Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-23 / 292. szám

w Útmutatás hosszú távra A z MSZMP Központi Bizott­sága csütörtöki ülésén gondos előkészítő mun­ka után megtárgyalta és jóvá­hagyta a hosszútávú külgaz­dasági politikának és a terme­lési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Az állásfoglalás nagy jelentőségű a népgazda­ság, a vállalatok, az üzemek hosszútávú fejlesztésében. A XI. pártkongresszuson el­fogadott programnyilatkozat szerint a következő 15—20 év­ben megteremtjük a fejlett szocialista társadalom műszaki­gazdasági bázisát, s hazánk gazdaságilag fejlett országgá válik. Ennek elérése, a jelenle­gi közepes fejlettségi szint át­lépése — a belső korszakvál­tás — nem valósítható meg az eddigi módszerekkel. Hazánk­ban teljes a foglalkoztatottság, s így a termelés nem bővíthe­tő tovább a létszám növelésé­vel, hanem csak a termelé­kenység emelésével, ésszerű munkaerő-gazdálkodással, szükség esetén létszámátcso­portosítással. Az intenzív gaz­dasági fejlesztés, a termelé­kenység emelése, nem csupán a munkástól, a vezetőtől köve­tel többet, hanem a korábbinál nagyobb eszközöket, több be­ruházást is igényel. A hazai nyersanyag és energiatermelés fokozása, a nagyszabású la­kásépítés, a kommunális fej­lesztés, a környezetvédelem ugyancsak növeli a beruházási igényeket. Kedvezőtlenebbé váltak fej­lődésünk külgazdasági feltéte­lei. Ez tovább fokozta a fej­lesztéssel szembeni követel­ményeket. A külgazdasági kor­szakváltás nyitánya és szembe­tűnő megnyilvánulása, az ár­robbanás nyomán hazánkat je­lentős külgazdasági vesztesé­gek érték és érik. Ezeknek a veszteségeknek az ellensúlyo­zására nem elegendő a haté­konyság eddigi növekedése. Éleződik a világpiaci verseny, termékeinknek a jövőben rend­kívül erős konkurrenciával kell megküzdeniük. A megváltozott külső és belső helyzetben is fenn kí­vánjuk tartani a dinamikus gazdasági növekedést. Ez csak a hatékonyság erőteljesebb fo­kozásával érhető el. Ennek egyik forrása, nagy tartaléka: a termelés szerkezeti átalakí­tása. Nélkülözhetetlen, hogy a beruházási eszközöket és a munkaerőt a hatékony célok elérésére összpontosítsuk, s a nem gazdaságos tevékenységet pedig egyidejűleg korlátozzuk, illetve megszüntessük. A másik nagy forrás és tartalék: fokozott részvételünk a nemzetközi munkamegosz­tásban. Gazdaságfejlesztési céljainkat a KGST-országokkal, a Szovjetunióval szoros együtt­működésben valósítjuk meg. Ugyanakkor a gazdasági kap­csolatok bővítésére törekszünk a nem szocialista országokkal is. A különböző népgazdasági és iparágak fejlesztési irányai­nak kidolgozásánál figyelembe vették hazai adottságainkat és lehetőségeinket a műszaki, gazdasági fejlődés törvénysze­rűségeit, s a növekvő világ- gazdasági követelményeket. így számoltak a világpiac megvál­tozott értékítéleteivel is. Tartó­san felértékelődtek az energia- hordozók és a nyersanyagok más árukhoz és termékekhez képest. Felértékelődtek a vi­lágpiacon az alapvető élelmi­szerek is. Végül felértékelőd­tek a magas műszaki kultúrát igénylő, a technikai haladás élvonalában levő termékek is. Ugyanakkor abszolút módon és tartósan leértékelődtek a vi­lágpiacon a közepes és ala­csony technikai szinten álló kommerszáruk, a hagyományos félkész- és késztermékek. (Pl. a méteráru, az egyszerű kon­fekcionált cikk stb.). Magyarország nyer az élel­miszer (gabona, hús, zöldség) továbbá a timföld, az alumí­nium exportján, magasabb áron való értékelésével. De a nyereség többszörösét ráfizet­jük a kőolaj, az energia, a nyersanyag, az élenjáró tech­nika behozatalán. Kivitelre ke­rülő késztermékeink túlnyomó többsége pedig abba a cso­portba tartozik, ahol az árak emelkedése jobb esetben az átlagos inflációs rátát követi, s gyakran el sem éri. A külgazdasági veszteségek kiegyenlítésének elvileg két változata lehetséges. Az egyik: ugyanannyi, de drágább im­portért több magyar áruval fizetünk, a másik: növeljük az értékesebb (a világpiac által felértékelt) termékek ará­nyát a kevésbé jövedelmező vagy ráfizetéses áruk rovására. Gyakorlatilag e két módszer kombinált alkalmazása a jár­ható út, méghozzá úgy, hogy hosszú távon növekszik és túl­súlyba kerül az utóbbi — a termelés, az értékesítés szerke­zeti átalakításának — hatása, így az árrobbanás okozta veszteségeket nem több, ha­nem jobb munkával pótoljuk. Minden ország termelési szerkezetének fejlesztésére tö­rekszik. Jellemző például, hogy napjainkban a legfejlettebb tő­kés országok azokat az elekt­romos háztartási gépeket és elektronikus készülékeket (pél­dául a hűtőszekrényt, a televí­ziót, az automata mosógépet), amelyek a II. világháborút kö­vető konjunktúra serkentői vol­tak, egyre nagyobb arányban importálják. A hazai adottságok és a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségek feltéte­lezik, hogy bizonyos terméke­ket mi is rendszeresen impor­táljunk — munkát és más erő­forrásokat megtakarítva. Ide­haza pedig a gazdaságosan és versenyképesen exportálható termékek gyártását fejlesztjük. Termelésünk fejlesztéséhez szintén növekvő importra szo­rulunk, s ezt csak exportunk erőteljes bővítésével tudjuk el­lensúlyozni. Nagyarányú expor­tot kell lebonyolítani, olyan fel­tételek között, amikor termé­keinkkel szemben mind a szo­cialista országok egymásközti forgalmában, mind pedig a tőkés piacokon gyorsan növe­kednek a minőségi követelmé­nyek. M ire alapozzuk a villa­mos energia növekvő hazai termelését? Ho­gyan fejlesztjük közép és hosz- szú távon a mezőgazdaságot? MiJyen lesz a vegyipar, a gép­ipar és különböző ágainak holnapja? A műszaki fejlesz­tést mennyiben alapozzuk sa­ját erőre és mennyiben a kül­földi tapasztalatokra, licencek, gyártási eljárások vásárlására? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt a Központi Bizottság minapi ülésén. Nincs olyan vállalat, szövetkezet, üzem, amely mint termelő, mint fel­használó és beruházó ne kap­na közvetlen vagy közvetett út­mutatást a közleményből és majd a közlésre kerülő irány­elvekről. Az állásfoglalás hosz- szú távon meghatározza a gyártásfejlesztés helyi felada­tait, s a kormányzat a minisz­tériumok gazdaságfejlesztő — szervező, tervező, végrehajtó, szabályozó munkájának célját, tartalmát. Kedvez a jó Időjárás Jól halad a megyében ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ a betakarítás, a vetés Szabadszentkirályon egy hónap óta alkatrészre várnak Megőrzésre méltó népi mű­emlék, tipikus német paraszt­ház ad otthont a Keleti-Me- csek vidékére 250 évvel ezelőtt letelepült németség tájmúzeu­mának. Tornácos fa oszlopso­ra, az épülethez kapcsolódó lakóház fekvése, annak ará­nyos, szép homlokzata mór messziről magára vonja a fi­gyelmet. Jellegzetes paraszti szobabelső fogadja a látoga­tót, a további helyiségekben pedig a környék kézműipará­nak, az óbányai fazekasság­nak, a pécsváradi mézeskalács és gyertyaöntő műhelynek, az ófalui faesztergályos-iparnak, s a kisújbányai favilla- és klum­pakészítőknek tárgyi emlékei, szerszámai adnak betekintést négy itteni népi kismesterségbe. Száznegyven hektáron vetik a búzát Bicsérd határában. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 292. szám 1977. október 23., vasárnap Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Október második felében, a korábbi esős évekből azt szok­tuk meg, hogy lábon álló ku­korica uralja a földeket, a cu­korrépa-betakarításnak is csak az elején tartanak a gazdasá­gok, felszántott földet pedig ritkán látni. Mozsgón azonban tegnap délelőtt már ilyet is láttunk, A szabadszentkirályi termelő- szövetkezetben dr. Tancsó Jó­zsef főagronómus örömteli és elszomorító híreket egyaránt tud mondani az őszi mezőgaz­dasági munkákról. A több mint 1200 hektáros kukorica terület felén 78 mázsás átlagtermés­sel befejezték a betakarítást, 200 vagon termény már a magtárban van. 650 hektáros búzaföldjük felén kész a vetés — terveik szerint azonban már közel kellene járniuk a befeje­zéshez. Több mint egy hónap­ja elromlott két erőgépük, a bajai szervizállomás azóta nem volt képes a pótalkatrészeket beszerezni. Felmerül a gondo­lat, hogy miért nem rendelke­zik az állomás néhány üzem­képes tartalék traktorral, hogy hasonló esetben a gazdasá­gok segítségére siethessen. Gond ebben a gazdaságban is, másutt is, hogy nem lehet káli- és foszfortartalmú mű­trágyát kapni. Az időjárás ked­vező most az elveszett nap­sütéses napokat később már nem lehet majd behozni. Drávátokon előbbre tarta­nak: a kukoricát 60 százalék­ban, 55 mázsás hektáronkénti átlagterméssel betakarították. A búza vetése ugyanilyen arányban kész, november má­sodikára befejezik. Cukorrépa területükön kevés a tennivaló, 85 százalékban kikerült a föld­ből az értékes növény. Szigetváron a termelőszövet­kezetben még kedvezőbb hí­rekkel fogad az elnök: 1590 hektáros kukoricaterületük fe­lén az elmúlt évinél lényege­sen jobb termésátlaggal beta­karították a terményt. Napi 35—40 vagon kukorica kerül a szárítóba, majd az 1000 va­gon befogadására alkalmas tá­rolókba. Nincsenek tárolási gondjaik, kevés ilyen gazda­ság van a megyében, öt Clas Dominátoruk a hoboli határ­ban 600 hektáros táblán dol­gozott tegnap. Cukorrépaterü­letük 80 százalékán befejezték a munkát, 380 hektárról pe­dig már el is szállították a gyárba. Az őszi vetés csak­nem kész, 1255 hektáros terü­letből mindössze 120 hektár maradt á hét végére, jövő hét első napjaira, amikor már a mélyszántás is megkezdődik. Északabbra, Mozsgón 21 honvédségi jármű szállítja a terményt, 480 hektáros cukor­répaterületükből 300 hektárról levonultak a gépek, a munká­sok. Kukoricát 2500 hektáron termeltek — 900 hektár beta­karítása van még vissza. A ve­tést is teljes erővel végzik: 1800 hektár búzából 1400 kész. A kétszáz hektár őszi árpával ugyancsak végeztek. Kétújfaluval telefonon be­széltünk: ma estig a kukorica- betakarítás kétharmadával vé­geznek, nyolc géppel novem­ber 7-re, a gazdaság történe­tében először, befejezik ezt a munkát. A búza vetésével még előbb végeznek: 1240 hektár­ból tegnapig 870 hektáron földbe került a vetőmag. A cukorrépából 1TÖ hektár van vissza, nagy gondot már ez sem okoz. L. J. A tájház megnyitása Cseri László felvétele Nemzetiségpolitikánk újabb szép példája Német tájház Mecseknádasdon A közös gyűjtés szép példája Pécs felől jövet a 6-os úton már messziről szemünkbe tű­nik az az épületegyüttes, amely ezen túl a mecsekná- dasdi német tájháznak ad ott­hont. Tegnap délelőtt nagyszá­mú érdeklődő gyűlt össze Me­cseknádasdon az idei múzeumi hónap kiemelkedő rendezvé­nyére. A vendégek közt meg­jelent Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára és a megye politikai és kulturális életének számos más képviselője, valamint Krauth János, a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövetsé­gének elnöke és Réger Antal, a szövetség titkára. A nyitóün­nepségen fellépett a palotabo- zsoki német trió, majd Sarka- diné Hárs Éva, a Janus Panno­nius Múzeum igazgatója kö­szöntötte az egybegyűlteket. Ez­után Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesé­nek ünnepi megnyitója követ­kezett, melyet német nyelven Schuth János, a Neue Zeitung munkatársa tolmácsolt. Takács Gyula elnökhelyettes a következő szavakkal hangsú­lyozta nemzetiségi politikánk fontosságát. — Az utóbbi évtizedekben a nemzetiségi kérdés területileg nagy mértékben kiterjedt: ke­let-európai kérdésből nyugat­európai kérdéssé, és európai kérdésből világjelenséggé vált. A jövőt tekintve bizonyos, hogy a nemzetiségek hosszú ideig való fennmaradásával, fejlődé­sükkel és létük kiteljesedésével kell számolni. Hazánkban a párt XI. kongresszusán elfoga­dott programnyilatkozat hang­súlyozza a nemzetiségi kérdés jelentőségét, amikor rámutat a helyes nemzetiségi politika fel­adataira a szocializmust épíő országok belső rendjének meg­szilárdításában, valamint az országok egymás közötti baráti kapcsolatainak elmélyítésében. A mecseknádasdi tájház szo­cialista r^emzetiségpolitikánk újabb szép példája: az álla­mi és a helyi igazgatási szer­vek biztosította lehetőségeket méltó tartalommal töltötték meg a JanuS Pannonius Mú­zeum munkatársai és a kör­nyék nemzetiségi lakossága. — A tájház felújítása, tár­gyi keretei állami támogatás­ból és a helyi tanács kitartó munkájából származnak — mondotta Takács Gyula. — A gyűjtő- és rendezőmunka Lan­tosáé Imre Mária muzeológus áldozatos tevékenységének eredménye. E gyűjtőmunkát azonban a környék, különös­képpen Ófalu nemzetiségi la­kói készséges együttműködés­sel, a pécsi német gimnázium tanulói korábbi lelkes anyag­gyűjtő munkával, a nádasdiak tereprendező társadalmi tevé­kenységgel támogatták. Töfftaz

Next

/
Thumbnails
Contents