Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-09 / 278. szám

a Dunántúlt tlaplo 1977. október 9., vasárnap „Folytatjuk a két város sikeres együttműködését Véget ért az eszéki küldöttség pécsi látogatása dák közötti tapasztalatcserét, hogy szélesítsük, mélyítsük a két város hírközlő szervei közti együttműködést. — Kádár és Tito eivtársak legutóbbi találkozóján megfo­galmazódott a kölcsönös igény, hogy népeink -még közelebb kerüljenek egymáshoz. Ügy ér­zem, hogy városaink együttmű­ködése e téren még sokat te­het. Ivica Fekete a beszélgetés végén a delegáció és Eszék lakossága nevében köszöntötte Pécs lakosságát. Hársfai István Piros fák és kék emberek Bernics Ferenc megnyitja a kiállítást Tegnap délelőtt Czente Gyu­la, Pécs város tanácselnökénél találkozott Ivica Fekete, az eszéki városi képviselőtestület elnöke, Mirko Bojanics, Eszék városi párttitkár és Vladimir Ljubanovics, a képviselőtestület titkára Horváth Lajossal, a Ba­ranya megyei Tanács elnöké­vel. A baráti eszmecsere után az eszéki vendégek Pécs új vá­rosrészeit tekintették meg. Dél­után a villányi szoborparkba látogattak el, majd a harká­nyi búcsúvacsora után este ha­zautaztak. A vendégeket a drá- vaszabolcsi határátkelőhelyre Petöházi Szilveszter, a Városi Pártbizottság titkára és Czente Gyufa tanácselnök kísérte'el. * Pécsi látogatása végén nyi­latkozatot kértünk Ivica Feketé­től, az eszéki városi képviselő- testület elnökétől. — Pontosan két esztendeje, hogy Fekete elvtárs nyilatko­zott a Dunántúli Naplónak Pécs és Eszék testvérvárosi kap­csolatairól. Kérem, értékelje a két év együttműködésének eredményeit. — Akkori látogatásunk óta igen erőteljesen fejlődött a két város oktatási intézményeinek együttműködése, szoros kap­csolat alakult ki a posta, az áramszolgáltató és a vízügyi szervek között, növekedett a kishatármenti forgalomban az árucsere. Igen jelentősnek tar­tom, hogy megnőtt a Pécsi Ipari Vásáron résztvevő eszéki vállalatok száma. — Az ön szemével nézve hogyan változott a két év alatt városunk? — Pécs intenzív fejlődését tanúsíthatom. Figyelemre mél­tónak tartom, hogy e viszony­lag rövid idő alatt milyen sok minden épült a városban. Na­gyon sok új lakást építettek és dinamikusan fejlődött a város infrastruktúrája. Jelentékeny új létesítménynek tartom a Konzum Áruházat és a városi sportcsarnokot. — Mostani látogatása során közlekedési, vízellátási és ide­genforgalmi szakemberekkel találkozott. Megbeszélései mi­lyen haszonnal jártak? — Sok olyant tapasztaltam, amiket a mi szakembereinknek is látniok kell, minthogy a pé­csiekhez hasonlók a mi gond­jaink is. A Vízműnél megálla­podtunk, hogy jövőre eljönnek a mi szakembereink tanulmá­nyozni a szennyvízelvezetés és -tisztítás módszereit. A közle­kedési vállalatok között közel egy évtizedes kapcsolat van. Most az érdekelt, hogygn szer­vezik Pécsett a tömegközleke­dést, hogyan próbálnak köny- nyíteni csúcsforgalomban az utasok helyzetén. Érdekes volt számomra az is, hogyan pró­bálnak Pécsett rendet teremte­ni az autóparkolásban. — A pécsi vezetőkkel foly­tatott tárgyalásai alapján mi­lyennek látja a két város együttműködését? . — Az idei év együttműködé­sünk legsikeresebb éve volt minden területen. Erről az alapról kiindulva körvonalaz­tuk jövő évi együttműködési programunkat. Fontosnak tart juk, hogy szoros kapcsolat ala kuljon ki a két város vízmüvei között, hogy használjuk ki a mezőgazdasági együttműkö désben rejlő lehetőségeket, hogy szervezzük meg az óvo­Felújítási kószálás Pécsett Hőtáv­vezetéktől a lőszer- boltig Szeptemberben az időjárás szerint november volt, most ok­tóberben meg augusztus. A Zsolnay-kút eozin sárkányfejei­ből csillogva csordogál a víz a délutáni napsütésben, mikor elindulunk a Munkácsy Mihály utcán. Mindjárt az utca elején fel­tűnik, hogy szép új köntöst kapott az Urológiai klinika, va­lamint a Fürdő utca sarkán álló épület is. A szépen „ki­glancolt”, téglaszínűre festett házon valami mégis rontja örömünket: a bejárat fölött szutykosan csüngenek a villa­mos kábelek (egy megtermett járókelő akár beléjük is ütköz­het), a ház sarkán bádoghor­dók- elhagyott betonkeverőgép álldogál. A Timár utca jelenleg vala­mi nagyon nehéz lovasverseny pályára emlékeztet. Kövek, ár­kok, leheletvékony deszkapal­lók, gödrök, beton. Készül a hőtávvezeték. Tavaly a Kon­zulinál végeztek hasonló mun­kát, ez a folytatás. — Három hete dolgozunk itt - mondja Letter Béla. — Két brigád tevékenykedik tizenegy fős létszámmal, igaz, most csak kilencen vagyunk. A Konzum Áruháztól az INKÖZ- közpon­tig húzódó háromszáz méteres szakaszon dolgozunk, október 15-re tervezték az árkok kibe­tonozását. Azt hiszem,* készen is leszünk, hisz a java már megvan. A Munkácsy utca 25. számú házat mintha életlen pengével borotválták volna meg, az el­ső emelet fölött véget ér a fal. Kissé távolabbról látszik, hogy belül pucér kémény ma­gasodik, friss téglából rakva. Tavaly májusban kezdték itt a munkát, akkor azt mondták, abban az évben biztos nem készül el. Azóta újabb „komp­likációk” következtek — egy­szóval idén sem. — Először a régi épületet ■akartuk helyreállítani — ma­gyarázza Zigler Sándor műve­zető. — Aztán az illetékesek gazdaságosnak találták, hogy szintet építsünk rá, beépítsük a padlásteret. Ez természete­sen jóval több munkát jelent. — Hány ember dolgozik? — A munkát a PIK I. építésvezetősége végzi, jelen­leg egy kőművesbrigád van itt. Igazság szerint nagyon sok a munka, a munkaerő meg ke­vés. A Toldi utca sarkán lévő háznál annál nagyobb a nyüzs­gés. Három brigád, tizennyolc ember dolgozik. Fölnézek a házra, erre nagykanálnyi ha­Felújítás alatt álló épület a Munkácsy és a Gábor utca sarkán bares hullik a szemembe. Szó­val gyönyörködni nincs idő. — A teljes átadás papírfor­ma szerint október 15-én len­ne - mondja Laboda János brigádvezető. - Mindannyian nagyon szeretnénk, ha sikerül­ne. Már vár bennünket az új munka. — Milyen tevékenység folyik most? — Belül festés, asztalosmun­kák, parkettázás, kívülről még a homlokzatot csináljuk. / A Felsőmalom utcában szép téglaépület magasodik. Kivite­lező a Mecseki Szénbányák építési üzeme. A határidő pe­dig október 30. — Részünkről, az építészek részéről kész — mondja Kné- zits Sándor művezető. — A terv szerint az épületet a tél be­állta előtt beköltözhetővé kell tennünk.- Milyen lesz a ház? — Nagyon nehéz munka volt, mert a terület városképi- leg védett. Meg kellett csinál­nunk a külső díszítést, a léc­borítást becsülettel. Az udvari fronton ez még hátra is van. Ha elkészül, tizenkét lakás lesz itt, a földszinten pedig fűszer­bolt. Igen nehéz körülmények kö­zött dolgoztak: a ház alatt tö­rökkori malomárok húzódott, öt méter mélyre mentek le, ala­posan meg kellett piszkálni a feltöltést is — úgy látszik, an­nak idején a „törökök” ha­nyag munkát végeztek, mikor betemették az árkot. Szóval építkezünk. A határ­időket azért most sem érde­mes stopperórával figyelni... Szántó Péter Gyermekrajz kiállítás Két pofoncsapott kukaedény geometrikus formáit Cezanne vagy Braque is megirigyelhet­né. Visszatérő motívumként sti­lizált pillangók, amott kalapos, bürokratákra emlékeztető bo­garak, fehér hajú kék emberek szürke tűzfalak előtt, fekete alapon tüzes, piros fák. Kiállí­tás a délszláv iskola kollégiu­mában. Két éve már volt egy hason­ló jellegű tárlat, akkor az eszé­ki kisiskolások Pécsre küldték rajzaikat, majd pécsi társaik vendégszerepeitek a jugoszlá­viai testvérvárosban. A mosta­ni tárlaton, melynek témája a környezetvédelem, együtt sze­repelnek a magyar és külföldi gyermekrajzok, mintegy két­százötven darab. A Természet és Környezetvé­delem című kiállítást tegnap délelőtt tíz órakor nyitották meg. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Bocz József, az MSZMP .Baranya megyei bizottságának titkára, dr. Csanálosi Sándorné, a Pécs városi pártbizottság politikai munkatársa; jugoszláv részről Dean Rebics, az eszéki köz­ségközi pártbizottság titkára, Lazo Petniaric, az eszéki városi tanács vb-elnökhelyettese, llija Lavrnics, az eszéki Pedagógiai Intézet igazgatója, Antun Ba­bies tanácsos és Merki Ferenc, a Horváthországi Magyarok Szövetségének elnöke. Bernics Ferenc, a Megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte az egyre bővülő testvéri kap­csolatok újabb eseményét, majd megnyitotta a kiállítást, amely október 15-ig minden­nap kilenctől délután négy óráig tekinthető meg. Német nemzetiségi irodalmi tábor Siklóson Mint hírül adtuk, Sikló­son háromnapos német nyelvű nemzetiségi irodal­mi tábort rendeztek, a ha­zánkban élő németajkú nemzetiség anyanyelvi mű­veltsége gyarapításának egy új formájaként. Olyan értelemben, aho­gyan mi — az egységes magyar irodalom részeként romániai, csehszlovákiai stb. magyar irodalomról beszélhetünk, magyarorszá­gi német irodalom még csak csírájában és törek­véseiben létezik. Ezt pél­dázta a Neue Zeitung és a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége közös pályázata is, amire száz pályamunka (versek, novellák) érkezett be. Eb­ből válogatták a felszaba­dulás utáni első magyar- országi német nyelvű an­tológia anyagát, amely Tiefe Wurzeln (Mély gyö­kerek) címmel 1974-ben jelent meg. Rövidesen két újabb kötet lát napvilá­got a Tankönyvkiadó nem­zetiségi szerkesztősége gondozásában: Fath György pécsi szerző nép­dalszerű költeményeiből összeállított gyűjteményes kötet, valamint négy szer­ző 19 novellájából egy má­sik. Mint az öt évvel ez­előtti pályázat is jelzi, so­kan foglalkoznak német nyelvű versek, novellák írásával. Témáikat elsősor­ban a jelenkori valóság­ból az évszázados műve­lődéstörténeti tradíciókból merítik: a német nemzeti­ségről, német nemzetiségi­eknek írnak. Vannak kö­zöttük tehetséges alkotók is, nyelvileg és stilárisan viszont még sokat kell fejlődniök. Ebben kíván segítséget nyújtani a Szö­vetség irodalmi szekciója a most megrendezett sik­lósi irodalmi táborral, ahol előadásokat hallgatnak, vi­tákon vesznek^ részt, be­mutatják írásaikat egymás­nak és a jelenlévő kritiku­soknak. Tegnap Áts Erika, a Neue Zeitung főszerkesztő­helyettese tartott előadást különböző esztétikai kér­désekről, valamint a stílus elméleti és gyakorlati kér­déseiről. Ma dr. Szabó Já­nos főiskolai tanár a nyelv­járási irodalom szerepéről tart előadást és vitát, ez­zel a tábor munkája be­fejeződik. W. E. „A másodperc tőrt része is veszélyes lehet... „Idősek hete A rémülettől megszeppent nénike megkövültén állt az út­test szélén, amikor a csikorog­va fékező gépkocsi megállt előtte. Az autó vezetője nem kiabált, hanem kiszállt, és az idős nénit karonfogva átvezet­te a túlsó oldalra. Ez a kis filmkockákat idéző történet játszódhatna napja­inkban bárhol, bármelyik idő­pontban, egy kritikus forgalmi helyzetben, de egy csendes út­szakaszon is. Csak így, felté­teles módban, mert a gyakor­lat azt bizonyítja, hogy effajta történés nem sokszor fordul elő a mai gyors, dinamikus forga­lomban. Sőt többen már ke­nyértörésre viszik a dolgokat. Makacsul ragaszkodnak el­sőbbségi jogaikhoz, ha a má­sik közlekedő fél netán figyel­metlen és ezzel önmagát ve­szélyezteti. Az .Országos Közlekedésbiz­tonsági Tanács ez év őszén is meghirdette az idősek hetét a közlekedésben. Baranyában az elmúlt évek tapasztalatai alap­ján, idén is változatos akció- programot állítottak össze a járási- és városi titkárságok. a közlekedésben" Csakúgy mint korábban, a gyermekek hetében most is sokféle, színes propaganda- anyagot bocsátott ki a KBT tit­kársága, de a Vöröskereszt, és a Hazafias Népfront aktívái is tevékenyen részt vesznek az idősek közúti védelmében. Me­gyei szinten mintegy negyven előadás hangzik el október 10—17. között és a közlekedé­si témájú filmvetítések sora is arra szolgál, hogy a rossz bal­eseti statisztikán nagymérték­ben enyhítsen. Az adatok cáfolhatatlanul bizonyítják, az idősebb korosz­tálynak a közlekedés jelenti a legnagyobb veszélyt. Ebben a korban bizonytalanabbá válik az egyensúlyérzék, és ami fon­tosabb, a látásélesség, távol­ságbecslés. Dr. Veres Pál nagyszerűen fogalmaz, amikor ezt írja a nyugdíjkorhatárhoz érkezőknek: „Gondolunk-e a közlekedési szabályokra, ami­kor eszünkbe jut, hogy hirtelen átmenjünk a túloldalra? Még a zebrán is legyünk igen óva­tosak. Igaz, előnyünk van, de korunkhoz illő bölcsességgel mérlegeljük a helyzetet, és csak akkor lépjünk le a járdáról, ha nem közeledik sebesen gépjármű, ha testi épségünk veszélyeztetése nélkül áttérhe­tünk a túloldalra.” Az autó nem lóvasút, és. a gépi lóerők futásában a má­sodperc tört része is életveszé­lyes méreteket jelent! Gondol­juk el, ma már több mint 600 000 magántulajdonú gép­kocsi fut hazánkban, és a sok­sok teherautó, motorkerékpár, félelmetes méretű kamionok megnövelték útjainkon a bal­eseti veszélyt. A másik pólust ők adják, a közúti járművek vezetői. Vajon elég belátók és türelmesek vagyunk-e az öre­gekkel szemben? Bizton állí­tom, nem. Pedig szüléink, nagyszüleink is ott vannak kö­zöttünk az úton, akik felnevel­tek, és sok esetben éppen ők ajándékozták az autót gyerme­keiknek. Egy kis figyelemmel tartozunk nekik, hiszen ők más korban voltak fiatalok és nem az autóba születtek ... Az utcán a véletlen, a fi­gyelmetlenség sok baleset és tragédia forrása lehet. A böl­csesség pedig arra int min­denkit, hogy a felelősséget ne másokra hárítsuk, hanem vi­gyázzunk önmagunkra és a közlekedő társadalom minden tagjára. De ne csak egy hétig, az „Idősek hete a közlekedés­ben” akció alatt, hanem ad­dig, amíg felettünk is eljár az idő, és akkor gyermekeink megállnak, és átsegítenek az úttesten . . . Müller István

Next

/
Thumbnails
Contents