Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-19 / 348. szám

Magyar—jugoszláv vízügyi tárgyalások Újvidéken szombaton véget ért a Magyar—Jugoszláv Víz­gazdálkodási Bizottság 22. ülésszaka, amelyen a magyar küldöttséget Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese, a ju- goszlávot pedig Torna Kuzma- novszki, az Országos Vízvédel­mi Bizottság elnöke vezette. Mint a Borba közölte, a bi­zottság áttekintette az előző ülésszakon elfogadott program végrehajtását és meghatároz­ta az 1978. évi teendőket, meg­állapodtak a Duna, Tisza, Drá­va és Mura közös árvédelmi és jégtörési munkáiban, to­vábbá a Dráván Djurdjevác- nál és Barcsnál építendő kö­zös vízlépcsőrendszer beruhá­zási és műszaki dokumentáció­jának kidolgozásáról, a ha­tárfolyók és a határvonallal kettészelt vizek szennyezettség elleni fokozott védelméről. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett jelentőségű­nek tartja a Duna vize tiszta­ságának biztosítását. SZALJUT—6 Megvonta az első munka­hét mérlegét a Szaljut űrállo­más személyzetének két tagja, Jurij Romanyenko és Georgij Orecsko abban a rövid adás­ban, amelyet vasárnap reggel közvetített a moszkvai rádió. A mérleg lényege: az első hét után az űrállomás minden berendezése és a két űrhajós egyaránt kész az érdemleges munkára. Grecsko összefoglalója sze­rint az első hét eredménye mindenekelőtt az, hogy a Szal­jut—6 valamennyi szükséges berendezését sikerrel helyezték üzembe és próbálták ki. Grecs­ko hangsúlyozta, hogy az űr­állomás a szükséges korrekci­ós manővereket a lehető leg­kisebb üzemanyagfogyasztással végezte el. Husszein Rijadban Husszein jordániai uralkodó vasárnap Rijadba utazott, hogy megbeszéléseket folytas­son Khaled szaud-arábiai ki­rállyal. A hivatalos jordániai hírügynökség jelentése szerint Husszein hétfőn Kuvaitba láto­gat, majd Bahreinba, Katarba és Ománba utazik. Útja során a jordániai ural­kodó tárgyaló partnereivel át­tekinti a közel-keleti helyzetet, és megvitatja a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. A láto­gatás ugyanakkor — mint a Reuter hírügynökség írta — mindenekelőtt azt a célt szol­gálja, hogy — elsősorban Rijadban — megvitassák a legutóbbi egyiptomi—izraeli párbeszéd okozta arab nézet- eltérések elsimításának módjait. ♦ BUDAPEST: Vasárnap hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely a KGST jogi értekezlet 76. ülésszakán vett részt dr. Szilbereky Jenő igaz­ságügy miniszter-helyettesnek, a jogi értekezlet magyar tago­zata elnökének vezetésével. Az ülésen a tudományos-műszaki együttműködés jogi vonatkozá­sait érintő több okmányt hagytak jóvá és ellogadták a jogi értekezlet 7978—7979. évi munkatervét.-+• KAIRÓ: Szádot egyiptomi elnök elrendelte az egyiptomi béketanács feloszlatását. Az erről szóló elnöki nyilatkozatot az October című egyiptomi he­tilap vasárnap megjelent szá­mában közölte. Szádot — anélkül, hogy megnevezte vol­na — azzal vádolta Khaled Mohieddint, az egyiptomi bé­ketanács főtitkárát, aki egy­ben a baloldali nemzeti hala­dó párt vezetője is, hogy „Moszkvától kap utasításokat". + BERLIN: A chilei hatósá­gok lakásában gyilkolták meg Augusta Carmona újságírót, an­tifasiszta harcost — közölte szombaton Berlinben élő kollé­gája, Julio Fuentes Molina, az NDK televíziójának adott nyi­latkozatában. A televíziós be­szélgetésen részt vett a meg­gyilkolt újságíró özvegye és leánya is.----------------------------------------------------------, Élet az Antarktisz alatt Amerikai kutatók élet nyomára bukkantak az an­tarktiszi Ross-tengert fedő 400 méter vastag jégpán­cél alatt — többek kö­zött egy halat pillantottak meg, amely többször el­úszott a lebocsátott ka­mera előtt. A kutatóknak súlyos nehézségek árán si­került megfelelő lyukat fúrniok a jégbe, hogy le- bocsássák felvevőgépüket a mélységbe, ahova fel­tehetően 120 000 éve nem hatolt fénysugár. Ezért okozott nagy meglepetést, hogy többféle élőlény nyo­mait fedezték fel. Most azt tervezik, hogy a jégpáncél- alól felszínre hoznak egy mélytengeri állatot. + NAIROBI: öt oroszlán tört ki a Nairobi elővárosában lévő Szaiari-parkból, pánikot okozva az o tt-lakók között. A vadállatok megtámadtak két lovat és a tetemeken lako­mát csaptak, majd nyomtala­nul eltűntek. + LONDON: A Reuter ka­tonai és hadiipari körökre hi­vatkozva jelentette, hogy Fran­ciaország kifejleszti saját szár­nyasrakétáját. A francia kor­mány ezen szándékáról Yvon Bourges hadügyminiszter szá­molt be az NSZK és Nagy- Britannia hadügyminisztereivel tartott titkos találkozóján. MEGHÍVÓ Minden kedves vásárlót szeretettel várunk a ma 10 órakor megnyíló új önkiszolgáló zöldségboltunkba Budai Nagy Antal utca 1. sz. (Rókus utcai üzletsor) Szocialista Internacionálé Vita a csendes-óceáni térség pnlitikai helyzetéről A Szocialista Internacionálé vezetőinek a japán főváros­ban megnyílt háromnapos ér­tekezlete vasárnap délután a csendes-óceáni térség politikai helyzetének megvitatásával folytatja munkáját. Az ülésen — mint japán források közölték — vita bon­takozott ki az Internacionálé csúcsértekezletének két házi­gazdája, a Japán Demokrati­kus Szocialista Párt és a Ja­pán Szocialista Párt vezetői között. Míg Szaszaki Rioszaku, a DSZP elnöke beszédében „kommunista fenyegetésre" hi­vatkozva óva intette a Carter- kormányzatot az amerikai fegyveres erők Dél-Koreából való tervezett részleges kivoná­sától, s valamiféle stabilizáló szerepet tulajdonított a népel­nyomó szöuli rendszer politi­kájának, addig Aszukata Icsio, a JSZP új elnöke a térségben tapasztalható feszültség egyik legfőbb okát az amerikai fegy­veres erők jelenlétében jelölte meg. Rámutatott, hogy a Ko­reai-félsziget békéje kizárólag az amerikai csapatok teljes eltávolításával szavatolható. Élesen elítélte Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor jogtipró uralmát, és számos példát ho­zott fel a legelemibb emberi jogok Dél-Koreában történő sorozatos megsértésére. Carter—Begin tanácskozás Nem adtak érdemi tájékoztatást James Carter amerikai el­nök szombaton este újabb két órát tanácskozott Menahem Begin izraeli kormányfővel. A Fehér Ház „derűlátását" han­goztatta a tárgyalások után, de ezen túl semmi érdemi tá­jékoztatással nem szolgált a megbeszélésekről és valótlan­nak minősítette a Begin javas­latairól megjelent amerikai sajtóértesülések nagy részét. Carter és Begin második kétórás (kisebb részben négy- szemközt lefolyt) tárgyalása után Cyrus Vance amerikai külügyminiszter személyesen olvasta fel a vajmi keveset mondó sajtóközleményt — de az újságírók kérdéseire már nem kívánt válaszolni. A közlemény szerint Carter elnök elismerését fejezte ki Beginnek a kérdések „építő megközelítéséért”. Az amerikai elnök úgy véli, hogy Begin és Szádot közvetlen tárgyalásai fontos lépést jelentenek „az igazságos és átfogó békéhez", s most nagyobb esély van e fárgyalások előrehaladására, mint valaha. A Fehér Ház egy vezető munkatársa szombaton éjjel A B. m. Háziipari Szövet­kezet nagy gyakorlattal rendelkező, szakképzett szállítás­vezetőt keres. Pályázatokat részletes szak­mai ismeretekre utaló ön­életrajzzal 7601 Pécs, Dé­ryné u. 35. sz. alá kérjük. újságírók előtt kijelentette: nyilvánvalóan további lépések lesznek még szükségesek (Iz­rael részéről), de a Begin hét­végi washingtoni látogatásán előterjesztett javaslatok „építő tárgyalások alapjául szolgál­hatnak”. ♦ FAYETTEVILLE: A jövő költségvetési évben — az idei­hez képest — jelentős mérték­ben emelik az Egyesült Álla­mok katonai kiadásait — je­lentette ki Carter elnök Észak- Karolina állam helyi rádióállo­másának szombaton adott nyi­latkozatában. Az elnök szerint erre azért van szükség, mert a Szovjetunió — mint mondot­ta — „egyes területeken fö­lényre tett szert az Egyesült Államokhoz képest", márpedig Washington „semmilyen kato­nai területen nem óhajt máso­dik lenni senki mögött sem". + LONDON: Pánik tört ki az angol háziasszonyok körében annak hallatára, hogy az or­szág sütőipari dolgozóinak mintegy 70 százaléka vasárnap­tól nem hajlandó túlórázni. A kormány és a pékek képviselői között régóta tartó bértárgya­lások mindeddig semmi ered­ménnyel nem jártak. Mivel a csaknem hatvanezer sütőipari munkás rendszeres túlórát telje­sít, ennek megtagadása rendkí­vül súlyos fennakadásokat okozhat az ünnepek alatti ke­nyérellátásban. „A Klán él és tevékenykedik...” (I.) Fehér csuklyák és égő keresztek I. Andronov, a Lityeraturnaja Gazeta amerikai tudósitója is­mét szenzációs riportot tett közzé lapjában. Sikerűit talál- koznia a hírhedt Ku-Klux-Klan fejével, Robert Sheltonnal, aki válaszolt az újságíró kérdé­seire. Az alabamai Tuscaloosa városát fehérek és feketék lakják vegyesen. Külsőre sem­mi feltűnő nincs rajta. A fő­utcán féltucat lehangoló ki­nézetű hatalmas irodaépület, körülöttük szokványos családi házak tömege. Talán csak a templomok nagy száma a szembeötlő, meg a het­venezer lakos szigorú vallási elkülönülése. Jaj annak, aki át merészeli lépni a határt, melyei a faj­védők húztak. Amikor először jártam Tuscaloosában közel két évvel ezelőtt, szemtanúja voltam egy botrányos eset­nek: a helybeli egyetem te­rületén tisztviselők és rend­őrök távolítottak el erőszak­kal az egyik „fehér" baptista templomból a faji megkülön­böztetést ellenző fekete bő­rűeket. Emlékszem, hogyan kergették el a templom lép­csőiről a négereket, milyen gyűlölet árasztotta el a temp­lom előtti kis teret. Most, hogy ismét Tusca- loosába utaztam, mindenek­előtt egy Robert Shelton ne­vű úrra voltam kíváncsi. Shel­ton őslakó itt és Amerika- szerte ismert híresség. Neve gyakran feltűnik az újságok­ban. Annál furcsább, hogy a városi név- és telefonjegyzék mélyen hallgat Shelton léte­zéséről. Mintha egyáltalán nem is élne! Először a hotel­ban érdeklődtem felőle, ahol megszálltam, azonban sem­mire sem jutottam, bár nyil­vánvaló volt, hogy mindenki jól ismeri őt. Az idős, bőbe­szédű portás nem is válaszolt a kérdésemre. Gyanakvóan nézett rám, jobbra-balra for­gatta a fejét — nem hallot­ta-e valaki a kérdést — és eltűnt a pult vólasztófala mögött. A takarítónő, egy né­ger asszony sem volt hajlan­dó beszélni, mogorván elfor­dult tőlem. A város központjában fel­kerestem a Tuscaloosa News című újság szerkesztőségét. A városi hírek rovathoz küld­tek. Az újságíró kollégák, ta­pasztalt emberek, éppen nem bújtak a sarokba, de majdhogynem kinevettek. Az egyik mosolyogva mondta: „Úgy látszik, maga nem tud- ia, hogy Shelton szívből utál­ja a mi társaságunkat. Rá­adásul ön még „vörös” is.” Egy másik megjegyezte: „Jó kis muri lesz. ha a karmai közé kerül!” Tréfával ütöttem el a dolgot: „Sebaj, legalább lesz egv kis szenzáció a lap- íuknak." Egymásra néztek, hümmögtek és hívták a ro­vat titkárnőjét. Néhány perc múlva egy idősebb, tartóz­kodó hölgy átnyújtott egy papírlapot, melyre a követ­kező számok voltak felírva: 339-19-20. — Ez Shelton házi vagy hi­vatali telefonszáma? — kér­deztem. — Biztosan senki sem tudja — felelte a titkárnő. — A kagylót először minden eset­ben mister Shelton helyettese vagy testőre veszi fel. Randevú a „Romoí/fl” hotelban Mindenki szeme láttára tárcsáztam a számot. Egy fér­fihang jelentkezett. Megne­veztem magam, s kifejeztem a szándékomat, hogy Shelton- úrral szeretnék beszélni. Kat­tanás hallatszott, s azonnal meg-zólalt egy másik férfi: „Itt Shelton." Ismét előadtam, hogy miért hívtam fel, talál­kozót kértem tőle, mert azt szeretném, ha személyesen beszélne tevékenységéről. Biztosítottam, hogy tőlem nem kell félnie, egyedül me­gyek, csupán egy töltőtollat és egy jegyzetfüzetet viszek magammal. — Én senkitől és semmitől nem félek — rikácsolta Shel­ton a kagylóba. — Tehát beleegyezik, hogy találkozzunk? Hol? Mikor? Szünet következett. Néma csönd állt be. mintha ott, Sheltonnál valaki szorosan a kagylóra tapasztotta volna a tenyerét. Türelmesen vártam, körülöttem izgatottan topog­tak a kíváncsi újságírók. — Ma, pontosan három órakor legyen a Kilencedik és a Huszonkettedik utca sar­kán lévő „Ramada" hotel halijában. — Miről ismerem meg önt? Ellenséges, fagyos hallga­tás. Se egy szó, se egv hang. Éreztem, hogy hibát követtem el. Rögtön helyre is hoz­tam. — Persze, ön könnyebben felismer engem — mondtam. — Világos színű nyári zakó lesz rajtam. Szemüveget vise­lek ... — Rendben van! — harsog­ta Shelton. — Melyik fogadó­ban szállt meg? — A Catalinában. Már le is tette a kagylót. Amikor elindultam a talál­kozóra, a visszapillantó tü­körben megláttam, hogy a szokásos egy „kísérő" helyett most ketten követnek, egy kék „Chewrolet" és egy fehér „Buick" szegődött a nyo­momba. Nem volt kétséges előttem, hogy Shelton embe­rei ülnek a kocsikban. A „Ramada" hotel tágas halijában félhomály volt. A puha kereveten és a fotelek­ben néhány férfi üldögélt. Két széles vóllú égimeszelő, egy divatosan öltözött jam­pec, aki úgy tett, mintha új­ságot olvasna, a sarokban pedig egy szikár, ráncos ké­pű öreg. Az egész társaság­ból az öreg tűnt a legjám- borabbnak. Ekkor az oídal: ajtón határozott járással kö­zépkorú úr sietett be, fahéj­színű öltöny volt rajta. Oda­ment az öreghez, az öreg abban a pillanatban meg­változott, gyorsan kihúzta magát és némán felém bic­centett. Mindjárt tudtam, hoqy ő Robert Shelton sze­mélyesen. A szomszédos étkezőben külön asztalhoz ültünk és majdnem két órát töltöttünk ott. A pincérek egyetlen egy­szer sem zavartak bennünket, a mellettünk lévő üres asz­talokat senki sem foglalta el. Shelton masszív, gyűrűs ke­zét — a gyűrű rubinttal volt ékesítve — az asztalra tette. Ezzel indult a beszélgetés. A rubintos gvűrű gazdóia meg­jegyezte, hogy annak szim­bolikus jelentése van. — Minek a szimbóluma — kérdeztem. — A kiömlő véré — felelte Shelton. — Milyen véré? — Emberi véré. Tekintettel nyíltságára, a rajta lévő eqyéb díszítések felől érdeklődtem. A nyak­kendője például különleges tűvel volt ékesítve. — Ez az én legkedvesebb holmijaim egyike — mondta. — Itteni négerek fogkoronái­ból készült. — Azokéból, akiket önök meglincseltek? — Ennek nincs jelentősé­ge.. . — utálattal biggyesz­tette az ajkát. — Az én dol­gom — az irányítás. Itt ez a jelvény — ujjával a kabátja hajtókájába tűzött apró, aranyozott háromszögre mu­tatott — legfőbb hatalmam jelképe. Az „Amerikai Egye­sült Klánok" birodalmi má­gusa vagyok. Igen, az USA-ban számos ismert, kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen fajvédő található, de a Robert Shel- tonéhoz mérhető nagyságú fajgyűlölet nincs sehol, még Mississippi, sőt Georgia ál­lamokban sem. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents