldani. Ezért kellenek a külföldi vendégmuzsikusok, akik zenepedagógusi munkásságot is kifejtenének __ Ha c sak 3—5 ilyen muzsikust tudnánk „importálni”, az is sokat jelentene. Természetesen ez státusz- és lakásföltételekkel is együtt járna. A megoldás másik része: a zenekar önállósítása gyors és határozott előkészületeket igényelne. Ilyenekről sajnos nem beszélhetünk ... Ahhoz, hogy a zenekar vezetője a művészeti munkára összpontosíthasson a szervező-előkészítő munkát ügyvezető igazgatónak kellene intéznie. Több az elképzelés, mint a tett — Már ma?... —- Már tegnap!... Egyáltalán éveken keresztül nem tapasztaltunk olyan törődést, amilyet ez az egész ügy megkövetelne. Most is, erről beszélgetve, találkoztunk sok szép elképzeléssel, -tettekkel viszont nem ... Rendkívül visszásnak érzem, hovatovább úgy tűnik, mintha privát ügyemben „fontoskodnék" — a város szimfonikus zenekara ügyében talpalva ... — Summázva tehát, az ön álláspontja szerint külföldi vendégmuzsikusok letelepítése és a pécsi önálló zenekari szervezet kialakítása a zenei élet továbbfejlődésének záloga . .. — Igen, és az, hogy ha ezt sikerül megoldani, akkor is még évekig figyelnie kell a város legmagasabb vezetésének arra, hogy a zenei városhoz elvárható rangú együttes működésének föltételei megvan- nak-e, meglesznek-e . . . W. E. Jól bevált a középfokú képzés Kiegyensúlyozott szakemberutánpótlásra van szükség Az idei év első felében adtunk hírt a megye képesítés nélküli pedagógusairól szóló jelentésről. Az összképből kivált az óvónőellátás súlyos helyzete: az utóbbi években egyre-másra épülő szép új óvodákban képesítés nélküli óvónők dolgoznak. Azóta a helyzet túljutott a mélyponton, s az utóbbi két évben biztató javulás tapasztalható az óvónők szakképzettsége terén. Különösen nehéz volt a helyzet, amikor öt évvel ezelőtt megindult a középfokú óvónőképzés a Pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban. Érettségihez és oklevélhez jutnak az itt végzett lányok, s azonnal el is tudnak helyezkedni. Fizetésükben 100 forint a differencia a Mikor fesz elég óvónő? képzőt végzettekhez képest. A munkahely azonnal beiskolázza őket, s a képző elvégzése után jogosultak a vezető óvónői állás betöltésére. — A harmadik párhuzamos osztályt bocsátjuk ki az idén — mondja Hetesi Istvánná, a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. — Évenként 75-80 óvónőt. Az 1979-80-as tanévre a két osztályt egyre csökkentjük, mert akkor már az is fedezni fogja a szükségleteket. Az összképbe viszont beletartozik, hogy mi képezzük a német és horvát nemzetiségű óvónőket is.- Mi az iskola tapasztalata a középfokú óvónőképzésről? ftmatir művészeti bemutatók Gálaműsor Igényes, szép műsor és közönség- siker Aranyvasárnap ellenére is zsúfolt nézőtér előtt mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban azt a gálaműsort, amely vasárnap délelőtt lezárta az amatőr művészeti csoportok és együttesek részére meghirdetett új bemutató rendszer csaknem egyéves sorozatát. Legelőször is a látogatottság feletti örömünknek adunk hangot. Bebizonyosodott, amit korábban csak sejtettünk: a pécsi művészetkedvelő közönség — a hivatásos művészetek zenei, színházi és egyéb rendezvényeinek áradatában is — nemcsak kíváncsi az amatőr művészeti együttesek produkcióira, de szívesen is fogadja őket és különösen hálás azokért az értékekért, amelyeket az amatőr mozgalomnak kell föleleveníteni és eljuttatni a közönséghez. (Amit voltaképpen a mozgalom értelmének, lényegének, céljának tekinthetünk.) Másodsorban örömünkre szolgál az, hogy a műsor szerkesztői ismeretlen, új arcokat, és együtteseket hoztak be a pécsi színház színpadára. Helyenként a választáson vagy az arányokon lehetne vitatkozni — a szándékon semmi esetre sem. Okkal hiányolhatjuk viszont az originális népművészet előadóinak jelenlétét a műsorban. A megyében élő bukovinai és moldovai székely népi énekesek és népi hangszeresek fölléptetésére minden alkalmat meg kellene ragadni, hogy — amíg lehet — eredetiben hallhassa Pécs közönsége e páratlanul szép művészet utánzással nem pótolható népzenei megszólaltatását. Igényes, szép műsort láthattunk. Voltak színvonalbeli eltérések, érthetően. Az együttesek, szólisták többsége még nem szerezhetett gyakorlatot nagyobb létszámú városi közönség A Komarov Gimnázium táncegyüttese előtt és ilyen rangos pódiumon. Ezen túl megbetegedések miatt jó néhányon „beugrásos” alapon szerepeltek vagy éppen megfogyatkozott létszámban, mint pl. a mohácsi kamarakórus. Becsülettel helytálltak, vállalkozásuk elismerést érdemel. Néhány produkció kiemelésre érdemes, természetesen korántsem a teljesség igényével. A Pécsi Tanárképző Főiskola Szélkiáltó Együttesének irodalmi-művészeti igényességéről, muzikalitásáról már több ízben megemlékeztünk. Ezúttal is a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Két megjegyzésünk volna. Általában irodalmi szövegeket énekelnek, jó lenne bekonferálni: kiknek, milyen című verseit adják elő. Ezenkívül a színház méretei ehhez az előadói stílushoz, amit csinálnak, föltétlenül mikrofonozást kívánna meg. A muzikalitás itt kevés, jó lenne a szöveget is érteni. Temesi Kinga gimnáziumi tanuló ígéretes népdaléneklése stílusos előadásával, kifejező erejével, azonosulásával ragadott meg. A Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa ezúttal is — mint pár héten belül ki tudja hányadszor; rádióban és pódiumokon — azt igazolta, hogy méltán tekintik őket Európa egyik legjobb kamara- együttesének. A Mecsek Kórus is hasonló színvonalon bizonyította képességeit, bár náluk a színpad feletti „kórushangzást elnyelő doboz" sokat visszafogott igazi orgánumukból. A MÉV Fúvószenekara kivételes hangzáskultúrával muzsikáló koncertegyüttes. A Mohácsi Délszláv Együttes csupa fiatal . . . Ez nagyon tetszett. Elfogódottságuk miatt azonban kólójuk, énekük kissé erőtlenre sikeredett. A Komarov Gimnázium fiatal tánccsoportja viszont igen stílusos énekléssel kísért üde, friss és nagyon szép, nagyon csiszolt produkcióval lepte meg a közönséget. A Pécsi Kl- SZÖV Táncegyüttes kitűnő zenei kísérettel bemutatott székely tánccal gyönyörködtette a nézőket. Két népdalkört hallottunk. A palotabozsoki német népdalok egységes, szép, eredeti színekben csillogtak, reméljük, sokszor hallunk még erről az együttesről. A pécs-vasasiak népdalköre országosan is ritka vállalkozás: citerakísérettel énekelnek egyszólamú népdalokat, igen színvonalasan. A műsort a Hosszúhetényi Népi Együttes ízes-hangulatos Gyűrűző népi játéka zárta kirobbanó sikerrel. Érdemes volna módját ejteni annak, hogy a megye legjobb amatőr együttesei a kétévenkénti bemutató rendszer közbülső éveiben is a pécsi közönség elé óllhassanak egy, a mostanihoz hasonló gálaműsorral. W. E. — Szerencsés ez az iskolatípus, mivel korán kialakítja a hivatástudatot. A régi képzők mintájára jött létre ez a képzési forma — mondja Hetesi Istvánná. Korán, tizennégy éves korban jelentkeznek ide azok a lányok, akik kedvet éreznek a gyermekekkel való foglalkozáshoz. A gyakorlattal szoros ösz- szefüggésben, elméleti, pedagógiai és pszichológiai alapozást kapnak a tanulók. Igen érzékeny korszakban, 14—18 életév között sikerül elmélyíteni bennük a pálya, a pedagógiai hivatás iránti szeretetet, odaadást. — Hogyan állják meg a helyüket az itt végzett lányok? — Olyan visszajelzéseket kapunk, hogy jó gyakorlati érzékkel, igazi hivatástudattal lépnek a pályára és általában meg is maradnak ott. Az elméleti tudást pedig elmélyíthetik az óvónőképző elvégzésével. Egy évvel rövidebb a képzési idejük, és felvételi vizsgát sem kell tenniük. Bakó Gyöngyi tagozatvezetővel, szakmai igazgatóhelyettessel látogattunk el az Endresz utcai óvodába, ahol éppen első gyakorlatukat tartják az óvónői tagozatra járó harmadikos szakközépiskolások. Krancz Ödönné gyakorlatvezető óvónő és Kozmácsné Gál Verona gyakorlatvezető tanár beszélik meg az imént látott gyakorlati foglalkozást. Precízen elemzik a „kisóvónéni” személyiségét, szavait, mozdulatait, a gyermekekkel való bánásmódját, s a lenyesegetni való hajtásokat. Aztán csatlakozik hozzájuk a gyakorlaton részt vett tíz harmadikos lány is. Valamennyien hófehér köpenyben, kezükben színes borítás spirálfüzet. A megbeszélés folyamán a tudatosságot igyekeznek elmélyíteni a gyakorlatvezetők a lányokban, akiket első gyakorlatukról, a gyerekek között eltöltött első munkanapról kérdezem. — A gyakorlat reggelén nagyon izgatottak voltunk — mondja Sipos Szilvia. — Féltünk a gyerekektől. Pedig már két héttel előtte felkészültünk elméletből, s elkészítettük a tervezetet. Mégis féltünk az olyan helyzetektől, melyekre nem lehet előre számítani. De a gyerekek közé lépve elmúlt minden szorongásunk ... Pécs városa és Baranya megye osztozik arányosan a Janus Pannonius Gimnáziumban végzett középfokú képesítésű óvónőkön. A pár éve beindított szakközépiskolai tagozat teljesítette hézagpótló feladatát, hiszen mint említettük, 1980-ra telítődik a pálya a megyében. Akkor az induló egy osztályban mód nyílik a fokozottabb válogatásra, a színvonal további emelésére. Gyüdi Sándorné megyei óvodai felügyelő szerint mindig lesz képesítés nélküli a pályán, mégpedig a szülési szabadságon, a gyermekgondozási segélyen lévő óvónők helyén. — Baranya óvodái hogyan látják el iskolaelőkészitő funkciójukat? Azaz mennyire eredményes jelenleg a pedagógiai munka óvodáinkban? — Az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet felmérést végzett az 1971 óta érvényben lévő óvodai nevelési program teljesítéséről, a gyermekek neveltségi szintjéről. Megnyugtató kép alakult ki a felmérésből, mely egyaránt dicséri az új óvodai nevelési programot,- és az óvónők elmélyült munkáját. Ma egyébként egy falusi óvodában jártam. Három korosztállyal foglalkozott egyszerre az óvónő, mindegyik csoportra a megfelelő módszereket alkalmazta, s nagyon következetes, szép munkát végzett. Ez is bizonyítja, hogy az általánossá váló szakmai képzés, az óvónő hivatástudata a következő években megszünteti a szakemberellátásban tapasztalt hiányosságokat. Gállos Orsolya
