Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-02 / 271. szám

1977. OKTÓBER 2. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Rangos, igényes műemléki felújítás Pécs egyik dísze a Nevelők Háza Hasonló felújításra vár még sok régi épület A „Városképek — műemlékek” sorozatban megjelent Pécset bemutató könyv az István tér 6-os számú házról — ma a Ne­velők Háza — ezt írja: „Egy­emeletes, klasszicizáló későba­rokk lakóház. A XVIII. század végén épült. Széparányú, nyu­godt homlokzatát a födém és az emeleti könyöklő magassá­gában kiskiülésű övpárkányok osztják, s háromtagú koronázó­párkány zárja le. A hangsúlyo­sabban képzett középső nyílás- tengely rizalitszerűen kissé ki­emelkedik. Földszintjén kosár­ívben záródó, lizénákkal kere­tezett kapu nyílik. Fölötte csi­gás konzolokon nyugvó, később átalakított rácsos erkély helyez­kedik el. Az erkélyre vezető egyenes záródású ajtót kettős ión lizénák fogják közre, me­lyek szélességében a konzolsor­ral gazdagitott főpárkány kissé golyvázódik. Az oldalsó hom­lokzatszakaszok földszinti része erőteljesen sávozott. Ablakai egyszerű keretezésűek, a zára­dék fölötti mélyített tükörben gazdag plasztikai díszítéssel. Az emelet egyenes záródású, ta­gozott keretezéssel képzett ab­lakai — a stílusra jellemző mó­don — kiskiülésű táblákon he­lyezkednek el. A záradék fö­lötti mélyített tükröt — a föld­szinti ablakokéhoz hasonlóan — gazdag plasztikai dísz tölti ki. Pécs XVIII. századi építésze­tének értékes emléke szokatlan kiképzésű oszlopos udvara is." A ház felújítása a közel­múltban fejeződött be. S te­gyük hozzá: igen rangos mun­kát végeztek az Országos Mű­emléki Felügyelőség pécsi épí­tésvezetőségének szakemberei: Szin Mátyás és brigádja. Az igényes műemléki felújítás mindössze 8 hónapig tartott, s a költsége nem haladta meg az 1,4 millió forintot. A kevés, megmaradt klasszicista pécsi ház egyike most eredeti formá­jában a város egyik dísze. Az idézett leírás a felújítást megelőző régészeti kutatás után és a jelenlegi állapot lát­tán kiegészítésre szorul. A ház ma már sokkal többet mond a látogatónak, mint a felújítás előtt. Ezért is érdemes a szo­kottnál is több figyelmet szen­telni a megújhodott Nevelők Házának. A figyelemfelkeltés­ben Takács György, az OMF pécsi kirendeltségének vezetője volt a segítségünkre. A homlokzat szinte semmit sem változott. Ugyanúgy meg­kapta az anyagában színezett vakolatot, mint hajdanán, csu­pán annyi történt, hogy egy ún. plextolos védőbevonatot kapott. Tudjuk viszont, hogy az emeleti ablakok fölötti tükörben lévő plasztikák eredeti kőfaragvá- nyok, a földszintiek viszont már a Zsolnay-gyárban készült pi- rogránit díszítések, s nyilván a századforduló körüli átépítés idején kerültek a helyükre. Az eklektika szülte a kapualj im­már friss színekben pompázó mennyezetfestését is. A több­szöri átmeszelés rétegeinek gondos lefejtése után kerültek elő a motívumok — a legépeb­beket az ún. tanufoltok őrzik—, amelyek alapján Kapornoki György végezte el a rekonstruk­ciót. Ez az egykori mester nagyvonalúságára derített fényt. Hasonló esetekben a sablont a helyre méretezve készítik el. Itt egy másutt már felhasznált sab­lonnal dolgozott a mester: a néqy közül csak egy sarokban találkoznak mértani pontosság­gal a díszítőelemek. A kapualj másik érdekessége: két szobor­fülke került elő (a harmadik az udvari szárnyon van), amelyek feltehetően a múlt századi át­építés ideién keletkeztek, s ma ismét képzőművészeti alko­tásnak kínálnak helyet. Ugyanakkor nyerte el mai formáját az udvari szárny. Ere­detileg függőfolyosós volt ez, amit bizonyítanak a ma is a helyükön lévő faragott kőkon­zolok és a folyosó kőburkolata, amelynek szélén láthatók az egykori korlát rögzítésére vésett lyukak. A folyosót akkor bőví­tették és tették zárttá, amikor a régi városházát bontották: az oszlopok ugyanis onnan kerül­tek ide. Az oszlopsorra helye­zett tölgygerendák tartják a fo­lyosó falát. A gerendákról el­távolították a vakolatot, új anyagokkal preparálták, s most kendőzetlen eredetiségükkel emelik az udvar értékét. Az épületbelső is megújho­dott, s legértékesebb eleme ma bizonyára a lépcsőfeljáró pom­pásan faragott kőkorlátja, ame­lyet eddig számtalan olajfesték­réteg álcázott. E korlát is arról tanúskodik, amiről az épület többi faragványa: a ház kelet­kezésének idején Pécsett igen fejlett — művészi tehetségű mestereket is foglalkoztató — kőfaragóipar működött. Az emeleti helyiségekben hajdan kerek, porcelánnal burkolt cse- réokályhák voltak, emléküket a íélköríves falmélyedések őrzik, amelyeket ma a meglehetősen stílustalan gázkonvektorok pró­bálnak (eléggé ügyetlenül) ki­tölteni. Az István térihez hasonló mí­ves felújításra vár még sok pé­csi ház. Az OMF kirendeltségé­nek három megyére szabott évi 12 milliós keretéből kevésre fut­ja. összehasonlításként: a sop­roni kirendeltség több mint 100 fős gárdájának a zömét a vá­ros foglalkoztatja (a munka minősége és mennyisége a nemrég kapott Hild-éremmel is lemérhető), a pécsi kirendelt­ség 90 szakmunkásából és se­gédmunkásából csak 30-at fog­lalkoztat helyben, ami csak részben baj, hiszen azt jelenti ez, hogy a működési területen sok a megóvásra váró műem­lék. Bizonyára javulni fog a helyzet, ha a kirendeltség be­költözhet az új székházba, az István tér 15-be, amelyet előbb szintén kívül-belül felújítanak. Most a Káptalan utca 4. — a majdani Uitz-múzeum — az, ahol egy gazdag középkori em­lékeket hordozó épület igényes felújítása folyik. Már most lát­ni, hogy a ház különböző épí­tési periódusok roppant gazdag tárháza, s a feltárt maradvá­nyok helyreállítva a korszakokat idéző szépségükben vonulnak majd el előttünk. Mind között talán azok a gótikus ablak- és ajtókeretek lesznek a legna­gyobb hatással a látogatókra, amelyeket ökölnyi töredékek alapján az OMF kőfaragói al­kottak újra. Hársfai István Kislakás — kisbútor A vásári díj óta csend van Nagyüzemi gyártás esetén csak olcsóbb lehetne Kislakás — kisbútor. A kettő találkozása ritkán sikerül. Évek óta világszerte kísérleteznek a jól variálható, elemekből ösz- szeállítható bútorokkal, amelyek megmozgatják a tulajdonos fantáziáját és ennél fogva egy­fajta alkotó tevékenységre kész­tetik. Az ideális az, hogy a vá­sárló egy prospektussal a kezé­ben a lakásában totózza ki, melyik elemekből tudja össze­állítani a neki legjobban meg­felelő szekrénysort, aztán megy a bútorüzletbe, megveszi a „já­tékot" és otthon összerakja. Időnként fölröppen a hír egy- egy kiválónak ígérkező elem­családról: megtervezték, gyárt­ják, forgalomba hozták. . . Hal­lottunk olyan hazai próbálko­zásról — Modulnak hívták —, ami azért „halt meg”, mert a kereskedelem, valami megma­gyarázhatatlan ötlettől vezérel­ve, nem volt hajlandó elemen­ként árusítani. Vajon ez nem járhat-e így? A kérdés egy pécsi ötlet kap­csán vetődik fel. Máté András, a BARANYATERV fiatal belső- építésze (az ő munkáját dicséri az Erdélyi Zoltán tervezte nagy- kanizsai művelődési központ belső építészeti kialakítása) az idei Pécsi Ipari Vásáron mutat­ta be az általa tervezett kisbú- tor-elemcsaládot. Sikere volt, díjat is kapott, a kiállított pro­totípus nyomban el is kelt. — Szerintem ezt .semmikép­pen sem lehetne megbontha­tatlan garnitúraként árusítani — válaszol az iménti kérdésre Máté András, aztán így mutat­ta be szellemi gyermekét: — Kiselemes bútor, csak így neve­zem. 1975-ben született az öt­let. Számtalan hasonló hazai és külföldi próbálkozás szinté­zisét próbáltam megvalósítani. A dolog ugyanis régóta foglal­koztat. Valami olyan elemrend­szer kialakítására törekedtem, amiből bárki kedve, tetszése és szükséglete szerint állíthat ösz- sze szekrényfalat. A rendszert csak úgy tudtam mindig is el­képzelni, hogy minél kevesebb elemből álljon. Nos, ezt úgy látszik, sikerült elérni. A vásáron látott proto­típusban mindössze hét elemet számolhattunk meg (a jelenleg „menő" fehérvári Garzon 26 elemből áll). Hétféle elem egy méretrendben — ez a nagyszéri­ás gyártás legfőbb lehetősége. Az elemek 50x50x33 cm mére­tűek és van közöttük egyszerű üres, két- és négyfiókos, ajtós, vitrines, lemeztartó és van egy hármaselem is. A leírás is ér­zékelteti, hogy főleg beépített szekrénnyel rendelkező kislaká­sokba való kisbútorról van szó, ami árban sem ígérkezik elfo­gadhatatlannak. — 1976-ban a Budapesti Bú­toripari Vállalat és a BARA- NYAKER érdeklődött, de a BU- BIV kiszállt valamiért a boltból. Idén az Univerzum Szövetkezet hidasi üzeme vállalkozott a pro­totípus előállítására (addig csak modell volt), ezt láthatták a vásárlátogatók is. Itt vannak, a gyártási árak — mutatja Máté András a hidasiak utókalkulá­cióját —, a legolcsóbb elem 251 forintba, a legdrágább, a háromrészes 841 forintba került. Nagyüzemi gyártásnál — sze­rintem — ennél csak olcsóbb lehet. A vásári díj óta csend van. Pedig a könnyen gyártható elemcsalád jelentős vásárlói igényt elégíthetne ki. H. I. Rehabilitáció V ajon hol lehet és mivel fog­lalkozik? Az volt az érzé­sem e nyárutói, halk, esti beszélgetés után, amelyet egy uránvárosi kapualjban folytat­tam, hogy nyomtalanul eltűnt, élete egy szappanbuborék, s csak idő kérdése, mikor pukkan szét. Sok időé. Tizenkilenc éves volt, édes­anyja akkor már nem élt. Mo­hácson lakó apját látogatta, onnan jött meg éjszakai mű­szakra. Úgy mondják: lelkiálla­pota volt, tán ez lehetett a baj, vagy más, a közvetlen bűnös mindenesetre az a szikladarab, ami szétroncsolta a gerincét, magtörte őt magát és egész jövendő életét. Yvy .y^« X — Három hónapig gipszágy­ban feküdt — meséli a kereszt­anyja a kapualjban — nem tu­dott vizelni sem, karácsonyi ajándék volt, hogy először si­került. Akkor viszont rájött ar­ra, hogy nem tudja visszatarta­ni sem, s mondták, hogy ez már így is marad. Lába petyhüdten, bénán, idegenül hevert az ágyon. — Rokkantkocsija nem volt? — Aztán lábrakapott —foly­tatja — a nővérek a kórházban sírtak örömükben, amikor az el­ső lépést megtette. — Hazajött „gyógyultan" ... Mi lett vele? Tűnődünk. \ V ^V t; ?, 4 ír • í.iftf-t * *t>f. t riyy-, t, t- i — Valami hétezer forint nyugdíjat kapott. — De mit csinált egész nap? — Néha segített nekem ké­zimunkázni. Igen ügyes volt a keze. — Nem kínáltak neki más szakmát, munkát, hivatást? — faggatózom. — Nem. De ő mondta is, hogy minek dolgozna, akkor nem kapná a nyugdíjat. Három évet élt így Pécsett, keresztanyjóéknál. Társ, bará­tok, szeretet nehezen egyeztet­hető össze a csökkentértékű- ség keserves érzésével. Akadt egy barát, egy szerelmestárs, aminek jelenlétében nem érezte kisebbrendűségét, úgy hívják: palack. — Átment az Olimpiába, az ötszázasokat kiterítette maga elé, aztán ivott boldog, boldog­talan. Hazahozták a haverok, az ajtó előtt letették, ott össze- roskadt piszkában. Nem lehe­tett sokáig tűrni. Apja Fótra költözött, hát elküldtük hozzá. Most ott él. A változatosság kedvéért Foton, egy kedves, olajospadlójú kocsmában tere­geti az ötszázasokat, a pecsétes abroszra és iszik. Csillés volt az Uránban. Most huszonöt éves. V • Ha valakinek elkezd fájni a válla, az sok mindentől lehet. Lehet húzódás is, ahogy a fő­állattenyésztőnek mondta a körorvos, aki borogatásokat és kíméletet rendelt. Faluhelyt nem sokat törődnek az ilyesmivel, s ha később egy kis púp is nő ott, hát majd lelappad. De a sarcoma nem tréfál. hamar megeszi a vállízületet. A fájdalom a röntgenig kergette végül a fiatal szakembert, gyors konzílium eldöntötte, hogy váll­bái le kell venni a kart. Hát levették. Harmincéves korban ez gon­dokat okoz. A két gyerek ott­hon idegenül nézett arra az emberre, aki a múltkor még papa volt, s két kézzel emelte őket a magasba .. . Apátia, lehangoltság, szenve­dés. Ajánlották, még kórházban volt, hogy menjen nyugdíjba. Hisz milyen az egykorú főállat­tenyésztő? Másnak kellett az állás. Bizonyítási eljárások, szenve­délyes meggyőzések sora, hogy el tudja látni a munkáját így is, ímmel-ámmal visszavették. Úgy nézett ki, jóra fordul minden. Munkahelyén változat­lanul megfelelt, sőt, vállalkozott a falu előtti nyilvános szerep­lésre ’ is. Minden rendben volt. aztán a „fővárosi neves" műsor betett. A sületlen, hülye poén után — nesztek, prosztók — a „fő­városi neves” tapsra buzdította a publikumot. — Maga miért nem tapsol — förmedt rá az első sorban ülő főállattenyésztőre. Hirtelen csönd támadt, bor­zasztó csönd, mint amikor az utolsó rög dörren a koporsó födelén. Édesanyja állt fel, aki mellette ült és halkan közölte: — A fiam azért nem tapsol, mert hiányzik az egyik karja. A szünetben üzenet jött. A „fővárosi neves” várja őket az öltözőben, bocsánatot akar kérni. Puff neki. Netán jöjjön oda, ha kíván valamit. Odament, bocsánatot kért. De a fiatalember azóta nem talál magára. Iszik. Rehabilitálunk. Kampis Péter

Next

/
Thumbnails
Contents