Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-28 / 327. szám
A tévénézők szurkoltak a sikerért A pincelabirintusról készült műsor forgatása közben Egyéves a Pécsi Körzeti Stúdié Nő a műsoridő, a Jövőben hetenként Jelentkeznek 1978-ban már tévéjátékokat is forgatnak Voltak már a levegőben, a bányában, a víz alatt. Bizony a könnyűbúvár-öltözéket is magára kellett öltenie a legutóbbi — Pincelabirintus című — műsor stábjának. Földvári Imréné, Ilonka néni, budapesti néző fotókat kért a riporterekről, hogy legkedvesebb színészképei gyűjteményébe tehesse őket. Egy szombathelyi tanárnő az Ady-mű- sorból a Szélkiáltó együttes előadásának felvételéért jelentkezett, hogy irodalom órán lejátszhassa a gyerekeinek . . . A tv-nézők eleinte szurkoltak: csak ne legyen baki! Ma már egyszerűen bekapcsolják a készüléket, hogy megnézzék a műsort — .osztozván egy országrész országnyi gondjában, örömében. Egyéves a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. Egy év a kétévtizedes magyar televíziózás történetében nem nagy idő. Ezalatt kellett megkeresnie ennek a tegnap született orgánumnak a helyét a magyar tömegtájékoztatás hatalmas országos és helyi rendszerében. A dél-dunántúli néző ma mór úgy nézi az itt született műsorokat, mint a televízió bármelyik más igényes műsorát — némi többletlokálpatriotizmussal: itt talán még inkább rólunk van szó, mint másutt. Ennek az egy évnek a leggyakoribb jelzője az „első" — volt. Az első előadás, az első sportközvetítés, az első színes művészeti műsor, az első nemzetiségi film, az első gyermekvetélkedő, az első helytörténeti műsor... Az első év, az első lépés. Erről beszélgettünk Békés Sándorral, a Magyar Televízió főosztályvezetőjével. — Az első év örömei, lelkesedése, az első év nehézségei, az egységgé kovácsolódás forrósága, az ország színe előtti szereplés torokszorongató drukkja nem tartozik a nyilvánosságra. A stúdió kollektívája átesvén a tűzkeresztségen, nem is erre, hanem a következő évek nagy feladataira, ütközeteire koncentrál. — A Pécsi Körzeti Stúdió szervezése 1976. augusztus 1-én kezdődött, felavatására 1976. november 24-én került sor — tájékoztat a stúdió vezetője. A munkatársi gárda létszáma akkor 24 volt, jelenleg pedig 60. Az átlagos életkor 30 év. Ma még ideiglenes elhelyezési körülmények között dolgozunk, az új, végleges stúdió építésének előkészítése megkezdődött. Működési körzetünk — mint a nézők is tudják — Somogy, Tolna és Baranya megyék. Meg kell mondanom, mindhárom megye párt- és állami szervei, lakossága a kezdettől fogva magukénak érezték a stúdiót, messzemenő segítséget, támogatást nyújtottak, nyújanak munkánkhoz. Az idei év első negyedében havonta, a második negyedévben kéthetenként jelentkeztünk műsorainkkal. Idén összesen 39 műsor készült Pécsett, illetve pécsi közreműködéssel 1080 perc időtartamban. — Milyenek a munkakörülmények, a felszerelés? — A technikai bázist egy filmes stáb és egy igen magas műszaki színvonalat biztosító közvetítőkocsi alkotja. Újságírói kollektívánk szülőanyja a Dunántúli Napló volt. Az az elvünk, hogy a munka, amit riportereink végeznek, újságírás — kamerával. A kulcshelyekre természetesen a magyar televíziózás nagy tapasztalaté szakemberei kerültek, és ezáltal sikerült a televíziós munkában nélkülözhetetlen szakmai tapasztalatot a fiatalos lelkesedéssel ötvöznünk. — És a jövő? — Technikai szempontból a jövőnket a miniatürizált elektronika meghonosítása, elterjedése határozza meg. A fő hangsúly ezen lesz. Műsoridőnk is növekszik, hetenként jelentkezünk. Szeretnénk a tematikai skálát is bővíteni — mindenekelőtt a szórakoztató jellegű műsorok irányába. Ilyen műsorokkal a jövőben havonta egyszer a ll-es programban jelentkezünk 20 órai kezdettel. 1978-ban már tv- játékokat is forgatunk. Egy év. Ez már múlt. Ha látszólag mégoly rövid is. A stúdióban járva-kelve, az ott dolgozókkal beszélgetve azonban egyértelművé válik az érzés: itt nem erre az egy évre gondolnak, hanem a holnapra, a holnaputánra, a jövőre, a szép és a még szebb feladatokra. Bebesi Károly Hangképek a varsái nemzetközi jazzfesztiválrál Jegyünk még nincs. A centrum alatti alagútrendszer egyik kávémérésében magyar srácoktól megtudjuk, hogy a helyszínen még néhányat árulnak. A Kultúra és a Tudományok Palotája előtti tömeg nem sok jót ígér; végül mégis megvan a „komplett bilét”, 900-ért. Ekkora tömeget itthon csak focimeccsen látni. Nehezen eldönthető, hogy a külföldi nációk közül a magyarok vagy az NDK-beli fiatalok vannak-e többen. Negyed kilenckor kezdődik a Sala Kong- resszova csodálatos akusztikájú, méreteivel is imponáló arénájában a XX. nemzetközi jazz jamboree. Több ezrünknek nyomja a dixit a lengyel Ásosjacja Hagaw, de még mindig tart a helykeresés. Andrzej Rosiewitz vidám country nótákkal melegíti be a publikumot a nap szenzációja, a Duke Ellington Orchestra fellépte előtt. A superbandet Duke Ellington fia, Mercer dirigálja. Bár tőlünk távol áll a nagyzenekari stílus, mégsem tudunk hatása alól szabadulni. A néger muzsikusok döbbenetes széléi nyomán izzik, dübörög, htíl- lámzik a kongresszusi terem. A szünetben a folyosón mindent fölülmúló tülekedés: itt árulják a jegyeket a jam sessionokra. Varsó három legnagyobb klubjában lesznek ezek az éjszakai foglalkozások. A programokat böngészve a Stodola klub mellett döntünk. Továbbra is az Ellington zenekar játszik, a tömött lépcsőkön át nem jutunk a helyünkre. Különbusz visz a Stodolába. Ez egy olyan klub, melynek mindkét szintjén büfék, óriás bőrfotelek, koncertterében több száz ülőhely található, minden a dzsesszért. Éjjel fél kettőkor már erősen billegek a széken, a Crash hangereje felébreszt olykor. Lengyel nap a jamboreen. Egyazon stílusú bigbandekkel: Old Timers, Novi Singers, majd pedig a legnagyobb lengyel dzsesszzongorista: Adam Makowitz. A lengyelek imádják a zongorát és a dzsessz Chopinjeként rajonganak Makowitzért. A végére is marad egy sztár, akit már mi is jól ismerünk: Zbiegniew Namis- lowski és Lengyelország legnépszerűbb zenekara, tökéletességig finomított namyslows- kis ritmusokkal, parádés egyéni hangszerjátékkal. A Stodolában a már számunkra is hagyományos csészében tálalt káposztás hússal, a bigosttal és egy pohár forró herbátával kezdődik az éjszaka. A krakkói Laboratórium együttes játszik. Bár az itteniek jobban kedvelik a dallamos dzsesszt, mégis ma vagyunk a legtöbben, pedig a krakkói zenészek kemény dzsessz-rockot játszanak. Remekül, hihetetlen összeszokottsággal dolgoznak, szaxofonosuk pedig egészen furcsa — Plink Floydot idéző — hatásokat produkál a hangjával. Fél négy felé, amikor abbahagyják, a publikum nem engedi le őket. Furcsa duó követi, hangszereik zongora és köcsög. A harmadik nap. Éppen egy szovjet triót ünnepel a kongresszusi terem, amikor beérünk. Mire az olaszok jönnek, akiket egyszer már a Stodolában hallottunk, érzékszerveink bizony kezdenek cserbenhagyni bennünket. Pedig érdemes figyelni. Zongora, dob, szaxofon és három kicsi ember. Yosuke Yamashita triója Japánból. Jó free dzsesszt amúgy is csak ritkán lehet elcsípni, de ilyen futurista freet talán többé soha. Az átlagos dzsesszsebesség (ha van ilyen ...) többszörösével, fanatikus módon űzik hangszereiket. Egy dallamtól elindulva, 40—50 perces hihetetlenül intenzív játék után. ki tudja, hogyan, újra elkapják azt az első témát. A legnagyszerűbb azonban az, ahogy a kis japánok az iszonyú sebesség közben, szólóikban még nagyobbra kapcsolnak. A dobos, aki a hagyományos dobtempót tekintve szinte végig szólózza az ötven percet, két alkalommal tizenöt—húsz percre külön is „elengedi” a dobverőket. Fél kettőkor, amikor már nagyon elfárad a közönség — tiszta kíméletből — végre abbahagyják. Hajnali támaszpontunk, a központi állomás reggelizője tele magyarokkal. Egy-egy herbáta mögött bóbiskolunk. Úgy, ahogy megérjük az estét, kellemes jókedvvel szemléljük a Sala Kongresszova-beli bazárt. A Barellhouse Jazzband (NSZK) jópofa trombitásai kimasíroznak a színpadról és körbejárnak a teremben. A Chrasht közös megegyezésre ótalusszuk. A Fogarasy—Csik —Kőszegi triónál nem segít a nemzeti lelkesedés: erőszakolt- nak hat muzsikájuk. Johnny Griffin—Kény Drew Quartetjé- nek zenéjét, amit utoljára Varsóban hallgatunk. A szaxofonos Johnny Griffin többek között Lionel Hampton mellett tanulta a mesterséget, míg Kenny Drew Charli Parker- tanítvány. A japánok mellett talán ők nyújtották a legtöbbet ezen a jamboreen. A Stodolában már csak az alváson jár az eszünk. Az ötödik napon valahogy kikecmer- günk az állomásra és indulunk haza. Alszunk Magyarországig. Tódor János Két év Kubában Markáns arcú, vörös bőrű férfi, olyan a színe, mintha az Egyenlítő környékén bolyongott volna. Nem is járunk messze az igazságtól. Sütő Lajos bányamérnök a TESCO megbízásából két évig dolgozott Kubában. A színére tett megjegyzésemre magyarázkodni kezd, a kubai Nap egészen más, mint az itthoni. Kubában vörösre sül az ember, de barna sohasem lesz. A trópusi Nap különben rettenetes. Amikor kint játszott a magyar vízilabda-válogatott, a bőrklinikán kötöttek ki. Sütő Lajos, a Mecseki Szénbányák szervezési osztályáról 1975. szeptemberében ment ki családjával Kubába. Már az egyetemen dédelgetett terve volt, hogy egyszer messzi útra indul, vállalkozói kedve mindig is volt, hiszen nem vibllenül szerezte meg a mérnök közgazdász képesítést is, s kezdett el önszorgalomból spanyolul tanulni. De azért mégiscsak kockázatos volt nekivágni ilyen nagy útnak a családdal, két pici gyerekkel. Sütő Lajos kubai munkahelye a Centro Nációnál del Fondo Geologico. Az intézetet még Che Guevara hívta életre iparügyi miniszter korában. Több magyar szakember is dolgozik itt. A Havanna régi amerikai negyedében berendezkedett intézet az ásványvagyon védelmével, bányabiztonsági kérdésekkel foglalkozik, egyben dokumentációs központ. — Mi volt a dolga Kubában? —kltt a szakértői jelentés, tekintsen bele. Feladatom a rézlelőhelyek és a két működő rézbánya, a matahambre-i és az El Cobre-i bányák ércvagyona alakulásának ellenőrzése és elemzése, az évi tervek kritikája, a teljesítések ellenőrzése, a bányászati és előkészítési költségek elemzése és összehasonlítása, a nyitás alatt álló ju- caro-i rézbánya beruházási és bányanyitási tervének ellenőrzése és elemzése, a rézbányászattal kapcsolatos összes gazdasági kérdések elemzése, értékelése és a réz világpiaci árának figyelése. Terven felül, aktuális munkaként foglalkoztam az intézet működési szabályzata tervezetének összeállításával és az Isla de Pinos-i aranybánya újranyitásónak lehetőségével. A magyar követség egyébként messzemenően gondoskodott, hogy a Kubában dolgozó 50-60 magyar család igazán otthonosan érezze magát. Mindenféle rendezvényekről, találkozókról gondoskodtak, mindenről rendszeresen tájékoztatták őket. Találkoztak például Kádár Jánossal is, amikor kint volt a kubai pártkongresszuson. Sütő Lajossal is kezet fogott. Járt kint Púja Frigyes, egy kulturális küldöttség élén dr. Pozs- gai Imre miniszter, látták a Pécsi Balettet is. Sütő Lajos még Karinthy Cinivei is lábteniszezett. Sütőék nem messze az intézettől, a tengerpart közelében laktak. Egy külföldieket kiszolgáló üzletben vásárolták be a mindennapra valót. A feleség főzött és foglalkozott a gyerekekkel. Robi két évet végzett a spanyol nyelvű iskolában, most ő tud a legjobban spanyolul. Fanni ötéves, még csöppség volt, amikor kimentek. — Hogyan tovább a Mecseki Szénbányáknál? — A műszaki igazgatóval beszéltem, mondta, iá hogy jöttél, nagyon sok munka vár. A feleségemet, aki geológus, szintén ezzel fogadták István-aknán. Még nem tudom, hová kerülök, csak azt, hogy december 12-én állok munkába. Miklósvári Zoltán \
