Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-13 / 282. szám
Dunántúli napló 1977. október 13., csütörtök Tudományos («őrük wés«jelKései Dieffenbachia, a némító nád Az alattomos dísznövény A dél-amerikai indiánok ősidők óta tisztelik a Természettanyát, hiszen életük minden ajándékát neki köszönhetik: eledelt, ruhát, házat, kést, baltát, íjat és nyilat. Még a kurá- re nyílmérget is, a bűvös Strych- nos toxifera kérgéből, még a fogamzást gátló ősi szert is, a Dieffenbachiák gyökeréből. növény A Dieffenbachiáknak 30 faja él vadon Amerika trópusain. Számos kultúrváltozatát innét nemesítették és a foltozott levelű fajta, a D. picta hazánkban is nagy népszerűségnek örül, mint városi lakásaink elegáns és mégis igénytelen levéldísznövénye. Könnyen szaporítható. Dugványai 3-4 hét alatt meggyökeresednek. A vaskos, ízelt szár egy méternél is magasabbra nő, fehéren foltozott levele 30 centimétert is elér. Zöld köpenyben született érdekes torzsavirágzata kora tavasz- szal jelenik meg, s nincs üvegház, ahonnét hiányoznék. Ez a pompás dísznövény azonban alattomos vendég és néhány héttel ezelőtt csaknem végzetes balesetet idézett elő egy pécsi családban. Az történt, hogy a Dieffenbachia túlnőtte életterét és a szobában dugványozó szaporítására készültek. A nagyobb korongokra vagdalt szárrészek szinte kínálták magukat, mint a ropogós uborkák. Akár a bibliai alma esetében, Ádám itt is megingott és evett belőle, bár lehet, hogy csak rágcsálta, lehet, hogy csak szopogatta. Az orvosoknak több napi gondos kezelése tudta csak semlegesíteni a fenyegető ödémákat és leszűrni a kényszerű tapasztalatot, hogy a szépséges Dieffenbachia egyáltalán nem veszélytelen I Növényünk a Kontyvirág-fé- lék családjába tartozik, melynek számos faja mérgező tulajdonságú. Így maga a konty- virág, a Pholodendron, a Zan- tedeschia, Alocasia és a veszedelmes Dieffenbachiák. Nálunk népiesen buzogányvirógnak nevezik, angol neve „dumb cane”, azaz némító nád, utalva arra a jellegzetes tünetre, mely a hangszalagok bénulásában és a gégeödéma fellépésében jelentkezik, ha a szárba harapunk vagy egy darabkát lenyelünk belőle. A Dieffenbachia szárából kifolyó nedv még a kézhát bőrén is erős viszkető érzést okoz. Effajta növényi mérgezést hazánkban eddig ritkán tapasztaltak. Külföldi orvoskutatók adtak róla hírt először és beszámoltak vizsgálataikról, sőt kísérleteikről. A tulajdonképpeni mérgezés oka egy fehérjeenzim és egy cianogén gliko- zid (amelyből ciánhidrogén alakul a szervezetben) is felelős a mérgezésért, akárcsak a kígyóméreg esetében. A súlyos kimenetelű Dieffenbachia mérgezés tünetei: vérnyomás süly- lyedés, a simaizmok összehúzódása, fájdalom és a gátolt légzőrendszer. A növény rág- csálásakor először a kalciutn- oxalat kristályok sértik fel mechanikusan a nyálkahártyát és utat nyitnak a mérgező anyagok behatolásának. Közkedvelt dísznövényünk mérgező anyaga rendkívül veszélyes lehet a kisgyermekre, de a tájékozatlan felnőttre is. Több kutató szerint a Dieffen- bachiát mellőzni kell a szobanövények sorából s nem lehet megengedni, hogy gyermekek környezetének, különösképpen óvodáknak díszítője legyen. Mérgezés esetén — még viszonylag enyhe tünetek mellett is — a mérgezettet sürgősen kórházba kell juttatni. A gégeödéma bármelyik pillanatban felléphet és gégemetszésre kerülhet sor. A mérgező Dieffenbachia növény az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet kutatóinak figyelmét már korábban felkeltette. Eddigi tapasztalataikat a „Gyermekgyógyászat" című orvosi szaklapban hozzák nyilvánosságra. Tímár Ede: Csillagosok, katonák... „Mindenki álljon a helyére! Mindenki fogjon fegyverti” Moszkvában Félelmetes itépiégNem kétséges, hogy hamarosan hivatalos intézkedések követik a tudományos körök vészjelzéseit, amelyek nyomán bizonyára már csak egy kis félelemféle marad bennünk, ha a pálmaházakba száműzött egykori szobatársainkban, a Dieffenbachiákban elgyönyörködünk. Most, hogy erre a félelmetes szépségre rávillant a tudomány tekintete, új életút vár a „némító nád” utódaira. A bennük rejtőző méreg nemsokára talán éppen úgy gyógyszerré szelídül majd, mint a Belladonna atropinja, a kobrakígyó mérge vagy az őserdei indián halált hozó nyílmérge, a kuráre. Baranyai Aurél Konferencia 1898-ban Tervek bányászakadémia felállítására Pécsett Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1898. szeptember 8-ra Pécsre hívta össze a közgyűlését. A közgyűlés helyét még 1896- ban tűzték ki, amikor egy népes tanulmányi kirándulás során megtekintették a Duna- gőzhajózási Társaság pécsi bányáit. A város ünnepi lobogódíszben fogadta a szeptember 8- án este 7 óra 53 perckor befutó gyorsvonattal érkező 95 bányászati szakembert, akik az akkori Magyarország minden részéből gyűltek össze. A rendezőbizottság nevében már Dombóváron fogadta őket egy kisebb bizottság, és még a vonaton mindenkinek kiosztották a szálláshelyét, amely nagy számban családoknál volt. Még aznap este 9 órakor ismerkedési est volt a Vigadóban (a mai Színház téren). Másnap (9-én), pénteken reggel 9 órakor nyitotta meg a városháza nagytermében a közgyűlést gróf Teleki Géza elnök. A napirenden többek között szerepelt a Selmecbányái Bányászati Akadémia újjászervezésének kérdése is. Ezzel kapcsolatban tárgyalták egy bányászati akadémia pécsi megszervezésének kérdését. Ez utóbbit különösen a pécsi bányatulajdonos Dunagőzha- józási Társaság szorgalmazta, amely társaság Pécsett jó nevű bányásziskolát tartott fenn. Délben fél kettőkor volt a díszebéd a Vigadóban, ahol 250 főre terítettek. Zeneszó mellett hangzottak el az akkor szokásos pohárköszöntők. Az étlapot még elolvasni is élvezetes: barna leves, tok tartó r- mártással, vesepecsenye körítve, túróspite, réce-, csibe-, libasült salátával, fagylalt, gyümölcs, sajt, kávé. Mindehhez pécsi fehér és villányi vörös borok, valamint pécsi Littke Sport-pezsgő. Délután városnézéssel töltötték az időt. Ennek keretében a Littke Pezsgőgyárban a gyár- tulajdonos is vendégül látta a konferencia résztvevőit. Szeptember 10-én (szombaton) egész nap a DGT vendégei voltak a résztvevők. Külön- vonattal üszögön keresztül kirándultak, illetve utaztak Sza- bolcsbányatelepre, majd Pécs- bányatelepre. Mind üszögön, mind a bányatelepeken a bányaművek megtekintése mellett nagy vendégeskedés is volt, természetesen megfelelő szónoklatokkal. A pécsbányatelepi villásreggelit a pécsi Nick-vendég- lős szolgáltatta, az ebédet pedig az ezeréves gesztenyésben levő pavilonban tartották. Itt a menü vetekedett a pécsivel: ragu- és barna leves, vörös bor, párolt pecsenye körítve, fehér bor, rétesek, pezsgő, kap- pansült, récesült, libasült, pulykasült, saláta, kompót, torták, giardin^tto és kávé. A vendégek o bánya külön- vonatával tértek vissza Pécsre. Itt még este a Nemzeti Kaszinóban volt fogadás. A Pécsi Nemzeti Színházban pedig ünnepi elaődáson Charlie nénje című „új angol bohózat”-ot tekinthették meg a vendégek. 10-én, vasárnap reggel indult ki a pályaudvarra a fogatok tömege, hogy ünnepélyesen búcsúzzanak a vendégektől. A vidám hangulatba robbant be az akkor érkezett távirati hír: Erzsébet királynét Genfben egy anarchista meggyilkolta. Ezzel zárult a fényes ünnepség. És a Pécsett hozott határozatok, például egy bányászati akadémia felállításáról — hamarosan feledésbe merültek. Dr. Rajczi Péter Kilencvenmillió éves ösgyikkoponya A képen látható koponya a müncheni Őslénytani és Föld- történeti Múzeumban van kiállítva. Az állat, amelyből a telet származik, körülbelül 90 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikában élt ősgyík volt. A tudomány ma már sok, földből kiemelt lelettel rendelkezik, amelyek alapján rekonstruálni lehet az őshüllőket. Valóságos monstrumok voltak az állatvilág óriásai, őtméteres magasságukkal könnyedén bepillanthatnának modern házaink első emeleti ablakán, hosszú farkuk elérte a 15—20 métert, súlyuk pedig a 18 tonnát. Észak-Amerikában, Colorá- dóban olyan kőlapot találtak, amelyen 85 centiméter hosszú és ugyanilyen széles lábnyomok maradtak fenn. A két láblenyomat közötti távolságból arra lehet következtetni, hogy az állat lépéshossza 4,5 méter lehetett. A tudósok megállapították, hogy ezeknek az állatoknak a maximális súlya 20 tonna lehetett: az ennél nehezebb állat nem volt képes mozogni a szárazföldön. De maradtak fenn olyan csontok is, amelyek még nagyobb állatokról tanúskodnak: hosszú nyakuk jelzi, hogy a folyók medrében vagy tófenéken jártak, de fejüket kiemelték a víz színe fölé, mivel tüdővel lélegeztek. Ezek súlyát 40 tonnára becsülik, vagy1918. jú- lius 6- án este került nyilvánosságra az első kormányközlemény Mirbach német követ meggyilkolásáról és az eszerek lázadásáról. A közleményben írták, hogy az „eszer gazemberek bűnéből kifolyólag, akik a szavinkovistók és bandájuk uszályába kerültek, Oroszország most a háború szélén áll." Valóban, az eszerek által elkövetett merénylet és a lázadás jó ürügyet szolgáltathatott a németek támadására. A közlemény másik része: „Akik megértik, hogy milyen esztelen és bűnös dolog most háborúra késztetni Oroszországot, azok támogatják a szovjethatalmat. Nincs kétség afelől, hogy a lázadást gyorsan felszámoljuk. Mindenki álljon a helyére! Mindenki fogjon fegyvert!" Lenin parancsot adott Pod- vojszkijnak, a Legfelsőbb Hadfelügyelőség elnökének és Mu- ralovnak, a Moszkvai Katonai Körzet komisszárjának, hogy vegyék kezükbe a lázadás letörését. A helyzet bonyolult és nehéz volt. Korábban a leginkább harcképes alakulatokat a keleti fronton irányították a fehérgárdisták ellen. Július 6- án reggel egy nagyobb osztag indult Jaroszlavlba, hogy leverje a fehérgárdisták lázadását. Moszkvában kevés alakulat maradt. A csapatoknál szolgáló hivatalnokok, kézművesek, parasztok jórésze még nem részesült kiképzésben. Több alakulatnál régi tiszt volt a parancsnok. Az eszer vezetők közül számosán katonai kulcsbeosztásokat tartottak kezükben. Maaas volt az akkori idők egyik nagy ünnepének, Iván napjának alkalmából szabadságolt katonák száma is. Gondosan kellett tehát kiválogatni és felkészíteni a csapatokat a lázadók leveréséhez. A lázadók leverésére a tervet I. I. Vacetisz, a lett hadosztály parancsnoka dolgozta ki. A terv végrehajtásában szerepet kaptak a Moszkvában tartózkodó internacionalisták, közöttük a magyarok is. Az eszer járőrök már eljutottak a Kremlig. A lázadóknak sikerült elfoglalniuk a központi postahivatalt, amelyben a távírók működtek. A lázadók megszálltak más fontos objektumokat — kaszárnyákat, vasútállomásokat stb. — is. Elfogtak több szovjet és bolsevik vezetőt, elfogták Dzerzsinszkijt, a Cseka elnökét. A postahivatal is 8 elefánt, vagy 550 ember súlyával voltak azonosak. A mai ismereteink szerinti rekordmagasságot egy 15 méter magas hüllő érte el, amely a modern lakóházak harmadik emeletéig érne fel. Csak a felkarcsontja, amely előkerült, 213 centiméter hosszú, vagyis hosszabb mint a legmagasabb ember. összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a ma élő állatok között is vannak óriások. A tengerben élő kékbálna 33 métert is elérhet. A rekord- bálnasúly, amit eddig elejtettek, 130 tonna volt. Ez megfelel négy őshüllő, 30 elefánt, 200 tehén, 1600 ember, 13 megrakott tehervagon, vagy 2,5 nehéz tank súlyának. megszállásával a szovjet kormányt megfosztották a legfontosabb eszközétől, amellyel kapcsolatot tudtak tartani az ország különböző területeivel. Sőt, a lázadók körtáviratot intéztek a vidéki városokba, hogy a helyi hatóságok ne hajtsák végre a Népbiztosok Tanácsának utasításait, mivel Moszkvában már a hatalom az eszerek kezébe került. Felszólították a katonai alakulatokat, hogy induljanak a fővárosba, mert a bolsevikok internacionalistákat toboroznak az eszerek ellen. Közben az eszerek tüzérségi tűz alá vették a Népbiztosok Tanácsának székhelyét, a Kremlt. A Kremlben működő magyar agitátoriskola hallgatóival az őrséget erősítették meg. Aztán a Kremlben gyorsan ösz- szeállitottak egy internacionalista osztagot. Ebben az osztagban az OK(b)P Magyar Kommunista Csoportjának vezetői, tagjai, valamint német, jugoszláv, román internacionalisták fogtak fegyvert. Az osztag azt a parancsot kapta, hogy kiegészítve egy lett szakasszal, valamint az ukrán kommunisták I. kongresszusára érkezett küldöttekkel — foglalja vissza a központi távírót. A mintegy 150 főnyi csapatot Kun Béla vezette. Kovács János, aki akkor a magyar agitátoriskola hallgatója volt, így emlékezett meg az eseményekről: „A legemlékezetesebb a moszkvai eszer-lázadás elleni harcunk, 1918. július 6-án. Éppen ülésezett a Tanácsok Kongresszusa a Bolsoj Teáter- ben, amikor Pór Ernő megjelent az agitátoriskolában, egyenesen hozzám jött, és azt mondta: - Kovács elvtárs, maga jól ismeri az elvtársakat, menjünk és verbuváljuk őket, hogy segítsenek a készülő eszerlázadás leverésében. Már amikor Kun Béla elvtárs hazajött, láttam, hogy nagyon ideges. Sietve ledobta kiska- bátját és az otthon tartózkodó elvtársakkal közölte, hogy a kongresszuson az eszerek nagyon csúnyán viselkedtek, követelték, hogy a szovjetek folytassák a háborút a németek ellen. — Az iskola hallgatóinak fegyveresen ki kell vonulniuk a Kremlből és segítenünk kell orosz elvtársainknak — mondotta Kun Béla. Ez rögtön meg is történt, először a Nagy Színház bejáratánál teljesítettem szolgálatot, reggel aztán ismét a Kremlbe mentem, ahonnan Pór elvtárs vezetésével kb. nyolcvanon elindultunk a Főposta irányába. Ekkor már itt találtuk Kun Bélát is osztrák, cseh elvtársak társaságában, nagyon ki volt fáradva. Azonnal kiadta az utasítást, hogy a postát el kell foglalnunk. Kovács János S “——~—le a továbbiakat: „Az épület átvizsgálása után ismét Kun Bélától kaptunk parancsot, hogy egy század menjen a Petrov- szkij laktanyához, mert ott van az eszerek fő fészke. Útközben a kaszárnyához közel egy 27 tagú eszer egységet fogtunk el, s bekísértük őket a Kremlbe. A foglyok átadása után elindultunk Kun Bélához, aki amikor engem meglátott felkiáltott: — Kis Kovács, hát maga él? Meglepődve kérdeztem: miért kérdi, Kun elvtárs? ö meg azt felelte, hogy az egyik útkereszteződésnél úgy láttam, hogy magát lelőtték. Még mondtam is az elvtársaknak, szegény Kovács.” Július 7-én vastag köd borult Moszkvára. A szovjet kormány hajnali 4 órakor 720 gyalogossal, 12 löveggel, néhány páncélkocsival, 72 lovassal, s egy 40 főnyi géppuskás osztaggal jpndelkezett. Az erőket két csoportra osztották és délelőtt 10 órakor indult a támadás a lázadók fő erői ellen. A szovjet' kormányhoz hű osztagokhoz csatlakoztak a moszkvai munkások, s a lázadók által vezetett egységek katonáinak zöme is a bolsevikok mellé állt. Kiszabadították a fogva tartott kommunistákat, közöttük Dzerzsinszkijt. Beérkeztek a városba a lett hadosztály csapatai is. Július 9-re már mindenütt elhallgattak a fegyverek. A Moszkvából menekülő lázadók szétverésében részt vett az a német és magyar hadifoglyokból alakított osztag is, amelyet Vityebszkben Karikás Frigyes szervezett. Az V. szovjetkongresszuson az eszerek lázadásáról szóló beszámolóban kiemelték a magyar internacionalisták osztagának hősiességét. A magyar internacionalisták közül Horák Antal esett el a lázadók elleni harcokban. Öt a Kreml mellett helyezték örök nyugalomra.
