Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-21 / 290. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 290. szám 1977. október 21., péntek Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja fi munkások uéleménye ■ tt akkora demokrácia van, hogy mindenki — mondhat, amit akar, de senki sem figyel oda." — „Meghallgatják, aztán vagy lesz valami, vagy nem”... — olvasom a Szakszervezetek El­méleti Kutató Intézete egyik gyárban folytatott vizsgálata során elhangzott munkásvéle­ményeket az üzemi demokrá­ciáról. A többség véleménye azonban ugyanabban a gyár­ban pozitív volt: „A vezetők kifejezetten igénylik, hogy el­mondjam a munkával szoro­san összefüggő problémáimat, de ezen kívül magánjellegű panaszommal is bármikor be­mehetek a művezetőhöz.” — „A brigádértekezletek, külön­böző gyűlések mellett egyéni­leg is bármikor elmondhatom problémáimat a vezetőknek. Sokszor érdeklődnek maquktól is." A szocialista demokráciának alapvető része a munkahelyi demokrácia. Lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a he­lyi és közügyekbe, s ezek el­döntésébe való érdemi bele­szólásra, segíti a munka al­kotó jellegének kibontakozta­tását, fontos eszköz a vezetők és a beosztottak szocialista vi­szonyának formálásában, növe­li a dolgozók felelősségtuda­tát, fokozza aktivitásukat. Az üzemi demokrácia gya­korlásához a termelési érte­kezletektől kezdve a brigád­gyűlésekig — számos fórum áll rendelkezésre, ahol a dolgo­zók közvetlenül nyilváníthatják véleményüket. Kétségtelen; a munkapadoknál dolgozók a legjobban, a legalaposabban a saját üzemrészük, műhelyük tevékenységét, feladatait, gondjait ismerik. A tapaszta­lat azt bizonyítja, hogy véle­ményeiket, javaslataikat első­sorban a műhely, a munkapad „körül észlelt” helyzettel kap­csolatban mondják el. Egé­szen leegyszerűsítve „beleszó­lási témáikat”: szóvá teszik, ha akadozik a folyamatos anyagellátás, ha munkájuk végzéséhez nem kapják meg időben a szükséges szerszá­mokat, ha munkahelyi közér­zetüket például a különböző szociális létesítményeknek nem megfelelő működése, vagy ál­lapota kedvezőtlenül befolyá­solja. Kinek teszik mindezeket szóvá - kihez fordulnak első­sorban kéréseikkel? A legköz­vetlenebb irányítóiknak: a bri­gádvezetőknek, a művezető­nek, — a párt-csoportbizalmi- nak, a szakszervezeti bizalmi­nak. De az is természetes, hogy a kérés teljesítésének, a vélemények, kezdeményezések, javaslatok érdemi intézésé­nek feltétele: az alsószintű ve­zetők rendelkezzenek megfele­lő hatás- és jogkörrel. Mert a munkás konkrét intézkedést vár problémáira — nem ma­gyarázatot! Bár az is kétség­telen: vannak helyzetek, ami­kor a tények őszinte feltárása, ha úgy tetszik „megmagyará­zása” is világos hélyzetet te­remt, elvégre: szóból ért az ember! Az érdemi intézkedés azonban a legfőbb! Ehhez pe­dig a vállalatok belső irányí­tási rendszerének tökéletesíté­se szükséges, amit a XI. kong­resszus is megfogalmazott és szorgalmazott. Az alsóbb szintű problémák megoldásához például a mű­vezető rendelkezzék a megfe­lelő hatáskörrel I Mert ha nincs megfelelő jog- és hatásköre, akkor a műhely, a munkapad gondjai akuttá válnak. Hogy ne válhassanak akuttá, ahhoz az kell: mindenki világosan lássa, hogy egyszemélyi fele­lős vezető a művezető is, nem­csak az igazgató! A vállalatok belső irányítási rendszerét elemezve Búza Már­ton, a Társadalmi Szemle szep­temberi számában írja: „A vállalati belső irányítási rend­szer tökéletesítésének jelentős akadálya, hogy vállalataink­nál az utóbbi években meg­nőtt az irányítási lánc hosz- sza, azaz megnőtt a vezetői státuszok száma. Az irányítá­si lánc hosszának növekedésé­vel együtt azonban nem dol­gozták ki megfelelően, illetve nem módosították a vállalati belső ügyrendet, nem differen­ciálták kellően a különböző szintű tevékenységeket. Ennek következtében ma számos — különösen az üzemi demokrá­ciával kapcsolatos - kérdés és probléma a legalsó szin­ten vetődik fel, de csak kö­zépszinten oldható meg. Az irányítási lánc hosszának nö­vekedése ugyanakkor csökken­ti, megosztja, elmossa az egy­személyi felelősséget is”. Sok­helyütt valóban ez a helyzet és ennek következménye, ami­kor az ilyen körülmények kö­zött dolgozó munkás így nyi­latkozik: „Elmondhatom a vé­leményemet, de nem történik semmi, ezért inkább el sem mondom." A feladat: „Leadni” a munkát és annak jó elvég­zéséhez a megfelelő jog- és hatáskört is! A dolgozót azonban nem­csak a szűkebb értelemben vett munkahelye, műhelye problémái érdeklik, hanem át­fogó képet akar kapni egész gyára tevékenységéről. Joga van ehhez, mert nemcsak,.al­kalmazottja" — hanem tulaj­donosa is gyárának, vállalatá­nak. (Igaz, hogy a tulajdonosi szemlélet erősítése, ennek mindjobb megértetése tovább­ra is a tudatformáló tevékeny­ség jelentős feladatai közé tartozik.) Ha pedig tulajdono­sa, akkor az egész gyár mun­kájába, a döntésekbe és az ellenőrzésben is részt kíván venni. De hogyan? Azt senki sem kívánja és kívánhatja, hogy mindenki közvetlenül és személyesen szóljon bele egy vállalat működésébe, például a fejlesztési, vagy pénzügyi kérdéseibe. Ehhez alapos hoz­záértés, tájékozottság és úgy­szólván „naprakész" ismeretek szükségesek. égis: az üzemi de­mokrácia csak ak­kor érvényesülhet, ha a dolgozók az egész vál­lalat tevékenységéhez is hal­latják szavukat. Ennek módja, lehetősége pedig: a közvetett véleménynyilvánítás. Például a pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ vezetői (gyakorlat már, hogy mind több helyen, példá­ul szocialista brigádvezetőket is meghívnak) — képviselik az összdolgozókat az igazgatói tanácsban, vagy az üzemi négyszögben. Az itt hozott döntések, illetve azok jó elő­készítése alapvetően függ at­tól, hogy a szakmai, politikai, a társadalmi szervek vezetői élő kapcsolatban vannak-e az összdolgozókkal, hogy alapo­san ismerik-e véleményeiket, a „közhangulatot”. Ha igen — akkor a gyár legfelsőbb veze­tési testületé eredményes mun­kát végezhet, döntése, tevé­kenysége az egész kollektíva egyetértésével találkozik. Az üzemi demokrácia érvényesül, — valamennyiük hasznára. Garay Ferenc Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1977. október 20-án Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság meg­vitatta és elfogadta Gyenes Andrásnak, a Központi Bi­zottság titkárának előterjesz­tésében a nemzetközi kérdé­sekről szóló tájékoztatóját, Németh Károlynak, a Politi­kai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében a termelési szerkezet fejlesztése és a hoszútávú külgazdasági po­litika irányelveit és egyéb soronlévö kérdésekben dön­tött. Az ülésről közlemény jele­nik meg. Az ezredik vagon szőlő Vil­lányban. Tegnap délelőtt ér­kezett a Villányi Állami Gaz­daság szőlőfeldolgozójába az a vontató, amely az ezredik vagon leszüretelt szőlőt Hbzta. A gazdaságban eddig két al­kalommal — 1973 és 1976 — volt olyan termés, amikor a bűvös „1000-es” szám közelé­be jutottak. Most volt azon­ban az első alkalom, amikor a 954 hektár területen ilyen nagy mennyiségű szőlő ter­mett. A gazdaságban egyéb­ként 104—105 ezer mázsa ter­mést várnak — a hektáronkén­ti 110 mázsás átlagtermés az idén Villányban már most biz­tos. SZ termál projekt - 40 milliárdos fejlesztés Az ENSZ több mint 9 millió forinttal finanszírozta azt a kutatómunkát, amely négy éven át folyt'a hazai termálvíz- vágyon kiaknázására és a nemzetközi termálturizmus és gyógyidegenforgalom céljainak szolgálatába ' állítására. Az ENSZ termál projekt, ez a 40 milliárd forintos fejlesztést igénylő koncepciós program el­készült s teljes részletességé­ben tegnap Harkányban, a Termál ’77 konferencia kereté­ben tárták o szakemberek — hidrológusok, orvosok, közgaz­dászok és idegenforgalmi szak­emberek elé. Azzal a céllal, hogy a tervezetet tovább fino­mítva, a megvalósítás realitá­sának talaján terjeszthessék végleges formában a kormány elé. A döntést megalapozó kon­cepciós terv célja, hogy a nagyszabású program mielőbb a népgazdasági tervünk részé­vé váljon. A közgazdasági kutató mun­kában a Pécsi Tudományegye­tem kollektívája is részt vett. E munka eredményeiről számolt be tegnap Harkányban a konferencia résztvevőinek dr. Zeller Gyula kandidátus, a Pécsi Tudományegyetem do­cense. A termálturizmus és a gyógyidegenforgalom kínálati oldalának közgazdasági kuta­Milyen lesz Harkány 2000-ben? Elkészültek a távlati tervek Év végén kerül a kormány elé tásait végezték el. A víz meny- nyiségét és minőségét, a gaz­daságosságot, a természeti kör­nyezet turizmusra gyakorolt vonzóerejét és a kommunális ellátottságot vizsgálták. A ku­tatás eredményeként kialakítot­tak egy országos rangsort. Ha­zánkban a fejlesztés szempont­jából 118 melegvízzel rendel­kező helység jöhet számításba. Az adatokat számítógéppel dolgozták fel, majd korrigál­ták. így rangsorolták a helye­ket, kiemelve az első harmin­cat, amelyben Harkány a má­sodik helyet foglalja el, Sziget­vár a 19., Siklós a 20., Sikonda a 62. lett. Hévíz abszolút első. Termálvize alapján Harkány csak 25., természeti környezete alapján a 32., a demográfia szerint 19. lett volna, de lakás és közművesítettség szempont­jából az országos harmadik, kereskedelmi és idegenforgal­mi — szállodák stb. — szem­pontjából országos ötödik lett. így alakult ki második helye, mely a 40 milliárdos komplex fejlesztési programból az első ütemben 793 millió forintot biz­tosít a baranyai fürdőhely szá­mára a javaslat alapján. A szocialista és a tőkés or­szágokból hazánkba irányuló termálturizmus és gyógyidegen­forgalom igényeit mérték fel a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem kutatói. Dr. Ko- lacsek András egyetemi docens tegnapi előadásában rámuta­tott, hogy a kereslet megha­ladja a kínálatot, s a várható igényt 1990-ig csak 80—90 százalékban tudjuk kielégíteni. Az ENSZ projekt komplex fej­lesztési programjában nemzet­közi országos és helyi jelen­tőségű fürdőhelyeket jelöltek meg, vonzáskörük és egyéb szempontok alapján. A VÁTI tervezői négy település fejlesz­tési mintatervét készítették el külföldi tervezők bevonásával, köztük Harkányét is, amelyet tegnap mutattak be a konfe­rencia résztvevőinek és a köz­ség vezetőinek. Sedlmayr Jánosné, a VATI ter­vező mérnöke nagyméretű terv­rajzon illusztrálva mutatta be, hogy milyen lesz Harkány, mint nemzetközi üdülőhely az ez­redfordulón. A fejlesztések so­rán elkülönítik a ma még egy­bemosódó funkciókat. Elválaszt­ják egymástól a 2600 fős ősi lakótelepülést, a gyógyöveze- tet és az üdülőövezetet. Az át­menő közúti forgalmat a meg­szüntetett vasút helyére terelik, a mai főutcából sétahelyet alakítanak ki az autók teljes kitiltásával. A gyógyövezetben új 300 ágyas kórházat és egy központi rendelőintézetet épí­tenek. Egy 6000 fős rekreációs fürdcstrandot és egy 300 ágyas SZOT szállót, majd egy másik szállodát építenek, mindkettőt saját fürdőmedencével. Az üdü­lőövezetben egy csónakázóta­vat, egy kioszkot, egy szabad­téri színpadot terveznek. Az üdülőövezet strandja 7—10 000 fős lesz, itt épül ki az üdülő- centrum üzletközpontja, nagy parkokkal, sporttelepekkel, új campinggel. A jelenlegit, ami a gyógyövezet terjeszkedését gátolja, megszüntetik. Mindez természetesen csak terv, javaslat, amelyet a fel­sőbb jóváhagyás után a helyi szervekkel is egyeztetnek majd. Biztató jel, hogy a mostani ötévés terv 2 milliárdjával szemben az idegenforgalmi ágazat 1985-ig 9,3 milliárd fo­rintos fejlesztési lehetőséget kapott. Az egészségügyi szekcióban a termálvíz gyógyászati felhasz­nálásáról tanácskoztak. Ma kö­zös plenáris üléssel ér véget Harkányban a háromnapos or­szágos rende*ény. — Rné —

Next

/
Thumbnails
Contents