Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-02 / 271. szám
1977. OKTÓBER 2. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Rangos, igényes műemléki felújítás Pécs egyik dísze a Nevelők Háza Hasonló felújításra vár még sok régi épület A „Városképek — műemlékek” sorozatban megjelent Pécset bemutató könyv az István tér 6-os számú házról — ma a Nevelők Háza — ezt írja: „Egyemeletes, klasszicizáló későbarokk lakóház. A XVIII. század végén épült. Széparányú, nyugodt homlokzatát a födém és az emeleti könyöklő magasságában kiskiülésű övpárkányok osztják, s háromtagú koronázópárkány zárja le. A hangsúlyosabban képzett középső nyílás- tengely rizalitszerűen kissé kiemelkedik. Földszintjén kosárívben záródó, lizénákkal keretezett kapu nyílik. Fölötte csigás konzolokon nyugvó, később átalakított rácsos erkély helyezkedik el. Az erkélyre vezető egyenes záródású ajtót kettős ión lizénák fogják közre, melyek szélességében a konzolsorral gazdagitott főpárkány kissé golyvázódik. Az oldalsó homlokzatszakaszok földszinti része erőteljesen sávozott. Ablakai egyszerű keretezésűek, a záradék fölötti mélyített tükörben gazdag plasztikai díszítéssel. Az emelet egyenes záródású, tagozott keretezéssel képzett ablakai — a stílusra jellemző módon — kiskiülésű táblákon helyezkednek el. A záradék fölötti mélyített tükröt — a földszinti ablakokéhoz hasonlóan — gazdag plasztikai dísz tölti ki. Pécs XVIII. századi építészetének értékes emléke szokatlan kiképzésű oszlopos udvara is." A ház felújítása a közelmúltban fejeződött be. S tegyük hozzá: igen rangos munkát végeztek az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetőségének szakemberei: Szin Mátyás és brigádja. Az igényes műemléki felújítás mindössze 8 hónapig tartott, s a költsége nem haladta meg az 1,4 millió forintot. A kevés, megmaradt klasszicista pécsi ház egyike most eredeti formájában a város egyik dísze. Az idézett leírás a felújítást megelőző régészeti kutatás után és a jelenlegi állapot láttán kiegészítésre szorul. A ház ma már sokkal többet mond a látogatónak, mint a felújítás előtt. Ezért is érdemes a szokottnál is több figyelmet szentelni a megújhodott Nevelők Házának. A figyelemfelkeltésben Takács György, az OMF pécsi kirendeltségének vezetője volt a segítségünkre. A homlokzat szinte semmit sem változott. Ugyanúgy megkapta az anyagában színezett vakolatot, mint hajdanán, csupán annyi történt, hogy egy ún. plextolos védőbevonatot kapott. Tudjuk viszont, hogy az emeleti ablakok fölötti tükörben lévő plasztikák eredeti kőfaragvá- nyok, a földszintiek viszont már a Zsolnay-gyárban készült pi- rogránit díszítések, s nyilván a századforduló körüli átépítés idején kerültek a helyükre. Az eklektika szülte a kapualj immár friss színekben pompázó mennyezetfestését is. A többszöri átmeszelés rétegeinek gondos lefejtése után kerültek elő a motívumok — a legépebbeket az ún. tanufoltok őrzik—, amelyek alapján Kapornoki György végezte el a rekonstrukciót. Ez az egykori mester nagyvonalúságára derített fényt. Hasonló esetekben a sablont a helyre méretezve készítik el. Itt egy másutt már felhasznált sablonnal dolgozott a mester: a néqy közül csak egy sarokban találkoznak mértani pontossággal a díszítőelemek. A kapualj másik érdekessége: két szoborfülke került elő (a harmadik az udvari szárnyon van), amelyek feltehetően a múlt századi átépítés ideién keletkeztek, s ma ismét képzőművészeti alkotásnak kínálnak helyet. Ugyanakkor nyerte el mai formáját az udvari szárny. Eredetileg függőfolyosós volt ez, amit bizonyítanak a ma is a helyükön lévő faragott kőkonzolok és a folyosó kőburkolata, amelynek szélén láthatók az egykori korlát rögzítésére vésett lyukak. A folyosót akkor bővítették és tették zárttá, amikor a régi városházát bontották: az oszlopok ugyanis onnan kerültek ide. Az oszlopsorra helyezett tölgygerendák tartják a folyosó falát. A gerendákról eltávolították a vakolatot, új anyagokkal preparálták, s most kendőzetlen eredetiségükkel emelik az udvar értékét. Az épületbelső is megújhodott, s legértékesebb eleme ma bizonyára a lépcsőfeljáró pompásan faragott kőkorlátja, amelyet eddig számtalan olajfestékréteg álcázott. E korlát is arról tanúskodik, amiről az épület többi faragványa: a ház keletkezésének idején Pécsett igen fejlett — művészi tehetségű mestereket is foglalkoztató — kőfaragóipar működött. Az emeleti helyiségekben hajdan kerek, porcelánnal burkolt cse- réokályhák voltak, emléküket a íélköríves falmélyedések őrzik, amelyeket ma a meglehetősen stílustalan gázkonvektorok próbálnak (eléggé ügyetlenül) kitölteni. Az István térihez hasonló míves felújításra vár még sok pécsi ház. Az OMF kirendeltségének három megyére szabott évi 12 milliós keretéből kevésre futja. összehasonlításként: a soproni kirendeltség több mint 100 fős gárdájának a zömét a város foglalkoztatja (a munka minősége és mennyisége a nemrég kapott Hild-éremmel is lemérhető), a pécsi kirendeltség 90 szakmunkásából és segédmunkásából csak 30-at foglalkoztat helyben, ami csak részben baj, hiszen azt jelenti ez, hogy a működési területen sok a megóvásra váró műemlék. Bizonyára javulni fog a helyzet, ha a kirendeltség beköltözhet az új székházba, az István tér 15-be, amelyet előbb szintén kívül-belül felújítanak. Most a Káptalan utca 4. — a majdani Uitz-múzeum — az, ahol egy gazdag középkori emlékeket hordozó épület igényes felújítása folyik. Már most látni, hogy a ház különböző építési periódusok roppant gazdag tárháza, s a feltárt maradványok helyreállítva a korszakokat idéző szépségükben vonulnak majd el előttünk. Mind között talán azok a gótikus ablak- és ajtókeretek lesznek a legnagyobb hatással a látogatókra, amelyeket ökölnyi töredékek alapján az OMF kőfaragói alkottak újra. Hársfai István Kislakás — kisbútor A vásári díj óta csend van Nagyüzemi gyártás esetén csak olcsóbb lehetne Kislakás — kisbútor. A kettő találkozása ritkán sikerül. Évek óta világszerte kísérleteznek a jól variálható, elemekből ösz- szeállítható bútorokkal, amelyek megmozgatják a tulajdonos fantáziáját és ennél fogva egyfajta alkotó tevékenységre késztetik. Az ideális az, hogy a vásárló egy prospektussal a kezében a lakásában totózza ki, melyik elemekből tudja összeállítani a neki legjobban megfelelő szekrénysort, aztán megy a bútorüzletbe, megveszi a „játékot" és otthon összerakja. Időnként fölröppen a hír egy- egy kiválónak ígérkező elemcsaládról: megtervezték, gyártják, forgalomba hozták. . . Hallottunk olyan hazai próbálkozásról — Modulnak hívták —, ami azért „halt meg”, mert a kereskedelem, valami megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve, nem volt hajlandó elemenként árusítani. Vajon ez nem járhat-e így? A kérdés egy pécsi ötlet kapcsán vetődik fel. Máté András, a BARANYATERV fiatal belső- építésze (az ő munkáját dicséri az Erdélyi Zoltán tervezte nagy- kanizsai művelődési központ belső építészeti kialakítása) az idei Pécsi Ipari Vásáron mutatta be az általa tervezett kisbú- tor-elemcsaládot. Sikere volt, díjat is kapott, a kiállított prototípus nyomban el is kelt. — Szerintem ezt .semmiképpen sem lehetne megbonthatatlan garnitúraként árusítani — válaszol az iménti kérdésre Máté András, aztán így mutatta be szellemi gyermekét: — Kiselemes bútor, csak így nevezem. 1975-ben született az ötlet. Számtalan hasonló hazai és külföldi próbálkozás szintézisét próbáltam megvalósítani. A dolog ugyanis régóta foglalkoztat. Valami olyan elemrendszer kialakítására törekedtem, amiből bárki kedve, tetszése és szükséglete szerint állíthat ösz- sze szekrényfalat. A rendszert csak úgy tudtam mindig is elképzelni, hogy minél kevesebb elemből álljon. Nos, ezt úgy látszik, sikerült elérni. A vásáron látott prototípusban mindössze hét elemet számolhattunk meg (a jelenleg „menő" fehérvári Garzon 26 elemből áll). Hétféle elem egy méretrendben — ez a nagyszériás gyártás legfőbb lehetősége. Az elemek 50x50x33 cm méretűek és van közöttük egyszerű üres, két- és négyfiókos, ajtós, vitrines, lemeztartó és van egy hármaselem is. A leírás is érzékelteti, hogy főleg beépített szekrénnyel rendelkező kislakásokba való kisbútorról van szó, ami árban sem ígérkezik elfogadhatatlannak. — 1976-ban a Budapesti Bútoripari Vállalat és a BARA- NYAKER érdeklődött, de a BU- BIV kiszállt valamiért a boltból. Idén az Univerzum Szövetkezet hidasi üzeme vállalkozott a prototípus előállítására (addig csak modell volt), ezt láthatták a vásárlátogatók is. Itt vannak, a gyártási árak — mutatja Máté András a hidasiak utókalkulációját —, a legolcsóbb elem 251 forintba, a legdrágább, a háromrészes 841 forintba került. Nagyüzemi gyártásnál — szerintem — ennél csak olcsóbb lehet. A vásári díj óta csend van. Pedig a könnyen gyártható elemcsalád jelentős vásárlói igényt elégíthetne ki. H. I. Rehabilitáció V ajon hol lehet és mivel foglalkozik? Az volt az érzésem e nyárutói, halk, esti beszélgetés után, amelyet egy uránvárosi kapualjban folytattam, hogy nyomtalanul eltűnt, élete egy szappanbuborék, s csak idő kérdése, mikor pukkan szét. Sok időé. Tizenkilenc éves volt, édesanyja akkor már nem élt. Mohácson lakó apját látogatta, onnan jött meg éjszakai műszakra. Úgy mondják: lelkiállapota volt, tán ez lehetett a baj, vagy más, a közvetlen bűnös mindenesetre az a szikladarab, ami szétroncsolta a gerincét, magtörte őt magát és egész jövendő életét. Yvy .y^« X — Három hónapig gipszágyban feküdt — meséli a keresztanyja a kapualjban — nem tudott vizelni sem, karácsonyi ajándék volt, hogy először sikerült. Akkor viszont rájött arra, hogy nem tudja visszatartani sem, s mondták, hogy ez már így is marad. Lába petyhüdten, bénán, idegenül hevert az ágyon. — Rokkantkocsija nem volt? — Aztán lábrakapott —folytatja — a nővérek a kórházban sírtak örömükben, amikor az első lépést megtette. — Hazajött „gyógyultan" ... Mi lett vele? Tűnődünk. \ V ^V t; ?, 4 ír • í.iftf-t * *t>f. t riyy-, t, t- i — Valami hétezer forint nyugdíjat kapott. — De mit csinált egész nap? — Néha segített nekem kézimunkázni. Igen ügyes volt a keze. — Nem kínáltak neki más szakmát, munkát, hivatást? — faggatózom. — Nem. De ő mondta is, hogy minek dolgozna, akkor nem kapná a nyugdíjat. Három évet élt így Pécsett, keresztanyjóéknál. Társ, barátok, szeretet nehezen egyeztethető össze a csökkentértékű- ség keserves érzésével. Akadt egy barát, egy szerelmestárs, aminek jelenlétében nem érezte kisebbrendűségét, úgy hívják: palack. — Átment az Olimpiába, az ötszázasokat kiterítette maga elé, aztán ivott boldog, boldogtalan. Hazahozták a haverok, az ajtó előtt letették, ott össze- roskadt piszkában. Nem lehetett sokáig tűrni. Apja Fótra költözött, hát elküldtük hozzá. Most ott él. A változatosság kedvéért Foton, egy kedves, olajospadlójú kocsmában teregeti az ötszázasokat, a pecsétes abroszra és iszik. Csillés volt az Uránban. Most huszonöt éves. V • Ha valakinek elkezd fájni a válla, az sok mindentől lehet. Lehet húzódás is, ahogy a főállattenyésztőnek mondta a körorvos, aki borogatásokat és kíméletet rendelt. Faluhelyt nem sokat törődnek az ilyesmivel, s ha később egy kis púp is nő ott, hát majd lelappad. De a sarcoma nem tréfál. hamar megeszi a vállízületet. A fájdalom a röntgenig kergette végül a fiatal szakembert, gyors konzílium eldöntötte, hogy vállbái le kell venni a kart. Hát levették. Harmincéves korban ez gondokat okoz. A két gyerek otthon idegenül nézett arra az emberre, aki a múltkor még papa volt, s két kézzel emelte őket a magasba .. . Apátia, lehangoltság, szenvedés. Ajánlották, még kórházban volt, hogy menjen nyugdíjba. Hisz milyen az egykorú főállattenyésztő? Másnak kellett az állás. Bizonyítási eljárások, szenvedélyes meggyőzések sora, hogy el tudja látni a munkáját így is, ímmel-ámmal visszavették. Úgy nézett ki, jóra fordul minden. Munkahelyén változatlanul megfelelt, sőt, vállalkozott a falu előtti nyilvános szereplésre ’ is. Minden rendben volt. aztán a „fővárosi neves" műsor betett. A sületlen, hülye poén után — nesztek, prosztók — a „fővárosi neves” tapsra buzdította a publikumot. — Maga miért nem tapsol — förmedt rá az első sorban ülő főállattenyésztőre. Hirtelen csönd támadt, borzasztó csönd, mint amikor az utolsó rög dörren a koporsó födelén. Édesanyja állt fel, aki mellette ült és halkan közölte: — A fiam azért nem tapsol, mert hiányzik az egyik karja. A szünetben üzenet jött. A „fővárosi neves” várja őket az öltözőben, bocsánatot akar kérni. Puff neki. Netán jöjjön oda, ha kíván valamit. Odament, bocsánatot kért. De a fiatalember azóta nem talál magára. Iszik. Rehabilitálunk. Kampis Péter
