Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-20 / 229. szám
A Dunántúli napló 1977. augusztus 20., szombat ígérték - teljesítették Rekord mennyiségű zöldség az állami gazdaságokból Nyújtott műszak vasárnap is a konzervgyárban Majláth-pusztán szedik a burgonyát, Szilágypusztán a sárgarépát, Bolyban, Bikaion megindultak a zöldbab betakarító gépek. Most takarítják be az uborkát, a dinnyét. Ida- majorban és a Szigetvári Állami Gazdaságban „szüretelik" a paradicsomot, egyelőre kézzel, de jövő hét végén megindulnak a kombájnok. Állami gazdaságainkban is elérkezett a zöldségbetakarítás nagy szeHajnali beszélgetés Tízen a hirdi vizesfonodából Kétforintos érabéremelés Mikor megszólítom, rám tekint, aztán ismét a Mackie felé fordul. Bal kezében fanyelű kés, a kicsorbult él elsiklik a tengelyre szorult kócon: a szálakat villaszerű szerszámmal igyekszik fellazítani, mozdulatai inkább gépiesek, mint tudatosak. Hátralép, az állványról kóccal teli orsót emel le, beidegződött mozdulatokkal összesodorja az előfonalat, s a cséve pörög tovább. A kritikus időpont Hajnali negyed öt, még alig pirkad. A vizesfonodába nem hatol be a kinti friss levegő. A géptermet párás, kesernyés szag üli meg, amely utánozhatatlan monoton zajjal és langymeleggel keveredik. Al- mosító légkör különösen hajnaltájt. Azt mondjuk, ez a kritikus időpont, ilyenkor a kéz alig akar engedelmeskedni, az éberség a mélypontra zuhan. Jó évtizednyi kép villan fel bennem. Az éjszakás műszak utolsó harmadában menetrendszerűen végtelen fáradtságérzés kerített hatalmába, bármit tettem is, agyam tompasága csak azt követően enyhült, amikor megvirradt. Ismerem tehát ezt az állapotot és nem csoda, hogy Szak Jánosáé hirdi fonónőnek először semmi kedve nem volt a hajnali beszélgetéshez. — A fonógépen nyolcórás összfordulatot mérnek, a figyelem csökkenése, a fáradtság nem szűrhető ki. De amikor eljön a hajnal, majd leragad a szemem. Ha ilyenkor hazamegyek, lefekszem, de alig alszom. Napi átlagban talán négy-öt órát pihenek, ez viszont nem elég. Kilenc éve, hogy újra visszajöttem a kenderfonóba. Idehoztam a lányomat is: tizenhét éves. A finomelőkészítőben dolgozik, /nőst reggel hatra jön. Ilyenkor csak arra jut idő, hogy mielőtt hazamegyek Vasasra, néhány szót váltsunk. Mig beszélgetünk, egy pillanatra sem veszi le tekintetét a Mackie fonógépről. Ellép mellőlem, az egyik cséve előtt megáll, összeköti az elszakadt szálat, újabb orsó kerül az üres helyére, majd takarítani kezd. Lukács Jázseíné Hosszúhe- tényből jár a Hirdi Kenderfonóba, ő is a régiek közül való. — Egyetlen takarító kislány van a műszakunkban, de nem győzi a rendteremtést. A fonónőknek kell segíteni, de mi szedjük le a fonallal telt orsókat is. Nem érezzük, hogy megfizetnék a többletmunkát. A mi műszakunkból mindössze két ember hiányzik, de a másik kettőből legalább húsz. A vállaláson felül — A tízfős brigád többsége régi dolgozó — mondja Mo- zolai Jánosáé brigádvezető helyettes. — Nem egy közülünk tizenöt-húsz éve kötődik az üzemhez. Talán ez az oka annak, hogy megmaradtunk. A fonoda első féléves szinten nem teljesítette a programot: három és fél százalékkal maradtunk el a tervezett termeléstől. A másik két műszakban főként a létszámhiány miatt 71,4, illetve 69,2 százalékos volt a teljesítés. A mi brigádunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére féléves szinten . öt százalékos túlteljesítést vállalt, amit 2,6 százalékkal túlszárnyaltunk. Jelentősen nőtt a termelékenységi mutatónk. Az egy órára eső és egy főre jutó óránkénti vizes szálfonal gyártásunk az 5,19 kilogrammal szemben 6,41 lett. Egy- egy fonónőre kilencvenhat orsó jut. Ha rosszabb minőségű az előfonal, lehet ugrálni le s föl egész műszak alatt. A lábunk érzi is a megterhelést." A fapapucs viselése kötelező, de inkább vászoncipőt húzunk, mert amit itt a gyárban készítettek, nem felel meg. A közelmúltban mindenkitől lábméretet vettek: reméljük hamaro- rosan megkapjuk a gyógypa- pucsokat és a panaszunk is kevesebb lesz. Meg kell fizetni — Nem tudom, hogy meddig húzzuk még a három műszakkal — veti föl Somlai László művezető. — A létszámhiány krónikussá vált. A három vi- zesfonodai csoportból tudnánk két teljes létszámú brigádot alakítani. Talán a megemelt műszakpótlék és a közelmúltban végrehajtott béremelés segít. Átlagosan két forint órabér-emelést kapnak az asszonyok. A vizesfonókat mindig meg kellett fizetni. A legegészségtelenebb munkák egyike, amit végeznek. Sok gondot okoz az ekcéma. Az asszonyok többségénél már egy év eltelte után jelentkezik a fertőzés. Háromhavonta járnak orvoshoz. Leírtuk már számtalanszor, a fonodákban dolgozók munka- körülményei még jócskán hagynak kívánni valót. Tiszteletet követelnek azok a teljesítmények, amiket ezek az asz- szonyok elérnek. S hogy kik ők? A Hirdi Kenderfonó egyik legrégibb szocialista brigádjának tagjai: Kóré Mihályné, Mozolai Jánosné, Gerbe' Erzsébet, Szak Jánosné, Mayer Mátyásné, Lukács Józsefné, Dürr Tamásné, Kiss Erzsébet, Schenk Karolin, Gunszt Erzsébet. Salamon Gyula zonja, ami már a téli készleteket alapozza meg és beleszól a konzervgyár export teljesítésébe is. A hat baranyai állami gazdaságból öt dolgozik felemelt zöldségtermelési tervvel az idén. A leszerződött területet a gazdaságok a tavasszal mindenütt időben elvetették, a szükséges paprika és paradicsom palántákat, ha voltak is átmenetileg ellátási zavarok, végül is mindenütt beszerezték. Az idén a szokottnál lényegesen nagyobb gondot fordítottak a zöldségfélék növényvédelmére, ápolására, öntözésére. S mivel az időjárás is kedvezett, állami gazdaságaink most bőséges termést takarítanak be. Ez a nagy termés azonban még nincs biztonságban, mert a betakarítás eléggé keserves. Nem is a kézierő hiány a fő gond. Emberhiánynyal most inkább a konzervgyár küszködik, ahol még vasárnap is éjjel-nappal folyik a feldolgozás, 12 órás nyújtott műszakban. Szűk a feldolgozó- ipar s még annál is szűkebb a ZÖLDÉRT átvevő kapacitása. A Pécsi Állami Gazdaságban hetekkel ezelőtt megkezdték a sárgarépa szedését. A termés igen jó, 300—400 mázsa hektáronként, de a Baranya megyei ZÖLDÉRT, amely a termést leszerződte, még egyetlen kilót sem vett át. Az ÁGKER és a KFT siet a gazdaság segítségére, így tudnak heti 1—1,5 vagon sárgarépát elszállítani Budapestre. De ilyen lassú ütem mellett október közepéig sem szedik ki, s addigra a répa túlméretes lesz. Pedig itt 60 vagon árualap termett meg, amiből 40 vagonnal a ZÖLDÉRT-nek kellene átvennie. Még ennél is súlyosabb a helyzet a burgonya átvétellel. A Szentlőrinci Állami Gazdaság közel 500 hektáron termel öntözött burgonyát. A termés a tavalyi rekordnál is nagyobb, 380 mázsa hektáronként. A gazdaság a szedést gépesítette, a négy kombájnnal —- napi 70 vagonos kapacitással — 30 nap alatt befejezhetnék. De csak egy kombájnjuk dolgozik, mert a ZÖLDÉRT napi 1 vagonnál többet nem tud átvenni. Ilyen ütem mellett október végéig is elhúzódhat a szedés, s itt bizony 1800 vagon burgonyáról van szó, ami jóval meghaladja a megye egy évi szükségletét. A zöldség megtermett, most már csak át kell venni, be kell tárolni, fel kell dolgozni. Az állami gazdaságok eddig megtették a magukét. Minden zöldségféléből teljesítik, sőt túlteljesítik tervüket. Zöldborsóból 135 vagont szállítottak a gyárnak, zöldbabból 120 hektárról mintegy 50 vagon termést takarítanak be, uborkából 20 hektárról 20 vagonnal, paradicsomból, ami új növénynek számít Szigetváron, az állami gazdaság 350 mázsát termelt hektáronként, 30 hektárról több mint 100 vagonnal értékesít. Hasonlóan jó a paradicsomtermés a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban is, ahonnan újabb 100 vagon árut kap a gyár. Rekord termést ígér a bólyi zöldpaprika is. Bikaion 30 vagon sárga- és görögdinnyét termeltek, öt vagon főzőtököt. Burgonyából és zöldségfélékből együtt mintegy 2500 vagon árualapot termelt meg az öt állami gazdaság, s ezzel nagymértékben járult hozzá a lakosság jobb ellátásához. A nagy erőpróba után Apáik nyomdokain Mindenki érdeke, hogy az összes kombájn menjen Egy hónap múlva a kukorica következik két műszakban _ rissen kaszált lucerna illatát hozza a szél, Bikái felé ^ füstfelhők szürkülnek az égen. Itt a kombájnok mellett árnyék van, bár a déli melegben sem érdemes leülni a gépek mellé. Olajtól ragacsos a föld — Csiszárék javítgatják az aratásban kifáradt kombájnokat. Holnap Zalakarosra megy a mágocsi termelőszövetkezet kilenc kombájnosa és a négy gyakornok — természetesen családostul. Augusztus közepétől megkezdődik a gépek felkészítése a kukorica betakarítására és decemberig nem lesz többé pihenés. — Sok éve együtt csináljuk — mondja Csiszár Lajos brigádvezető, — három éve elhatároztuk, hogy ha már olyan jól összejöttünk, szocialista brigádot alakítunk, bevonjuk a fiatalokat is a munkánkba, legyenek majd, akik felülnek helyettünk a gépre. Hát az még nagyon messze van. A Claas Dominátoron dolgozó Loe Ferenc köztük a legidősebb: 45 esztendős. — Ez nem megy ám nyugdíjas korig! Pláne, ha sok ilyen aratást kell megérnünk, mint az idei. A búza 80 százaléka dőlt volt és üszkös. Rengeteg port kellett nyelni, olyanok voltunk estére, mintha bányából jöttünk volna ki. — Még az áprilisi hó lefektette a búzát — mondja Kusz- tor József ágazatvezető —, többé fel sem egyenesedett. Ezerkilencszáz hektáros területünkön, hét község határában, húsz helyen, a meredek köb- lényi, mekényesi, szalatnaki földeken ember, gép erősen próbára van téve. Ök így is 822 vagon búzát learattak, átlagosan 1,5 százalék volt a szemveszteség, úgy előkészítették a gépeket, hogy fél napnál hosszabb ideig egy kombájn sem állt. Pedig nálunk 200 hektár jut egyre, az országos átlag, ha jól tudom, ennek csak a fele. Szerelőruhás fiúk támaszkodnak a kombájnhoz. — Ök most végeztek a sely- lyei mezőgazdasági iskolában. Az idén mór arattak. Négyen: ifj. Németh József, ifj. Csiszár Lajos, ifj. Jámbor Imre és Tóth Béla segédvezetők — mondja Kusztor József. — Azért sok az „ifjú", mert az apjuk is itt dolgozik, régen a Tóthé is a tsz-ben volt. — Én már az elmúlt esztendőben végeztem Sellyén — mondja a 18 esztendős Schneider László — az öreg SZK-4-en arattam a brigáddal. — Mennyit keresett? — 12 300 forint volt az aratási szezonra. — Közös bérezés alapján dolgozunk — mondja a brigádvezető. — Mindenki egyformán részesül a pénzből. így kevesebb szállítójármű kell, nem kell mindegyikünkét külön mérlegelni. Azelőtt mindenki csak a maga gépével törődött, a javításban nem segítettünk. Most mindenki érdeke, hogy az összes kombájn menjen. — Valamennyien egyformán szorgalmasak? — Az ember nem egyforma, van, aki igyekvőbb, van, aki ügyesebb. Nincs probléma. Már nincs. ■* — Átvetted apádtól a kombájnt? Hagytál neki kis pihenőt? — Hát persze — mondja az ifjabbik Csiszár. — Sokat. A legidősebb Loe Ferenc nagyon tiltakozik a jelző ellen. — Hát persze, hogy arattam, még kézzel is. Kötélterítő gyerek voltam. Az SZK-3-as gépen ültem először. . — Én 1957-ben még a benzines AC-400-zal is arattam — szólt közbe Nagyági Károly.— Jól ment, ha három hektárral végeztünk egy nap. öt ember kellett a gép mellé: 2 szalmás, 2 zsákos, aztán aki ösz- szeszedte. Akkor még zsákba töltöttünk. Megkérem őket, hogy álljanak össze, szeretném lefényképezni őket az egyik kombájn előtt. Mondják, hogy válaszszák. A Claas Dominátor jó háttérnek látszik. Gondolták, hogy azt választom. Odaállnak. A Claas Dominátorokkal dolgozó Bohár József, Nagyági Károly, Loe Ferenc, az SZK- 5-ök nyergében ülő Vokó János, Mókos Dezső, Csiszár Lajos, az SZK-4-es kombájnosai: Bea Ferenc, Schneider László, Bárányos Ferenc. M ost vidáman tréfálkoznak a gépen, aztán felkészítik a kukorica-betakarításra. Az hosszabb lesz, mini az aratás. Igaz, nem lesz akkora por, a melegtől sem kell félni. De eső biztosan lesz. Két műszakban küszködnek majd a kukoricával is, mig raktárba nem kerül. Aztán pihennek néhány napot, talán akkor is szóba jöhet a zalakarosi „karbantartás”, és megkezdődik a gépek felkészítése a jövő esztendei aratásra ... Lombos: Jenő
