Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-09 / 278. szám

1977. október 9., vasárnap Dunántúli napló 3 fi magyar bányászát korszerűsítesenek útja A gépek döntik el az ember ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ és a természet küzdelmét Beszélgetés dr. Kapolyi László nehézipari minisz­terhelyettessel, a műszaki tudományok doktorával, az MTA Bányaegészségügyi és Bányászati Ergonó­miai Bizottság elnökével. — Miniszterhelyettes elvtárs, arra szeretnék először is vá­laszt kapni, milyen konkrét té­mákkal foglalkozik a Bánya- egészségügyi és Bányászati Er­gonómiai Tudományos Bizott­ság? Úgy értem, hogy a bánya­beli munkahelyi ártalmak közül most mi van az Önök munkájá­nak előterében? A bizottság ösz- szetételét tekintve a mecseki bá­nyák dolgozóinak egészségvédel­me különös hangsúlyt kap . . . — A Magyar Tudományos Akadémia Orvostudományok Osztályának, valamint a Föld­es Bányászati Tudományok Osztályának közös társadalmi tudományos bizottsága a szi­lárd- és folyékony ásványok bányászata során egyaránt nehéz bányamunka megjavítá­sának feltételeit keresi. Cé­lunk: kialakítani a műszaki és tudományos eszközök segít­ségével olyan megfelelő mun­kahelyi környezetet és techno­lógiát, ami a gazdaságosság­gal egyidejűleg az emberi szervezet optimális igénybevé­telét biztosítja. Ezen belül a bizottság kiemelt feladata a mozgásszervi megbetegedések, a porveszély, a légzőszervi meg­betegedések, valamint a bá­nyagépek emberi szempontból kedvező tervezésével kapcso­latos vizsgálatok együttműkö­désének megszervezése. Ezek a kutatások közvetlenül érin­tik a por-, gáz- és tűzveszé­lyes, valamint a mélység felé haladó mecseki érc- és szén- bányászatot, ezért a bizottság jelenlegi tevékenységében a korábbi és jelenleg folyó pé­csi kutatások az egyik alap­vető bázist képviselik. Ez ab­ban is megnyilvánult, hogy az osztályközi bizottság 13 tagja közül 4 pécsi (Orvostudományi Egyetem, Mecseki Szénbányák stb. dolgozói) található. — A magyar bányászatban, a múltból eredően és a mai hely­zetben is meglehetősen sokan szenvednek bányászati betegsé­gekben. Csökken-e az új bete­gek száma? — Minden bányászati tech­nológiánál — a mélyfúrásos, külfejtéses, mélyműveléses bá­nyászatban egyaránt — a dol­gozókat a különféle természeti hatások közvetlenül érik. Ugyanakkor az elemi veszély- források elleni védekezés je­lenlegi módszerei sem tökéle­tesek még, így ezekből is származnak betegségforrások. Az alkalmazott technológiák egyrészt a változó geológiai­tektonikai tényezők, másrészt munkaszervezési problémák miatt nem minden területen felelnek meg a korszerű szín­vonalnak. Mindezekért a bányászatban egyes betegségcsoportok, mint a légúti megbetegedések, mozgásszervi ártalmak, bőrbe­tegségek aránya magasabb az egyéb iparágakénál. Rész­ben a műszaki, részben az or­vosi intézkedések hatására azonban mindezek ellenére gyorsan csökken a munkaké­pességüket véglegesen elvesz­tettek száma. I — Az ergonómia kifejezés egyik értelmezése: „az ésszerű erőkifejtés tudománya". On sze- • rint ésszerűen fejtik-e ki erejü­ket a bányászok? A magyar bányászatra a felszabadulás idején pusztán az emberi izommunkára, ál­lati- és esetenkénti gépi ener­giára alapozott technológiák voltak a jellemzőek. Ma olaj- és földgázbányászatunk telje­sen, szén-, érc- és bauxitbá­nyászatunk fejtései megfelelő­en gépesítettnek tekinthetők. A szilárdásványbányászat kül­fejtési és művelési technológiai rendszereinek járulékos folya­mata döntő többségét is gé­pekkel és nem izomerővel mű­ködtetjük. — A rendelkezésre álló em­beri és gépi energiák ésszerű felhasználása azonban a bo­nyolultabb megoldások mel­lett sokféle ismeret egyidejű alkalmazását követeli meg. Ezen a területen valamennyi bányászati technológia mellett még sok a tennivaló. — A magyar bányászat a fel- szabadulás óta gyorsan fejlő­dött. A világ más országai (szo­cialista és kapitalista) bányá­szatához képest hogyan állunk a munka gazdaságos megszervezé­sével, az erők ésszerű felhasz­nálásával? — Az előzőekben elmondott műszaki fejlesztési eredmé­nyekkel szemben a bányászat európai vezető színvonalával való összehasonlításnál el­mondható, hogy 1 tonna fo­lyékony ásvány kitermeléséhez 10—30 százalékkal, 1 tonna szilárd ásvány — szén-, érc- és vegyes ásvány — kitermelé­séhez 30—80 százalékkal több dolgozóra van szükségük a magyar bányáknak, mint más országok bányáinak. Ennek ob­jektív oka hazai bányáink ked­vezőtlenebb természeti adottsá­gaiból és alacsonyabb szín­vonalú gépesítésünkből adó­dik, de szerepet játszanak el­maradásunkban a bányászati ergonómia, ezen belül az élet­tan eredményeit is felhaszná­ló munkaszervezés ismereté­nek és alkalmazásának hiá­nyosságai is .. . — A rendelkezésünkre álló eszközök ésszerű felhasználá­sa érdekében a munkaszerve­zés élenjáró módszereinek al­kalmazását szükséges szorgal­mazni. Ebben támaszkodni kí­vánunk a korszerű számítógé­pes döntés-előkészítés és irá­nyítás módszereire is. — Mi az On véleménye a pé­csi kutatásokról, elsősorban a porártalom elleni védekezésre irányuló vizsgálatokról? — A Mecseki érc- és szén- bányászatban a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemmel karölt­ve végzett kutatások mind tudományos, mind gyakorlati szempontból rendkívül magas színvonalú, figyelemre méltó eredményeket mutattak fel ed­dig is. A porártalom kutatá­sainak hatékonysága gyorsab­ban növekedett, mint a gépe­sítéssel törvényszerűen együtt­járó porképződési veszély. En­nek következtében jelentősen csökkent a porártalom miatt nyugdíjba kényszerülők száma. A betegség korábbi felismeré­se, a pontosabb diagnosztikai módszerek kialakítása és széles körű alkalmazása miatt a felte- dezett új szilikózisos betegek száma nem csökkent ugyan, de ma az idejében orvosi el­lenőrzés alá került és megfele­lő munkahelyekre áttelepített dolgozók gyakorlatilag öregsé­gi nyugdíjukig munkaképesek maradnak. — A bányászok körében so­kan sérelmesnek vélik a szilikó­zis mértékének megállapítását. Néha az ellenőrző vizsgálatok­nál kisebb fokú szilikózist állapí­tanak meg, mint korábban. Le­hetséges a gyógyulás? — A szilikózisos betegség mértékének megállapítása so­rán néhány éve tértek át ha­zánkban is a nemzetközi osz­tályozás alkalmazására, amely eltér a korábbi magyar no­menklatúrától. Az eltérő jelö­lés a betegek körében sok esetben vezet félreértéshez. A vizsgálatok színvonala is nö­vekszik. fgy korábban elővigyá­zatosságból súlyosabb megje­lölésű esetek is pontosíthatók voltak. De a gyógyító eljárá­sok is fejlődtek, és különösen eredményesek a nem tisztán szilikózisos betegek esetében. Az esetek döntő többségében ugyanis a szilikózis járulékos légúti elváltozással jár együtt. Ezért helyesebb is „portüdő betegségről" beszélni. Ha ezeknél a betegeknél a járulé­kos idült légzőrendszeri be­tegséget meggyógyítják, az ál­lapot jelentősen javul, esetleg köznapi értelemben „egészsé­ges” lesz a korábbi beteg. — A bányaegészségügy törek­vései elsősorban arra irányul­nak, hogy a további megbete­gedéseknek elejét vegyék. Je­lenleg közel 2000 szilikózisban és rezgés ártalomban szenvedő beteg van nyugdíjban. Mi lehet a leghumánusabb intézkedés az ő esetükben, és lehet-e ilyen intézkedésre a jövőben számí­tani? — Jelentős erőfeszítéseink ellenére is hazánkban mintegy 1700 foglalkozási ártalom miatt nyugdíjazott rokkantat tarta­nak nyilván: ezek közül más­fél ezer — zömmel szilikózisos • beteg, — korábban a bányá­szatban dolgozott. Valamivel többre tehető, csaknem foglal­kozási betegként nyilvántartott a mozgásszervi megbetegedés miatt idő előtti nyugdíjba kény­szerült bányászok száma. Je­lentős részük a korábbi évek­ben került nyugdíjba, az ak­kor még nem annyira tökéle­tes műszaki és orvosi védelmi eljárások hiányában. Mind­ezeknek a betegeknek a hely­zetét a kutatások fokozásával, a tudomány eredményeinek széles körű, általános alkalma­zásával, a népgazdaság te­herbíró képességétől függően anyagi, szociális körülményeik javításával folyamatosan igyekszik könnyíteni társadal­munk. — Nagyon jelentős feladat hárul azonban a vállalati-bá- nyaüzemi közösségekre is rok­kant bányásztársaink emberi, szakmai, — családi problémái megoldásában. — Külön gondot jelent, hogy a bányászat minden területén tapasztalható növekvő átlagos életkor a betegek arányaiban is érezteti hatását. A haladást azonban jelzi, hogy azonos életkor-csoportokra vonatkoz­tatva a betegek aránya csök­kenő tendenciájú. Ehhez a bá­nyászat fejlődésén kívül az orvostudományok fejlődése is hozzájárul a betegségek ko­rábbi felismerésével, rövidebb és teljesebb gyógyítóeljárások bevezetésével. A jobb helyze­tet bizonyítja az is, hogy amíg másfél évtizeddel korábban a szilárdásvány-bányászatban ál­talános kézi munka mellett a fejtésekben 40 év feletti dol­gozót alig találtunk, napjaink­ban nagyon sok fejtésben 40 év feletti a dolgozók zöme. — A bányászatban tulajdon­képpen az emberi és a termé­szet küzdelméről van szó. Ügy érzem hazánkban, különösen a Mecsekben nem dőlt még el az ember javára véglegesen ez a harc. A bányászat során a dolgo­zó ember — az egész társa­dalom hasznára — a földké­reg meghatározott részét kí­vánja hasznosítani. Ezért egy­részt termelő munkája során közvetlenül érik a természeti hatások, másrészt a termelés révén megbontja a földkéreg korábbi egyensúlyát, és abban új folyamatokat indít el. A földkéregben, az élettelen ter­mészetben lejátszódó folyama­tok objektív természeti törvé­nyek által meghatározottak. De a velük szembenálló em­ber, a bányász szervezetében lejátszódó folyamatok döntő többsége is objektív, biológiai törvények által meghatározott. A természet és az ember kö­zött az ember eszközökkel, gé­pekkel biztosítja az egyen­súlyt. így az iparban szokásos ember-gép rendszer helyett a bányászatban az ember-gép- természet rendszer optimális összhangját kell biztosítani. A magyar bányászati tudomá­nyoknak célkitűzése, hogy a természeti folyamatok elleni vé­dekezés helyett az emberi szer­vezetnek is megfelelő gépi­technika segítségével a termé­szeti folyamatok irányítására lehessen áttérni. Ennek egy része az ember és a gép kap­csolatának, az ember és a természeti folyamatok, a tech­nológiáknak komplex vizsgála­ta is. Nemrég alakult akadé­miai bizottságunk fő feladata ennek a sokrétű és bonyolult tudományterületnek a kutatási munkáit elősegíteni, a különbö­ző szakterületek és kutatóhe­lyek közötti információ cserét biztosítani, hogy a mielőbbi gyakorlati bevezetéshez szük­séges és már nem a tudomá­nyos bizottságra, hanem az ál­lamigazgatásra háruló fejlesz­tés megvalósulhasson. Lombosi Jenő URH-n keresztül érzékeli a világot lUukleárís miiszerek és alkotóik Mindhárman a műszergyár­tással kötötték össze életüket. Nemeskéri Péter, Hartung Gyula és Máté Kálmán a tran­zisztorok, tirisztorok, rádiócsö­vek, integrált áramkörök szá­zaival veszik magukat körül, nem könnyű a Mecseki Érc- bányászati Vállalat fiatal konstruktőreit innen „kimozdí­tani”. Életük kétharmadát ta­nulással, olyan ismeretek szer­zésével töltötték, mely a jövő egyik legfontosabb ismeret- anyaga lesz. Az uránbányászatot akár mű­szeres bányászatnak is nevez­hetnénk, az ércet ugyanis szemmel nem lehet látni, csak a műszerek .képesek megha­tározni, hol érdemes fejtést nyitni és hol nem. Az elmúlt esztendőkben a MÉV-nél kifej­lesztettek egy műszercsaládot, amellyel bányában, a terepen és a laboratóriumban egyaránt képesek voltak az érckutatást és termelést segíteni. Most egy újabb műszercsalád kifej­Hartung Gyula egy műszer be­mérése közben lesztése fejeződött be, amely- lyel már nemcsak a természe­tes sugárzó anyagokat, hanem például a talaj nedvességtar­talmát is mérni tudják. Az új műszerek a környezeti hatá­soknak, — por, víz, hő — mechanikai behatásoknak jól ellenállnak, számjegykijelzéssel működnek, akárcsak az álta­luk készített laboratóriumi mé­rések, így az ember számára közvetlenül értékelhető adatot szolgáltatnak, sőt a számító­gépre csatlakoztatva az ada­tok további feldolgozása, tá­rolása is biztosított Kitűnő műszereket szerkesz­tettek a szállított érc folyama­tos mérésére. A meddő és az érc szétválasztása, a dúsítás enélkül gazdaságosan csak­nem elképzelhetetlen. Nemeskéri Péter kiemelt ku­tató: — Nem számít, hogy mi a címünk, a lényeg, hogy kor­szerű, az élet számos területén használható műszereket konst­ruáljunk. Ha megmozdul a fantáziánk, addig hajszoljuk a gondolatot, míg meg nem tud­juk valósítani. — öt—nyolc esztendeje ezernyi diódából, tranzisztorból állt össze egy műszer. Ma sok­kal egyszerűbb, tehát köny- nyebb, gazdaságosabb a mű­szerek előállítása. A logikai döntések, az információk tá­rolása, a számítógépes érté­kelés, az automatikus mérőhe­lyek kifejlesztése új távlatokat nyit. Képzelje el, hogy például izotópok segítségével a sűrű­ség-mérés, a fajsúlymegállapí- tás a zagyokban, oldatokban nem volt egyszerű. Vagy pél­dául a vas- és acéliparban a folyamatos vastagság mérés. Ezekkel a műszerekkel ez íj lehetővé válik. Az ipari folya­matok mindegyikébe rövidesen bevonulnak a számítástechni­kai eszközök. — Persze nemcsak nukleáris műszereket tervezünk és ké­szítünk. A függőleges aknák pontos üzemeléséhez, pontos jelzések is kellenek. A gyor­sulás lehetőségeit, a bizton­ság megtartása mellett csak nagyon precíz és megbízható műszerekkel lehet megvalósí­tani. Ezekkel a műszerekkel nemcsak mérni, hanem a be­rendezést szabályozni is lehet a továbbfejlesztés során. A szocialista országok közül mi készítünk egyedül ilyen beren­dezéseket. * Máté Kálmán, mint társai mondják, URH-n keresztül ér­zékeli a világot. Tíz esztendős korában persze ő is a detek­toros rádióval kezdte, most 26 évesen az üzem egyik ígéretes fejlesztője. Nyolc éve a pécsi Zippernovszky Károly Szakkö­zépiskolában szerzett oklevelet, aztán azonnal a „Kiskútnál" helyezkedett el. Rövidesen ki­tűnt, hogy mérései pontosak, megbízhatóak, a műszerek ké- söítése közben először termé­szetesen részfeladatokat ka­pott, de a megvalósítás során mindig képes volt saját elkép­zeléseiből is hozzátenni egy keveset. Most másodéves hall- kató a Budapesti Műszaki Egyetem elektromérnöki karán, tulajdonképpen még ma is fizikai munkás, személyazonos­sági igazolványában ez is áll, ténylegesen azonban néhány nukleáris műszer alkotója, ön­álló fejlesztője. Hartung Gyula villamosmér­nök, a műszergyártó részleg helyettes vezetője hallgatva ül mellettünk. A fejlesztők sza­badjára engedték képzeletü­ket. Neki viszont ezeket gaz­daságosan le kell gyártania. — Nem éppen könnyű — mondja — a gyártási tervek összehangolása. Évente 15 mil­liós értékben gyártunk mint­egy 150»—200 komplett mérő- berendzést. A galvanizálók, forqácsolók, műszerészek, sze­relők, végbemérők ... és még sorolhatnám a tucatnyi kezet, melyet anyaggal és munká­val kell ellátni, tőlük maximá­lis minőségi teljesítményt köve­telni, amelynek eredményeként az összes szocialista ország, aztán Ausztria, Algéria, Kína... is elégedetten veszi át műsze­reinket. Hartung Gyula 36 eszten­dős, neki is két gyereke van, mint két társának. Neki is ez az első munkahelye. Az érett­ségi után szakmát tanult, az­tán a munka mellett végezte el az egyetemet. Sokféle ter­mék, sok alkatrész, sok pénz útját kell figyelemmel kísérnie, egyengetnie. — S persze a szakirodalmat figyelemmel kísérni — mond­ja. — Kilónyi folyóirat havon­ta. Eszük, ügyességük, szorgal­muk benne van a világba szét­áradó műszerekben. Minden mondatukat gondosan megfo­galmaznak, miként a műszerek leírásában is szabatosan értel­mesnek kell lenni minden szó­nak, még ha idegen nyelvről fordítják is. A jó érteimbe vett szakmai hiúságuk százszázalé­kos műszerek készítésére sar­kallja őket, ügyelnek, hogy mondataik is ilyenek legyenek. Igazuk van. L J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents