Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-20 / 229. szám
A hetedik emeleten Hát nein ér<~ ! A legnagyobb ká ni ki havas hegyoldalakon szu^- oozni! A tervező képzelete a., amely nyáridőben nem inkább nyakig a medence vizébe süllyeszti magát, ehelyett hóemberek között téblábol, mert kifejezetten erre szól a megbízatása. Előtte pedig fehér papírlap, melyen színes csíkok és alakzatok sorakoznak fel, egy soha senkin nem volt síkesztyű szivárványos fantáziarajzává rendeződve. A tervező ellankad egy kicsit, talán épp most ad nevet gyermekének. Ez a motívum egy kicsit hasonlít a pingvinre. Legyen hát a neve Pingvin. Mert bár e modellek anyakönyvi bejegyzése pusztán egy-egy szám, akik ezeket a kesztyűket megálmodják, kiszabják és megvarrják, mindegyikre ráragasztanak valami becenevet. Kicsiny műhely a mintaműhely a Pécsi Kesztyűgyárban, mégis nagy dolgok szülője. Csak néhány száz kesztyű kerül ki innen évente, ám az ő képükre készül a többi hárommillió pár, amit az idén a Pécsi Kesztyűgyárban megvarrnak. A naptárban mindig egy évvel előre járva, mindig a jövő év divatját álmodva a minlamű- helyben születik a kesztyű, a négy tervező fantáziája és a kesztyűkészítés minden munka- műveletéhez egyenként is értő, húsz—huszonöt éves gyakorlattal rendelkező mesterek keze munkája nyomán. Műhelyük a kesztyűgyári irodaház hetedik emeletén. Jelképes magasságban — a csúcson. Csodaszép termékek sorakoznak a varróasztalokon, gyönyörűen mutatnak majd a színes fényképeken.- Mi jellemzi a jövő esztendő síkesztyű divatját? — A színek tobzódása — mondja Timer Jánosné művezető. — Azelőtt párban voltak a színek, kék-sárga, kék-piros. Most az egész színskála végigvonul a kesztyűkön. A vevők egyre igényesebbek, mindig újat kell hozni. A legújabb divat most a kézzel varrott síkesztyű és a görbített Bevallom, annak idején magam is féltem. Ez a helyes kifejezés — féltünk, húszévesek, a kétéves katonai szolgálattól, szomorúan és rövidre nyírva vonultunk be a kultúrházba, aztán volt, aki „megúszta", volt, aki nem. Én az előbbiekhez tartoztam — most úgy érzem, rövidebb lettem vele. o Krizs József, a pécsi Petőfi Sándor laktanya — népiesen „Áperegy” — parancsnokának politikai helyettese tájékoztat röviden, miképpen is kell elképzelni a sereget. — Ma már egészen más a katonai szolgálat, mint akár a maga idejében — nevet — funkciójában és minőségében is megváltozott. Nézze, most is meg kell tanulnia a katonának lőni, kúszni, harci eszközökkel bánni, felkészülten kell. hogy várjon egy esetleges konfliktust. De ez a katonai szolgálatnak csak egy része. A két év alatt testileg, szellemileg sokat fejlődnek a gyerekek, s ez sok esetben többet nyom a latban, mint gondolnák. Hallotta mór ezt a kifejezést, ugye, hogy katonaviselt? Egészen másképpen viselkedik, másképpen viszonyul embertársaihoz, az országos politikához, nemzetközi élethez, mint más. — Mégis — tudakolózok — mi tölti hát ki ezt a két évet? —• Iskolába járhat a katona. Ha például a polgári életben még nem végezte el az általános iskolát, itt lehetősége van. A jelentkezés önkéntes. Aztán zömüknek szakmai végzettsége van, mikor hozzánk kerül. Igyekszünk, hogy mindenki a szakmájának megfelelő területen kapjon elfoglaltságot. Nálunk is kell a 'műszerész, gépkocsivezető, szerelő, villanyszerelő szakmunkás. És itt igen magas technikai színvonallal találkozik, szakmailag tehát két év alatt sokat fejlődhet. Nem véletlen, hogy a leszerelő híradós katonáink után a Posta rendszeresen érdeklődik . . . Nem akarok külön szólni a gazdasági építőmunka segítéséről, gondoljon csak a kiemelt nagyberuházásokra. Segítünk az őszi mezőgazda- sági munkákban, nemcsak élőmunkával, hanem komoly szállítási kapacitással is, megépítjük épületeinket, következésképpen ugyanúgy szükségünk van kőművesre, vízvezeték-szerelőre, festő-mázolóra is . . . e Trischler Antal pécsi, az ÉPFU-nál dolgozott. Gépkocsiszerelő. — Itt mindenhez van speciális szerszám, szinte pillanatok alatt el tudjuk végezni a munkát. Kint vagy csinálok magamnak, vagy nem. — Szakmailag érdekes dolgokkal találkozott? — Akit érdekel a szakmája, világos, hogy körülnéz. Olyan műszaki megoldásokat láttam, amelyekkel eddig csak tankönyvben találkoztam, összke- rékmeghajtás, tárcsafék a tehergépkocsin ... Két évet töltök el a szakmámban, nincs kiesés. * És még mond valamit, ami elgondolkodtat. — Megváltozik az ember. Én csak most veszem észre, hogy egészen másképpen vé- lekedek dolgokról, mint eddig. o Egy csendes, üres szobában várakozók. Cserfa honvéd, Cserfa Péter keres egy olyan katonát, aki elvégezte az általánost a seregben. Amíg távol van, szórakozottan belekukkantok az előttem levő asztalon nyitva hagyott könyvbe. Meglepődve nézek a fejezetcímre: Integrálszámítás. Cserfa honvéd kohómérnök, s most jár a Budapesti Műszaki Egyetem villamos mérnöki karára, az automatika szakra .. . Vizsgáira készül. . o Komlói, huszonöt éves. Szepesi Mihálynak hívják. Hat elemit végzett odakint, azért nem többet, mert már nem volt kedve . . . — És itt megjött? — Megérte — mondja komolyan — úgyis bent kell lenni két évig, mindenképpen megérte . . . Kossuth-aknán dolgozott, a villamos üzemben. Oda is megy majd vissza. Régóta foglalkoztatja a gondolat, hogy elvégzi a villanyszerelő-iskolát, de hát általános iskola nélkül .. . Most közelebb jutott céljához egy lépéssel. Kampis Péter Nyár, ősz váltva káromkodik (gyermekkoromban faluszerte), lecsap a nap a déli légtömegre, áttüzesíti, mint nagyítóüveget, Északról a sark szele süvít be, felhőt párol földünk fölé, káromkodva löki jéggolyóit aszfaltra, ablaküvegre; oly jó ez, oly jó ez a váltás, mint mikor vihar vesződött velünk a fulladozó nyári tarlón, kaszával, klottgatyában mikor a nagy időt figyeltem, borúlátót vártam, hetes esőt, nagy paraszt fénnyel párás szememben; most is úgy figyelem az időt, ős-várakozással szívemben: nap-tűz után harmat az erdőn, a kerti bokron súlyos esőcseppek, vágyom, akácról hulljanak nyakamba, amit a párolgó föld kicsepegtet. Nem „kárba veszett” idő... ujjú síkesztyű. A görbített ujjal a japánok jöttek ki a legutóbbi müncheni sportszerkiállításon, természetesen mi Vis csináljuk. A mintaműhelyben egy évben 500—600 modellt készítenek. A nagykönyv tanúsága szerint most a 430. modellnél tartanak. Tavasszal sportkesztyűkkel kezdték, a világhírű Adidas cégnek készítettek mintadarabokat. Aztán következett az 1978. évi tavaszi—nyári és az őszi—téli divatkesztyű-kol- lekció összeállítása, s külön egy kollekció a szovjet Razno- exportnak. Most ismét a sí- kesztyűk színes világa. — A síkesztyűket különösen szeretem, mert nincs különösebb megkötöttség, merészebben csaponghat a fantázia — vallotta meg nekem Gadó Miklósné modellőr még régebben, amikor a korszerűség és a divat jegyében az őszi BNV alkalmából meghirdetett pályázaton hóemberes és katicabogaras gyermekkesztyűivel díjat nyert. Persze, azért mégsem engedhetik teljesen szabadjára fantáziájukat, figyelni kell a nagy külföldi vevők igényeire, szinte már mindenkiről tudják, mik a kedvenc mintái, az ő szája ízük szerint is terveznek. A mintaműhely sohasem unatkozik. A kis közösséget újabb és újabb, érdekes és szép feladatok hozzák izgalomba. Beneveztek ők még az olimpiára is. Igen, a mintaműhely készítette a montreáli olimpián szereplő, s kesztyűben versenyző magyar lányok és fiúk kesztyűit. Itt születtek a fényvisszaverő anyaggal szegélyezett kesztyűk, a vakok részére készített különleges biztonsági kesztyűk. Aztán a siklósi bokszkesztyűk első mintadarabjai, melyekkel a Kesztyűgyár most a külföldi piacokra is szeretné beverekedni magát. És holnap, holnapután mi lesz? Legyen színes, szép álmod, mintaműhely! Miklósvári Z.
