Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-13 / 191. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naplót XXXIV. évfolyam, 191. szám 1977. július 13., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Küzdő kezdők M egkérdeztek 9000 pályakezdő fiatalt: milyenek voltak az első hetek, hóna­pok az első mun­kahelyen? Részletek a kitöltött kérdőívekből, a személyes in­terjúkból : „A munkahelyemre engem nem vezettek be, magam mu­tatkoztam be mindenkinek. Éle­tem legkellemetlenebb percei voltak ezek . . „A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után sem a veze­tőktől, sem a munkatársaim­tól nem kaptam meg azt a segítséget, amire egy fiatalem­ber rászorul." „Nem szívesen gondolok vissza a fogadtatásra. Az em­ber az iskolapadban még hisz abban, amire tanították . . . Nem fogadtak valami szívesen. Szinte szégyellnem kellett, hogy érettségiztem, mert munkatár­saim nagy része az általános iskolát sem fejezte be. Hosszú keresgélés, többszöri munka­hely-változtatás után találtam csak magamra, s ez nagyon megviselt." Megkérdezték 74 vállalat igazgatóját és KISZ-bizottságát, véleményt kértek a megyei és a városi tanácsok munkaügyi osztályaitól és a minisztériu­moktól: milyenek a pályakez­dés feltételei? Részletek a hi­vatalos jelentésekből: „Biztosítani kívánjuk, hogy a fiatalokat az első találkozás­kor kedvező hatás érje. Film­vetítéssel egybekötött gyárláto­gatásokat szervezünk . . .” „Megteremtjük a feltételeit annak, hogy a fiatalok egyé­niségüknek megfelelő munka­körbe kerüljenek." A pályakezdés adminisztratív, hivatalos része a munkáltatók részéről rendkívül egyszerű, s néhány óra alatt lebonyolítha­tó. A munkaügyi osztályok fel­vétel előtti információja mind­össze a konkrét munkakörre, a keresetre, esetleg még néhány fontosabb szociális intézmény ismertetésére korlátozódik. A fiatalok szerint még ez a szűk­szavú és hivatalos jellegű tá­jékoztatás sem történik minde­nütt. Sokukat nem mutatják be a munkatársaiknak, a munka­helyi szokásokról — amelyek is­merete megkönnyíthetné a kez­dést, a beilleszkedést — csak elvétve kapnak információkat a vállalat gazdasági feladatai­ról, az előmeneteli lehetősé­gekről pedig úgyszólván senki­nek sincsenek érdemleges is­meretei. Általános tapasztalat, hogy részletesebben csak a ' felsőfokú végzettséggel rendel­kező szakembereket tájékoztat­ják. A szakmunkásokat, a be­tanított és a segédmunkáso­kat nagy érdeklődéssel várják a munkahelyek, de a felvétel után többnyire közönnyel és ér­dektelenséggel kezelik őket. Vannak persze kivételek. Pél­dául a Magyar Vagon- és Gépgyár, ahol valóban szerve­zettnek tekinthető a munkába lépők fogadása és tájékoztatá­sa, tekintet nélkül arra, hogy az illető diplomával, szakmun­kás oklevéllel, vagy anélkül je­lentkezik. Vagy: az Egyesült Izzó, ahol megszervezték a so­kat emlegetett „mérnök-óvo­dát”, vagyis azt az intézményt, amelynek keretében a kezdő diplomások alaposan megis­merkedhetnek az egész válla­lattal, s csak ezután döntenek szűkebb munkahelyük felől. Jónéhány elemzésből levon­ható következtetés, hogy a pá­lyakezdők többsége nem az ál­landóan emelkedő fizetésben látja a munkahelyi, a szakmai karrier mércéjét. Legtöbbjük a munkateljesítményt, a szakmai rangot, a munkatársak barát­ságát, a vezetők bizalmát jelö­li meg az érvényesülést bizto­sító tényezőként. Jó lenne ezt mindenütt tudomásul venni, ahol a vezetők — a vitathatat­lanul meglévő - kereseti igé­nyek lehetőség szerinti kielégí­tésével a pályakezdők érvénye­sülési problémáit jórészt meg­oldottnak tekintik. A szakmai előmenetel, a fiatalok sikerigé­nyének kielégítése, az ennek megfelelő széles körű érvényesü­lési lehetőségek biztosítása háttérbe szorul. S valószínűleg erre is visszavezethető, hogy bizonyos vizsgálatok szerint a pályakezdők rangsorolásában, az érvényesülés motivációs té­nyezői között „előkelő" helyen szerepel az úgynevezett „jó kapcsolatok" megteremtése. Az igazgatók persze másként vé­lekednek; szerintük kizárólag a rátermettség, a szorgalomba tanulás és az emberi jó tulaj­donságok döntenek az előme­netelnél. Lehet, hogy ez esetben is a fiatalok helyzetmegítélése a reálisabb? Milyen a pályakezdők mun­kahelyi közérzete? Az alapmo­tívum: a fiatal korral szükség­képpen együttjáró bizonyos fo­kú türelmetlenség, nyugtalan­ság és kritikai szellem. Nem mindegy azonban, hogy miért nyugtalankodnak, hogy miért emelik fel a szavukat. A veze­tők szerint többnyire a bér­problémák miatt, aztán a mun­kafeltételek, illetve a közvetlen vezető ellenszenves stílusa, ma­gatartása miatt. A fiatalok másként látják a dolgot: első­sorban a munkával, illetve c munkaköri beosztással kapcso­latos problémák izgatják őket, aztán a lakáshiány és csak ezek után következnek a bér­panaszok. Ez a véleményeltérés már alaposan közrejátszik a munka­helyváltoztatásokban, amelynek mértékét egyébként — a kez­dők fluktuációjáról van szó! — a vezetők többsége nem tekin­ti túlzottnak. Tény, hogy leg­inkább a segéd- és betanított munkások vándorolnak, s minél magasabb valakinek a képzett­sége, annál nehezebben szán­ja el magát a munkahelycse­rére. S ez megintcsak arra fi­gyelmeztet, hogy a pályakezdők között is megkülönböztetett fi­gyelemmel kellene kezelni azo­kat, akik szakképzettség nélkül állnak munkába, s akik közül sokan csak azért nem tanul­nak tovább, mert senki sem biztatja erre őket különöseb­ben. N agyjából így összegez­hető a fiatalok és a munkáltatók vélemé­nye a pályakezdésről, s az itt vázolt véle­ménykülönbségekben lehet részben megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy vajon miért küzdelmes nálunk a kez­dők helyzete, sorsa? A külön­böző vizsgálódások persze csak ábrázolhatják, illusztrálhatják ezt a társadalmi gondot. Meg­oldása azokra tartozik, akiktől közvetlenül függ a pályakez­dők boldogulása. Vértes Csaba Leértékelik a pesetát Jóváhagyták a spanyol kormányprogramot Külkapcsolatfejlesztés a helsinki záróokmány alapján Hétfőn a késő esti órákban, kilenc és fél órás tanácskozás után ért véget az új spanyol kormány első ülése. Az ülésen mint várható volt, elhatározták a peseta leértékelését. A kormány maratoni ülésén jóváhagyta programnyilatkoza­tát, amelyet késő éjjel megtar­tott, és a rádió által is közve­tített sajtóértekezleten ismerte­tett Ignacio Camunas miniszter, a kormány szóvivője. A kor­mánynyilatkozat, amelynek leg­fontosabb gazdasági program­pontjairól a minisztertanács ülése közben is tárgyalt Adolfo Suárez miniszterelnök az ellen­zék vezérének tekintett Felipo Gonzalezzel, a Spanyol Szo­cialista Munkáspárt főtitkárá­val, hitet tesz a demokratizálá­si folyamat következetes folyta­tása mellett. Kilátásba helyezi a még francoista, fasiszta kor­porációs elvek szerint működő helyi közigazgatási szervek gyors felszámolását és azt, hogy még ebben az esztendő­ben községtanácsi választáso­kat tartanak. A kormánynyilat­kozat autonómiát és egyenlő jogokat ígér a Spanyolország lakosságát alkotó népeknek. Még az ősszel törvényjavasla­tot nyújtanak be a cortesben az adórendszer gyökeres re­formjáról: erőteljesen növelik az egyenes adókat, enyhítik a közvetett adóztatást, emelik az örökösödési illetéket és a já­radékok után fizetendő adót. Szigorúan eljárnak az adócsa­lókkal szemben és ennek ér­dekében ilyen vonatkozásban feloldják a banktitkot. A dol­gozóktól is „megértést és ál­dozatvállalást” kérnek. Külpolitikai tekintetben a spanyol kormány folytatni kí­vánja a kapcsolatok normalizá­lását a világ minden országá­val, a nemzetközi jog és az ENSZ elvei alapján. A helsinki záróokmány szellemében fej­leszteni kívánja kapcsolatait az európai kontinens országai­val, különösen a nyugati orszá­gokkal és rövidesen kérni fog­ja felvételét az Európai Gaz­dasági Közösségbe. A spanyol kormány tárgya­lások útján kívánja rendezni Nagy-Britanniával a gibraltári kérdést és meg akarja tárgyal­ni a Szentszékkel az érvényben levő konkordátum felülvizsgála­tát. Szovjet hadgyakorlat megfigyelőkkel A Szovjetunió Kárpátok- melléki katonai körzetében folytatódik a körzet csa­patainak „Kárpátok” elne­vezésű hadgyakorlata. A manőverekre kedden több, a helsinki záróokmányt aláíró országból érkeztek megfigyelők. A hadgyakorlatra meg­érkeztek az NSZK. az NDK, Ausztria, Bulgária, Francia- ország, Magyarország, Olaszország, Lengyelor­szág, Románia, Svájc, Csehszlovákia és Jugo­szlávia katonai megfigye­lői. Cementsilök Cementsilókat készítenek az EPGEP pécsi gyára és a mohácsi gyáregysége, exportra és hazai megrendelők részére. A 30 és 50 tonnás cementsilókból jelenleg harmincnyolcat készítenek külföl­di megrendelők részére, ezenkívül a hazai vevőknek SC—32 tí­pusból még ebben az évben 70 darabot szállítanak. — Szokolai felv. — Bővül a magyar-csehszlovák árucsere-forgalom Befejezés előtt a gabcsikovo -nagymarosi vízlépcsőrendszer előkészítése Jegyzőkönyv aláírással ked­den a Parlamentben befejez­te munkáját a Magyar—Cseh­szlovák Gazdasági és Műsza­ki-Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság 14. üléssza­ka, amelyen Szekér Gyula és Rudolf Rohlicek miniszterelnök­helyettesek, a vegyes bizottság társelnökei vezették a tárgya­lásokat. Megállapították, hogy a leg­utóbbi ülésszak óta kedvezően fejlődött a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés. Számos szakosítási és kooperációs egyezményt írtak alá. E meg­állapodások között különösen jelentős a járműipari egyez­mény, amely szerint öt év alatt több mint 12 milliárd forint ér­tékű szállítást bonyolítanak le. Helikopterről permetezték a szőlőt a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetke­zetben Most elhatározták, hogy to­vábbi 3,5 milliárd forint érté­kű kölcsönös szállítással bőví­tik ezt az együttműködést, s a kiegészítésről rövidesen egyezményt írnak alá. A két ország külkereskedel­me a hosszúlejáratú megálla­podásban előirányzottnál no- gyobb ütemben növeli az áru­csereforgalmat, ami tavaly 17 százalékkal haladta meg az előző évit, az idén pedig a múlt évihez viszonyítva előre­láthatólag 10 százalékkal bő­vül. A kétoldalú áruforgalom fejlesztését segítik a szakosí­tás és a termelési kooperáció kiszélesítésével is. A gabcsikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer előkészítő munkálatai a befejezéshez kö­zelednek. Az építés megkez­déséről és az üzembe helye­zésről mindkét fél kialakította álláspontját, s ennek megfe­lelően az ülésszakon előkészí­tették a kormányközi egyez­ményt, amelynek aláírására a közeljövőben sor kerül. A vegyes bizottság fontos feladatként határozta meg az 1980 utáni együttműködés megalapozását. Az ülésszak jegyzőkönyvét Szekér Gyula és Rudolf Rohli­cek írta alá. A csehszlovák delegáció több tagja Rudolf Rohlicek ve­zetésével kedden az Ikarus gyárba látogatott, ahol Toldi József vezérigazgató adott tá­jékoztatást a magyar autó- buszgyártás fejlődéséről és a csehszlovák partnerekkel foly­tatott együttműködésről. A csehszlovák küldöttség kedden elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Sze­kér Gyula búcsúztatta a ven­dégeket, Ott volt Václav Mo- ravec, Csehszlovákia budapes­ti nagykövete is.

Next

/
Thumbnails
Contents