Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-30 / 299. szám

✓ 1977. OKTÓBER 30. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. * Idő és müivelc P écs Szigeti városrészé­ben felépült az ország legmagasabb lakóháza. Nyert-e általa a város, a vá­roskép, vagy veszített? A 60-as években szigorúan városképi szempontból - városképi koncepció szerint kezdték Pécs magasház-prog- ramját, amiben a magasház- diktálta célszerűség kevés sze­rephez jutott. A programot nem is területszűke szülte, hi­szen terjengős városunkban ez aligha szolgálhatna indokul. Akkor építették Üjmecsekalján a „17 emeletest", jelölték ki a másodiknak a helyét a Szigeti városrészben. Helye volna egy­nek a Budai városrészben, egy­nek pedig Lvov-Kertvárosban. Ezekről — legalábbis egyelőre — mór nincs szó. A Szigeti úti felhőkarcoló létrejöttével a megszokott pé­csi városkép véglegesen és visszavonhatatlanul megválto­zott. A 17 emeletes a város nyugati szélén még nem ját­szott bele úgy a városképbe, mint ez, amely léptékével az egész városképet átalakítja. Idézzük csak emlékezetünkbe a régi Pécset. Ebben a város­képben hosszú időn át uralko­dó szerepe volt a székesegyház négy tornyának, s ezt az utóbbi évtizedekben emelt épületek sokasága sem vitatta el. A Me- csek-oldal intenzív beépítése is inkább háttérként, semmint vetélytársként szolgált. És most jött a magashóz, ami egyszeri­ben mindent megváltoztatott. Tudjuk, hogy az új technoló­giával épült ház teljes magas­sága meghaladja a székesegy­ház tornyainak magasságát, de a városképet mégsem emiatt változtatja meg, hiszen a templom földrajzilaq előnyö­sebb, uralkodóbb helyen van. Inkább azért, mert aránytalan léptékével magasan kiemelke­dik a környezetéből. Második magasházunk tehát itt van és benne van a város­képben. Bárhonnan is tekintünk Pécsre, mindenhonnan látszik és színei miatt jobban látszik, mint bármely más épületünk. Hol úgy látjuk csak, hogy kék szegélyével kikandikál a házak fölé, hol pedig teljes monstruó- zus nagyságával szinte mellbe­vág. Ha pl. a Kórház tér felől közeledünk, a Kóczián Sándor utcánál úgy emelkedik elénk, mint egy mesebeli óriás. A széles épület elzárni látszik az utat. A Szigeti vám felől még az is fokozza a hatást, hogy az épület egy dombháton van, ezért méq hatalmasabbnak tű­nik. Merőben más a hatás, na dél felől, vagy a Mecsek lan­kájáról pillantunk feléje, külö­nösen olyan pontnál, ahonnan nézve pengeszerűen tör ki a környezetéből. így elegáns, tetszetős és igazán felhőkar- colpszerű. Oldalnézetből zavar­ja a látványt, hogy az igazán jól megválasztott halványkék keretben unott-barna loggiasor váltakozik a homlokzat síkjá­ból kiugratott ablakkeretekkel, s hogy a fehér homlokzati ele­meknek a tervezőasztalon ügyesnek látszó érdes textúrá­ja miatt az egész homlokzat már most, az épület újkorában is hallatlanul öregnek tűnik. A magasház a városképben Ezzel el is jutottunk a ma­gasház tövébe, ahonnan már a közvetlenül a környezetére gyakorolt hatását vizsgálhatjuk. Mi az, ami az első pillanatban feltűnik? Számomra az, hogy mennyire magányos. Mellette a város leghosszabb lakóházai állnak, s ez mintha azok egyik felállított példánya lenne. A hosszú házakat akarták ellen­pontozni a magassal, s ez túl jól sikerült. Átmenet nélkül emelkedik ki a környezetéből és szinte az utcán áll. A Szigeti út ma óriási for­galmából a 6/A út elkészülte után is marad annyi, hogy az eqynek tervezett városrész két elkülönülő részre szakadjon. Az egyik oldalon ott a Szliven áruház, a sétálóutca, az óvo­da-bölcsőde együttes, az isko­la — önálló kis városrész, ami­nek méq saját műemléke — a Stock- és Griffalon-ház - is van. A másik oldalon is van óvoda, bölcsőde, iskola, lesz ABC és étterem — az egész csaknem komplett tükörképe a másiknak. A „hidat" az áru­ház, az étterem, az orvosi ren­delő, a gyógyszertár, a posta kívánja, tehát azok a létesít­mények, amelyek miatt innen oda, onnan ide kell menni. És ebben a forgalmi központban álldogál a magányos óriás anélkül, hogy kapocs lehetne a két oldal között. Talán azért is magányos ez a ház, mert egyenesen a földből nőtt ki. Az ilyen óriá­sokat legtöbbször - már ahol ennek tere is van — egy „le­pényre”, nagy alapterületű alapépítményre építik,, ami aztán az áruháztól kezdve az égvilágon minden lehet azon kívül, hogy a környezettel való kapcsolatteremtés eleme. Itt ez a fajta kapcsolat már soha nem valósulhat meg. De az sem, amit a környezettel való harmónia jelenthet. Itt a túl alacsonyból a túl magasba való átmenet váratlan és döb­benetes hatású. A közbülső elemet jelentő tízemeletesek­nek ebben a környezetben mór nem jutott hely. Itt abba kell hagynom az elmélkedést, mert ahogy visz- szaolvastam az eddig leírta­kat, azt látom: úgy tűnhet — a sok negatívum felsorolása utón — mintha magasház-elle- nes propagandát fejtenék ki. Pedig szó sincs erről. Sőt, mel­lette szeretnék agitálni a ne­gatív vonások felemlegetésé­vel. Számos kitűnő külföldi pél­da van rá, hogy a jól elhelye­zett, jól megformált és jó funk­cióval ellátott magasház emel­heti a városkép értékét, hatá­sosan szervezheti a környeze­tét. E tényezőket venném most sorra. Jó elhelyezés. Az ilyen mé­retű magasháznak megfelelő léptékű térre van szüksége, hogy érvényesüljön, s ne az ut­cán álldogáljon és ne legyen beszorítva nem éppen sikeres épületek közé, mert azok a magashóz hibáit is hangsúlyo­sabbá teszik. Jó megformálás. Az adott szerkezet - az IMS - óriási le­hetőségeket kínál a könnyed homlokzatképző elemek fel- használására. Itt a nehézkesét választották. A háznak a kör­nyező panelházak szerkezeti monotóniáját kellett volna fel­oldania, de ezt is panelba öl­töztették. Erénye viszont, amit kevés magasháznál tapasztal­ni: a befejezettség. Legtöbb­ször az van, hogy a magas­házak hasábjai - ellentétben az előképet jelentő tornyokkal — nincsenek befejezve, mert a hasáb valami okból éppen ott ér véget, ahol végetér. Ennél a halványkék keret összefogja és befejezetté teszi az épület tömegét. Jó funkció. Mondjuk ki vég­re, hogy itt a lehető leg rósz - szabb funkciót választották. Granaszlói Pál „Az idő és a művek” c. munkájában olva­som: „Az eddigi gyakorlat sze­rint nem annyira a célszerű­ség, a funkció határozta meg a magasházak létesítését, in­kább az a formai igény, hogy kiemelkedjék ... Ez viszont fel­veti, szabad-e embereket a magasba kényszeríteni, hogy eszközei legyenek egy emlék- müszerü építmény létesítésé­nek?" Ez esetben az új tech­nológia kísérletét — hogy ti. milyen magasságig is lehet az IMS-sel építkezni - megörökí­tő emlékműről van szó, amiben 248 család él még akkor is, amikor rég nem tud már senki a kísérletről. Értelmesebb, ezért humánusabb funkciót kaphatott volna ez az emlék­mű, ha a családoknak csak át­meneti évekre szóló otthont adó garzonház lenne, de en­nél is szimpatikusabb lenne szállodaként. így azonban az emeletek sokasága a bennélók elidegenedésének eszköze le­het. Ma Pécs városképe a két, nyugati oldalon elhelyezkedő magasházzal féloldalas. Az egyensúly helyreállítása vé­gett meggondolandó a beveze­tőben említett magasház-prog- ram folytatása. Hársfai István Harkány jövője Okos álmok Zavarba ejtő megállapításo­kat hallottam Harkányban, a gyógy-idegenforgalommal fog­lalkozó háromnapos tudomá­nyos értekezleten. Zavarba is jöttem, mint minden ember, aki rájön, hogy fogalomzavarban szenved. Szociál­balneológia? Téves eszméim rendszere azon az elképzelésen alapult, hogy a gyógy-idegenforgalom valami furcsa öszvér, voltakép­pen nincs is. Nem létezik mint önálló tudományos disz­ciplína, mint jól körülhatárol­ható tevékenység, mint elkülö­nült gazdasági kategória. Van gyógyászat és van idegenfor­galom, s a kettő nem talál kö­zös nevezőre, mindkét terület teljes uralomra törekszik, ma­gáénak szeretné vallani az egészet — a gyógyászat az idegenforgalmat, s fordítva. Arról lenne szó, hogy hazánk gyógyvizeit megfelelően ki kell használni, egyrészt a magyar betegek ellátására, másrészt külföldről érkező és gyógyulni vágyó emberek számára. Ez utóbbi természetesen két tá­borra szakad, szocialista és tő­kés „relációra”, mindkettő fon­tos, egyik a barátság, másik a pénz miatt. És a háromnapos tanácskozáson megütötte füle­met egy szó: szociál-balneoló- gia. „Az emberrel mint társa­dalmi lénnyel kell foglalkoz­nunk” — hangzott el dr. Strec­ker Ottó, a hévízi Állami Gyógyfürdőkórház igazgatójá­nak előadásában, s a „társa­dalmi bajok” azonnal egyen- rangot kaptak a fürdőkezelé­sekben eddig elsőbbséget él­vező mozgásszervi betegségek­kel. Menedzser­kúra Megváltoztak az igények a gyógyfürdőkkel szemben. Már nemcsak a „reumások mek- kái", hanem sokszor egészen furcsának tűnő kérések teljesí­tésének gócpontjai. A holland gyáriparosok szövetsége elkül- dene csapat menedzsert egy­hónapos kúrára, mindent fizet­ne, csak megtartsák, illetve re­generálják a munkaképességü­ket. Hja, egy új menedzser beállítása a sokszorosába ke­rül... Nyugat-Németország- ból küldenének ötven autóve­zetőt, speciális gyógyfürdőkú­rára, autóvezetők derékbántal- mainak kezelésére. A svédek afelől érdeklődtek: milyen ze- neterápiai lehetőségek vannak Hévízen az egyre több dep­ressziós beteg kezeléséhez? Ausztriából orvosilag rehabili­tált, amputált fiatalemberek csoportja érkeznék — és, ahogy hallottam, már érkezett is — Hévízre, hogy a végtag­elvesztés következtében kiala­kult neurózisukat kezeljék. Az Amerikai Egyesült Államokból küldenének milliomos özvegy­asszonyokat, egyetlen kérés: foglalkozzanak velük egy kicsit, dollár van bőven. Az özvegyek hetven és nyolcvan esztendőt értek meg. Áz öregekkel úgy látszik, dollárért sem hajlan­dók foglalkozni az USÁ-ban. A gyógy-idegenforgalomnak ezek szerint kialakultak a ke­resleti és kínálati oldalai ná­lunk. Keressük a külföldiek valutáját, s kínálunk cserébe gyógyvizet. Ha megérkezik, nem hagyjuk nyugton, nekilá­tunk gyógyításának, holott két napig aludni akar. Rádiót, te­levíziót teszünk a szobájába, s udvariasan felvisszük neki a háromhetes New York Harald Tribunot. Látni sem akarja egyiket sem. És ami a legfon­tosabb, egy-egy gyógyfürdő­kórházban van három-négy orvos, aki beszél idegen nyel­vet, de félkézen meg lehet számolni a hazánkban angolul, németül vagy franciául, beszélő ápolónőt, masszőrt, vízgyó- gyászt. Kettejük találkozása drámai, igen hasonlít a siket­néma jelbeszédhez. A kínálat oldalát elsősorban itt kell fej­leszteni. A pénzéért megköve­telheti az a külföldi, hogy sa­ját nyelvén értessék meg vele, forduljon hasra. Van még egy sereg követel­mény, ami a jó gyógy-idegen- forgalmat jelentené. A fürdő­vendég és fürdőbeteg között különbséget kell tenni, előbbit vigyük szállóba, de ne vigyük be szállodájába a gyógyásza­tot. Közel legyen viszont a gyógyászati központ, s ott le­hetőleg egyszer vetkőztessük le a kezelésekre járót. Ehhez ter­mészetesen sok kulturált pihe­nőhelyiségre van szükség—ezt eddig mindenütt elspórolták. (Harkányban, a strandon pél­dásan alakították ki mindezt!) És a kompromisszumra, a gyó­gyászat és az idegenforgalom között legszebb példa: a jó házasságban mindig az törté­nik, amit a feleség akar, és az valósul meg, amit a férj elképzel. Mint a fogorvosnál Mindezeken el kell gondol­kozni. amikor Harkány jövőjé­ről, a baranyai gyógy-idegen­forgalom alakulásáról beszé­lünk. Meg kell vizsgálnunk árainkat, jól alakítottuk-e ki őket? Nem szabad magaslati légkúráért öt dollárt kérni, és aztán kinyitni az ablakot, szív­jon, amennyit akar. Meg kell kérni viszont az árát a gyógy­víznek, sőt, nem szabad nyak­ló nélkül odaadni, nem pusz­tán pénz kérdése. Vannak ese­tek, amikor kifejezetten ellen- javallt a meleg kénes víz. Kül­földi példával élek: neves für­dőhelyen nyolcvan forintnak megfelelő belépőjegyet kell váltania az érkezőnek, s ezért ötven percig veheti igénybe a fürdő vizét. Igaz, bejelentheti magát telefonon is, időre, akárcsak a fogorvosnál. Ez ugyan a ló másik oldala, de mi az egyik oldalán vagyunk: hat forintért egész nap lotyko- lódhat Harkányban bárki, ameddig akar. A jövendő útja mindezeken kívül a tiszta, jól elkülöníthető ágazatokat jelöli meg. Senki sem vitázik ma már azon, hogy gyógyhely le- gyen-e vagy üdülőhely egy gyógy-üdülőhely, inkább arra kell törekedni, hogy a helysé­gen belül különüljön el a ket­tő. Szüntessék meg a lármát a kórház környékén, csináljanak promenádot, színes ernyőket, árnyas fákat, madárcsicsergést, csendet... Odébb alakítsák ki a discot, spriccelő sportmeden­céket, focipályát, vikendtelepet. Egymást ezek egyáltalán nem zavarják. A falu pedig körbe­foghatja, elláthatja mindkettőt. Ehhez az kell, hogy az út el­kerülje a gyógyhelyet, onnan tiltsanak ki mindenféle forgal­mat, benzinbűzt, lármát. # Almok kergetése Megjegyezték a tanácskozás szünetében, hogy Harkány ese­tében álmok kergetése fo­lyik ... Igaz lehet. De az igaz­sághoz hozzá tartozik, hogy ál­modozók nélkül a világ nem sokra ment volna. És, ha már álmodtunk egy jóízűt, ne dob­juk sutba álmainkat. Inkább vegyük figyelembe, és hosszú távon gondolkodjunk Harkány esetében is.''Mert rövid távon sokminden megvalósulhat, ami szöges ellentétben van azok­kal az elképzelésekkel, amelye­ket alapos és igen gyakorlati vizsgálatok alakítottak ki. Ne a pillanatnyi pitiáner anyagi lehetőségek kormányozzák egy többre hivatott terület fejlesz­tését, inkább okos álmok. Kampis Péter

Next

/
Thumbnails
Contents