Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-09 / 218. szám

1977. augusztus 9., kedd Dunántúli napló 3 Vita a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásáról A HÓDGÉP speciális mezőgazdasági szállító jármüve Erb János felvétele Készülődés a BNV-re A budapesti vásárközpont­ban megkezdték a fogyasztá­si cikkek nemzetközi kínála­tát bemutató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár technikai előkészületeit, a pavilonok, az utak és a parkok csino­sítását — és megérkezett az első szállítmány áru a leg­nagyobb kiállítótól, a Szov­jetuniótól. A hazaiakkal együtt ed­dig 30 országból és Hong­kongból jelentkeztek kiállí­tók. A fokozódó érdeklődés­nek tett eleget a HUNGEX- PO azzal, hogy megváltoz­tatta a bemutató nyitvatar­tási idejét: í gy a szokásostól eltérően, ezúttal már tíz na­pon át és két hétvégén te­kinthetik meg a vásárt a lá­togatók szeptember 16. és 25. között. A szocialista országok kö­zül Csehszlovákiából, Jugo­szláviából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köz­társaságból, Romániából és a Szovjetunióból érkeznek kiállítók, és több éves szünet után ismét bemutatót tart fogyasztási cikkeiből a Kí­nai Népköztársaság. A fejlett tőkés és a fejlő­dő országok közül hivatalos vagy kollektív kiállítást mu­tat be Brazília, Elefántcsont­part, Finnország, Görögor­szág, Norvégia, Pakisztán, Portugália, Spanyolország, Svájc és Hongkong. Egyéni­leg, valamint képviseletük által érkeznek kiállítók Ausztriából, Belgiumból, Dá­niából, Franciaországból, Hollandiából, Indiából, Ja­pánból, Libanonból, Mexi­kóból, Nagy-Britanniából, a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Olaszországból és Svédországból. Egy kézben a hazai mező- és élelmiszeripari gépgyártás • Másfél évvel a tárcaváltás után • Interjú a MEZŐGÉP Tröszt vezérigazgató-helyettesével Másfél esztendeje annak, hogy a hazai mezőgépipar a MÉM irányítása alól a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz került. A közel negyvennégy­ezer főt foglalkoztató mammut- cég, a MEZŐGÉP Tröszt pro­filjának meghatározása egy­szerűnek tűnő feladatnak lát­szott, ám az új körülmények­hez való alkalmazkodás ko­rántsem ment simán. Az át­szervezés időszakában és azt követően is tucatnyi ellent­mondás merült föl, amelyek nagy részét már megszüntették, de az öntisztulás még évekig eltarthat A fentiekből kiindulva keres­tük fel Horváth Árpádot, a MEZŐGÉP Tröszt vezérigazga­tó-helyettesét. — A közel tíz esztendeje alakult MEZŐGÉP Tröszt az egykori gépállomásokból, gép­javítókból és gépgyárakból jött létre. A tröszthöz tizenhat vál­lalat és kilencvenhat gyáregy­ség tartozik. A szétszórtság bi­zonyos gondokat okoz, de ezek kellő szervezettséggel ellensú­lyozhatok. A mező- és élel­miszeripari gépgyártás, az azokhoz kapcsolódó különbö­ző szolgáltatások hallatlan fon­tossággal bírnak a hazai me-* zőgazdaság fejlődése szem­pontjából. Ezért döntött úgy a kormány, hogy koncentrálni szükséges az erőiket. A magyar mezőgépipar éves árbevétele eléri a tizenötmilliárd forintot és az előzetes becslések az elkövetkezendő években rend­kívül nagy fejlődést ígérnek. — Az iparilag fejlett orszá­gokban a mezőgazdasági gép­gyártás a második legfonto­sabb ágazat. Hogyan látja ön a magyar mezőgépipar jelen­legi helyzetét? — Az élelmiszer stratégiai cikk. Ebből kiindulva a mező- gazdasági üzemeket kiszolgáló ipari szervezetnek is ilyen elbí­rálásban kellene részesülnie. A hónap folyamán vizsgálja majd az Állami Tervbizottság az ága­zat perspektíváját. Az V. öt­éves terv fejlesztési elképzelé­sein túl, az elkövetkezendő tíz évre határozzák meg a távlati lehetőségeket — Ezek szerint az 1980-ig terjedő tervidőszakra sem ala­kultak még ki a kapacitásfej­lesztésekhez szükséges anyagi lehetőségek. — Mindez összefügg a tár­caváltással és az időközben megkezdett profiltisztítással. A MEZŐGÉP Tröszt négymilli- árd forintot szán beruházások­ra, de ennek megvalósítása az ország anyagi erejétől is függ. A tervezett összeg harminc szá­zalékát fordítanánk építészeti jellegű bővítésekre, a többi pénzt a kiemelt programokra szánjuk. — Melyek ezek? — A zöldségbetakarító-gé- pek továbbfejlesztésére, az élel­miszeripari gépgyártás korsze­rűsítésére, a szarvasmarha-tar­tás gépeinek modernizálására gondolunk. A felsoroltakon kí­vül az V. ötéves tervünk prog­ramjában szerepel a növényvé­dőgépek, az anyagmozgató eszközök és a talajerő vissza­pótlást szolgáló berendezések gyártásának fejlesztése is. — Említette a zöldségbeta- karitó-gépeket. Hogyan is ál­lunk a nagyteljesítményű be­takarító gépek kifejlesztésével? Mi az oka annak, hogy a pro­totípus kialakításától a soro­zatgyártás beindításáig két-há- rom esztendő telik el? — Hadd kezdjem a választ a kérdés második részével! A MEZŐGÉP Fejlesztő Intézettel a HÓDGÉP alig néhány hónap alatt konstruálta meg az első hazai gyártmányú borsócséplőt. Eddig húszat készítettünk belő­le és az idei szezonban) több gazdaság már ezzel a beren­dezéssel dolgozott. Az előrelé­pés tehát kétségtelen. — Baranyában Szigetvár kör­zetében állt munkába egy bor­sócséplő, de a tapasztalatok szerint nehezen birkózott meg a közel ötvenmázsás hektáron­kénti terméssel. — A népgazdaság és a me­zőgazdasági üzemek sürgetik a zöldségbetakarító-gépeket. Ez történt a borsócséplő esetében is. Az új gép kísérletek nélkül kezdett dolgozni és a felszedő berendezés módosítása után ki­elégítő teljesítményt ért el. En­nek ellenére azt hiszem, helye­sen tettük, hogy az 1978-ra tervezett gyártást már az idén megkezdtük: a kisebb módosí­tásokat már nyugodtabban el­végezhetjük. — A MEZŐGÉP Tröszt által sorozatban készített borsó, zöldbab, paradicsom, uborka és vöröshagyma betakarítógé­pek egy része exportra kerül. De ezek a berendezések nem önjárók. Mit ígér a jövő? — A KGST-országok közül hazánkat bízták meg a felso­rolt gépek gyártásával: azok hatvan százalékát exportáljuk. Célunk az, hogy minden pia­con értékesíthető önjáró beta- karítókat alakítsunk ki. üzlet- politikai elképzeléseink között szerepel a zöldségtermesztés gépeinek és a konzervipari be­rendezések együttes értékesíté­se. — Az új arculatú MEZŐGÉP vállalatok kialakítása megkez­dődött; mikorra várható a ter­mékváltás befejezése? — Hármas tagoltságot ala­kítottunk ki: a: párhuzamosság, az átfedés országos szinten megszűnt, de a trösztön belül még legalább három esztendő szükséges hozzá. A Rába ez év második félévében veszi ót tőlünk a talajművelő és kuko­ricavető gépek gyártását, amely nálunk fokozatosan elhal. Vagy például Veszprémből Debre­cenbe kerül a növényvédő gé­pek gyártása és fejlesztése. — Hogyan Ítéli meg a ha­zai mezőgépipar szolgáltató te­vékenységét? — Szolgáltatás jellegű mun­kával létszámunk húsz százalé­ka foglalkozik, amely évi más­fél milliárd forint bevételt jelent a vállalatoknak. A szolgáltatás továbbfejlesztésére miniszterta­nácsi határozat kötelez bennün­ket. A MÉM és a KGM vár­hatóan az év végére alakítja ki közös elképzeléseit. Szerin­tem, a szerelés-technológia, a vevőszolgálat, a részegység ja­vítás és az importpótló alkat­részek gyártása terén szüksé­ges továbblépnünk. A szolgál­tatási ágazatban tisztázni kel­lene az érdekeltséget, amely to­vábbi minőségi javulást ered­ményezhetne. — A Cserkúti MEZÖGÉP-nél a közelmúltban kezdődött a központi üzem bővítése. Várha­tó-e, hogy a tervezett 208 mil­liós beruházás hiánytalanul megvalósulhat? — A tervidőszak folyamán 170 millió forintot biztosíthatunk a baranyai fejlesztésre. Ez az összeg csak akkor növelhető, ha a tervezetthez képest jelen­tősen növelik a tőkés árbevé­telt. Salamon Gyula fl ruhatervező szabadon engedheti fantáziáját Nagy Józsefné ruhatervező modelljei Moszkvában sok ember jár „carbonos” ruhában Szép bútort, cipőt, ruhát, dísztárgyakat látva természete­sen az ügyes kezű, már-már iparművésznek számító meste­rekre gondolunk, ritkábban jut­nak eszünkbe- azok a tervezők, modellezők, akik megálmodják a termékeket. Már az is csodál- nivaló, hogy sok millió hazai vásárló ízlésével megegyező fo­gyasztási cikkeket képesek ter­vezni, ennél bizonyára sokkol nehezebb olyan termékeket ter­vezni, melyek az „ezer kíván- ságú” külföldi vevők tetszését is megnyerik. Baranya- legsike­resebb export-termékeinek ter­vezői közül néhányon valóban nem találják könnyűnek ezt. * Nagy Józsefné szerény, halk- szavú, vékony fiatalasszony.- Tanulta ön valahol a mo- delltervezési? Nem. Általános iskola után kerültem ide a Carbonhoz. Munka mellett végeztem el a szakmunkásképzőt, majd ké­sőbb a könnyűipari techniku­mot. Tervezést tulajdonképpen ott sem tanultunk. Mindig ezt szerettem volna csinálni, ezért nagyon örültem, mikor kinevez­tek mintókészítő és labor cso­portvezetőnek.- A Carbon Vállalat nagy mennyiségben exportra dolgo­zik. Honnan tudja ön azt, hogy adott országban, adott idő­szakban mi a divat, mi az, amit szívesen hordanak az emberek?- Sokat járok divatbemuta­tókra. Ezenkívül sokfelől kapok divatlapokat, áruházi katalógu­sokat. Ezek segítséget nyújta­nak abban, hogy lássam a leg­újabb divatirányzatokat. Soha­sem másolom le őket szolgaian, legfeljebb egy-egy szabásvona­lat, gallérfazont, és ehhez ter­vezem a saját elképzeléseimet. A divatkövetelményeken kívül figyelembe kell venni a gyárt- hatóságot is. Nem mindegy, hogy milyen gépek kellenek hozzá, mennyi idő szükséges az elkészítéshez, és milyen nagy az anyagszükséglet. — Ezek szerint a tervező keze és fantáziája tulajdonképpen egy kicsit meg van kötve . . . — Igen. Mégis nagyon szere­tem csinálni. Számomra az a legszebb időszak, amikor a Hungarotextől befut a megren­delés, hogy például farmer kol­lekciót kérnek az NDK részére. Ilyenkor egymásután jönnek az ötletek, alig tudom abbahagy­ni a munkát. — A gyár fő profilja a far­meröltönyök, ruhák és műbőr sportkabátok. De a Pécsi Ipari Vásáron láttunk merész strand­ruhákat, elegáns kosztümöket és olyan estélyi ruhákat is, amelyek a legdivatosabb üzle­tekben is megállják a helyüket. — Nagyon örültem, mikor megtervezhettem ezeket a ruhá­kat. Itt igazán szabadon lehe­tett engedni a fantáziát, az előbb említett kötöttségek nél­kül. Gyárunknak van szolgál­tató részlege, ahol ezeket a modelleket meg lehet rendelni és kívánságra elkészítjük. A bemutatóterem szekrényei­ből sorban emeli ki közben a szebbnél szebb, arany és ezüst­érmeket nyert ruhákat. — Melyiket készítette már el magának? — Nekem nem valók ezek a ruhák — válaszolja. — Magyar- egregyen lakom, egyedül élek a kisfiámmal. Úgy érzem az én környezetemhez, az életmódom­hoz és egyéniségemhez csak az egyszerű ruhák illenek. Tökéle­tesen kielégít, ha modelljeim sikert érnek el, s nagy öröm volt, amikor Moszkvában az ut­cán nagyon sok emberen ismer­tem fel a „carbonos” ruhákat. * Miskolci József, a Carbon ci­pőrészlegének tervezője — vál- ligérő hajú fiatalember. Műsza­Miskolci József, és az általa tervezett cipők, ki főiskolát végzett, Bonyhádon technikai modellező volt, mi­előtt idekerült a Carbonhoz.- Hogyan készül el egy cipő terve? — Segítségül kapunk műszaki szaklapokat és külföldi cipő­* divatlapokat. Én azonban nem szeretem ezeket használni, leg­feljebb az új technikai meg­oldások érdekelnek ezekből. Jó tanulság volt számomra, amikor egy kollekció bemutatón kü­lönböző gyártócégek új darab­jai között megszólalásig egy­forma cipőket lehetett látni. Kí­nos volt és komikus. Én úgy ter­vezek, hogy a kezembe veszem a kaptafát és eljátszadozom a rárajzolt vonalakkal. Mikor ki­alakul az, ami a legjobban tet­szik, akkor elkészítem róla a szabástervet. — Mit tervez legszívesebben?- Női csizmákat. Élvezet ter­vezni a kecses formákat,nagyon sok a variálási lehetőség, sze­retem látni a szép lábú nőket jó vonalú csizmában. Sarok Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents