Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-27 / 175. szám
A tartalomból ÚJ TAGOK A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN ELÍTÉLTÉK A BALTÁS BETÖRŐT Az ügyésznö súlyosan megsérült KÉNYES TÉMA KÉRDÉSEK A LABDARÚGÓ-EDZŐKHÖZ * FOCIPLETYKAK Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 175. szám 1977. június 27., hétfő Ara: 1,50 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja , százezrek a tó ítéli parifán i,Gyér tök lányok karikába” Népművészeti nap volt tegnap Zengővárkonyban. Képünkön: táncmenetben vonul végig a községen a zengővárkonyi együttes. Erb János felvétele Népművészeti Utazóid ö a Balatonon Kevesen akartak lubickolni Jubilál az első építőtábor Ünnepség a Hanságban Borbély Sándor köszöntője Zengővárkonyban Valódi lakodalmas hangulat Az a kevés ember, aki itthon maradt tegnap, bizonyára irigyelte a Balaton-partra igyekvőket. Megvallom én is — egy darabig. Itt, a Mecsek ölén ragyogó napsütés, fülledt meleg, néhányszáz kilométerrel odébb, a Dunántúl közepén a napot eltakaró felhők határozták meg a klímát. Lellén előkerültek a pulóverek, melegítők: a vízben lubickolni kevesen akartak. (Bár akadt néhány elszánt ember, aki jól járt; a víz igen kellemes volt.) Mindenütt zsúfoltság Induljunk azonban Keszthely felől, soroljunk be a gépkocsik közé. Reggel fél 9, indul a hajsza, lüktet a forgalom. A koránkelők Nagykanizsa-Zala- egerszeg felől most érkeznek a keresztúri csomóponthoz. Nem kell sokáig várni, hogy Szár- nyasi László rendőrőrmester, a siófoki közlekedésrendészet URH-s kocsi parancsnokának jóslata valóra váljon: utazóidő a mai, s forgalomirányítás nélkül megbénulna a Balaton-part. Mária felől már nem lehet az útra feljönni. Gépkocsi-gépkocsi hátán, csikorgó fékek, bosz- szankodó úrvezetők, merész előzők, higgadt külföldiek. Keresztúr és Fenyves közötti részen hetvennel lehet menni: pedig ez a legszélesebb, leggyorsabb szakasz. A sorompónál apró koccanás: NDK-s Trabantot fogott közre egy csen Skoda és egy svájci rendszámú autócsoda. A Trabant jobb szeme csörömpölt. Fenyvesen már lépésben f\alad a sor: iiárombo kapcsolni könnyelműség. Az út egyik oldaláról a másikra átmenni lehetetlen, c. gyalogosok türelmetlenek . . Fonyódon sorompó. Most kell átmenni. A kikötőben bosszankodó!«: éppen a Horány vízibusz telik. Mi lehet Badacsonyban...? (A Siófoki Rendőrkapitányság közlekedésrendészetéről jelentik: közúton a helyzet változatlan, Szemesen hat kocsi futott egymásba, személyi sérülés nincs, az anyagi kár 80 ezer forint.) Folytatódik tovább a hajsza .. . Egy kis pihenő Lellén, a Zengő utcában, a Tettye társasüdülőben. A lakók mind pécsiek, Pécs környékiek. A feleségek főznek — a harmadik emeleten paprikáscsirke a menü — a férjek alszanak, a gyerekek pinpongoznak. A világtól elzárva — mint odahaza. (Beleolvastam a társasüdülő háziparancsába: a földszintről ez emeletre felkibálni tilos, 10C kilónál nagyobb szobrot (!) senki sem tarthat az apartmanban, sőt — páncélszekrényt sem. Kettőtől-négyig cendbe kell lenni.) Újabb kérdés: maradunk, vagy irány tovább? A vendéglátóipari egységek zsúfolva, a flekken kétórányit sül. Utazóidő a Balatonon. Zamárdi csomópontnál a forgalomirányító még egy pohár vízért sem tud kiszaladni. Enyhül az idő, szemet bántóan szór a fény mindenünnen, de a felhők mozdulatlanok. A gépkocsimotor gerjeszti a meleget, a füle mögött is izzad az ember. . . Dél van. Hazafelé sem könnyű Irány vissza. Egy hűsítő Szemesen. A járdán egy nyíl, alatta a szöveg: Garküche. A gyengébbek kedvéért mellette, zárójelben: Étkezde. A moziplakát Zorró-filmet hirdet, holnap a Robin Hood nyilát forgatják. Lellén idegtépő várakozás, a rendőr szabad utat mutat — csak egyszer szabaduljak ki a tömegből —, egy kanyar, vissza-föl a kaposvári útra, eztán nyugodtan, kényelmesen, akár százzal is. Ma nem kell a Balaton. Kaposvár kihalt — de a forgalomirányító lámpák pislognak. Pécsen ugyanaz.' De — itthon ... Hat órakor már esik. Azokra gondolok, akik most indulnak vissza, a csillogó aszfaltra, az ablaktörlő táncára ... A vasárnapi vezető kormányát Kristóf is fogja. Ha fogja. Kozma Ferenc Az idei nyáron a huszadik alkalommal nyíltak meg az ifjúsági táborok az ország különböző részein. Az első önkéntes ifjúsági tábor színhelyén, a Hanságban vasárnap ünnepséget tartottak. A vendégeket és az első tábor veteránjait Szakács Ferenc, a KISZ Győr-Sopron megyei bizottságának első titkára köszöntötte. Az ünnepségen részivett Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ott voltak az önkéntes építőtáborokban érdekelt tárcák képviselői: dr. Cosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár, Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, valamint Győr- Sopron megye párt- és állami vezetői. Az egykori honságkisudvari tábor helyén — Borbély Sándor átadta az MSZMP Központi Bizottságának és Kádár Jánosnak az üdvözletét, majd elismeréssel szólt az önkéntes ifjúsági táborok népgazdasági hasznáról és közösségformáló erejéről. Emlékeztetett arra, hogy 1957. október 25-én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség első országos értekezletén szólalt fel Tóth József, a KISZ Győr-Sopron megyei bizottságának akkori szervező titkára aki, javasolta, hogy önkéntes ifjúsági építő brigádokkal csapolják le a hanság mocsarait. A javaslatot a konferencia elfogadta és 1958 nyarán Hanságkisudvaron meg is nyílt az első tábor. * 1958 és 1976 között 140 helyen 581 tábor létesült, ezekben félmillió fiatal tevékenykedett. A központi táborokon kívül a megyei, egyetemi és főiskolai táboroknak 120 ezer résztvevője volt. A ledolgozott munkanapok száma meghaladta az 5 milliót. A munkák során közel 3 millió köbméter földet mozgattak meg. 4 millió négyzetméter terepet rendeztek el, kiástak 336 kilométer csatornát, segítettek megépíteni 168 kilométer utat, leszedtek 1 millió 363 ezer mázsa gyümölcsöt, felkötöztek és ápoltak 100 millió szőlőtőkét. Borbély Sándor befejezésül hangsúlyozta: A mai táborozok számára az ifjúsági építőtáborok két évtizeddel ezelőtti eseményei már történelmet jelentenek, amit visszaemlékezésekből, írásokból ismerhetnek meg. Gondolnunk kell arra, hogy az ifjúsági építőtáborok történetét megörökítsük és a következő nemzedék számára hozzáférhetővé tegyük. A mai táborozok pedig írják tovább ezt a történelmet lelkesen és becsülettel végzett munkájukkal. Az ünnepség további részében emléktábla avatásra került sor, majd emlékfákat ültettek el. Tegnap délután tartották Zengővárkonyban a hagyományos juniális keretében a népművészeti napot. A Töttös Sándor vezette vendéglátó zengővárkonyi népi együttes meghívására eljött a decsi és a dunaszekcsői néptánccsoport, ki-ki a saját zenekarával. A kultúrházban néprajzi kamarakiállítást rögtönöztek a vár- konyiak: A festett sarokpad- tól a menyasszonyi ládáig, szövőszékig, s a gyönyörű vár- konyi babákig ott volt minden, a régi népi életmódra jellemző tárgyi emlék. * Csillognak a zengővárkonyi főkötők, az aláhulló színes selyemszalagok, a bő szoknyára varrott islang. Piros szegedi papucsban lépegetnek a lányok a kultúrház felé. Az ötévestől a tizenhat évesig ugyanazon szabály szerint öltözve mindannyian, A vendég decsi együttes ruhái mélytüzű bordó, lila. kék, arany színekben pompáznak. Ök nem hordanak pruszlikot, mint a várkonyiak csak „biborümö- göt". A dunaszekcsőiek Hetényi Ádámné vezette együttese kezdi a menettáncot, utánuk Bogár István decsi csoportja járja, s végül a hazaiak. A három együttes valódi lakodalmas hangulatot teremt a falu főutcáján. Boroskancsó jár körbe a rokonok, barátok között. Szól a zene, járják a táncot föl a Balázs-kútig. Ott a szabadtéri színpad, patakban hűtött sör, a mézeskalácsos Schmidt néni és a népi együttesek műsora várja a nagyszámú vendégsereget. — „Mögérett a fekete gesz- tönye, mind lehullott a levele ..." — száll az ének az éppen virágzó várkonyi gesztenyés aljában. Aztán beborul az ég a Zengő felett, nagyokat dörög és befellegzik a juniálisnak, bőrig ázva iszko- lunk hazafelé. Csak a pártákra varrott sok szép gyöngy, meg a ruhán az islang meg ne ázzék, mert az akkor örökre megfeketedik... G. O. Alkalmi strand Kertvárosban, a Barátság forrásnál Gregorics Iván felvétele
