Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-26 / 174. szám

Heti jegyzetünk Holtszezon? A holtszezon fogalma — legjobb, ha mindjárt az elején leszögezzük — valami tévedés folytán került a szótárunkba. Csupán divat a nyári hóna­pokra azt mondani, hogy sport- beli „holtszezont" jelentenek. Gyanítom, hogy a labdarúgó­bajnokság nyári szünetét értik tulajdonképpen sokan a holt­szezon szó alatt. De hát a labdarúgás szünideje alatt ép­penséggel nem a szünet, ha­nem a nagy versenyek ideje, következik egy sor más sport­ágban. De nem is a verseny- sportról, hanem a tömegsport­ról, a természetes és szükséges testmozgásunk kielégítéséről szólva rángattam most elő azt a bizonyos „holtszezont”. Az egész a balatonmáriai strandon jutott tulajdonkép­pen az eszembe, amikor dél körül valami iszonyú ennivá- gyás szállja meg az embert. Nem mondok nagyot: egy-egy kisebb család legalább két rántott csirkét kapott be vagy annak megfelelő egyéb húsfé­lét, nagy karéj kenyerekkel. Természetes, hogy nem hiány­zott a sör sem a ieterített ta­karókról, amelyek étkezés után azonnal átalakultak a délutáni szieszta pihenőhelyeivé. Enni persze kell. Az sem baj, hogy jól élünk. Az már bizonyára nem jó, hogy dicse­kedhetünk is túltápláltságunk- kal, de az, hogy hovatovább pocakos nemzetté válunk, az már egyenesen baj. Mert po- cakosodunk. És nemcsak az idős korosztály. A fiatalok is. A nők is. Nő a „tekintélyünk” és a súlyunk. Tízmilliónyion lassan többet nyomunk egy képzeletbeli óriás mérlegen, mint húszmillió francia. Bizony sok lekocogni, leúsz­ni, lejátszani való túlsúlyt ci­pelünk magunkon. Tulajdon­képpen a nyár lenne a legal­kalmasabb arra, hogy a túl­súlyból néhány kilót elhagy­junk a strandokon, az üdülők­ben, a hétvégi víkendeken. A gyerekek meg természetesen az úttörőtáborokban, gyermeküdü­lőkben. Mert sajnos, köztük is van nagyon sok, akire ráférne egy kis „gyógyfogyás”. Igen- ám, de nálunk a pihenést fel­szedett és nem leadott kilók­ban mérik. Különösen, ha gye­rekről van szó. Próbálna egy gyerek soványabban, de egész­ségesebben hazajönni az úttö­rőtáborból. Nahiszen! Hallot­tam már olyanról is, hogy azért hordták le egyes szülők a pedagógust, mert a gyerek elfáradt a kiránduláson, nem ám azért, mert vesztett a sú­lyából ! Pedig az lenne az igazi, ha valamennyi strand, üdülő és egyéb hasonló intézmény amo­lyan tömegsportcentrum is lenne egyúttal. Például a Ba­laton melletti gyereküdülőkben lehetne úszást oktatni. Persze hallom máris az ellenvetést. Az úszásoktatáshoz ilyen me­dence, olyan medence, szak­képzett oktató, oklevél meg miegymás szükségeltetik. Per­sze. De ismertem jónéhány ha­lászt, akik a keszthelyi halá­szati szövetkezet hajóin járták a vizet. Tudtak úszni. Nem úgy mint az Ender, de nem ful­ladtak bele a vízbe. Hol ta­nultak úszni? A Balatonban. Kitől? Hát csak úgy. Na szó­val. Viszont évekig elnéztem, milyen vízi élet folyik a máriai strand melletti gyermeküdülő­ben. Beállt két tanító néni a vízbe, úgy hasközépig és az ő vonalukon tilos volt túlmen­ni a srácoknak. Sokat tűnőd­tem azon, miért nem próbál­koznak ott úszásoktatással? Biztos, hogy nem mindenütt van így, de az is biztos, hogy sok helyen pontosan így van. Lehetne-e ezen változtatni? Egészen biztos. Nagyon vonzó a miskolci példa. Az MVSC nyári úszó­napközit szervezett Miskolc- Tapolcán, és néhány száz ál­talános iskolás korú gyereket megtanítanak úszni. Jó példa az ODOT-táborozások egyre sportosabbá váló szervezése is. Ezek pozitív példák. És bár­csak gyorsabban terjednének! Hiszen mindenkinek nyáron van a legtöbb szabad ideje. A nyár lehetne tulajdonképpen a tömegsport főszezonja. Eh­hez persze kell egy kis szer­vezés, egy kis odafigyelés, egy kis szemléletváltozás. — K — PMSC labdarugóinak: tauaszí merlege Két év után újra az élvonalban Dárdai Pál nagy lendülettel tör kapura a Szolno ki MÁV elleni mérkőzésen. Ez a tavasz a PMSC játéko­sai és szurkolói számára olyan volt, hogy jobbat nem is kí­vánhatnának. A csapat az őszi idényt az első helyen zárta az NB ll-ben és ezt az első he­lyet a tavaszi fordulóban egy pillanatra sem engedte át más­nak. Sikerült a talpraállás és kétéves szünet után ismét a legjobbak között szerepelhet­nek a piros-feketék. A bajnokság megnyerésének előzményeihez tartozik még az elmúlt évi bajnokság tavasza is. Azok, akik figyelemmel kí­sérték a csapat szereplését az NB l-től való búcsú után, jól emlékezhetnek, hogy milyen körülmények között vágott ne­ki a PMSC az NB ll-nek, hogy megvalósíthassa célját, a visz- szakerülést az élvonalba. A legjobbak távozása utón úgy tűnt, hogy sikerül rendezni a sorokat, de aztán megtorpanás következett, mely kapkodáshoz vezetett és máris a középme­zőnybe csúszott a csapat. Vol­tak ugyan felvillanások, de az akkor már kevés volt. Aztán jött a Bábolna elleni találkozó, ahol hazai pályán szenvedett vereséget a PMSC a sereghaj­tótól. A kritikus pillanatokban az volt a kérdés, vajon tovább zuhan a csapat, vagy sikerül a nehézségeket leküzdeni. Fel kell jutni! Sikerült! Az összefogás, a megyei, és városi vezetés tá­mogatása azt eredményezte, hogy a csapat kilábalt a mély­pontról és megindult felfelé. Tulajdonképpen a Bábolnát követő időszakban rakódtak le azok az alapok, melyre a kö­vetkező bajnokságban az első hely épülhetett. Döntő volt ek­kor, hogy a csapat irányítását Kovács Imre mesteredző vette át. Régebbi pécsi sikerei alap­ján bizalommal fogadták őt játékosok, vezetők és szurkolók egyaránt. Mint később kide­rült, ez a bizalom nem volt alaptalan. A kitűnő szakember következetes munkája ered­ményt hozott. Akkor, az utolsó 10 fordulóban már úgy játszott a csapat, hogy a legjobbak­nak is egyenrangú ellenfele volt és a szakvélemény az volt a PMSC-ről, hogy az 1976/77-es bajnokságban az első hely várományosa. Ősszel csaknem ugyanazok a játékosok vágtak neki az új bajnoki idénynek, mint akik a mélyponton voltak 1976 tava­szán, de ekkor már valójában úgy szerepeltek, mint a bajno­ki cím várományosai. Ritkán fordult elő az őszi idényben, hogy nem a PMSC állt a táb­lázat élén, tavasszal pedig az első helyet nem is vehette át már senki a piros-feketéktől. Az ősszel megszerzett első hely után az idei tavasz rajtja is kitűnően sikerült, öt gólt rúgott a csapat idegenben a Komlónak, majd Újmecsekaljá- ról távozott négygólos vere­séggel a BVSC. Ezután követ­kezett a nagy rivális, a MÁV Előre Székesfehérváron. Úgy indult a találkozó, hogy a pé­csi csapat gólokkal nyeri a mérkőzést. Győzelem helyett vereség született. Ez a vereség volt az utolsó, a hátralevő 15 fordulóban veretlen maradt a csapat. (A Vasas Izzó elleni mérkőzés ugyan vereségként van elkönyvelve, de a pályán a lefújáskor döntetlenre állt a találkozó.) Különösen a hajrá volt fölényes. Utoljára május 8-án vesztettek pontot a pi­ros-feketék, majd az utolsó hat mérkőzést biztosan nyerték. — A bajnokság kezdetén hár­mas célt tűztünk a csapat elé — mondotta Kovács Imre veze­tő edző. — Elsődleges volt az NB l-be való jutás kiharcolá­sa. Ezt úgy határoztuk meg, hogy, lel kell jutni. Es ezt, hogy lel kell jutni kétszer aláhúz­tuk. Terveztük még, hogy az MNK-ban bejussunk a legjobb 18 csapat közé és minél job­ban szerepeljünk a Felszaba­dulási Kupában. Nos, a hár­mas célt sikerült teljesítenie a csapatnak. Amellett, hogy erre a három feladatra figyeltünk, terveztük még egy ütőképes csapat kialakítását is. Játékos- állományunk ugyanis év közben módosult. Még a bajnokság kezdetén eltávozott Maurer, majd később Englóner, Hámori és Fábián. A távozók helyére jött Hergenrőder, Dohány, Fiedler, Monzai, Zsolt, valamint az utánpótlásból előlépett To­rna és Szabó. Akik lehetőséget kaptak, azok lényegesen gyor­sabban fejlődtek a vártnál és Így kialakulhatott egy ütőképes csapat. Úgy érzem, hogy a megfelelően kialakított munka eredménye volt a kevés sérü­lés. Alig kellett változtatni az összeállításon, szinte állandó csapat volt. Egyéni teljesítmények A tavaszi idény 18 mérkőzé­sén 18 játékos kapott lehetősé­get. A csapat egységét bizo­nyítja, hogy a 18 játékos közül négyen csak beugrók voltak, a bajnoki idényt lényegében 13 játékos küzdötte végig. Jónás sérülése miatt csak ötször sze­repelt. A játékosok teljesítményét Kovács Imre vezető edző így értékelte: — A kapuban Katzirz ki­emelkedő teljesítményt nyújtott, komoly érdemei vannak a fel­jutásban. Meghatározó volt, hogy a sorsdöntő mérkőzése­ken átlag felettit nyújtott, /vá­ny i ősszel biztos pont volt a védelemben, de tavasszal vol­tak kihagyásai és mintha meg­állt volna a fejlődésben. A leg­többet Torna fejlődött, céltuda­tos játékos, ma már kiemelke­dő teljesítményre is képes. Schulteisz új szerepkörében né­ha bizonytalankodott, de a ko­moly feladatokhoz felnőtt, szorgalmasabb lehetne. Most kezd igazán beérni Kincses, aki átlagon felül, olykor kiemelke­dően játszott. Kiss egyik lendí- tője volt a csapatnak, sok te­kintetben utolérhetetlen adott­ságai vannak. Ha leszokik az egyénieskedésről, akkor a leg­szebb jövő előtt állhat. Az egyik legképzettebb játékos Lőrincz. Kór, hogy néha vissza­él adottságával és ilyenkor nincs hasznára a csapatnak. Különben kulcsa a csapatjá­téknak. A gólkirály Dárdai P. teljesítménye ellentmondásos. Az összmunkából hiányzik a játéka és ezt az NB l-ben ne­héz gólokkal pótolni. Kardos gyors, szeles, sokszor kiismer­hetetlen. Érzi a kaput, de időnként eltűnik. Nagy rögtön- tönző készsége szinte végtelen. Sokat javult erőnlétben, de nem szabad könnyelműsködnie. Fejlődése biztosan mutatja jö­vőjét. Dohánytól többet vár­tam, mint amit eddig adott. Szorgalmas, sokoldalú, de já­tékához a helyet is meg kell még találni. Jónás gyors, igazi szélsőjátékra képes, de nem elég harcos. Lutz még katona, leszerelése után komolyan le­het számolni játékával. Dárdai L. lelkes, szorgalmas, de lassú a játéka. A bajnokságot a PMSC 58 ponttal — 8 pontos előnnyel — nyerte. A legtöbb győzelmet a pécsiek aratták (24) és a leg­kevesebb a vereségük száma is. Mindössze három alkalommal voltak vesztesek és ehhez jön az Izzó elleni mérkőzés, ahol mindkét csapatot vesztesnek nyilvánították. A PMSC mellett csak a Székesfehérvári MÁV Előre mondhatja el, hogy ve­reségeinek száma (9) tíz alatt van. A legtöbb gólt a PMSC lőt­te (86), nyomukban volt a Bu­dafok (85), de azután nagy űr van, a sorrendben a Szolnoki MTE következik 75 góllal. A kapott gólok tekintetében óriá­si a PMSC fölénye, még egy gól sem jön ki átlagban mér­kőzésenként. Ez egyik csapat­nak sem sikerült. A PMSC 29 gólt kapott, utána következik a DVSC 39 kapott góllal. A tavaszi idényben 18 játé­kost szerepeltetett Kovács Imre vezető edző. Ebből Katzirz, Iványi, Torna, Schulteisz, Kin­cses, Dárdai P„ Lőrincz vala­mennyi mérkőzésen játszott. Mindössze egyszer hiányzott Kiss és Kardos. Csupán egy alkalommal kapott lehetősé­get Tóth, Szabó és Zsolt, de egyikőjük sem töltött 90 percet a pályán. A legeredményesebb játékos­nak Dárdai P. bizonyult, 32 góljával a gólkirályi címet is megszerezte az NB ll-ben. A sorban Dárdai Pált Kardos kö­veti 16 góllal, majd Nagy kö­vetkezik, aki 13 alkalommal volt eredményes. Az őszi és tavaszi mérkőzé­seket figyelembe véve a PMSC a legtöbb gólt az Egernek lőt­te, a két találkozón kilencet. Érdekesség, hogy a 9 gólra az egriek hárommal válaszoltak és mindhármat 11-esből szerez­ték. A legtöbb gólt a pécsiek a Szolnoki MTE-től kapták, pontosan hatot. Pécsett ősszel és tavasszal is 3—3 gólt kapott Katzirz. Tavasszal az oroszlányi Hídvégi, a szolnoki Garics és a budafoki Tóth I. dicsekedhe­tett azzal, hogy gólt szerzett Újmecsekalján. Ősztől NB I. Az utolsó fordulót követően hétfőn este tartotta ünnepé­lyes évzáróját a szakosztály. Ekkor adta át a bajnoki arany­érmeket a játékosoknak Koltai István, az MLSZ elnökségének tagja. Elmondotta, hogy nagy öröm egy bajnokcsapat tagjai­nak átadni az első helyért járó érmeket, de ő a jövőben azt szeretné, ha a PMSC-nek nem kellene NB ll-es bajnoki érme­ket átadni. Bizonyára ezt sze­retnék a játékosok, a csapat vezetői és a szurkolók is. Ősztől, kétéves szünet után, ismét az élvonalban szerepel­het a PMSC. Ez újabb nehéz feladatokat állít a csapat elé. Egy évvel ezelőtt az volt a cél, hogy fel kell jutni. Most nem lehet más a cél, mint bent kell maradni az NB l-ben. A kell szócskát ugyanoly következetes­séggel kétszer aláhúzva, mint egy évvel ezelőtt. Az MNK-ban több NB l-es csapattal talál­kozhatott a PMSC, van össze­hasonlítási alap. A jelenlegi fiatal, fejlődőképes csapat, egy-két poszton megerősödve, képes arra, hogy biztosítsa bentmaradását a legjobbak között. De ehhez természete­sen még fokozottabb munkára van szükség. A körülmények biztosítottak. Az egyesület kiemelésével to­vább javultak a feltételek. Ko­vács Imre mesteredző szaktu­dása is garancia lehet. A szak­osztályvezetés is jó úton halad, lévén ők társadalmi munkások, ezért külön dicséretet is érde­melnek. Mindent egybevetve a jelenlegi gerinc alkalmas arra, hogy egy hosszabb távú élvo­nalbeli szereplés alapja legyen. Lázár Lajos PMSC Kupa nemzetközi kézilabdatorna Szombaton délután a PMSC pécsújhegyi sporttelepén négy csapat részvételével megkezdő­dött az I. PMSC Kupa nemzet­közi női kézilabda torna. Eredmények: Zgoda—Pécs if­júsági válogatott 16:13 (8:5). 300 néző. V.: Radnai, Kiss K. L. d.: Budzinska (5), Rosa (4), illetve Friedszám (7), Schneider (4) . Zombor-PMSC 12:11 (5:4). 300 néző. V.: Kisgadó, Kótzián. L. d.: Dragicsevics (5), Róza (5) , illetve Sólyomné (3), Ba- lázsné (3), Gálosiné (3). PMSC—Pécs ifjúsági váloga­tott 15:7 (8:2). 200 néző. V.: Csalami, Kaszap. L. d.: Boóz (4), Pálvölgyiné (3), Gutrai (3), illetve Schneider (3). Két lengyel védő közt szerez gólt csapatának a pécsi ifjúsági válogatott játékosé Fotó: Arató László Mai sportműsor Atlétika. Országos középfokú isko- lai bajnokság második napjq Ba­ranya megyei diákversenyzők rész­vételével, Debrecen, 8.30. Kézilabda. PMSC Kupa nemzetkö­zi női torna második napja, Pécs- újhegy: PMSC—Zombor 9.30. Zgoda— Pécs válogatott 10.15. Vízilabda. OB II. B mérkőzés: PMSC—Külker, Hullámfürdő 12.00. Labdarúgás. NB lll-as osztályozó mérkőzés: Sellye—Honvéd Toldi SE, Pécsújhegy, 16.30. LABDARÚGÁS: A SZEOL AK lab­darúgó szakosztályánál Himer István vezetőedző szerződése csak egy év múlva jár le, edzőváltozásról tehát szó sincs. A játékosok közül Eger­vári Sándor az MTK VM-hez tart, ő már tavaly közölte, hogy csak egy évet kíván a Tisza-parti város­ban játszani, ugyanis családi kö­rülményei a fővároshoz kötik. Mer- lei, Wenner és Hangai jelentette be távozási szándékát, de a sport­kört az átigazolások ügyében még senki sem kereste meg. Vass dr., a SZEOL AK-ból a Szegedi Dózsához távozik. Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek: Báling József és Hallama Erzsébet Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10-053, 20 óra után 15-726 Kiadja a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7601 Pécs, Hunyadi út 11. sz. Telefon: 15-000, 15-762, 15-852, 15-245, 15-264 Szerkesztőség telex: 12-421 Kiadó telex: 12-320 Készült ofszet rotációs eljárással Saphir 96-os gépen Pécsi Szikra Nyomda 7630 Pécs, Engel János u. 8. Tel: 13-177, 13-696. Telex: 12-211 Felelős vezető: Melles Rezső Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 21 Ft Indexszám: 25 054 ISSN 0133—2007

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents