Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-27 / 326. szám
1977. NOVEMBER 27. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Műemlékvédelem Baranyában A műemlékvédelmet hazánkban törvényerejű rendelet szabályozza (1949. évi 13. sz. tvr.). Az erre épülő miniszteri rendelet szerint: „műemlék hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan olyan emléke, amely az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékául szolgál, s építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi szempontból kiemelkedő jelentőségű." Baranya megye eme értékekből — a történelem különös kegye folytán — a legtöbbet őrző megyék közé tartozik. Ezért megkülönböztetett a felelőssége is a műemlékvédelemben, mert Ipolyi Arnold szavaival: „Minden ilyen műemlék elenyésztével történetkönyvünknek egy-egy lapja szakad ki.” Ma Baranya területén 605 védett objektum található. A jakabhegyi vaskori földvár és halomsírmező, a római kori emlékek, Pécs fallal körülvett történeti városmagja, Siklós és Pécsvárad középkori várai, a megye román és gótikus templomai, Pécs és Szigetvár török emlékei, a festett kazettájú református templomok, a vil- lánykövesdi és palkonyai pincesor országosan kiemelkedő értékű emlékek. A védett építményekből 184- et Pécsett találhatunk, és ennek 80 százaléka a belvárosban helyezkedik el. A megye többi városában 48, a községekben pedig további 373 védett építményünk van. A védett épületért elsősorban a tulajdonos, a kezelő a felelős, aki az épületet használja, fenntartja. A megyei műemléki állományból 33 százalék állami, 40 százalék egyházi és 27 százalék személyi tulajdonban van. Műemlékeinknek 13 százaléka középület és 24 százaléka népi építészeti emlék (elsősorban az utóbbiak vannak személyi tulajdonban.) Baranyában a műemlékállomány védelmében a felszabadulás után, különösképpen pedig az utóbbi két évtizedben sok minden történt. 1966-ban Pécs történeti városmagját „műemléki terület”-té, ezt követően a szigetvári, siklósi és pécsváradi várakhoz kapcsolódó területeket „műemléki kör- nyezet"-té nyilvánították. A hetvenes években — kicsit már megkésve — a népi építészeti emlékek számbavétele céljából munkaközösség vizsgálta meg Baranya valameny- nyi települését. Ennek során kijelölték, felmérték és fotókon rögzítették a megye még meglévő védelemre érdemes népi építészeti értékeit. Ezek közül 44-et az Országos Műemléki Felügyelőség már védelemben részesített, és további 33 épület védetté nyilvánítását javasoljuk. Előírtuk Óbánya, Ófalu jellegzetes településének védelmét, hasonlóképpen védjük a nemrég teljesen kihalt, majd üdülőfaluként újjáéledt Kisújbánya egységes, sajátos megjelenését. A műemlékvédelem fokozatosan beépül a települések rendezésére és fejlesztésére vonatkozó tervekbe, és a megyei műemlékvédelem egyre jobban számíthat a műemlékek tulajdonosai, kezelői körében, valamint egyéb szervek részéről felelős szemléJet- re, együttműködésre és támogatásra. Távlati műemlékvédelmi koncepció A megyei tanács 1977. október 24-i ülésén távlati műemlékvédelmi koncepciót fogadott el. Ebben jelölte meg az elkövetkezendő 15—20 évre a műemlékvédelem főbb irányát, fontosabb feladatait. A koncepció kidolgozásában igyekeztünk a műemlékvédelem korszerű elveit alkalmazni. Hosszú ideig a műemlékvédelem elsősorban egyedi emlékek védelmét tekintette legfőbb feladatának. Ma már a világon mindenütt a műemléki együttesek, a városrészek, a városszerkezetek védelme került előtérbe. A műemlékek és környezetük komplex védelme lett a feladat. A korszerű műemlékvédelem nem műemléki rezervátumokat, múzeumjellegű városrészeket alakít ki, hanem arra törekszik, hogy a történeti, építészeti értékek mai funkcióival szervesen épüljenek be a fejlődő települések életébe. Így a környezet különböző korból származó és különböző kvalitású részeinek olyan egymás mellettisége alakul ki, amely megteremti a történeti folytonosságot a település egyedi karakterét. E nélkül a gyors fejlődés következtében a sajátosságok eltűnnek, a települések uniformizálódnak. A műemlékvédelem tulajdonképben kapcsolódik a környezet- védelemhez. Nemcsak a levegő vagy az élővizek szennyeződését kell megakadályoznunk, hanem védeni kell épített környezetünket is. El kell kerülni, hogy a műemlék környezetét beépítsék oda nem illő építményekkel, és ügyelni kell a természeti környezettel való harmóniára is. A korszerű szemlélet alapján tulajdonképpen nincs régi és új építészet sem. Ami szép és jó ma épül, az holnap már régi. A ma jelentős alkotásai a holnap műemlékei. A modern műemlékvédelem vizsgálja az egész épített környezetet és nem áll meg a történelírta: Takács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese mi korok emlékanyagánál, hanem kiterjed figyelme a napjainkig létrehozott kvalitásos építészeti alkotásokra. Ezek figyelembevételével a megyei tanács nagyszabású felmérő munkát határozott el. A felméréssel karakteres város- és faluképeinket, a még védelemre érdemes együtteseket, településszerkezeteket kutatjuk fel és védjük meg. A felmérés másik feladata, hogy a 20. század építészeti anyagából is kiválogassa a védelmet érdemlő értékeket. Vizsgáljuk az eklektika, a szecesszió, a két világháború közötti modern építészet emlékanyagát, és kijelöljük a szocialista építés korából is a legjobb alkotásokat. A műemlékvédelem egyidőben csak a lakó- vagy középületek iránt érdeklődött és eléggé elkerülte figyelmét a termelés, a gazdaság területe. Az agrár és ipari építészet pedig fontos része az épített emberi környezetnek. Az ipartelepítés, a mezőgazdasági építkezések ma országrészek arculatát formálják át. A műemlékvédelem figyelmét a jövőben kiterjesztjük az agrár- és ipari építészet körére is. A műemlékvédelem új feladatai közé soroljuk az épületek köré épített tervezett parkok, történelmi kertek valamint <j történelmi és munkás- mozgalmi szempontból kiemelkedő épületek, emlékhelyek számbavételét, védelmét is. Nagyobb figyelmet kívánunk fordítani a temetők értékeire is. A népi építészeti emlékek védelmében két megoldás ismeretes. Az egyik, amikor az építményt a helyszínen lebontják, szabadtéri néprajzi múzeumba viszik be és ott felépítik. A másik, amikor eredeti formában és saját környezetben, mint műemléket védik meg. Baranyában ez utóbbi utat járjuk, mert ezt látjuk összhangban lévőnek a műemlékvédelem fentebb kifejtett elveivel, Arra törekszünk, hogy az épületeket mai funkcióval kapcsoljuk be a települések életébe. (Kivételt csak a sely- lyei Ormánsági Múzeumban tettünk, ahová bevittünk egy talpasházat, gazdasági építményeket, kovácsműhelyt és haranglábat.) A műemlékvédelem hazánkban a védett építményeket minőségük szerint csoportosítja és védi. Lehet egy építmény műemlék, műemlékjellegű vagy városképi jelentőségű. Az Országos Építésügyi Szabályzat lehetővé teszi az ún. ,,helyi védettség" kategóriájának alkalmazását is. A gyakorlatban erre azonban ritkán került sor. Ezt a védelmi formát a jövőben intézményesen bevezetjük. Olyan építményeket védünk ezzel, amelynek értéke kisebb ugyan az előzőeknél, de a helyi környezet szempontjából jelentősek, s megőrzésükről vagy főbb értékeik átmentéséről a helyi tanácsoknak, a település fejlesztése során lehetőleg gondoskodniok kell. A védelem módja lehet megőrzés, az értékekre figyelő átépítés vagy bontás esetén egy-egy karakteres részlet másodlagos beépítése. A 15—20 évre kijelölt lel- adatok között a sorrendiséget is meg kell határoznunk. Ebben a műemlék jelenlegi állapotát, veszélyeztetettségét, művészeti és történeti értékét vesszük figyelembe. Előtérbe kerülhet ismert vagy lappangó műemlék akkor is, ha a településfejlesztés aktuális feladatai érintik magát vagy környezetét. Az elkövetkezendő 4—5 évben jórészt a már megkezdett munkákat kell folytatnunk, illetve befejeznünk. Ilyenek: a pécsváradi vár, a siklósi kerámia alkotótelep (volt Ferences kolostor), a siklósi török dzsámi, a pécsi török fürdő (Sallai u.), több műemléktemplom, köztük a szigetvári belvárosi templom (volt Ali pasa dzsámi) és a kazettás belsejű református templomok, valamint 8—10 népi műemlék felújítása, állagának védelme, helyreállítása. Folytatjuk a jakabhegyi vaskori földvár és halomsírmező, valamint ar ott lévő középkori pálos kolostor romjainak 1976-ban megkezdett régészeti feltárását, konzerválását, hogy a Jakabhegy mielőbb a turisztika számára ritka látnivalót ígérő célpont lehessen. Sürgető teendő az európai értékű pécsi római kori festett sírkamrák megmentése. Bár már évek óta nem látogathatók, mégis a festmények pusztulása rohamos. A levegő kondicionálásáról mielőbb gondoskodnunk , kell, mert ellenkező esetben néhány év múlva már nem lesz mit védenünk. Pécs történelmi központjának rekonstrukciója Feladataink sorából kiemelkedik Pécs történeti központjának rekonstrukciója. Pécs kiemelt felsőfokú központ, és szerepköre eflátásában igen fontos funkciója van ma is a történeti belvárosnak. A belváros azonban elöregedett, a növekvő feladatokat ebben az állapotban már most is csak nehézségekkel tudja ellátni, ezért rekonstruálni kell. A rekonstrukció olyan városfejlesztési feladat, amely összekapcsolódik az itt elhelyezkedő, igen jelentős műemlékállomány felújításával, megfelelő hasznosításával. E korszerűsítő munka tette lehetővé a középkori városfalak és püspökvár részbeni kiszabadítását, amellyel Pécs már eddig is új városképi értékekkel gazdagodott. A rekonstrukciónál nem egy-egy épületben kell gondolkodnunk, hanem az egész történeti belvárosban. A munkát természetesen ütemekre kell bontani és tömbökben célszerű végrehajtani. Ennek keretében sor kerülhet értéktelen belső épületszárnyak bontására, foghíjak beépítésére, kertek védelmére, illetve ezek közterületi megnyitására. (Pl. Káptalan u. északi oldalának kertjei.) A „rehabilitáció" fontos része az érintő utak kiépítése, a közművezetékek cseréje, a pinceproblémák megoldása. A pécsi történeti belváros rekonstrukciója évtizedre szóló nagy feladat. Megoldása: a korszerűsítés, a rejtett szépségek feltárása országosan is páratlan értékkel és belvárosi környezettel ajándékozza majd meg a nagyvárossá formálódó Pécs lakosságát. A műemlékvédelem az építésügyi ágazat feladatkörébe tartozik. A műemlékvédelem olyan komplex tevékenység, amelybe beletartozik a régészeti, művészettörténeti és néprajzi kutatás, az építész-tervezői és kivitelezői, valamint a hatósági munka. A feladat döntő többségét ma centralizáltan az Országos Műemléki Felügyelőség látja el. A műemlékvédelem több ágazat együttműködését igényli, és növekvő szerepe van benne a helyi és területi tanácsoknak. A korszerű műemlékvédelmi szemlélet tovább növeli a feladatokat. A műemlékvédelem társadalmasítása, a település- fejlesztésbe való szerves integrálódása előbb-utóbb megkívánja, hogy kibővítsék a tanácsi műemléki feladatokat. Hasonló folyamat zajlott le a rokon társszervek, a múzeumok és a levéltárak esetében is, amelyek ma már tanácsi intézmények. Ez a meggondolás vezet bennünket és az Országos Műemléki Felügyelőséget, amikor Baranya megyében kísérleti jelleggel megyei tanácsi műemléki felügyelőséget kívánunk létrehozni. Az Országos Műemléki Felügyelőség létrehozza saját regionális kirendeltségeit is. Ilyen már évek óta működik Sopronban, a közeljövőben pedig ki- rendeltséget hoz létre a déldunántúli régió számára Pécsett az István tér 15. sz. alatti épületben. A decentralizáció olyan új fejezetet nyit majd a magyar műemlékvédelmi szervezet történetében, mint amilyen 20 évvel ezelőtt az Országos Műemléki Felügyelőség létrehozása volt. Terveink és feladataink ellátásához a kutatói, építész- tervezői és kivitelezői kapacitást is számottevően bővítenünk kell a megyében. Ez speciális felkészültségű szakembereket igényel. A kutatás személyi feltételeit a pécsi Janus Pannonius Múzeumnál, a tervezését a Pécsi Tervező Vállalatnál lenne legcélszerűbb összpontosítani. A kivitelezői kapacitás bővítését a már meglévő speciális szervezeteken kívül a tanácsi és szövetkezeti építőiparon belül lehetne megoldani úgy, hogy ott a műemléki munkákra begyakorlott és folyamatosan ezen a területen foglalkoztatott csoportokat alakítanak ki. Műemlékeink számára semmi más nem jelenthet akkora védelmet, mint a megtartás célját ismerő, a műemlékeiért lelkesülő közvélemény. Ebben az atmoszférában van lehetőség a helyes tanácsi és társadalmi kezdeményezések létrejöttére is. Baranyában van műemlékeket védő társadalmi közhangulat. Az emberek általában szeretik a régi szép épületeket, örülnek, ha új értékek tárulnak fel, amelyek eddig lappangtak vagy nem voltak láthatóak, és éppen úgy örülnek, ha modern építészetünk egy-egy szép alkotással ajándékozza meg településeinket. A valósághoz tartozik azonban az is, hogy van még ismerethiányból, esetleg közömbösségből adódó kártevés, mulasztás is. Elég utalni a sokak által ismert nagyharsányi római mozaikpadló szándékos elpusztítására vagy a nemeskei református templom festett fakazettáinak megsemmisítésére. Előfordult, hogy sem a helyi tanácsok, sem az épületek gazdái, kezelői, sőt, még az elsőfokú építési hatóságok sem ismerik a birtokukban lévő értékeket. Különösen nagy a feladatunk még abban, hogy közvéleményt teremtsünk a népi építészeti emlékek védelmének. Arra kell törekednünk, hogy a helyi tanácsaink ne csak az egyedi védett épületekre terjesszék ki figyelmüket, hanem a település-építés egészére: a rendezési tervektől a konkrét épülettervekig, illetve felújításokig. Műemlékvédelem és közművelődés A műemlékvédelmet a közművelődésnek is szerves részévé kell tennünk. Jobban be kell épülnie a közoktatási és közművelődési intézmények és szervek tevékenységébe, a honismereti mozgalomba. Több praktikus kiadványra, filmre, fotóra lenne .szükség, tovább kellene szélesíteni a műemléki környezetben rendezett kulturális eseményeket, műemléki sétákat stb. A műemlék segítheti az eszmei, esztétikai, etikai tudatformálást, az pedig tovább növeli a felelősséget történeti értékeink iránt, kifejleszti az igényességet építészeti környezetünkkel szemben, és közvéleményt formál a műemlékvédelem számára. A sajtó, a rádió, a televízió is többet foglalkozhat majd építészeti kritikával és közreműködhet abban, hogy a lakosság jobban megismerje a műemlékvédelem napi munkáját, mert műemlékvédelmi feladatainkat csak a megye társadalmának egyetértésével és megértő támogatásával oldhatjuk meg.
