Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-18 / 257. szám

A

z ünnep fényét emeli több létesítmény átadása; például a GYESEV-pólyaudvar, mely korszerűségében Közép-Európóban egyedülálló, az új 16 tantermes iskola és a régen várt fedett uszoda a lebombázott helyébe. A megye városai külön köszöntik Sopront. Győr Makrisz Agamemnon „Testvérek” című szobrát, Kapuvár a KGST-palo- tában lévő szökőkút kicsinyített mását (ők készítették az ere-, detit is), Mosonmagyaróvár játszótér felszereléseket adott át az új lakótelepeknek.

világháború, melynek nyomai egészen a legutóbbi évekig láthatóak, fájdalmasan érezhetőek voltak. Gyermekkorom kedves sétáira emlékezve, egy- re-másra rábukkantunk furcsa alakú békatavakra s borzong- va hallgattuk, hogy a tavak valójában bombatölcsérek maradványai. De megsemmisülte lakóházak, gyárak, vasutak, műemlékek többsége is.

*

A városban ma ötvenháromezren élnek és „dédelgetik" a 352 védett műemléket, az üdülőnegyedet, az iskolákat és a népszerű fürdőhelyet, a Tómalmot. Két évvel ezelőtt joggal kapta meg a város a műemlékvédelem Európa-díját.

De csak az emlékekből megélni nem lehet. S bár Sopron ma már ismét ipari város, több új gyára, üzem létesült, új városrészek emelkedtek, mégis sok a problémája. Kevés a szálloda, a turisták pedig a campinget is „kinőtték". Mindössze két mozija van, az egyik ráadásul aprócska és távol esik a központtól. Régen még a „Vörös Csillag"-ba is lehetett járni, de azóta lebontották és most csak a feltárt római város falai lót1'0‘.ók a filmek helyett. Kevés a bolt, nincs „minden igényt kielégítő” áruház, a választék sem túl jó. A soproni mondás is igaz: „sok a műemlék, de kevés a zöldség". A bennszülött soproniak úgy öt—hat évvel ez- előttig mostohatestvéreknek érezték magukat Győr mellett a fejlesztések, elosztások szempontjából. A különbségek ugyan már csökkentek, de minden vita helyett érdemesebb végignézni a két város kirakatait, azok magukért beszélnek . . .

*

A 700 éves évforduló tiszteletére a lakók jelentős társadalmi munkát ajánlottak föl. Közös összefogással változtatják az esztendőt jubileumi évvé. Még 1971-ben megalakult a városi tanács 700 éves Intéző Bizottsága, ők szervezték, hangolták össze a programokat. Számos országos rendezvénynek adtak otthont, így például a IX. geofizikai vándor- gyűlésnek, a nemzetközi felnőtt eszperantó találkozónak, városi KISZ-titkárok tanácskozásának, tudományos szimpóziono- kat, a Műemléki Albizottságok IX. országos értekezletének, ifjú zongoristák nemzetközi Liszttalálkozójának. A híres Lábasházban rendezik meg szeptemberben az Országos Érembien- nálét, amelyet ezentúl mindig Sopronban tartanak kétévenként.

Előadások, vetítések, kiállítások sora emlékeztet a 3000 éves történetre és a jubileum- Helyreállított homlokzat ra. A nemzetközileg ismert és idén már XX. alkalommal megrendezett ünnepi Hetek programja is kapcsolódik az ünnepséghez. Ennek keretében mutatják be Hegedűs Géza Sopron részére írt drámáját a város „atyjáról”, Lackner Kristófról. Megjelent a soproni írók antológiája és a nagy Soproni Képeskönyv.

Sopron ünnepel. Feledi a bosszúságokat, gondokat, emlékezik a régi időkre, „varázsolja a jelent s a jövőt”.

Barlahidai Andrea

Régi idők tanúja a Nagy Rondella

‘ 1 .* *

Királyi pecséttel erősítették meg a város kiváltságait

A hires Tűztorony

evallom, nem tudok elfogulatlan maradni, ha Sopronra gondolok. A városra, ahol minden a szívemhez nőtt, az apró utcák, terek, emléktáblák, cirádák. A sehol máshol nem érezhető hangulat, a bámész csodálat az ódonságukban is pezsgő utcákon, a hívogatón meleg dombokon.

A városban, amely jóné- hány jelzőt elkoptatott már, évente egymillió turista fordul meg, hazaiak, külföldiek egyaránt. Ott töltenek néhány napot vagy pár hetet, elutaznak s nemsokára újra kívánkoznak vissza. Aki pedig soproni volt, bárhova kerül, mindig visszavágyik. S nem elsősorban a mámorító kékfrankos miatt. E megfoghatatlan varázs nemcsak napjainkban, hanem évszázadok óta bámulatba ejtette az odalátogatókat és az ott lakókat. Felfrissülést, útravalót ad a város, akárhányszor csak felkeresik.

Sopron idén ünnepli várossá nyilvánításának 700. évfordulóját. A városi levéltárban és több üzlet kirakatában is megtekinthető az 1277-ben kelt, IV. László király által adományozott kiváltságlevél, illetve annak másolatai.

Mivel érdemelte ki Sopron ezt a megtisztelő, a felvirágzását nagyban elősegítő, valóban királyi adományt?

Sopron város nehéz megpróbáltatásokat élt át a II. Frigyes osztrák herceg, majd a II. Ottokár osztrák herceg és cseh király ellen 1251— 1278-ig vívott küzdelmeinek idején. A háborúk alatt a német származású Péter, az utolsó várnagy, a szomszédos Dág (ma Ágfalva) birtokosa kétszer is elárulta a magyarokat. Megtorlásul először — 1256- ban —■* száműzték a városból, majd 1278 őszén a Sopronban összehívott első megyei nemesi közgyűlés ítélete után lefejezték. Ezt megelőzte Péter második árulása — 1273- ban, amikor a várat Ottokár kezére juttatta, aki a legelőkelőbb várbeliek gyermekeit túszul magával vitte. A soproniak ennek ellenére kinyitották kapuikat IV. László előtt. Hűségüket a király kiváltság- levéllel jutalmazta, kiemelve a várost a megyei *spán joghatósága alól.

A soproniak ezután maguk választhatták meg bírójukat, aki főbenjáró ügyekben is ítélkezhetett. A város védelmére tornyokat építettek, hetivásárokat tarthattak, a dézsma- huszad a polgároknak adatott

s az adókat is szabályozták. Figyelmet érdemel a város területének gyarapodása is. A király Sopronhoz csatolta a „Villa Luer”-t (Lőver), a várostól addig különálló falut. A „Villa Luer”-t a király lövészei, nyilasai lakták, akik valószínűleg a besenyők voltak. A király a kiváltságjogokat adománylevéllel igazolta.

Sopron ekkor indult el a városi fejlődés útján.

opron mégsem 700 éves, hiszen háromezer éves történetre tekint vissza. Akárhányszor felbandukolok a Várhegyre, megcsodálom a csiszolatlan kőkorszak maradványait és a későbbi illírek fegyvereinek, műhelyeinek romos emlékeit.

Az ezredévek történelmének jobb megismerésére szinte

torony emlékeztet még az 1676-os óriási tűzvészre is, amikor a város számos épülete, sőt maga a torony felső része is megsemmisült. Később, az újjáépítés után az erkélyén sétálgatott a toronyőr, figyelte nincs-e tűz, nem közeleg-e az ellenség. Ezenkívül zenével is szórakoztatta a lakókat. Emlékére az ünnepi hetek alatt egész zenekar költözik a toronyba minden évben.

A téren sorakozik a híres Patika-ház és a palotaszerű Storno-ház. Ez utóbbiban még Mátyás is megfordult, egy évig lakott falai között, de Liszt és Széchenyi is jár a házban. Melléje simul a Tábornok, vagy más nevén a Lackner- ház, a város első polgármesterének lakása. Tovább lépve a Fabricius-házhoz érünk, ahol egykoron Petőfi is járt sanyarú katonáskodása alatt. Itt

SOPRON ünnepel

elég besétálni a Beloiannisz térre, amely elmeséli a régvoltat is, az újat is.

A tér egyik „bejárata” Sopron jelképén, a Várostornyon (Tűztorony) keresztül vezet. Alapjait még a rómaiak rakták le, akik már Augustus és Tiberius császár idejében eljutottak a városba. Mindezt írásos feljegyzés őrzi. Vespa- sianus császár alatt (69—67- ben) élt neves író és tudós, Plinius munkája tanúsítja, aki először jegyezte föl Sopron római nevét, „Scarabantia”-t, amely utóbb Scarbantia alakban fordult elő. Később Flavius császár a várost önálló városigazgatási joggal ruházta fel.

A tűztorony környékén kibontott római város maradványa a jelenleginél jó 4—

4,5 méterrel alacsonyabban fekszik. A város mostani nevét a X—XI. század körül kaphatta, az ómagyar Suprun személynévből, de hogy pontosan ki volt ő, az még kiderítetlen. Sopron egyidőben a törökök uralma után és a németség beáramlása idején az ödenburg nevet is viselte. A város lakói azonban akkor is és később, az I. világháború után, az 1921-es népszavazáson is magyarságuk mellett álltak ki. Nem csatlakoztak Ausztriához. Erről tanúskodik a Tűztorony Hűségkapuja. A

jvK*

keresett vigaszt, idejárt olvasgatni. .

A klasszicista stílusú volt Megyeházával még nem ér véget a tér kivételes értékű műemlékházainak a sora. A Kossow-ház, a soproniak „Burg”-ja látta vendégül a koronázások és országgyűlések alkalmával a királyokat és udvartartásukat. Itt koronázták meg Eleonóra királynét is. Nevének kezdőbetűi, II. Ferdi- nándéval együtt felkerültek a római szent birodalmi sas mellére, amely a várostorony tetejére „szállt" és Sopron címerének is tartozéka. A későbbi osztrák sassal azonban nincsen „rokonságban"! A tér déli oldalán magasodik a „kecskés címer”-rel díszített Bencés-templom, vagy ahogy én is ismerem, a Kecskéstemplom. Szokatlan nevét a néphit szerint azért kapta, mert azoknak a kincseknek az árából építették a XIII. században, amelyeket egy kecske kapart ki.

Akárhonnan lépünk a térre, mindenünnen a szemünkbe ötlik Magyarország egyik legszebb barokk szobra, a Szentháromság-kompozíció. Az adatok szerint Késmárki Thököly Katalin emeltette hálából a kíméletes pestisjárvány után. S itt van még a téren Sopron talán „legnevezetesebb" épülete, a mindenki által jól ismert Gyógygödör. ízletes, „gyógyító" borát, érdekes pinceszobáit sokan ismerik, azt azonban kevesebben tudják, hogy capitoliumi borozó volt. Népszerűsége az Orsolya tér sarkán levő Cézár-pincével vetekszik, ahol a Kékfrankos mellett „ponzihter”-ételek is az asztalra kerülnek.

Sopron a XX. század elején a legnagyobb iparral rendelkező dunántúli város volt. Itt nyílt meg az ország első kőszénbányája, cukorgyára, gőzmalma, . másodikként épült vasútvonala, takarékpénztára. Állandó kőszínháza 1769-től van, képzőművészeti és zenei élete a legnagyobb hazai és külföldi művészeket vonzotta. E fejlődést törte ketté a II.

(

t

s»

II hűséges uäros 700 éues éufordulöjan