Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-12 / 160. szám
I Könyvek sorozatban Magyar História A Gondolat Könyvkiadó indította útjára ezt a sorozatot 1975-ben, mely — g, tervek szerint — húsz-huszonöt kötetben kívánja bemutatni Magyarország történetét oly módon, hogy a szerzők elsősorban a legfontosabb korszakokat ragadják ki hazánk múltjából, de egészében mégis a teljes történelmi kép megrajzolására törekednek. A sorozat köteteinek szembetűnő újszerűsége az, hogy az egyes korszakokat tárgyaló fiatal történészek sokoldalúan feldolgozzák munkáikban a legújabb kutatások eredményeit, s nemcsak azokat, melyeket a történettudomány ért el az utóbbi évtizedekben, hanem a társtudományok — így a régészet, a néprajz, a gazdaságtörténet stb. — eredményeit is. Ezáltal mód nyílik arra, hogy a tárgyalt korszakok eddig megoldatlan kérdéseire választ keressenek, új összefüggésben láttassanak bizonyos problémákat. A szerzők —- az eddig megjelent öt kötet ékesen bizonyítja — mindenekelőtt a nagyközönségnek szánják munkájukat, tehát nem a szaktudomány nyelvén írnak, hanem az újabban ismét rangot szerzett történelmi esszé olvasmányosabb formáját alkalmazzák. Ez természetesen nem jelent semmiféle engedményt a könnyebb megoldások felé, nem is jelenthet, hiszen komoly, esetenként sorsdöntő kérdésekről van szó. A tudományos igény kapcsolódik itt össze szerencsésen a tudomány-népszerűsítéssel. De ezen túlmenően a sorozat szerkesztői figyelembe vették azt az egyre növekvő érdeklődést is, mely az utóbbi években a magyar történelem századai iránt mutatkozik. Ennek az érdeklődésnek a kielégítése fontos feladat, múltunk jobb, alaposabb ismerete sok tekintetben befolyásolja mai szemléletünk alakulását. A sorozat kötetei nem a történelmi folytonosságot követik, ez a folytonosság a sorozat egészével válik majd teljessé. Az eddig megjelent öt könyv a római időket, a honfoglalást, az utolsó Árpád-házi királyok korát, a török birodalom végvidékén senyvedő ország sorsát, valamint az 1848—49-es eseményeket tárgyalja. A sorozatot elindító kötet Tóth István Rómaiak Magyarországon című munkája volt. Tóth az egykori római provincia, Pannónia életét, gazdasági és kulturális berendezkedését mutatja be, messzemenően támaszkodva az újabb régészeti feltárások eredményeire. Sokoldalú és izgalmas képet rajzol az itt élő népek történelméről, a római uralom több évszázados hatásáról e népek életében, gondolkodásában. A magyar honfoglalás kérdései sok vonatkozásban még ma is nyitottak. Elég csupán arra a néhány évvel ezelőtti vitára gondolnunk, mely László Gyula kettőshonfoglalás értelmezésével kapcsolatban zajlott. Fodor István könyve, a Verecke híres útján ... nem arra törekszik, hogy ezeket a még sok kutatást igénylő kérdéseket •megválaszolja, hanem az újabb eredmények összefoglalásával próbál teljesebb és pontosabb képet adni történelmünk e fontos korszakáról. Kristó Gyula az 1200-as évek sorsdöntő eseményeit tárgyalja, a véres tatárjárást, az újjáépítést, majd a század vége felé, az Árpád- ház gyengülésével ismét megszaporodó bajokat (Aranybullák évszázada). A török hódoltság idejébe kalauzol bennünket Hegyi Klára könyve, az Egy világbirodalom végvidékén. Igen nagy vitákat kavart a sorozat legutóbbi kötete, Várady Géza Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag című munkája. Várady sok tekintetben új megvilágításba helyezi az 1848—49-es eseményeket, főként bizonyos idealizálási törekvésekkel száll szembe, s igyekszik — hatalmas tényanyag alapján — a történelmi realitásokat felvázolni. Helyenként próbálkozása a manapság divatos deheroizálásnak tűnhet, azonban csak azok szemében, akik a tények helyett nagyobb becsben tartják elképzeléseiket. A sorozat további, előre jelzett kötetei is izgalmas problémák tárgyalását sejtetik. Kovács Sándor lliiiiliM Szobor Marcello Morandini kiállítása Fotó: Szokolai bepillantást ez a kiállítás. Nem fő művekkel, nem az ünnepi arcát bemutató .válogatásban áll itt előttünk Morandini munkássága, művészetének alakulását érzékeltető korszakok sem fedezhetők fel, — e kis kiállítás alkalmas mégis arra, hogy az új szerzemények illendő bemutatásán túl tájékoztasson egy számunkra előzményeiben semmiképp sem idegen, kor- társ, nyugati művészeti irányzatról. Morandini művészetének előzménye a konstruktivista hagyomány. Azon kevés olasz művész közé tartozik, aki fogékony volt erre a tradícióra. A hatvanas években feléledő újkonstruktivista irányzat a gesztusfestészet (informel) ellenpontjaként tért vissza a racionális formanyelvhez. Míg ott az alkotó énje felfokozott érzelmei kapnak kifejezést a csorgatott, fröcskölt festék kusza szövedékében, tetszetős faktúrájában, itt minden, a személyesre utaló momentum száműzetett: a felületet derékszögű hálózat fegyelmébe szorított mértani formák foglalták el, fekete fehérben, a komputerek nyelvén száraz, optikai tényközlésekre vagy a mozgás illúziójának létrehozására törekedtek, esetleg a telítettség, üresség egymásba játszó kettősségének bemutatására, ellentétek együttes, egymást tételező ábrázolására szűkítették a közlést. E törekvések egyre inkább egy alkalmazott művészet jellegével léptek fel, holott többnyire kiállítótermek falán, a hagyományosan megjelenő kép formájában kerültek közönség elé. Morandini ötéves ipari formatervező és reklámgrafikai munka után a milánói művészeti akadémia iparművészeti szakán végezte tanulmányait, néhány évvel később, az 1968- as velencei biennálén már egy egész teremnyi anyaggal szerepelt. Hazáján kívül bemutatkozott Hannoverben, Bőseiben, Zürichben, Brüsszelben, Grazban. Kiállításainak visszhangja úgy tartja számon, mint a konkrét művészet egyik legkövetkezetesebb képviselőjét. Kiállított munkáin a mozgás folyamatát egymást követő formaváltozásokkal érzékelteti, így a folyamat jelleg s az idő tényezője kap hangsúlyt. Az eltérés és változás mibenlétének vizsgálata foglalkoztatja. Szitanyomatain egy egyszerű síkformából elforgatás vagy csavarás által több lépésben A Janus Pannonius Múzeum képzőművészeti gyűjteménye az utóbbi években nem csupán hazai, hanem külföldi kor- társ művekkel is gyarapodott. E nemzetközi anyag jelentős részét szitanyomat alkotja, amely előállításának egyszerűsége és olcsósága révén a legrugalmasabb közvetítője és népszerűsítője az új törekvéseknek. A szélesebb körű tájékozódás, kitekintés és összehasonlítás lehetőségét nyújtó gyűjtemény kialakítása elsősorban a múzeum és a művészek jó kapcsolatának köszönheti létét. Victor Vasarely ajándéka műfajokban is gazdagította, egyedi alkotásokkal j^tte jelentőssé a gyűjteményt. A városhoz fűződő személyi kapcsolat ténye hozott újabb mecénásokat. Pécsi éveire emlékezve adományozott Carl László, Bőseiben élő műgyűjtő, akinek anyagában egy kis kiállításra való együttes (szitanyomat, szobor) képviseli Marcello Morandini művészetét. Ezt mutatja be a múzeum június 3-tól a Rákóczi út 15. sz. alatti épületében látható kiállításán. A 30 évesek generációjához tartozó olasz művész munkásságának egy évtizedébe nyújt i é é t t t é t é é ) t \ \ \ f { é i \ é } } é t * t I» I* Grafika Ablakban Keletre néz az ablak, csak egy kicsit kell kihajolnom és számomra a horizont a tévétoronynál kezdődik, félkörívben folytatódik ott messze a Havihegyi templomnál, aztán tovább délebbre, egészen a kertvárosi Varsány utcai tízemeletesekig. Ha hátrább lépek, az ablakkeret leszűkíti a külső világot, látom még a Kodály út szalagját, ahol leereszkedik a sárga autóbusz — a pályaudvarról a klinikáig jövet — az utasok között többnyire nap mint nap ugyanazon arcok, főiskolások, klinikai nővérkék, kollégisták, haza vagy munkába induló felnőttek, asszonyok — bölcsődés vagy óvodás gyerekekkel. A másik két busz, a harminchatos, harminchetes már kopot- tabb, öregebb homokszínű járgány, a Szliven felől „köhögnek" fölfelé a Rókus utcán a sarokig, ezek a járatok idős férfiakat, nőket utaztatnak föl a hegyre, a kis telkekre, szőlő és gyümölcsös kertekbe, kosarakat cipelnek meg demizsonokat, többnyire nyugdíjasok ők, akik kapálnak, kötöznek, permeteznek, kezükfeje, arcuk, nyakuk barnára színezódött, az asszonyoknak eper és barackillatuk van, a férfiak ruhájából a patinás présházak illata árad. A szemközti kisbolt még egy ideig állja a sarat, addig, míg felépül mögöttünk az új nagy ABC, aztán majd ezt is lebontják és a kertészek várják ezt a pillanatot. Lenézek a magasból, van már egy kis aszfaltozott téglalap-alakú röplabda-pálya, kizöldült a fű is, tele van papírral meg egyéb hulladékkal, szél hordja ide a grundról, vagy némelyik emeleti lakásból, nem éppen kellemes látvány, de majd ha a kertészek rend behozzák ezt a sarkot, talán — remélhetően — nagyobb becsülete lesz ennek is. A gyerekek apró színes, örökké szaladgáló bogaraknak látszanak, a bolt mögött néhány férfi sörözget, hátra billent fejjel szopogatják az üveget, mintha látcsővel vizsgálgatnák az úristen szabad égboltját, amin ugyan nem sok látnivaló akad. Mozgalmas kis grund ez itt a sarkon, egyik este is — talán tíz óra tájban — valaki lent a háztövében cementtel kevert sódert lapátolt, kinézek, hát egy asszony szorgoskodik ott vödörrel, fordul is vagy ötször a szomszédos ház felől, viszi az építőanyagot, amit délután két kövező munkás hagyott ott, hogy másnap folytassák a járdalapok lerakását. Nem hiszem, hogy a néhányvödörnyi nyers-betonra szüksége lenne a naccságának a panellakásban, inkább egy autó felnyitott csomagtartójába öntöget- hette, amit aztán másnap „beépítettek” valamelyik családi víkendházba. Gondoltam, leordítok neki, állítsa magát takarékra, de nem sok értelme lenne, két esztendeje két férfi - szintén este - tizenegy óra tájban - lépcsőházi magas üvegtáblákat szajrézott el a már szétbontásra ítélt felvonulási épület környékükről, érdeklődtem is tőlük a nyolcadik emelet ablakából, hogy „...talán éjszakai műszakban dolgoznak?!" — mire ők visszakiabálták, hogy ha jártatam a szómat, akkor csak fáradjak le, megvárnak ... De háj mondom, ez akkor volt, meg éjszaka volt, most csupán elmélkedem itt kikönyökölve a dolgok fölött, nem először persze, mert nemrég a barátom látogatott meg, gyönyörködtünk a szép esti látványban, a Mecsek-oldal utcáinak lámpa-gyöngyfüzérei- ben, aztán lenéztünk közvetlenül az épület tövébe, a mélység eléggé szédítő volt, mondom neki, egyszer majd innét leugrunk, azt feleli: éppen erre gondolt ő is, tudtuk, hogy marhaságot beszélünk, de azért csak nagyokat hallgattunk szorongva a gondolattól, amelytől többé nem voltunk képesek szabadulni... Szóval, jönnek a buszok, kiárad a nép a sörgyárból is, úgy mászkál mindenki keresz- tül-kasul az úttesten, mint valami nyughatatlan hangya-raj, csak a sarkon áll egy farmeros fiú és lány összefonódva, egymásnak borulva, egymás nyakát átkarolva, s körülöttük egy pillanatra megállt a világ ... A fekete, zárt autó most érkezett egyik ház elé, két férfi b’Ödogtetős hordágyat húz ki a hátsó, kitárt ajtón, eltűnnek az épületben, aztán később jönnek vissza, az állami bádog-koporsó már súlyosabb, a férfiak válla kissé előrefeszül a cipe- kedésben, én hátrább lépek az ablaktól, a keretben már csak a kocsit látom, meg a bádog-hordágyat, ahogy belökik a kocsiba, most mintha elhomályosodott volna előttem minden, csak a fekete autó kontúrját látom, valahogy olyannak, mint az áramingadozástól kifehéredett szellemképes képernyőt. A fiú és lány körül egy sóhajtásnyi időre állt meg a világ, de aki a bádogteknő- ben fekszik, annak örökre és végérvényesen, ámen ... Fotó: Nádor Katalin térforma lesz. Ellentétek szembesülnek: a nagy kicsivé, fehér feketébe alakul, miközben a kép síkján plasztikus hatás áll elő. Az újabb fázisok a meglevőkhöz csatlakoznak, így bonyolult térbeli alakzat szerveződik. Egy vagy több tényező formaalakító hatását vizsgáló rendszerei nem csupán a gondolati fegyelemnek, a törvény- szerűségek következetes érvényesülésének szépségét fejezik ki, hanem a modern formatervezés számára ötleteket és tapasztalatokat nyújtanak. Programozott művei az ember és technika a kapitalista társadalom által meghatározott viszonyára is utalnak. A személytelen formák, precíz kivitel, a kezdő és végpontok között lejátszódó történések a technostruktúrának az emberre gyakorolt hatásáról szólnak. „Az értelem általánosságban, el- idegenülten, gépies korlátoltságban működőként” (Hermann István) dokumentálódik ebben a művészetben. A formatervezésben hasznosítható tapasztalatok nyújtása mellett Morandini e művekkel a vizuális érzékenyséq fejlesztésére is vállalkozik, felismerve, hogy korunk információközlésében a vizualitásnak szerepe megnövekedett. Mendöl Zsuzsa ^ ^ ^
