Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-18 / 257. szám
A Pécsi Balett vendégszereplésével nyílik meg F V <\ lT í X 4P I Jubileumi színházi hét Szolnokon A hazai színházak közös ünnepévé terebélyesedik — Vendégegyüttesek a Tisza-parti városban Thália szolnoki otthona, a Szigligeti Színház most ünnepli állandó színházzá válásának 25, évfordulóját. 1952 szeptember: ez a dátum új fejezetet jelentett a Tisza-parti város színháztörténetében, A békéscsabai színháztól való szétválás után, a szocialista állam áldozatkészsége megnyitotta az utat az önálló művészi alkotóműhely megteremtéséhez, Thália eddig bugdá- csoló szekere végre révbe jutott, egy szerény, de ambiciózus társulat elindult a magasabb művészi célok megvalósításáért indított úton, hogy megteremtse önálló arculatát, művészi elkötelezettséggel és igényességgel szolgálja a szocialista kultúra ügyét az alföldi megyeszékhelyen. S hogy a történelem e rövid negyed- százada alatt ezt. hogyan sikerült elérni, arra álljon itt egy-két jellemző példa a színház repertoárjából: tizennégy Shakespeare-bemutató, hat Shaw-premier, négy Gorkij- dráma, öt Csehov-mű, négy Moliére- és két Schiller-bemu- tató. Műsorra került a nyugati drámaírók csaknem minden jelentősebb műve. A mai magyar dráma terméséből harminchetet jelenítettek meg, s természetesen színre került sok zenés és gyermekszínházi darab is. Hogy a színház művészete nem volt öncélú, azt a nézőszám is megfelelően reprezentálja: a negyedszázad 9696 előadását 3 millió 807 ezer néző tekintette meg. A jubileumi szezonban várják az állandó kőszínház négymilliomodik látogatóját. A 25 éves Szolnoki Szigligeti Színház az évforduló tiszteletére 1977. szeptember 19 —25. között jubileumi ünnepi hetet rendez. Az évforduló kiterebélyesedik a hazai színházak közös ünnepévé. Erre utal, hogy a városban vendégszerepei a Pécsi Balett, a kecskeméti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Vígszínház. A Pécsi Balett Verdi Requiem című kétfelvonásos balettjével nyitják meg a jubileumi hetet szeptember 19-én, hétfőn este 7 órakor. Húszadikán a Szigligeti Színház viszi színre Goldoni Karneválvégi éjszaka című kétrészes vígjátékát. 21-én este ugyancsak a házigazda Szigligeti Színház adja elő Bulgakov: Álszentek összeesküvése (Moliére) című színművét. 22-én a kaposvári Csiky Gergely Színház Oszt- rovszkij Erdő című komédiája lesz műsoron. A kecskeméti Katona József Színház 23-án, pénteken lép fel Németh László VII. Gergely című történelmi drámájával, Gábor Miklós Kossuth-díjas kiváló A pécsiek Verdi: Requiem ci- mü kétfelvonásos balettjét mutatják be művésszel a címszerepben. 24-én, szombaton ismét a Szigligeti Színház előadása kerül műsorra: Shakespeare Athéni Timon című tragédiájával. Az ünnepi hét a Vígszínház vendégszereplésével zárul. Gogol Egy örült naplója című művét Darvas Iván érdemes művész adja elő. A Szolnoki Szigligeti Színház igazgatósága és művészei, a város művészetpártoló és -értő közönsége tiszelettel és nagyrabecsüléssel várja a szép, harmonikusan fejlődő Tisza-parti városba a meghívott vendégegyütteseket. Mint Székely Gábor igazgató mondotta: ez’ a találkozás bizonyára az élmények gazdag tárát nyújtja majd a művészeknek és a közönségnek egyaránt. Jó eszköz lesz a kapcsolatok további erősítésének hazánk különböző tájain működő színházak között. Endrész Sándor Arató Károly Most a szeptember... Alinak féligkész falak — állnak tűnődve, szikáron állványokkal körülvett emeletes árvaságban, köztük lányok röpködnek boldog zümmögéssel s elvegyülnek a külváros cikcakkos hátterével. A földúlt házhelyeken, hol kövek, csalánok égnek, göthös, sovány fák kikötött lovakként legelésznek. Most a szeptember még erős: égboltnyi tükrökkel jönnek, zihálnak lógótejü autóbuszok, a vasút mellett, az úton bőszoknyás por pörög, nézik kukoricaszárak, nagybajszú törökök, mögöttük hullámvonalak: téglapirosak, buzakékek sávozzák a keretbe foglalt messzeséget. Körben a házakon áttetsző nyugalom van, árnyékuk összetört, itt hever darabokban. Ez az óra, mikor árkádok alatt kéz-a-kézben szerelmesek ácsorognak — S mintha hivná őket valami hang, távoli kürtjei, úgy lépnek el tőlünk, sóváran, ketyegő szivükkel. ragyog Bárdosi Németh János Nyárfák árnya Lefogva jó csikóim gyeplőt a szélbe dobva vágtatni nem tudok már, tempósan sétálgatni ez itt a jelszó egyre, hol van az ifjú vágta, virágos árokparton nyárfák suhognak messze. Szaladó jó csikóim mérföldek utporában emlék a régi tájról, s rimeim könnyű röpte elakad, mintha úszna, foszlánya fent a fákon csöng, de a csöndülése siró harangok gyásza. A művész a társadalom hasznos tagja Képzőművészeti világhét M agyarországon Ebben az évben immár harmadízben kerül sor világszerte a képzőművészeti világhét (Se- maine Mondiale des Beaux Arts) rendezvényeire. Minden évben van a képző- művészeti világhétnek választott mottója is. Bagdadban 1977- re az alábbit jelölték ki: „A művész, mint a társadalom hasznos tagja”. A mottó jelentéséről, a választás okairól Aha Novák 1 Ildi tot, a Magyar Képzőművészek Szövetsége ügyvezető titkárát kérdeztük: — A mottó úgy hangzik, mintha a szocialista országok művészei „találták volna ki", ideológiai okokból. Ezzel szemben talán meglepőnek hat, de éppen a nyugati képzőművészek több évi szívós törekvésének eredményeként fogadták el. A magyarázat: a tőkés világban a műkereskedelem teljesen kézben tartja a művészeket. Munkájukba, értékelésükbe, „rangsorukba” beleszól, sőt, döntő szava van. Éppen ezért kezdték évek óta firtatni a nyugati világ képzőművészei: csak az-e a művész haszna társadalmi szempontból, hogy pénzben mérhető nyereséget hoz a műkereskedőnek vagy van más is? A művész és a társadalom kapcsolata sajnálatos módon, valahol a múlt században „szakadt meg", és ezt a „szakadékot" szeretné most eltüntetni a művésztársadalom. És mivel náMindenfele. A murciról... Kéremszépen én tudom, hogy úgy is hiába beszélek, de elhihetik, nincs randább cselekedet a murci-ivászat- nál. És ezt is tudom, hogy — most, amint e sorokat olvassák — egy pillanatra ölükbe ejtik az újságot és a foguk között mormognak: „Nahát, éppen ez beszél?” Igenis, éppen én. Mert bennem van jóérzés és ezért mélységesen elítélem a murci oktalan hörpinlgetését, mivelhogy a tisztelt fogyasztó inkább jámbor türelemmel megvárná, míg a zavaros, gyanús színezetű folyadék gyönyörű, tiszta-szép borrá cseperedik. Ugye, többször hallották már — e nem éppen kedveskedő — jellemzést, miszerint „X. még a szűz lányok köny- nyét is meginná . .." Erről van szó. Ez az X. és Y. is a murci-ivók körében keresendő, hiszen nem véletlen, hogy a murcil, sok egyéb jelző — például a „majomtej” - mellett - szűz lányok könnyének is nevezik. Azt hiszem közel járunk az igazsághoz, amikor egyenlőség- jelet vonunk a liliomtiprós és a murci-ivás közé. Nem megvárni, míg a zsenge hajadon lassan megtisztul, megerősödik és szépsége kivirul, hanem mindjárt neki- hogyis-hívjákolni?! Szép dolog, mondhatom. Ezért óva intelek benneteket: őrizzétek meg érintetlenségét a murcinak is, hogy bűnbe ne essetek. A prés alatt kisajtolt aranyszínű must gyengén, tétovázva csurran világra, kitéve minden rossznak és veszélynek. Nagyon hamar el is veszíti minden színét, eredendő zamatét, szinte a felismerhe- tetlenségig, legyen az Tramini, Muskotály vagy markáns Olaszrizling, akár bársonyos Merlot. Ebben az állapotban — alig néhány nap alatt — majdhogynem eszméletét veszíti, megtejesedik, sem íze, sem illata, szürkés tömege tele van porral, piszokkal és vegyszer-maradványokkal, s ilyenkor némelyek — hozzáteszem: eléggé tiszteletlenül - még „mosléknak" is titulálják. Nos, elekor lépett a must „murci- korba” és — sajnos — ekkor ront neki a murci-imádók zajos hada oly kegyetlen rohammal, mint a vérszomjas és türelmetlen vadászebek falkája őszi vadhajtások idején. De a murci bosszút áll a rajta esett sérelmen. Gyomrot kavar, fejeket tagióz, agyakat bambává tompít, néha napokra is. És még jó, ha gázzal telített pincébe nem csalja jámbor áldozatát, amint az üveglo- póval lopakodik a nyitott hordók közé. Csak egyszer, eqyetlen egyszer próbálkoztam megközelíteni a forrongó pincét, az első lépcsőfokon felbátorodva léptem n másodikra, a harmadikon sűrűbb lett a levegő, a negyediken kivert a verejték, lábaim elgyengültek, szemem elhomályosodott és a visszavezető utat egy erélyes rántással tettem meg, a pincemester jóvoltából. Szóval, én tudom, hogy mi ez. De hát hiába beszéltek. Minden ősszel akadnak néhányon, akiket a murci fojt meg a pince fenekén vagy — jobbik esetben — veri oly butává, hogy egy-egy ivá- szat után még három napon át is bugyuta-csodólkozás- sal szemléli a világot. Ezért mondom nektek, óvakodjatok a murcitól, várjátok meg, míg a murci kinői serdülő korából, megtisztul, kivirul és akkor, ugye .. . . . . Bár, ahogy hallom, - pécsbányai tapasztalatokat felelevenítve — ködös, koraőszi estéken, enyhén fűtött kályha mellett, ropogósra sült gesztenyével nem is olyan rossz az a murci. Lehet, van benne valami. AMM lünk is terjed az a szemlélet, amely, sajnos a hasznosságot csak az anyagi mérhető haszon formájában értékeli, szeretnénk tudatosítani, a művész hasznossága ennél több, komolyabb, nemesebb. Hogy miben? Már az írás előtti történelemben is a művészet volt például az egyetlen terület, amely „krónikásként" megmentette számunkra az ősi civilizációk emlékeit. — És a mában, Magyarországon miben látjuk a művész társadalmi hasznosságát? — A köztudatban is elismert az alkalmazott művészetek, például az iparművészet közvetlen, hasznossága, hiszen lakáskultúránkban vagy az utcán járva mindenütt találkozhatunk a formatervezők, iparművészek munkáival. De ugyanígy hasznos a szobrász munkája, aki köztéri szobrokat készít, szobra esetleg új városképi környezetet teremt. Egy példa: Ferenczy Béni díszkútja Budapesten, a Felszabadulás tér rendezésekor új helyre került. Néhány hét alatt afféle „fórummá", randevú és beszélgetőhellyé vált, új csomóponttal gazdagítva a városképet. A festők, grafikusok munkája más. Az utcán kevésbé érzékelhető a hasznossága. De a közösségi helyiségek díszítése, a freskók önmagukért beszélnek. És a táblaképet, grafikát készítő festő, grafikus alkotásai is a lakáskultúrát, a közízlés, a műveltségi szint emelését szolgálja, akár eredeti formájában, akár reprodukcióként kerül a falakra. — Néhány érdekesebb rendezvényre Ielhívná külön is a fi gyeimet? — Nehéz a választás, hiszen közel 500 eseményre kerül sor szeptember 17 és 25. között. Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban Pozsgay Imre kulturális miniszter nyitja meg szeptember 27-én, déli 12 órakor a világhetet a „Design Ipari formák a lakásban" kiállítással. Szombathelyen 23-án a Der- kovits-múzeumban az új szerzeményeket állítják ki. Pécsett már szeptember 4-én megnyílt a Színház téri kiállító teremben „Újkonstruktivisták" címmel a Janus Pannonius Múzeum Hollandiába készülő kiállítási anyagának bemutatója, 18-án a Balokány-ligetben az Ifjúsági Parkban "Formaépítkezés a szabadban" címmel nyílik szabadtéri kiállítás. Somogybán a nagyatádi művésztelepen lesz művész-közönség találkozó. Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban Samu Géza szobrászművész kiállításával nyílik a világhét megyei eseménysorozata. A Miskolci Galériában 16-25. között kisplasztika-kiállítás lesz. — Szatmári — Művészék mosolya Amikor Munkácsy Mihály bejárta az országot, hogy anyagot gyűjtsön millenáris képéhez, több napot töltött Kalotaszeg központjában: Bánffy- hunyadon. Munkácsy természetesen ellátogatott Kolozsvárra is, és itt lakomát adtak a tiszteletére, a legfényesebb és leglelkesebbek egyikél, amelyeket valaha is rendeztek. Az emlékezetes ünneplést egyébként komolyan fenyegette az a veszedelem, hogy elmarad róla — mager Munkácsy! Tudniillik a lakoma napján a mester még Bánffyhu- nyadon időzött és Barcsayval együtt szerencsésen lekésett az utolsó vonatról. De Barcsay nem azért volt Barcsay, hogy őt ilyen csekélység zavarba hozza. Előállíttatta négyes fogatát, őmaga ült a bakra, kezébe vette a gyeplőt, nekivágott a hosszú útnak, és még idejében beröpítette híres vendégét Kolozsvárra.- Nem sok dicsekedni valót találok magamon, cselekedeteimen - mondotta a lakomán tartott pohárköszöntőjében Barcsay Domokos -, de azzal életem végéig büszkélkedni s dicsekedni fogok, +iogy én is voltam egyszer Munkácsynak kocsisa I. . . * Hollósy Simon, a nagybányai müvésztelepvezető mestere és Ferenczy Károly mellett legnagyobb alakja, a tizenkilencedik századi naturalizmus és realizmus egyik legjobb képviselője rettentő erejű ember volt. Egyszer Münchenben meghallotta, hogy egy szobrász barátja nagyobb összeget kapott postán, éspedig tiszta aranyban. Amikor azután összetalálkozott vele az utcán, megszólította :- Te, pajtás, adj kölcsön húsz forintot, megadom holnap. A szobrász, egy apró termetű emberke, akit sokszor csúfolt a müncheni művészvilág szűkmarkúságáért, szomorúan válaszolta:- Adnék, barátom, nagyon szívesen adnék, de nincs magamnak se. Egy megveszekedett fityingem sincs. Csak a jó isten tudja, miből fogak ebédelni ma. Hollósy Simon megcsóválta a fejét:- Hm! Hót nincs pénzed, pajtás? Igazán nincs? A szobrász siránkozva szólt:- Nincs bizony! Jaj, egy fillérem sincs! Hollósy Simon ebben a pillanatban megragadta a gallérjánál fogva a szobrász kollégát, a füléhez emelte a levegőbe és megrázta amúgy istenesen. Aztán szemrehányóan mondta:- Látod, látod, hogy mégis van pénzed ... Hiszen - csörgött! . . . László Zsuzsa t * * t * * t * t $ * * * t * * * * i * * * t * * * * * * * * * *
