Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-13 / 312. szám
DN HÉTVÉGE Ő. IRODALOM - MŰVÉSZET 1977. NOVEMBER 13. Iszlai Zoltán ÚJ DAL Szél, szél, esőterhű májusi szél. Csipkedő hűvös van. Az énektanárnő mégis vadul cibálja gyerekeiről a kötött mellénykéket, kardigánokat. A melegholmik az úttörőblúz alá gyömöszkölődnek. A toporgó csemeték mellett néhány anya is térdepel: stoppolgatják a kilyukadt harisnyanadrágokat. Úttörőavatásra készül az ünnepi sokadalom. — Technikai nehézségek miatt az avatás húsz perc múlva indul. A „nehézség" valószínűleg a mikrofon, plusz magnó, plusz erősítő; a mentegetőző szöveget viszont egy nyolcadikos fiú „említi", rekedten ordítva a hangszórós, modern szócsőbe. Az avató osztály rég lent vár a parkban. Lazán hullámzik, tréfásan vacog a szemcsés cementszobrok körül. Az avatandók várható bevonulásának oldalán drome- dár úttörővezető leány. Minden kíváncsiskodót szigorúan átterel a másik oldalra. Az avatok egyrésze a föl- fölhorkanó mikrofonba dú- dolgat, szélkísérettel. Később előáll a kijelölt szavaló (vagy szónok?), négyszer is elmondja egy vers kezdősorát. • — Az úttörőnyakkendő a szabadság jelképe ... A mikrofon megint elkrá- kogósodik. Lehet, hogy a vers — beszédkezdet? Most a trombitás fúj nagyot a bokor mögül. Letorkolja a kórus, frissen: — Földönégenzengazújdal- if júság, if júság, ifjúság .. . Az egyik kölyök, túlele- gáns, egyedi, szürke flanell- ruhában feszít, a fórsrift szerint teljességgel ótöltöztethe- tetlen. Az énektanárnő — az égnél is borúsabb arccal —az utolsó sorba rendeli. Más tanerők közelednek, borzolt hajjal, szokatlanul zömökén az előírásos, fölzsi- nórozott úttörővezetőruhában. — Utoljára mondom el — szól egyikük tagoltan —, aki nem Zsuzsi nénire figyel . .. Hangját a pajkos szél a felhők felé kanyarítja, aztán megint visszadobja. — ... különben a lényeg, hogy ne csak szépen énekeljetek. Egy hosszú-hosszú tanítónő valami törékenyen száraz faággal Ismeretlen rendeltetésű vonalat próbál húzni a kavicsos útra. Mintha költői hullámokra írna; a kavicskák befolyják a reszketeg vonalat. Két nyolcadikos srác hanyagul bemutatja, hogyan kell maradandó limest húzni a kavicson. Az egyik hanyattdől, a másik erőlködve húzza. Még egy pár lép elő; egyikük hanyattdől, a másik hagyja. Röhögés, a kárvallott száját rágva tápászkodik. Dal. ... itt is ott is mindenhol kedves hangon válaszol. Kedves hangja elkísér akármerre járok én. Zöld levél, zöld levél, illatot hoz már a szél, kék virág, kék virág, bokrok alatt ibolyák. Még mindig semmi mozgás. A kar unatkozva üm- mög. Széledne is, ám a tanárnő csendet parancsol. A fölsallangozott csapat- zászló körül felsős csoport komorllk méltóságosan. Rengeteg a pattanás, a bóklászó kéknyakkendős kisdobosokat fensőbbségesen odébbküldözgetik. Pöffös hátszelek keletkeznek. A kórusból néhányon az Ugyan édes kohnámasszonyt éneklik kánonban. Mások a Nyári éjjel izzika galagonyát játsszák, amolyan pantomimesen. A lenge fűben három fiú birkózik. Inkább a hideg miatt hetvenkednek, szívesebben melegednének egymáshoz bújva, mint a bárányok. ... bármely ég néz le rája, küzdő korunknak új nemzedéke mind itthalad ve lünk ... A hangosításért felelősségteljesen izguló, szemüveges fiatal tanár hétrét görnyedve bonyolít színes huzalokat. A mikrofon — úgytetszik — öreg, nehézkes Tesla-magnókkal van zavar- baejtő összeköttetésben. öt-hat cseppenő orrú, in- dignálódott mama abszolút antipedagógikusan kabátot oszt a didergő fogadócsoportnak. A dromedár leányka kétségbeesetten közibük ront. A fogadási oldal felé mutogat. Jönnek a fölavatásra a negyedikesek! Bár a szél erősödik, tisztán hallani: ők is énekelnek: . . . hogyha mindenütt hallani nótánk . . . Hírvivők válnak le a közeledőkről. Odarohannak a fogadókhoz, mondanak valamit, elvegyülnek. A negyedikesek azonban lecövekelnek. Két fogadó hirtelen összepofozkodik. Elfelejtkezik magáról a csapatzászlótartó is. Bámészan keresztbe fekteti a vállán a zászlórudat. Egy tanárnő ráint, a fiú zavartan haptákba merevül. A szócsöves a közönségnek : — Kérjük a szülőket, a bevonulási sávot szabadon hagyni. Köszöntem. A szülők — akár a metrófelügyelői utasításkor — összerezzennek, egymásra tekintenek, meghátrálnak. A fényképész csorba fésűvel a szavaló hajának esik. Ahá! Jönnek a kerületi felnőttküldöttek. Az úttörővezetőnő mindeniküket bemutatja egy eddig észrevétlenül álldogáló, idős bácsinak. Lehet, hogy régi tanár, lehet, hogy a patronáló veterán? A sudár szép kerületi főnök szoknyáját felfújja a szél, hagyja, fehér kombiné habzik a nyílásból. — Induljatok már, Sára — süvíf^fel egy sztentori hang. — Bal, bal-jobb-bal. A szél kegyesen eláll. — Icipici csapatunk, kisdobosok mi vagyunk. Télen-nyáron dolgozunk, mégis vidámak vagyunk. Megérkeztek. — ezerbezeregyszáznegy- venkettes úttörőcsapat viii- gyázz! A csapattitkár jelent. — Fogadás zászlóval tisz- teee-legj! Az úttörővezető megnézi a kezében fickándozó papírlapot, a- forgatókönyv szerint nagyot bólint. Az öreg magnókból meglepő erővel zene támad. A Himnusz. Az avatás megkezdődött. Pár perc, s úttörő lesz a kicsi lányból. Arcán feszült figyelem, keze a kékselyem nyakkendőre téved. Ma hordja utoljára. Hazafelé a vörösben dobog. A pécsi Ady-iinnepségek szervezője A Felsőkereskedelmi Iskola első éves tanulói 1920-ban. Középen Fehér Sándor osztályfőnök Fotó: Keresztény József Friedmann Sámuellel, a későbbi Fehér Sándorral, a pécsi Felsőkereskedelmi Iskola volt tanárjával azért kívánunk foglalkozni, mert 1919-ben a Pécsett rendezett Ady-ünnepségek szervezője volt. Friedmann Sámuel (a továbbiakban Fehér Sándor) 1882. február 15-én született Londonban. Édesapja Friedmann Lajos cipész, édesanyja Marack Rebekka. Fehér Sándor magyar—francia szakos diplomájával, amit Budapesten szerzett, 1908-ban költözött Pécsre. Azonnal a Felsőkereskedelmi Iskolába került helyettes tanári minőségbe. Magyar irodalmat, magyar nyelvet, franciát, kereskedelmi levelezést, tornát és gépírást tanított. Vezette az iskola énekkarát, valamint a tanári és az ifjúsági könyvtár őre volt. 1909. május 17-én nevezték ki rendes tanárrá. 1911-ben a pécsi városi Felsőkereskedelmi Iskola Igazgatói Bizottságának jegyzője lett. 1913-ban jelent meg a „Mester” című novelláskötete, amely egy befejezetlen írói pálya tanúbizonysága. A „Hét" című szépirodalmi lapban és a „Modern Könyvtárban" elbeszélései, a budapesti újságokban cikkei jelentek meg. Adományaival támogatta az iskolában működő önképzőkör pályázatait., Az önképzőkör már a Porges- féle magánkereskedelmi iskolában is tekintélyes múlttal rendelkező ifjúsági intézmény volt. 1914. február 4-én szövegezték meg alapszabályait. Neve: Baross Gábor önképzőkör. Célja: a tanulók irodalmi és szaktanulmányait kiegészítve, őket önművelésre és önállóságra szoktassa. A kör tagjai rendes és pártoló tagok lehettek. Tisztviselőit a tanári kar javaslata alapján nyílt szavazással és teljes szótöbbséggel választották meg. A tanárelnököt az oktatók évről évre kérték föl. A tanári testület politikai állásfoglalására jellemző a következő történet: Ferenc József temetése napján az iskolában gyászünnepélyt kellett tartani, melynek megtartására az igazgató dr. Barankay Lajos tanárt kérte föl. • „Dr. Barankay kijelentette, hogy a beszédet szívesen elkészíti, de elmondását elhárítja magától azzal, hogy nem elég jó szónok, s van a testületben olyan, aki azt jobban elmondja." Schindler József ekkor Fehér Sándort bízta meg a gyászünnepély megtartásával, mivei ő nyelvszakos. Fehér Sándor sem vállalta el azzal, hogy nincs fekete ruhája. 1918. november 12-én a szerb csapatok megszállták Pécset. A Felsőkereskedelmi Iskola 1918. december 2-án készült tanári tanácskozmányi jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Az igazgató, a tanári testület és a tanuló ifjúság a legélénkebben tiltakozik a megszálló szerb csapatok azon szándéka ellen, mely Pécs városának Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatolását célozza. A tanári kar elhatározta, hogy minden körülmények között teljesíti kötelességét és helyén marad, de a szerb csapatok jelzett törekvése ellen a legerélyesebben tiltakozik.” 1919. március 21-én az egész iskola testületileg átvonult a Zrínyi utcai szakszervezeti otthonba Fehér Sándor vezetésével. Ezután a tanár hetenként a marxizmusról beszélt a diákoknak. Pécs ekkor már fél éve szerb megszállás alatt volt. „A demarkációs határon túl, a szabad Magyarországon a Tanács- köztársaság, Baranyában a megszállás keltette indulatok feszültek ... A Tanácsköztársaság jelentős hatása leginkább a kulturális megmozdulásokon figyelhetők meg.” 1919. április 30-án a Baross Gábor önképzőkör, melynek tanárelnöke ekkor Fehér Sándor volt, Ady Endre emlékünnepélyt tartott. Az ünnepély programja a következőképpen alakult: ' „1. sz. Marseillaise. Hegedűn előadják: Berkes László f. o. t. Himmel Jenő f. o. t. Benkő Imre k. o. t. Kari Imre k. o. t. Kümmelber Károly a. o. t. Zongorán kíséri: Graef János f. o. t. 2. sz. Ady Endréről. Felolvasás, tartja: Farkas Tibor f. o. t. 3. sz. Ady Endre: Szent Margit legendája. Föl-földobott kő. Sorsom ellopója. Szavalja: Nagy Ilonka f. o. t. 4. sz. Ady Endre: A Hortobágy poétája. Sóhajtás a hajnalban. Új vizeken járok. Szavalja: Csuka Zoltán k. o. t. 5. sz. Ady Endre: A halál rokona. Zenésitette: Hetényi Heil- derberg. Énekli: Sebestyén Manci k. o. t. Zongorán kíséri: Graef János f. o. t. 6. sz. Ady Endre: Fölszállott a páva. Álmodik a nyomor. Proletárfiú verse. Szavalja: Né- medi József f. o. t. 7. sz. Proletárinduló. Hegedűn játsszák: Berkes László f. o. t. Himmel Jenő f. o. t. Benkő Imre k. o. t. Kari Imre k. o. t. Kümmelberg Károly a. o. t. Zongorán kíséri: Graef János f. o. t. Conferál: Berkes László f. o. t.” (Az eredeti műsorterv a Baranya megyei Levéltár őrzésében). A műsor engedélyét Fehér Sándor, valamint Pusztay György és Marton József felső osztályos tanulók írták alá. 1919. szeptember 3-án ülésezett az Igazgató Bizottság, amely az Ady emlékünnepélyen történteket is megtárgyalta. Szuly János bizottsági tag kijelentette, hogy az ünnepélyre nem hívták meg, „de a közönség, a kaszinó és egyéb társaságok körében elterjedt hírekről értesült, lelke hazafias fájdalmának ad kifejezést, hogy találkozik magyar iskola, mely az ünnepélyről kizárja a Himnuszt és a Szózatot." Követeli, hogy aki „hibát és mulasztást" követett el, vonják felelősségre. Ezután a polgár- mester az igazgatót válaszadásra szólította föl. Schindler József beszédéből egyértelműen saját maga mentése világ- lik ki. A polgármester leszögezte, hogy a városi iskolákban csak hazafias és nemzeti jellegű kulturális rendezvényeket tarthatnak meg. Egyben igazolójelentés megtételére szólította föl Schindler Józsefet és Fehér Sándort. Fehér Sándor ellen a következő vádakat hozták föl: 1. 1919. április 30-i Ady ünnepélyen műsoron szerepelt a Marseillaises és a proletárinduló. 2. A Diák című újság május 15-i számában kegyeletsértő üzenet jelent meg. 3. A Diák ugyanebben a számában pályadíjul tűzte ki Molnár Ferenc: Andor című regényét. Fehér Sándor védekezése irodalomtörténeti tanulmánynak is beillik. Igazolójelentésének néhány mondatát idézzük: „Az Ady irodalmi ünnepély rendezésében az önképzőkör ifjúsága tőlem, mint az önképzőkör vezetőjétől hozzájárulást kért még március végén vagy április elején. Szabályszerűen közöltem ezt az iskola igazgatójával, s az ő beleegyezése után megadtam az ifjúságnak A Felsőkereskedelemi Iskola Ady-ünnepségének programja a kért hozzájárulást... Az Ady versek kiválasztása az én részvételemmel történt meg . . , Az iskolai zenekar nem tartozott a hatáskörömbe, tehát a zenekarral nem törődtem, a fiúk otthon tanulták be a két darabot, előttem csak egy nappal az ünnepély előtt, az iskolai főpróbán . . . adták elő ... Egyébként kezeim között van az a műsorrajz, amelyet.. . már március 29-én ... a tanári szoba bejáratánál nyilvánosan ki volt függesztve ... Az ünnepélyen a Himnusz és a Szózat nem szerepeltek. Azért mert ez nem volt hazafias emlék-ünnepély. Egyszerűen irodalmi megemlékezés volt... A Marseil- leisben és a proletárindulóban pedig sehol egyetlen nemzet- ellenes gondolat sincs. A tőkére sújt le mind a kettő, arra a tőkére, amely a munkát nem mindig jutalmazza érdeme szerint. Hogy az ifjúság ezzel a gondolattal megismerkedik, azt nem tartom bűnnek." A Diák május 15-i üzenetei. Ezt az ügyet az igazgató úrral teljesen egyöntetűen, az iskolában fegyelmi úton el is intéztük." Schindler József igazolójelentésében állítja, hogy nem ismerte az ünnepély műsortervezetét. Szuly János bizottsági tag Fehér Sándor igazolójelentésére a következőket válaszolta: „... Sóhajtás a hajnalban című költeményt bátran el lehetett volna hagyni ... A proletárindulót és a Marseillaest el- játszhatta az ifjúság, ... mi nem is a tartalom ellen emelünk kifogást, hanem e két szóm olyatén beállítása ellen, hogy ezekkel időszerűleg a proletár diktatúrát és uralmat dicsőítették ... Mint tényt állították, hogy a tanári kar és az ifjúság állva hallgatta végig e számoka't, amint hogy a népbiztosi rendelet értelmében ... a közönségnek ezeket végig hallgatnia kell . .. Egy külöm- böző társadalmi rétegekből to- borzódott iskolában a proletárok indulóját erőszakolni rá a többi társadalmi rétegek ifjúságára, nem öntudatos, nem megfontolt nevelői munka ... tudjuk, hogy különösen a leányiskolában a hallgatók úgyszólván kényszerítve voltak a sociá- lista pártba való belépésre... Ezek után azt hisszük, hogy az ünnepélyt rendező tanár Fehér Sándor úr vétett az ünnepély ily szellemű rendezésével a nemzeti alapokra fektetett önképzés a hazafias nevelés ellen, miért is indokoltnak látjuk, ... fegyelmi bizottságot megalakítani,” és a vizsgálatot megindítani. 1919. május 18-án a színházban Ady matinét tartottak, ahol Fehér Sándor irodalmi megemlékezést tartott. 1919. május 26-án Pécsett először olvashatta a közönség a havonta kétszer megjelenő „Május” című szépirodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratot. A lap felelős szerkesztője Fehér Sándor lett. A Pécsi Napló 1919. május 25-i számában „Irodalmi lap Pécsett" cím alatt többek között a következőket írja: „A lap élén Fehér Sándor tanár áll, akinek — Budapesten is — jól ismert neve garancia a folyóirat irodalmi nívójára." 1920. április 25-én engedélyezték Fehér Sándor útlevél kérelmét. Róla és feleségéről 'készült hatósági bizonyítvány szerint erkölcsi magatartásuk ellen kifogás nem merült föl, és politikai vétség miatt eljárás ellenük nem indult. Fehér Sándor még részt vett az 1920-ban végzettek érettségi bankettjén (szemben az igazgatóság épületével), ahol Petőfi, Ady és Juhász Gyula forradalmi verseit szavalták. Ö bocsátotta útjára Csuka Zoltán első verseskönyvét, melybe a következőt írta: „Féltenélek, óvnálak, de tudom hiába. Hát csak ereszd neki szárnyadat, neki a magasnak, úgy is mindegy: te azok közül vagy, akik nagyon megütik magukat." Fehér Sándor az 1919/1920- as tanév végén emigrált. Egy évi szabadságot kért, amihez az iskola nem járult hozzá. Többé soha nem tudott hazájába visszatérni. Ma élő tanítványai szerint először Francia- országba került, ahol mint nyelvtanár működött. Ezután New York-ba ment, ahol A. White néven élt tovább egy neves textilcég főkönyvelőiéként. Fehér távozásával Pécs „elfelejtette" Ady nevét. Ez a tény is bizonyítja, s talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az Ady kultusz Pécsett Fehér Sándorral kezdődött. A Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskola büszke lehet rá, hogy ilyen tanárai voltak. Jó magyar irodalmat, jól tanított. Erdődi Gyula
