Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-27 / 175. szám
Fenékpuszta: Kemence a bronzkorból A Balaton legdélibb csücskén, Fenékpusztán az egyik legnagyobb régésztábor nyitotta meg kapuját: vasárnap közel hatvan fiatal érkezett a Budapesti Műszaki Egyetemről, hogy segítse a régészek munkáját. Az egykori római település — Valcum — tehát újra éled. Nagy Teodorik állítólagos szülőhelyén azonban nem csak a római-kori leletek szenzációsak — korábban erődöt, ga- bonaraktárat és ókeresztény kápolnát is feltártak itt, — hanem bronzkori, késő rézkori etnikum nyomait is meglelték. A Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének ásatását dr. Erdélyi István irányítja. Az ásatás lehetőséget ad arra is, hogy a magyar- szovjet régészeti együttműködést szorgalmazza: több szovjet régész is segíti a feltáró munkát. Az elmúlt napok szenzációs leletei között is feltűnést keltett, megleltek egy bronzkori lakást, s annak épségben lévő kenyérsütő kemencéjét. E lelet szomszédságában az alán sírok között egy zsugorított ko- ponyás csontvázat is találtak: az alánoknál a nők koponyáját torzították el, hogy a menyecske szebb és kapósabb legyen. A nagyüzem tehát a héten indul. —kf— Tamási: Halfogók Halfogó versenyeket rendeztek vasárnap Tolna megyében. Tamásiban, az iregszem- csei országút mellett lévő Go- noszdi tavon mintegy nyolcvan sporthorgász, tíz üzemi, szövetkezeti, vállalati csapat vetette ki horgát. A versenyt a Felszabadulási vándorserleget védő tamási Vegyesipari Szövetkezet Kossuth Horgász Egyesülete rendezte. Az egyéni és ifjúsági kategória helyezettjeit megjutalmazták. ífiudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik — Tudósítóiak jelentik Pécs: Modern Grafika *76 Ha egy képtár gyűjteményét tekintve naprakésznek mondhatja magát, akkor csaknem a legtöbbet érte el, a legszebbet valósította meg, mindabból, amit elérhet, megvalósíthat. A Magyar Nemzeti Galériát leszámítva, a huszadik század képzőművészeti produktumaiból a legjelentősebb gyűjteménnyel köztudottan a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtára rendelkezik. A gyűjtemény a modern képzőművészet sajátos folyamatait szinte a mai napig híven tükrözi, így e folyamatok rögzítése szempontjából kétségkívül naprakésznek tekinthető. Erről győződhettek meg azok a tárlatlátogatók akik, tegnap délelőtt Pécsett, a Színház téri hirlap- olvasó teremben megnyílt Modern Grafika ’76 című tárlat nyitóünnepséqén részt vettek. Romváry Ferenc, művészet- történész, múzeumi osztályvezető rövid tárlatnyitó beszédében utalt arra a néhány megelőző kiállításra, amelyet 1972- ben és 1976-ban láthatott a közönség - mintegy ízelítőiéként annak az óriási anyagnak, amellyel a múzeum rendelkezik. Ez a qyűjtemény elsősorban a Viktor Vasarellytöl és a Carl László, Svájcban élő művésztől kapott kollekcióra épül. A nemzetközi grafikai élet jellegzetes produktumaival folyamatosan kiegészülve kitűnően érzékelteti annak fejlődését, változásait. A Hirlap- olvasóban most látható kiállítási anyag jellegét és korszakát tekintve a Vasarelly Múzeum emeleti folyosóján kiállított grafikákkal alkot egységet. Romváry Ferenc végezetül elmondta, hogy a Modern Grafika '76 című tárlaton bemutatott grafikák számszerűleg — az ebből a korszakból való gyűjteménynek mintegy az egyötödét képezik. k Jt t A tegnap megnyílt kiállításon számos pécsi művész — Geller B. István, Halász Károly, Kismányoky Károly, Lantos Ferenc és Pinczehelyi Sándor — művei is helyet kaptak. Ha a naprakészség kiemelkedő képtóri erény,, akkor azt kell mondanunk, hogy egy ilyen átfogó , anyag bemutatásának, közönség elé tárásának is annak kellene lennie — legalábbis olyan komoly állami gyűjtemény esetében, mint amilyen á pécsi. Sajnos azonban a múzeumnak e téren igen korlátozottak a lehetőségei. Márpedig, ha a tegnapi megnyitón valamit hiányérzetként rögzíthettünk magunkban, akkor az az állandó kiállítás égető hiánya volt. A megnyitóünnepség folytatásaként és egyben befejezéseként Aknai Tamás művészet- történész tartott tárlatvezetést. — B. K. — Vasárnapi piac Szombaton reggel, amikor a vasárnapi munkát beszéltük meg, védenem kellett az ötletemet: megnézem a vasárnapi piacokat. Nyár van, állítólag zöldségdömping is. Kell lennie piacnak . . . Volt is, bár közel sem olyan, mint az előző napon. Ez a vasárnapi piac afféle vergődés már itt Pécsett. Van is, meg nincs is. Egyfajta tradíció élteti, talán nem is sokáig. Hozzászoktunk már, hogy az üzletek vasárnap nem nyitnak ki, de hogy vasárnap reggel ne szaladhassunk el a piacra egykét fej salátáért, zöldségért, friss gyümölcsért. . . Szerencsére mindig van, akitől vásárolhatunk. Reggel 7-kor Uránvárosban tizenöten ha árulnak. Mindent a szombati áron. Persze csak a termelők, mert a magánkereskedők nem nyitottak ki. Csak az állami bódé hívogat; aki olcsóbban akar vásárolni, az ott sorakozik. A város csendes. Alszik-e még, vagy már a szabadban van? Ki tudja ... A Bajcsy- piacon is csak termelőket találok. A piac elején margaréta, rózsa és szekfű kelleti magát, a végén kolbász és pecsenye illata lengedez. Közte meg az a néhány árus, aki az elkésett háziasszonyokban (meg „háziemberekben”) bizakodik. Stark Mihályné hely- pénzszedőtől kérdezem, milyen volt a felhozatal. „Alig volt; amit árulnak, az többnyire szombatról maradt." 300 forint helypénzt szedett be. Hogy mennyire kevés ez, csak akkor értem meg, amikor elmondja, hogy szombaton 1900-at kaszí- rozott be és kívüle még hárman fejenként ugyanennyit. Egy férfi ládákból árul -barackot. Szép, érett és olcsóbb, mint amit Uránban láttam, pedig ez messziről jött, az alföldi Rúzsáról. Szombaton délután ment haza, 11-ig szedte a frissen érettet és hajnali 2- kor már indult vissza Pécsre. „Még pár hét, aztán vége — mondja. — De megéri." Csendes a Felsőmalom utcai piac is. A szombati óriási forgalomnak nyoma sincs. Akkor csak a baromfiárusok 3800 forint helypénzt fizettek, most az egész piac alig hoz a város konyhájára 400 forintot. A viszonteladók itt sem nyitottak ki. Az asztalokon itt-ott mindenből csak egy kevés van, éppen hogy neve legyen a piacnak. Nem vártam meg a végét. Hunpók Józsefné helypénzsze- dőtől tudom, hogy tegnap is 10 előtt nyomta meg a csengőgombot, jelezvén a vasárnapi piac végét. Kevéssel utóbb összetakarították a hulladékot, aztán becsukták a kapukat. A piac ma hajnalig aludt. H. 1. Nagyatád: (jj üzemcsarnok a varrócérnagyárban Még soha nem volt olyan rendetlenség a nagyatádi cérnagyárban, mint most. A gyárban azonban örülnek a felfor- idulásnak, amely azt jelenti, hogy jó ütemben halad a rekonstrukció: nyolc vállalat munkásai dolgoznak jelenleg azért, hogy kicserélhessék a matuzsálem korú gépeket és korszerű berendezésekkel szereljék fel az ország legnagyobb varrócérna gyártó üzemét. Az új, 2500 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok építése a befejezéshez közeledik. Augusztus közepén megérkeznek ide a legmodernebb gépek. Somogy legrégibb könnyűipari üzeme még soha nem kapott annyit korszerűsítésre, mint most. A 240 millió forintos beruházás eredményeként Kecskemét: Kitűnő ellátás, ragyogó programok várták a XII. ODOT résztvevőit Kecskeméten. A 300 fős baranyai küldöttség ma az esti órákban érkezik haza. Ornódi László felvétele Koposvár: Barkácsolt tv-antenna a háztetőkön Szaporodik a Pécs felé „tekintő" antennaerdő a kaposvári háztetőkön. Az új lakás- és tévétulajdonosok kíváncsiak a második műsorra is. A házakra felszerelt központi antennákkal viszont nem lehet ezt fogni. Az ok látszólag egyszerű, a megoldás már korántsem az. A második program vételére alkalmas antenna ügye körülbelül másfél év óta megoldhatatlannak látszó szövevény. A pécsi adó 32-es csatornán sugárzott műsorát akkor lehet láthatóvá tenni Kaposváron, ha egy konverter közbeiktatásával ' a jeleket átteszik az OIRT 4-es csatornára. Ez a konverter kiszolgálja a régi és az új készülékeket is. A baj csupán az, hogy nem lehet kapni. Egy ideig a Híradástechnikai Vállalat gyártotta ezeket és elektroncsöveket használt az erősítésre. A korszerű konverterbe viszont tranzisztorokat szerelnek már. A régi tehát nem volt korszerű és ezért leálltak a gyártásával. Újat, korszerűt viszont még senki nem készít. Az igény viszont rendkívül nagy. A becslések szerint csak Kaposváron több mint kétezer tévékészüléktulajdonos várja, hogy felszereljék. A GELKA viszont — mert nem tudja, hogy mikor elégítheti ki — nyilván sem tartja az igényeket. A megrendelők szerződéstervezet helyett egy levelet kapnak csak, amelyben azt közlik, hogy előre nem látható ideig hiába várják az antennaszerelőt. Ezzel a levéllel viszont senki sem nézheti a tv-műsort: azokat a filmeket, amelyek közül egyre több szól Dél-Dunántúl életéről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha egy-két külföldi konverter kerül Somogyba. Ezek azonban rendkívül drágák: áruk 15 ezer forint körül van, annyiba kerülnek, mint egy kész központi antennarendszer. A gondot néhánnyal nem is lehet megoldani. Éppen ezért teszik fel egyre gyakrabban a kérdést: mit lehet tenni? A jelenlegi állapotban arra köny- nyebb válaszolni, hogy mit nem. Nem lehet megtiltani például azt, hogy a többszintes házak tetejére, az erkélyek korlátáira, ki-ki felállítja a maga „egyszemélyes" barkácsolt vagy készen vásárolt antennáját, amelyik alkalmas a második program vételére. Ehhez ugyanis már nem kell erősítő, csak szigetelt vezeték. Érthető hát, ha szaporodnak a Mecsek felé tekintő kis antennák a kaposvári háztetőkön. A lakókat ugyanis nem az érdekli, hogy a GELKA tud-e szerezni a második program vételére alkalmas berendezést vagy sem, hanem az, hogy tudják-e és mikor nézni a műsort. Kercza összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerülnek az itt dolgozó emberek. A rekonstrukció előnnyel is, hátránnyal is jár. Költözködés közben nehéz termelni, viszont azok az angol gyártmányú keresztorsó- zók, melyeket a jövő hónapban várnak, ideiglenes helyen ugyan, de már segítenek a munkában. Ezekkel a gépekkel egy dolgozó annyit termel majd, mint amennyit a régieken jelenleg 6 munkás. Szeptemberben olyan gombolyaggyártó automatákat állítanak üzembe, amelyek segítségével több, mindenütt keresett, hímzőcérnát tudnak majd készíteni. Az idén a rekonstrukció ellenére 1264 tonna varró- és kézimunkacérnát készítenek a szivárvány minden színében. A fele exportra kerül majd, a másik felét pedig a hazai boltokban árusítják. K. I. Zalaegerszeg: Gépkocsilemosószer A bútoriparon kívül a vegyipar is számít a zalai erdők kincsére, a fenyőre. A Zalaegerszegi Erdőkémiai Vállalatnál fenyőtű lepárlással a fenyő gyantájának feldolgozásával foglalkoznak, s mind nagyobb mértékben. Az idén például 52 millió forint értékű jól hasznosítható alapanyagot adnak az iparnak továbbfeldol- gozásra vagy értékesítenek készáruként. Zalában készül például az országban egyedül a nagyhatású gépkocsi-lemosószer, a Limusol. A fenyőtű és gyanta feldolgozásának igazi szezonja most kezdődött meg az üzemben, az idén 520 tonnát szállítanak a zalai erdőkből a vállalat lepárlóiba. K. G. Szekszárd: Fafaragók Idén hatodik alkalommal rendeztek egyhetes bentlakásos tanfolyamot Szekszárdon a Tolna megyei díszítőművész és fafaragó szakkörvezetők, a gyermek- és néptáncoktatók, az irodalmi színpad vezetők és a tiszteletdíjas művelődési otthonok igazgatói számára. Új színfoltot jelentett a lemezklubvezetők (disco- sok) tanfolyamának első, népes tábort vonzó összehívása. „A közművelődés nemes céljainak megvalósítása valamennyiünk közös törvényadta joga és kötelessége" — hangsúlyozta Dér Miklósné a Babits Mihály Művelődési Központ igazgatóhelyettese, megnyitójában. A jól előkészített program tematikája széles körű ismeret- anyaggal szolgált a mintegy másfélszáz hallgató számára, akik a hasznos szakmai tanácsokon kívül újabb biztatást is kaptak felelősségteljes vezető munkájuk folytatásához. Előadóik (budapesti, pécsi és helybeli szakemberek) a szekciók megoszlása szerint és együttesen is eredményesnek ítélték az egyhetes tanfolyam munkáját. Reményüket fejezték ki, hogy a résztvevők továbbításával egyre szélesebb körben ébred fel és terjed a művelődési hajlam a megye egész területén. (Bornemissza) Teskánd: Téglagyári rekonstrukció Tíz esztendeje kezdett termelni a teskándi téglagyár, s most az eredeti beruházási összeg többszöröséért bővítik. A 90 millió forintos rekonstrukció révén a gyár Zala megye legnagyobb téglagyára lesz, évente 33 millió kisméretű egységre számolt különböző típusú téglát tudnak majd itt készíteni. A rekonstrukció során földgáz tüzelésűvé alakítják át a nagykemencét, s felkészülődve a növekvő igényekre megnagyobbítják az alapdnyagtárolót, s új szárítót is építenek. A folyamatos üzemű téglagyár a fejlesztés befejeztével is a jelenlegi létszámmal fog dolgozni, az új gépek, berendezések nagy része ugyanis a ma alkalmazottaknál kevesebb élőmunkát igényel. A bővítés júniusban kezdődik meg, s várhatóan 1979 márciusára fejeződik be. K. G.
