Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-10 / 279. szám

A tartalomból: „Csodatermő” paradicsomfák Szeméthegyek Pécs peremén r Éjszakai razzia Interjú Makk Károllyal • Vadászlesen Világ proletárjai, egyesüljetek! héttői Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 279. sióm 1977. október 10., hétfő Ara: 1,50 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Két űrhajóssal a fedélzetén Föld körüli pályán kering a Szojuz-25 Stájer, a véméndiek játékosa két vasutas védő között fejeli el a labdát. Fotó: Arató Pécsi győzelem a baranyai rangadón PVSK—Véménd (0:0) PVSK-pálya, 2200 néző. V.: Nagy B. PVSK: Kovács — Hü- ber, Tallósi, Grünwald, Német — Jokl (Szabó a szünetben), Tóth II., Kresz — Nagy, Stájer, Szilágyi (Csaba a 76. percben). Edző: Rónai István. Véménd: Doszpod — Kajtár, Rótt, Mács, Fiochsz — Törjék, (Rózsahegyi a 69. percben), Kiss, Dárdai — Takács, Borovácz, Bencsik, (Schwarczkopf a 63. percben). Edző: Szám Frigyes. Változatosak voltak az első percek. Előbb Takács, majd a másik oldalon Nagy hibázott jó helyzetben. A 18. percben Grünwald átadásával Nagy tört kaparó, 12 méteres lövését Doszpod bravúrral védte, majd a kiütött labdát a szélső közel­ről az oldalhálóba lőtte. Három perccel később Dárdai lövése nyomán szintén az oldalháló­ban akadt el a labda. A 36. percben Grünwald két csel után 25 méterről nagy erejű lövést küldött kapura, Doszpod bravúrral ütötte a labdát szög­letre. A második félidőt a vémén­diek kezdték jobban, az 53. percben mégis a PVSK ért el gólt. A védőkről lepattanó lab­dát Szilágyi 15 méterről a bal sarokba bombázta. (1:0). A 65. percben növelte előnyét a PVSK. Nagy és Dárdai össze­csapott, a labdát Nagynak si­került középre gurítania és Stá­jer a 11-es tájékáról a hálóba továbbított. (2:0). A 67. perc­ben a játékvezető Borováczot, sportszerűtlen viselkedéséért ki­állította. Mezőnyfölényben ját­szott a PVSK, a 10 főre olvadt Véménd támadásai szárnyasze- gettek voltak. A 78. percben Nagy átadását Csaba az 5-ös sarkáról mellé rúgta. A 86. percben Stájer kiugrott a vé­dők között, 15 méterről lőni ké­szült, de a kifutó Doszpod köz­belépett, majd a lepattanó lab­dát a pécsi középcsatár az üres kapuba gurította. (3:0). A nagy érdeklődés mellett játszott baranyai rangadó ki­egyensúlyozott első félidőt ho­zott. Szünet után jobban ját­szottak néhány percig a vémén­diek és a PVSK váratlan gólja fordulatot hozott, azután foko­zatosan fölénybe került a vas­utas csapat és biztosan győztek. Jók: Tallósi, Grünwald, Kresz, Stájer, illetve Rótt, Mács. L. L. Vasárnap, moszkvai idő szerint 5 óra 40 perckor Vlagyimir Kovaljonok alezredes parancsnokkal és Valerij Rjumin fedélzeti mérnökkel a fedélzetén Föld körüli pályára bocsátották a Szo­juz—25 űrhajót. A Szojuz—25 repülési programja során közös kísérleteket végez a szeptember 29-én felbocsátott Szaljut—6 tudományos űrállomással. A Szojuz—25 űrhajó fedélzeti beren­dezései kifogástalanul működnek, az űrhajósok közérzete jó. Vlagyimir Kovaljonok és Valerij Rjumin hozzálátott a repülési program végrehajtásához. A moszkvai rádióban az ismert bemondó, Jurij Levitan je­lentette be vasárnap reggel nyolc órakor az újabb szovjet ürkisér- letet. A szovjet televízió egy órával később helyszíni közvetítés­ben számolt be a Szojuz—25 bajkonuri startjáról. „Dolgozni megyünk a világűrbe‘ // Az űrhajózás harmadik évti­zede kezdetének nevezte Geor- gij Beregovoj altábornagy, a szovjet űrhajósok parancsnoka a Szojuz—25 űrhajó rajtját. Beregovoj a moszkvai televí­ziónak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a két űrha jós, Kovaljonok és Rjumin bo­nyolult, nehéz és újszerű prog­ramot hajt majd végre repülé­se során. „Dolgozni megyünk a világ­űrbe” — mondotta Kovaljonok a rajt előtt a televízió riporte­rének. A Szovjetunió 40. és 41. űrhajósa a köze'múltban fel- bocsátott Szaljut—6 űrállomás­sal végez majd kísér eteket. A Szovjetunió első mesterséges holdja felbocsátásának d. év­fordulóján az :smert szovjet űrhajós, Satalov sajtókonferen­cián jelezte, hogy a Szoljut—6 az eddigi űrállomásoknál bo­nyolultabb, összetettebb fel­adatok elvégzésére alkalmas és fedélzetén minden bizony- nyál váltják majd egymást az űrhajósok. Oleg Gazenko aka­démikus, az űrbiológia vezető szovjet szakértője pedig azt mondotta, hogy a világűrben töltött idő egyre hosszabbodik majd az űrhajósok számára, mert csak így lehet felkészíte­ni őket a más bolygókhoz ve­zető, hosszabb időt igénylő űr­utazásokra, így lehet felmérni, milyen hatással van az emberi szervezetre a tartós súlytalan­ság. A két új szovjet űrhajós rendkívül képzett szakember, Rjumin, mint életrajzából kide­rül, részt vett kozmikus beren­dezések tervezésében és kipró­bálásában, így minden bizony­nyal az ő feladata lesz az űr­hajó és az űrállomás új beren­dezéseinek ellenőrzése. A Szal­jut—6 valamennyi berendezé­sét a földi irányító központból telemetrikus úton állandó el­lenőrzés alatt tartják, s csak azután kerülhetett sor az űr­hajó elindítására, amikor tel­jes bizonyossággal állapították meg, hogy az űrállomás min­den szempontból kifogástala­nul működik. A Szojuz 25. egyébként ugyanarról a kilövőhelyről raj­tolt a bajkonuri űrrepülőtéren, ahonnan 1957. október 4-én a kozmikus korszak megnyitása: ként útjára indult az első szputnyik, az első mesterséges hold, a szovjet tudomány és technika nagy diadalaként. A szovjet tudósok voltak az elsők az ember űrrepülésének meg­teremtésében is — munkájuk nyomán a kozmikus korszak harmadik évtizede mindjárt nagy jelentőségű tudományos eredményt hozott magával. A két űrhajós a gyakorlati űrrepülésben újonc ugyan, de sokéves tapasztalatuk van a földi kiképzésben, az űrhajósok irányításában és magasfokú szakképesítés birtokosai mind a ketten. Képeinken, felülről: zsúfolásig megtelt a tér, középen az egyik „sztár”, az 1000 forintos nádudvari feketetál. — A sümegi Miska kancsó boldog tulajdonosával — Ruttkai Éva művésznőnek már csak mézeskalács jutott. — A Bó­bita Együttes nagysikerű műsorát adja — A Komlói Ama­tőr Színpad előadása —■ Óriási a forgalom a mézeskalá- csosnál is. (Tudósítás a 2. oldalon) Erb János képriportja. Tóparti vasárnap Amikor ősszel a Mecsek csendben haldokolni kezd, aranyfátylat borít magára. Színeit, égő sárgáit, mély bordóit csodálni kell, ha el­beszélni akarnád, feltétlenül silány közhelyekbe fullad. És mégis, most, egy vasárnapi orfűi—tekeresi kirándulás ürü­gyén, mint versfaragó kis­diák, jelzőkkel és hasonla­tokkal gyötrődöm, hódolatot mondani a gyönyörűséges őszi tájnak. De mit tudnék mon­dani? A természet mesés perzsaszőnyege vagy, őszi Mecsek I A Pécsi-tó környéke vasár­nap élettel telik meg. A za­rándoklat már szombaton megkezdődik. Irigyelhetjük őket. Tündérálmuk lehetett, akiket kint a telken, hétvégi házukban ért a napfényes októberi reggel. A teraszokon mozgolódás. Ilyenkor persze illetlenség bámészkodni, az asszony kenyeret szel, kol­bászt vagdos és zöldpaprikát, ez a kiadós reggelizések ide­je. Inkább vessed a tekinte­ted a tóra. Horgászladikok cammognak, helyüket soha sem találva, vitorlák bomla­nak, vízibicikli borzolja a tükörsima vizet. Körös-körül horgászok, napimádók, ki­rándulók és megrögzött ter­mészetjárók. A Horgász büfé előtt csak mutatóban vendég. A főnök mégsem mogorva. Jön-megy a nép, tegnap is hatezer fo­rintos forgalmat csinált. Barátaimmal a Herman Ottó tavon telepszünk meg. Valamiféle ceremóniára szá­mítottam, de a táborverés mindössze annyi volt, hogy ledobták a fűbe ingüket és azonnal bevágták a feneke- zőket. Megfeszültek a zsinó­rok és azontúl néma csend. Megvallom, rólam derült ki leghamarább, hogy (lár­mánk közül ki a nem hor­gász. Amint leteregettük a pokrócot, s ültünk méla les­ben, nekem az a képzelet­beli ponty egyszercsak átvál­tozott kolbászos kenyérré. Fél óra múlva: — Ladik kellene. És elmennek ladikért. öt percre rá rezdül az egyik fenekező. Mellé térde­lek, egy perc feszült figyelem és várakozás, s mire felocsu- dok, lányom a hatalmas bá­dogdobozból a kukoricamáiét kapkodja és tömi a szájába. Köpd ki azonnal, de azon­nal, szédült gyermek! Jaj, a dugás horog! A dugó nincs sehol. És akkor megint a lány: Apa, k... kell, vagyis menjünk, ahová a király is gyalog jár. Hát itt nem lesz hal. Csak menjenek be a fiúk a ladikkal, mi meg fe­küdjünk ki a napra, jöjjön az álomtündér. Gyönyörű vasárnap. Mire megébredünk, úgy érezzük, ez a nap mindent kivett be­lőlünk. Délután elpilledve kopogtatok írógépemen. Fá­rasztó vasárnap. De hétfőn. Hétfőn már biztos jobban megy a munka. (miklósvári)

Next

/
Thumbnails
Contents