Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-28 / 327. szám

Elutazott Budapestről Georges Marchais Georges Marchais, a Francia Kommunista Pórt főtitkára Jean Kanapa-nak, az FKP Politikai Bizottsága tagjának társasá­gában vsárnap délelőtt megte­kintette a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének műsorát. Kádár János délben ebédet adott Georges Marchais és fe­lesége tiszteletére, amelyen részt vett Jean Kanapa és fe­lesége; magyar részről jelen voltak Kádár Jánosné, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője és Horn Gyula osztályvezető­helyettes. Délután Georges Marchais és kísérete elutazott hazánk­ból. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és felesége, Gye­nes András, Berecz János és Horn Gyula búcsúztatta. A megbeszélésekről közle­mény jelenik meg. • Felavattak a Duna 30 évi munka után befeje­ződött Jugoszlávia legnagyobb vízgazdasági létesítménye, a Duna—Tisza—Duna csatorna- rendszer építése. November 29-e, Jugoszlávia nemzeti ünnepe, a köztársa­ság napja alkalmából vasár­nap Törökbecse és Becse között az új tiszai zárógátnál és híd­nál rendezett nagygyűlés kere­tében Sztevan Doronyszki, az államelnökség alelnöke befeje­zettnek nyilvánította az 1947 szeptemberében megkezdett nagyszabású program munká­latait, s felavatta a 929 km hosszú csatornát. Az avató ünnepségen mint­egy 20 ezer ember vett részt. Transzparenseken szerb, ma­gyar, szlovák és román nyelvű feliratok hirdették a jugoszlá­viai népek testvériségét, egy­ségét. A nagygyűlésen jelen volt a magyar és a román víz­ügyi dolgozók küldöttsége is. A DTD hálózatépítése 13 milliárd új dinárba került. A munkák során 125 millió köb­méter földet mozgattak meg. A csatornarendszer 929 km-es hosszából 664 km hajózható és 590 km teljesen új. A szüksé­gesnek megfelelően 1,1 millió hektár termőföld lecsapolását és 400 ezer hektár öntözését biztosítja. 1 Kenyába látogatott Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök. Képünkön megbeszélést folytat ven­déglátójával ■ - * - - .... . .. — — •♦■MOGADISHU: Mogadishu! diplomáciai források közlése szerint kiújultak az utcai har­cok az ogadeni Harar város­ban az etiópiai csapatok és a Szomáliái gerillák között. A források egyúttal megalapo­zatlannak ítélték azt a koráb­bi feltételezést, hogy a Nyu- gat-szomóliai Felszabadítási Front elnevezésű gerillaszerve­zet elfoglalta Harart. ♦ BUENOS AIRES: Az ar­gentínai hatóságok elrendel­ték Celestino Rodrigo volt gaz­daságügyi miniszter letartóz­tatását. Kormánylorrások köz­lése szerint a gazdaságügyi tárca egykori tulajdonosát a nyilvános pénzalapok helytelen használatával vádolják. Celes­tino Rodrigo Isabel Perón volt elnökasszony kormányában töl­tött be miniszteri tisztet. • Véget ért az európai biztonsági konferencia Brüsszel Brüsszelben vasárnap véget ért az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bi­zottságának háromnapos ülés­szaka. A nemzetközi bizottság leve­let intézett a Belgrádban ta­nácskozó 35 küldöttséghez, fel­szólítva őket, vessék latba min­den befolyásukat gyümölcsöző eredmények elérésére. A neutronbomba kérdésével foglalkozó levelet küldött a bi­zottság Carter elnöknek. A levél szövegét megküldik a NATO-országok kormányfőinek is, és figyelmeztetik őket a fe­lelősségükre, tekintettel, hogy a neutronbombát csak az euró­pai NATO-kormányok bele­egyezése esetén gyártanak. Arany ládikó a szarkofágban „Kezdettől fogva tudtuk, hogy nem egyszerű halandót temet­tek ebbe a sírba" — jelentette ki sajtóértekezletén Manolisz Andronikosz, a thesszaloniki (szaloniki) egyetem régészpro- fesszora. „A sírkamra homlokza­tát vadászjelenetet ábrázoló csodálatos freskó díszítette, amely egyedülálló lelet az ókori festészet alkotásai kö­zül." Andronikosz professzor a Thesszalonikitől 64 kilométerre nyugatra levő Verginában, vagyis feltételezések szerint Aeges ókori makedón főváros közelé­ben a múlt napokban feltárt le­letről beszélt, amely szerint cá- folhatatlanul az i. e. 336-ban meggyilkolt II. Fülöp makedón királynak, Nagy Sándor apjának , földi maradványait tartalmazta. ^.Andronikosz professzor el­mondta, hogy a régészek — a rablókhoz hasonlóan — az egyik tetőnyiláson át hatoltak be a sírkamrába, mert attól tartottak, hogy a lepecsételt márványkapu beomlik, ha to­vább erőltetik kinyitását. A ki­lenc méter hosszú és hat méter széles, öt méter magas helyi­ségben bronz és ezüst edények­től körülvett szarkofágban 11 kilogramm súlyú arany ládikót találtak. Ebben az időszámítás előtti 340—330-as évekből szár­mazó, gondosan megmosott és beillatositott csontokat, valamint királyi ékszereket találtak. ♦ RÓMA: Ismeretlen tette­sek szombaton este Rómában több bombát hajítottak a Ke­reszténydemokrata Párt két irodájára. Hasonló merényletet követtek el két gépkocsi szalon ellen is. A rendőrség közlése szerint a pokolgépek kisebb anyagi károkat okoztak. + PAMPLONA: Ismeretlen merénylők szombat éjjel meg­gyilkolták Pamplona, a baszk­föld! navarrai tartományi szék­hely rendőrfőnökét. A halálos lövések akkor érték a rendőr­főnököt, amikor szokásos esti sétája után gépkocsijába akart beszállni. A tettesek kilétéről egyelőre semmit sem lehet tudni. + BARCELONA: Hét katonát tartóztattak le Barcelonában, akiket azzal vádolnak, hogy részt vettek a Katonák Demok­ratikus Uniója elnevezésű ille­gális baloldali szervezet tevé­kenységében — közölték jól­értesült források. A letartózta­tottak közül hatan közkatonák, a hetedik pedig egy tizedes. + CORDOBA: A pénteken Cordobában született ötösik­rek közül már csak négyen vannak életben, miután szom­baton az egyik újszülött meg­halt. Az életben levő csecse­mők állapota kórházi források szerint válságos. — ■»-------------------------­A steion fenyegetése A tv-hiradó váratlanul félbeszakadt és a képernyő elsötétült; majd megszólalt egy lassú, rémisztőn mély hang: „Itt az Asteron hangja. Már csak rövid időtök van, hogy megtanuljatok béké­ben élni.., pusztítsátok el hát ördögi fegyvereiteket”. Dél- Anglia tv-nézői dermedten meredtek szombat este készülékeikre — és kitört a pánik. A rendőrőrsökre és a déli televíziós-állo­másokra több száz hivás futott be percek alatt. Egy halálra rémült asszonyt a rendőrjárőrnek kellett lecsillapítania. A „Galaktikai Köztársaságának a Föld népeihez intézett hat­perces üzenetét a legtöbben komolyan vették ... Az eset kísértetiesen hasonlít Orson Welles-nek „A világok háborúja” című rádiójátéka által kiváltott riadalomhoz — a kü­lönbség csak annyi, hogy az utóbbi valóban szerepelt a rádió programjában, mig az Asteron hangja egy kalózadóban „csen­dült fel". Korszerű, új gyárunk légkon­dicionált műhelycsarnokába felveszünk ; 14 éves kortól női dolgozókat • J V' 1 * i *<* I Foglalkoztatás két műszakban,',‘ :v. • bérezéssel és szállással kap- csolatban érdeklődni lehet: ' Kesztyűgyár 2. sz. Gyára Pécs, Vadász u. 83. Munkaügy. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat női konyhai segédmunkásokat keres a felsorolt konyhái részére: Kazinczy és FÉK étterem, Kossuth Lajos utcában, a Bőrgyár konyhájára, a 48-as téren lévő egyetemi menzára, a Jakabhegyi út 6. szám alatti Or­vosi Kollégium konyhájára, valamint az újmecsekaljai autóbusz­végállomásnál lévő Ságvári étterem részére. Felveszünk: 4, 6 és 8 órai munkaidővel főfoglalkozású és nyugdíjas munkavállalókat. Keresünk továbbá KARBANTARTÓ SZAKMUNKÁSOK MELLÉ FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. ' Mindkét munkakörre jelentkezés: a vállalat Perczel u. 15. szám alatti felvételi irodájában. A terroristák Mogadishuban landoltak (II.) Megmentettük az utasokat Beszélgetés Hans Jürgen Wischnewskivel, az NSZK államminiszterével A bőröndben 35 millió márka volt — Miniszter úr, miért csak Mogadishuban támadták meg a Lufthansa repülőgé­pet és nem már Dubaiban — ahogy azt a szövetségi kormány kívánta. Mi történt ott? — Mohamed sejkkel, a védelmi miniszterrel minden lehetőséget megfontoltunk. Az volt a benyomásom, ha ő egyáltalán hajlandó meg­támadni a repülőt, azt csak saját embereivel hajtja vég­re. — Nem akarjuk kétségbe vonni felkészültségüket, de vajon elég jól ismerték eh­hez a gépet? Tudták-e pél­dául, hogyan kell kinyitni kivülről a gép ajtaját? Vol­tak-e ön mellett olyan spe­cialisták, akik erre képesek voltak? — Velem együtt utaztak a GSG 9 és a Szövetségi Kriminológiai Intézet leg­jobb szakemberei. Minden segítséget megkaptunk a szövetségi köztársaságtól. Dubaiban Mohamed sejk­nek ez már a negyedik eh­hez hasonló esete volt. Egész idő alatt azt kérte a terro­ristáktól, hogy legalább az asszonyokat, a gyerekeket és a betegeket engedjék sza­badon. A sejk egyáltalán nem jött ki az ellenőrző to­ronyból, időnként rövid idő­re lefeküdt a padlóra és ott aludt. — Miért repült fel hirtelen a gép a dubai repülőtér­ről, amikor még az ulti­mátum sem járt le? — Magam sem tudom, annál is inkább érthetetlen, mert azt mondtuk a terro­ristáknak, hogy hamarosan jön egy magas beosztású személy az NSZK-ból, hogy velük tárgyaljon. — ön így kénytelen volt a repülőgép nyomát követ­ve Mogadishuba repülni. Milyen helyzetet talált a mogadishusi ellenőrző to­ronyban? — Akkor már kétszer fel­ajánlották a terroristáknak, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha szabadon en­gedik a túszokat. De ebbe ők nem egyeztek bele. Az új ultimátum 15 óráig szólt, de meghosszabbították még harminc perccel. Közben megérkezett a Szomáliái rendőrség tábornoka is, aki megkérdezte tőlem, ki fog felelni azért, ha a repülő­gép az égbe röpül? Én ma­gamra vállaltam minden fe­lelősséget. Akkor a tábornok elment Barre elnökhöz, aki közölte vele, hogy a legma­gasabb vezetők engedélyez­ték annak a repülőgépnek a leszállását a mogadishusi repülőtéren, melyben jött a GSG 8 komandó, akik eddig — tehát az engedélyig — Jibouti fölött keringtek. Megérkezésük a legutolsó 30 perc utolsó másodperceire tehető. — Hogy fordulhatott elő, hogy semmi sem történt ez alatt a 30 perc alatt és hogy az ultimátumot még tíz perccel meghosszabbítot­ták. — Azt mondtuk a terroris­táknak, hogy itt van az NSZK magas beosztású em­bere, aki egy számukra igen fontos hírt közöl velük azon­nal. És hogy pár perc múl­va ismét jelentkezünk. Ki re­pítené saját magát ilyen körülmények között égbe? — Mi történt, amikor be­jelentették a terroristáknak, hogy az NSZK kormánya hajlandó kiengedni a Baader-Meinhol csoport 11 tagját? — Egyetlen egyszer sem beszéltünk a kormányról. — Az ön lépéseiről tudott a kancellár? — Mindenről tudott, ami fontos. Ezenkívül minden se­gítséget megkaptam a tú­szok megmentéséhez. Döntő tény volt, hogy a terroristák elfogadták ajánlatainkat és az új ultimátumot rneghosz- szabbították 1.30-ig. — Miért nem vették észre a terroristák a landoló re­pülő reflektorait — mely a GSG 9 komandót hozta? — Természetesen észre­vették, de a sötétben nem tudták megállapítani, hogy ez egy Lufthansa-gép volt. Ezen kívül ők úgy tudták, hogy már útban vannak a börtönből kiengedett társaik. Ezért bíztak bennünk. — Aki támadja a gépet, annak tudnia kell, hol tar­tózkodnak a terroristák a támadás pillanatában. — Tudtuk, hogy a terro­risták mindig párosával dol­goztak, egyikük beszélt, a másik pedig mellette ült. — Mit mondtak közvetle­nül a roham előtt? — Bejelentettük, hogy megérkezett a repülőgép, a fedélzetén a Baader-Meinhof csoport tagjaival. — És akkor elkezdtek rob­banni az antiterrorista gráná­tok. Tulajdonképpen hol gyújtották meg ezeket a va­kító „csodálatos gyertyákat”? A repülőben vagy kint? — Kívülről gyújtották meg őket, de azzal a céllal, hogy belülről hassanak. Egyrészt megbénítsák egy percre a terroristákat és a túszokat arra kényszerítsék, hogy a lehetőségekhez mérten el­rejtőzzenek. Iszonyú erős hangot hallatnak amikor felrobbannak, olyant, mint a tűzijáték, így mindenki ösz- szehúzódik és menekülni igyekszik. Az én legfőbb gondom egész idő alatt az volt, hogy megmentsem az utasokat és hogy a lehető legrövidebb időn belül el­hagyjuk a repülőteret. — Miért siettek ennyire? — Megígértem Szomália elnökének, mihelyt látni le­het, elmegyünk. — Ennyire fontos volt szá­mára, hogy a legrövidebb időn belül „eltűnjenek"? — Figyelembe kell venni, hogy milyen érzéseket vált ki a népből, mely fiatal szu­verén országban él, hogy az ő területükön zajlik egy ilyen esemény. Nem szeret­tem volna, hogy emiatt meg­romoljanak kapcsolataink. Nem volt egyszerű dolog az utasokat egy 120 órás tor­túra után arra kényszerí­teni, hogy azonnal induljunk. Azt hiszem ekkor voltam elő­ször udvariatlan és türelmet­len. — Mi igaz abból, hogy önnél volt egy kis bőrönd 35 millió márkával, és hogy ön ezt Szomáliának adta? — Ez mind hazugság. Mogadishuban nem beszél­tünk egy márkáról sem. Bar­re elnök úr sem az akció előtt, sem utána nem foga­dott el tőlünk egy márkát sem, mivel mindent ember- szeretetből csinált. Tény, hogy vittem magammal ennyi pénzt, mert gyönyö­rűen nézett volna ki, ha a terroristák pénzért kienged­ték volna túszaikat és ne­kem azt kellett volna mon­danom, hogy nincs nálam készpénz. A cikket a hamburgi hetilap, a Der Stern munkatársai készi- tették és adták át a lengyel Polityka cimü lapnak, ahol a közelmúltban jelent meg. Len­gyelből fordította Hárságyi Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents