Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-06 / 306. szám

1977. november 6., vasárnap

Dunántúlt napló

«I

5

Sokrétű gazdasági kapcsolatok

Megrendelő: a Szovjetunió

Azt, hogy gazdasági téren mit nyújt és mit jelent Magyarországnak a Szovjetunió, s hogy cserébe mit nyújtunk mi — mindenki előtt ismert. Jóllehet, Pécs városa nem színhelye az olefin-programnak, vagy a magyar-szovjet alumínium-egyezménynek, mégis, Baranya gazdasága sok szállal kötődik a Szovjetunióhoz, annak a jövő századba röpítő ügyletnek a jelentősége pedig, miszerint a szovjet feldolgozókból a mecseki uránércből nyert nukleáris fűtőanyag érkezik, amely a paksi atomerőművet élteti maid, messze túlnő a megye gazdaságának keretein — jelentősége ar egész ország energiaellátásában kiemelkedő.

Az alábbiakban néav — Baranya aazdaságót reprezentáló — vállalat vezetőjével beszélgettünk, mit jelentenek nekik a mgg>»ar_5Tovjet gazdasáai kaocsolatok. Sokszínű kép tárulkozik elő.

Pécs és Paks

Tóka Jenő. a Mecseki Érc- bónvásmti Vállalat igazaatóia:

— 1 érét. születése pillanatát köszönheti a mnavar—szoviet kaocsolatoknak a Mecseki Ércben,, ásza»! Vállalat, hiszen a lelőhely felfedezése is a szov- iet aeológusok nevéhez fűződik. Éoaen az elmúlt naookban fordult men nálunk az a főgeo- lóaus. aki annak ideién a k<>- tató'okat vezette. Azóta is állandó kaocsolatokat tartunk.

— Favüttmőködésünk a szovjetekkel rakrétű. vállalatunk eaész tevékenységére kiterjed, felöleli a miVTaki-tudomónyos, a gazdasági és termelési kapcsolatokat. Ez naavan közvetlen kapcsolatokat ielent. Szakembereinket hosszabb időre ki- küldüik a Szovietunióha. egyáltalán — teszi házzá Tóka Jenő —, a kulcsszakmákban szakembereink ott szereztek diplomát. "gvanakkor a szovjet szakemberek is iönnek hozzánk. A szovjetek részt vesznek az V-ös bányaüzem építésében. A jelent és a jövőt, a távlati műszaki fejlesztést illetően több tucatnvi kutató és tervező intézettel tartunk kapcsolatot és alakítjuk jövőnket.

— Közben az ércbányászko- •Jás mellett a vállalatnál felnőtt a műszergyártás.

— Technikát és technológiát - eddig mindent tőlük kaptunk. Most már mi is szállítunk technikát, egyik nukleáris műszerünket a KGST együttműködés keretében éppen most orofilirozták ránk, s nemcsak j Szovjetuniónak, de az összes KGST-országnak mi szállítjuk ;zt a műszert. Most tehát többje vagyunk képesek, segítségükkel korszerű műszereket is udunk gyártani.

— A mecseki érc és a paksi ztomérömű....

— Ez azt jelenti, hogy még- nkább szélesedik együttműkö- lésünk. A végcél, ugye, hogy zz uránt energetikai nyers- ínyagként hasznosítsuk. Elvben nőst a mi termékünk kerül ’issza a paksi atomerőműbe.

Moszkvában

Cakó János, az Egyesült Iz- ó pécsi vákuumtechnikai gép- kárának igazgatója:

— A Szovjetunióval szerződé- es kapcsolatban állunk külön- >öző alkatrészek és gépek szállására. A szerződés nagyság- endje összegben nem számot- evő, de itt az anyavállalatunk

• Az ércbánya létét és születését köszönheti a Szovjetuniónak

• Az Izzó gépsorainak hosszú távon felvevő piac

• Aranydiploma a RAZNOEXPORT- tól a Pécsi Kesztyűgyárnak

által korábban szállított nagy értékű gépsorok nélkülözhetetlen tartozékairól, tartalék alkatrészeiről van szó. örömmel közelhetem. márcsak nagyon kevés van vissza, amit gyárunk vállalt, november hetedikéig teljesíti.- Nemrég a moszkvai Vegy- ioar '77 nemzetközi szakkiállításon nagy sikert aratott a pécsi vákuumtechnikai gépgyár által gyártott lakk- és festékipari doboztöltő automata gépsor. A szovjet vegyipari miniszter a bemutatott komplett magyar gépsorok láttán megjegyezte, amennyiben ezeket a magyar ipar folyamatosan korszerűsíti, hosszú távon felvevő piacot találhat a Szovjetunióban. Mindez jól beleillik a szakosodási törekvésekbe is.

— Igen, mi nemcsak az Izzón keresztül, de a CHEMIMAS közvetítésével közvetlenül is szállítunk komolett gépsorokat a Szovjetunióba, az említett lakk- és festékipari doboztöltő gépsorokból évente tíz—tizenkét vonalat. Erre öt évre szóló államközi szerződés van. Nem kell mondanom, milyen biztonságot jelent ez.- A Sopiana gépgyár szovjet kapcsolatai már korábbról datálódnak. Még azokból az időkből, amikor az élelmiszeni/iari gépgyártás volt a profilja.

— Emlékezetem szerint — idézi fel Cakó János — a gyár ötvenhat után kezdett el a szovjet piacra szállítani. Az első aépek húskeverők, kolbásztöltők, pacqltisztítók voltak. Ezekből a húsipari, majd a különböző konzervipari népekből az évek során sok millió forintnyi tételt szállítottunk.

Ililil

Komlóról

Szűcs István, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója:- Hogy mit jelent nekünk a szovjet piac, néhány számadatot mondok, önmagában megvilágítja a kapcsolatok jelentőségét és nagyságrendjét. Hatvannyolcban kezdtük a szovjet exportot — huszonhatezer rubellel. Az idén 7 millió rubel az exportunk. Kivitelünk 80, összes termelésünk 63 százaléka megy a Szovjetunióba. A szovjet piac számunkra tehát meghatározó — állandó, biztos piacot jelent, ráadásul nagy, gazdaságos sorozatokat küldhetünk. Örömünkre, a szovjet vevő a legigényesebb vevők közé számít, csak divatos, jó minőségű áru lépheti át a határt. Ez egyúttal számunkra nagy feladatokat jelent. Igyekszünk eleget tenni, engedje meg, hogy néhány mondatot idézzek abból a levélből, amit a szovjet kereskedelmi kirendeltség vezetőjétől és a HUN- GAROTEX vezérigazgatójától kaDtunk: Az ön vállalata által 1977 első félévére kiszállított termékek minősége igen jó. Az elért eredményekért köszönetét mondunk. Ezúton szeretnénk hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a jubileumi felajánlás teljesítéséhez ilymó- don jelentősen hozzájárultak.- Mit szállít a Carbon?- A ruházati cikkek széles skáláját, újabban főként sport- ruházatot. Gazdaságos, nagy sorozatokban. Hadd újságoljam el, a farmer elterjesztése a Szovjetunióban jelentős mértékben a mi nevünkhöz fűződik, az anvaaot a hazai lenfonó kimondottan a mi részünkre szállította. S ne feledjük el, évente négyszázezer pár cipőt szállítunk a Szovjetunióba. Kapcsolatunk élő és iá. Amikor a iövő évi üzletkötésekre szóló tárgyalásaink alkalmával Moszkvában bemutattuk kollekciónkat. kiderült, néavszer annyit is meqvennének, mint amennyi a kapacitásunk.

Dr. Bischof Gyulának, a Pécsi Kesztyűayár vezérigazgatóhelyettesének mindenekelőtt fel- emlitiük a szovjet vevőtől az elmúlt évben kapott elismerést.

— A Pécsi Kesztyűgyár tavaly aranydiplomát kapott partnerétől, a szov/ef RAZNOEXPORT- tól a ió és oontos szállításokért. Teayük hozzá, ilyen diploma addig hazai könnyűipari vállalatnak nem jutott.... Az ünnepségen felelevenítették a gyár és a szovjet vevő közötti kapcsolatok múltiát, s kiderült, a Pécsi Kesztyűgyárból kereken 25 évvel azelőtt indították útnak az első kesztyűszól- litmányt a Szovjetunióba. Huszonöt esztendő alatt összesen 7 millió pár pécsi kesztyű talált vevőre a nagyáruházakban. Az első év induló tétele 53 ezer pár volt. Most mit jelent a szovjet piac?

— Abból a kezdeti ötvenhó- romezerből évi fél millió pár lett — mondja a vezérigazgatóhelyettes. — Az áruforgalmi megállapodások szerint ebben az ötéves tervidőszakban összesen 3,35 millió pár kesztyűt szállítunk. A Szovjetunió tehát az eavik leqnagyobb s egvben leajobb vevőnk, rendeléseit jó előre feladja és pontos fizető. Rendelése számunkra nagy termelési biztonságot jelent, annál is inkább, mivel mindhárom varrásnemből, s mindkét anyagféleségből, sertés- és nap- pabőrből is kéri a kesztyűt, s ez a körülmény az esetleges termelési gondok esetén lehetővé teszi a megrendelések és a kapacitások menetközbeni rugalmas összehangolását. A legjobb minőségben kell szállítanunk, de számunkra ez természetes, nálunk nincs különbség tőkés és szocialista piac között.

— Az üzleti kapcsolatok jövője?

— A pécsi kesztyűket a Szovjetunió öt nagy városában árusítják és nagyon keresettek, kedveltek. Magunk is tapasztaltuk, ha megjön a pécsi kesztyű, az áruházban sorban állnak érte az emberek. Ami a jövőt illeti, nem kell félnünk. A Szovjetunió még kétezerben is biztos vevőnk lesz.

Miklcsvári Zoltán

Doboztöltő automata gépsorok készülnek szovjet exportra az Izzó pécsi gyárában

Robognak a kukoricával telt teherautók

Kukoricaaratás -1977

A felső határt megjósolni sem lehet

Szemeskukoricával megrakott pótkocsis IFA és ZIL teherautók robognak át pár hete minden nap nyolcvanszor, százszor is Szigetvár főterén. így a városiak előbb tudják meg, mint a falvak lakói Patapoklosiban, Zsibóton vagy Becefán, hogy mikor kezdi meg és mikor fejezi be a Zrínyi Termelőszövetkezet kukoricaaratást. A városnak még nincs terelőútja, minden szem kukorica a főtéren át jut el a tárházakba. Azt is megfigyelték már a szigetváriak, minél sűrűbben fordulnak terhükkel a 10 tonnás vontatók, annál több a termés. Az idén különösen nagy a forgalom. Reggel hattól este hatig szinte megszakítás nélkül dübörögnek a kukoricával rakott járművek a városon át. Úgy beszélik, ezer vagon termést takarít be a szövetkezet. Ezer vagon szemeskukorica ára 27—28 millió forint. Ezt a nagy értéket kell a betakarítóknak megmenteni úgy, hogy november 7-re, de legkésőbb 10-re az utolsó szem is fedél alatt legyen.

Szigetvárt elhagyva felkapaszkodunk az első üres vontatóra, hogy végigjárjuk a kukorica útját a termőföldtől a tárházig. A volánnál huszonéves fiatalember ül, Albert György, alig két hónapja dolgozik a szövetkezetben. Reggel hattól este hatig tízszer, tizenötször teszi meg a nyolckilométeres utat a kombájnoktól a szárító üzemig. Ez attól függ, milyen gyakran ürítenek a kombájnok, vagyis mekkora a termés. Meg attól is. hány kombájn dolgozik, mennyi az üzemzavar. A szembejövő műhelykocsit egy motoros fiatalember állítja meg. Grasics József gyakornok, a tsz 23 éves üzemmérnöke közli sietve, hogy az egyik Claas kombájn két perccel ezelőtt leállt, valószínűleg tengelytörésről van szó. Amíg a kombájnosok ebédelnek, a szerelők ki tudják cserélni a törött tengelyt, egy órás munka az egész. Közben megjön az ebéd. A műhelykocsi mór fordul is vissza, a három fiatal szerelő már csak futtában kapja be az utolsó falatokat. Az ő dolguk az, hogy a kombájnok állandóan üzemképesek legyenek.

A lebetonozott üzemi út több kilométer hosszan benyomul a kukoricaföldek közé. Az Almáspatak partján, Szigetvártól hét. Hóból községtől négy kilométer távolságra, négy nagy teljesítményű Claas Dominátor kombájn arat, az ötödik most félreállt. Napi teljesítményük 40—50 vagon. A kombájnokat két RZ—

3-as szártépő gép követi, nyújtott műszakban napi 40—45 hektáron tépik fel a kukoricaszárat, amit aztán felégetés után műtrágyával alászántandk. A szemet nyolc pótkocsis jármű szállítja a Bábolnai típusú ikerszárítóhoz, amelynek vezérlő- asztalánál két fiatal villanyszerelő, Bujtár Tibor és Nagy László teljesít szolgálatot, reggel hattól este hatig, akkor jön az éjszakai váltás. A szárított kukorica a föld alatt jut át a szemben lévő négy hajós. 1000 vagonos tárházba, ahol ter- ményszállitó szalagok tárolják be és ki a szemet. A kukorica útját végigjárva sehol nem találkoztunk zsákoló, lapátoló emberekkel. Mindenütt gépek, szalagok, felvonók, s akik a gépeket kezelik, fiatal emberek. Mind huszonévesek, akik már csak hírből tudják, milyen volt egykor, a nem is olyan régi múltban, a kukoricabetakarítás.

Lassan baktat a zsákokkal meqrakott lovaskocsi a város felé. Aki hajtja, Jemovics János 63 éves szigetvári őslakos, tsz alapítótag, de jövőre már ő is nyugdíjba megy. Egyéni gazda korában két kataszteri holdon termelt kukoricát. Nagy munka volt a törés, meséli ösz- szefogott az egész család. A száron csuhéjjal együtt törték, majd kupacokba rakták a kukoricát. Mikor megérkeztek a lovaskocsik, kosarakkal felrakták, hazahordtók. Este aztán összegyűlt a familia, meg a szomszédság a fosztóban. Az asszonyok kelt perecet sütöttek, gulyást főztek, újbort tettek az asztalra. Éjfélia fosztottak. A csuhéjt leszedték és félrerakták, ebből fontak télen szatyrokat, lábtörlőket. A csöveket a padlásra rakták. Mire elkészültek, megjöttek a zenészek is, szólt a citera zene, járták a táncot a fiatalok. A magkukoricát a qaz- da különválogatta, füzérbe fonta, és a padlásgerendára akasztotta. Februárban aztán, húshagyó kedd napján, a mag- kukoricát lemorzsolták, s a farsangot ismét csak vidám zeneszóval, tánccal búcsúztatták. A kukorica szárát kétszer vágták, először törés előtt a tetejét, hogy hamarabb beérjen a cső.

Aztán törés után az alját, fel- kévézték, a tehenekkel megetették, csak a gyökerét szántották alá. Az Alföldön vagy fában szegényebb vidékeken a gyökeret is kiszedték, megszárították, ezzel sütöttek, főztek, fűtöttek.

Mikor a tsz megalakult, nem voltak még kombájnok. Nem is olyan régen, 1960-ban, a gazdasági év legnehezebb munkájának számított a kukoricabetakarítás. Méhész Józsefné, személyzeti előadó abban az időben elnöke volt a szigetvári Új Élet Tsz-nek. fgy emlékszik visz- sza a hőskorra:

— Kézzel szedtük, fogatokkal hordtuk be, szükséggórékba raktuk, meg gyakran csak úgy a szabad ég alatt felprizmáztuk a csöves kukoricát. Az akkori módszerekkel egy hektár betakarításához 12—14 ember kellett, ami azt jelenti, hogy ma több mint 10 ezer embert kellene megmozgatni az 1600 hektár terméshez. Ennyi ember akkor sem volt. Iqy aztán családokra mértük ki a területet. Nem volt kivétel a tsz-elnök sem. Nekem is jutott két hold kukorica kapálni, letömi. Bevontuk a családtagokat is. A termés meg sem közelítette a mait, az egyéni időkben is. meg a tsz első éveiben is 20-22 mázsa kukoricánk termett hektáronként. Ma 60 mázsa terem.

Szigetvár, Hóból, Patapoklo- si, Zsibót és Becefa, vagyis a mostani Zrínyi tsz 6000 hektáros határában egykor több száz vagy ezer ember fáradozott minden októberben a kukorica betakarításán. Mégis volt év, hogy ráesett a Hó és csak január, februárban tudták a munkát befejezni. Most Pozsonyi Loránd mezőgazdasági mérnök, a kukorica ágazat vezetője gyors számítást végez az ezer vagon termést ötven ember takarítja be, s olyan gép- és szárítókapacitásunk van, hogy 40—45 nap alatt elkészülnek. De ha két kombájnnal több lenne, akkor 30 nap alatt végeznének. Az IKR rendszerben iparszerűen termelik a kukoricát, teljesen gépesítve, átlagtermésük 57-58 mázsa, de ezzel még messze nem érték el a kukorica termőképességének felső határát. Hogy mi ez a felső határ, azt ma még senki nem tudja megjósolni.

— Rné —