Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-19 / 167. szám

1977. június 19., vasárnap DunQntuli napló 3 Ön&k honnan vették 0 firiüttk04r$t? (24 Még az építőiparban is lehetséges élőmunkát megtakarítani Egy középüzem munka­erőigényét takarítja meg öt esztedő alatt tizenkét pécsi üzem — irtuk múlt heti cikkünkben. A legna­gyobbak közé tartozó gaz­dasági szervezeteket ke­restük fel: hogyan csinál­ják. Természetesen a mű­szaki fejlesztés, a korszerű munka- és üzemszervezés voltak a leghatékonyabb eszközök. slifiHitili Az elmúlt tervidőszak utolsó esztendejében feleannyi utat kellett építeni és felújítani a Pécsi Közúti Építő Vállalatnak, mint 1980-ra feladatául meg­határozták. A létszám közben náluk is csaknem tíz százalék­kal csökken addigra. A há- lódiagramos munkaszervezés az útépítésben olyan eredmé­nyeket produkálhat, amelyek nálunk eléggé fantasztikusnak hatnak. Az elmúlt évek egyik nagy rekordját az Egyesült Ál­lamokban éppen a szervezés­sel érték el. A hétkilométeres útszakaszt a felvonuló munka­gépek — az úttükör kiképzé­sétől az aszfaltozásig — 42 óra alatt építették meg. A kri­Nagy teljesítményű aszfalt­keverőket állít munkába a Közúti Építő Vállalat Kevésbé munkaigényes anyagokkal kísérletezik a Pécsi ÉPSZÖV Miit szippantsák a kicsik Miközben a százmilliós, mil­liárdos műszaki fejlesztésekről esett szó, az esetlegesen sza­baddá váló munkaerő várható mozgására számítva a műsza­ki fejlesztésre kevésbé képes, szervezésre kevésbé alkalmas kisüzemek szívóhatására kellett gondolnunk. Ezúttal a kisebb és a középüzem nagyságú épí­tő- és építőanyagipari szerve­zeteket kerestük fel. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárának hirdi telepén 1980-ban a mos­taninál lényegesen magasabb termelési feladatot kell meg­oldaniuk, mintegy 10 százalé­kos létszámcsökkentéssel. Az ötödik ötéves terv időszakában Hirden jelentős beruházások valósulnak meg, melyek felso­rolása is érzékelteti, hogy a termelésbővítés mellett elsősor­ban az élőmunka, a nehéz fi­zikai munka kiváltását céloz­zák. A hídgerendák tárolására és rakodására új, 30 méter fesztávolságú híddarut építe­nek még ebben az esztendő­ben. Új kavics- és zúzottkő- tárolót építenek, amelyeknél természetesen az anyagmozga­tást gépesítik. Nagy teljesít­ményű betonközpontot állíta­nak munkába, tervezik, hogy az üzemelő két hídgerenda­gyártósor mellé egy harmadi­kat is létesítenek, természete­sen új technológiai berende­zésekkel. A két régebbi gyár­tósor gépeit a fejlesztéssel kapcsolatosan kicserélik. tikus út meghatározása min­den bizonnyal a pécsi válla­latnál is a hatékonyság növe­léséhez vezet. A tervek szerint két nagy teljesítményű aszfaltkeverő gé­pet állítanak üzembe az ötö­dik ötéves terv időszakában, melyek közül ,az egyik Bara­nyában, a másik Tolnában dolgozik, a korszerűtlenné vált kis teljesítményű, élőmunka­igényes gépek helyett. 35 százalékos bővítés A Pécsi Építőipari Szövetke­zet ugyancsak 10 százalé­kos létszámcsökkenésre számít 1980-ra, az építési kapacitásu­kat közben 35 százalékkal kí­vánják bővíteni. Nos a feladat egész sor hatékony intézke­dést, a termelékenység ugrás­szerű növekedését követeli meg. A nagy termelékenysé­gű öntött beton (alagútzsalus) technológiát eddig a befejező szakszerelőipar nem tudta idő­ben követni. A legközelebbi időben megszervezik az ipari előregyártást, amikor például egy lépcsőház víz- és fűtés­szerelvényeit egységcsomagban szállítják ki az épületekhez, a központi telepen kisgépek igénybevételével legyártott ele­mek természetesen jóval keve­sebb élőmunkát követelnek, mint kinn. Festő, mázoló, glet- telő gépeket, festékszórókat vásárolnak és állítanak mun­kába. Az épületen belüli nyí­lászárókat kevésbé munkaigé­nyes, korszerű műanyagokból készítik. mm A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat öt százalékkal kisebb létszámmal számol az évtized végére, közben azonban a DDGÁZ-zal együttműködve részt vesz a földgáz fogadásá­nak előkészítő munkáiban. A DDGÁZ az ötödik ötéves terv­ben négymillió forintot utal át a vállalatnak, amelyből a föld­gázvezeték-építő kapacitásukat növelik. A Pécsi Építő és Ta­tarozó Vállalat saját fejleszté­si alapját is, az említett össze­get és mást figyelembe véve, mintegy 38 milliós fejlesztési alappal rendelkezik az ötödik ötéves terv időszakában. Első­sorban a szakiparágak terme­lékenységét növelő kisgépesí­tési, nagy teljesítményű autó­darut, felvonókat, habarcsszi­vattyúkat, rakodógépeket kí­vánnak beszerezni, több szo­ciális beruházást valósítanak meg. Figyelemre méltó a Ba­ranya megyei Állami Építő­ipari Vállalattal kötött meg­állapodásuk is, melynek értel­mében lakatos és villamos előregyártó részlegük évi 500— 600 darab különböző szerel­vényt készít a panellakásokba. Tulajdonképpen a BÉV-nek is megtakarítanak néhány tucat munkáskezet. Lombosi Jenő Építési gyors­jelentés Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumnak az év első 5 hónapjában végzett munkájáról készí­tett gyorsjelentése szerint a kivitelező építőipar 10 százalékkal több építési munkát végzett, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Kedvező, hogy ezt a fejlődést a termelékeny­ség 12,5 százalékos növelé­sével alapozták meg, s így pótolhatták azt a kiesést is, amit az építőmunkások számának 2 százalékos csökkenése okozott. A la- lakásépítésben figyelemre méltó, hogy jelentősen ja­vult az átadások üteme. Az év első 5 hónapjában 10 793 új otthont adtak át, 1776 lakással többet, mint a múlt év azonos idősza­kában. Zöldségszárító Lánycsókon? Hagymát, gyökeret és almát szárít Lánycsókon nincs vizük az üzemeltetéshez A berendezést átadnák más termelőszövetkezetnek, üzemnek A háziasszonyok dicsérik a szárított hagymát, gyorsabb ve­le a munka, kiadós, és a csa­lád észre sem veszi, hogy nem friss hagyma főtt az ételben. Szükségből fanyalodtunk rá, s beláttuk, hogy praktikus. A folyton időzavarban lévő dolgozó nőnek találták ki a szárított vegyeszöldséget is, no Az útépítők jelenleg az út alapját készítik — Szokolai felv. — Jó ütemben halad az erdősmecske~fekedi összekötő kivitelezése Az erdősmecskei postás, a környék jó ismerője mutatja az utat. — Forduljanak vissza és a vasútállomás előtt, a falu vé­gétől néhányszáz méterre meg­lelik az elágazást. Az erdő szélén méter maga­san elhordták a oldalt. A le­endő úttükör nyomvonalát csak sejteni lehet, inkább a meg­süllyedt tehergépkocsik kerék­nyomai mutatják, merre dol­gozhatnak az útépítők. Éme­lyítő illatú repceföld mellett haladunk el, a dombhátra ér­ve már jól kivehető a forgo­lódó dózer. Táborosi József leugrik a T 100-as vezetőállásából. — Fel kell töltenénk a zsom- békot, nehogy megsüllyedjen az út. Bányameddőt és folya­mi kavicsot terítünk a szigete­lő szőnyegre. Az anyagot az ÉPFU kocsijai hozzák az állo­másról és a mecskei bányá­ból: nekem az a dolgom, hogy elsimítsam a sódert. — Most a fekediek, vémén- diek, erdősmecskeiek régi óha­ja teljesül. Ha jól emlékszem, vagy tizenhat esztendeje ol­vastam először az újságban, hogy Ezeked bekötő utat kap, de mindig közbejött valami. Fölkaptatok az emelkedőn, a dombhátról végigkísérhető a búzatáblák között húzódó föld­csík, amely a község alatt tű­nik el a szemem elől. Az út nyomvonala a véméndi terme­lőszövetkezet búzatábláit szeli ketté. Odalenn ismét feldübö­rög a dózer, csikorogva fordul a kavicságyon, újabb Zil érke­zik. Forgolódik, megsüllyed az egyelőre puha töltésen, aztán mégiscsak kiszabadul a zsom- békos fogságból. Windisch­Június végére elkészül a Pécsvárad—Lovászhetény közötti pályafelújítás mann Mihály és Kraft Ádám újra lapátot fog és a dózer tolólapja után eligazítja a só­dert. — A vöm csalt az útépítők­höz — mondja Kraft Ádám.— Tizennégy év után hagytam ott a hirdi cementiparit. Itt még­sem kell két műszakban dol­gozni. Reggelente a vállalati Nysa jön értünk, ami Hímes- házáról indul és betér Szűrbe is. Tavasztól őszig kilenc és fél óra a munkaidőnk, az ebédre sincs gondunk: hat fo­rintért hozzák a főtt ételt Pécs- váradról. Időközben megérkezik Juhász Árpád művezető és Szabó Fe­renc, a KPM Közúti Igazgató­ság műszaki ellenőre. Juhász Árpád sorolja a több mint há­romkilométeres út legfőbb mű­szaki jellemzőit. — A földmunkákat február közepén kezdtük, huszonhárom- ezer köbméter anyagot toltunk el, terítettünk és hordtunk el a területről. A három vízvá­lasztóba — pontosabban az ingoványos részekre — négy és félezer köbméter bánya­meddőt és kétezer köbméter sódert szórunk a Fibertex víz­záró szőnyegre. Baranyában itt alkalmazzuk másodszor. A pályát három híd és több át­eresz keresztezi. Mindez leg­alább huszonötmillió forintba kerül, eredményeként végre megvalósul a Mohács—Pécs­várad közötti legrövidebb ösz- szeköttetés. A durva földmunka közel fe­lét végezték el eddig, követke­zik a sima úttükör elkészítése. Az őszi befejezés reális, erre garanciát nyújt az a nagy tel­jesítményű óriáskotró, ami itt dolgozik: naponta 600 köb­méter föld megmozgatására képes és legalább százötven métert haladhat előre. A szov­jet gyártmányú DET 250-esből mindössze három van hazánk­ban. Rákanyarodunk a lovászhe- tényi útra, végre megszűnik a lelketrázó földesút. A vasútállomás és Lovász­hetény között — négy és fél kilométeren át — simán sza­lad az autó. Itt már végeztek a szélesítéssel, aszfaltozással és a fehérre mázolt vaskoria­tok is a helyükre kerültek. Lo­vászhetény után viszont ismét kapaszkodni kell. Az út teli tíz-húsz centiméteres mély lyu­kakkal. Az elöregedett pálya alig három méter széles, kerül­ni szinte lehetetlen. A KPM- esek egy-egy méteres árkot húznak, amit Zúzalékkal feltöl­tenek. Csak ezután jöhetnek az aszfaltot simító hengerek. Végre kiérünk a 6-os útra és eszembe jutnak Juhász Árpád szavai: — Június végére a pécsvá- radi elágazás és Lovászhetény között befejezik az út felújítá­sát. Salamon Gyula meg a kármentés okán. A gyö­kér, a hagyma egy idő után el­rothad, de a szárítmány, fólia tasakokban hónapokig, akár évekig is eláll, s ha elfogy a nyers, megteszi a szárított is. De szárítható a gomba is. Nagyanyáink napon, vagy ke­mencében aszalták a szeletelt almát, a szilvát. Ki tudja hány éve nem kaphatók ezek a ked­velt téli ínyencségek a boltok­ban. Egy ismerősöm, ha iraki datolyát vesz, negyed kilót 9 forintért, mindig elmondja; mennyivel jobb volt az aszalt szilva. A lánycsóki termelőszövetke­zet központi majorjában évek óta használatlanul porosodik egy szárítóberendezés, amivel naponta 100 mázsa hagymát, sárgarépát és gyökeret, vagy akár almát és szilvát lehet meg­szárítani. A tsz a megye egyik legnagyobb gyógy- és fűszer­növény-termesztő gazdasága. Jelenleg is nagy területen fog­lalkoznak levendulatermesztés­sel, és a bólyi PISO termelési rendszerben 62 hektáron mus- tármagtermeléssel. Korábban rovarvirágot is termeltek na­gyobb mennyiségben. Ebből a margarétához hasonló erős, csípős illatú növényből rovar­irtót és fertőtlenítő szert gyár­tott a vegyipar. Megőrölve, szá- rítmányként adták el, mivel így jobb árat kaptak érte. A le­vendulát is szárítva, 20 dekás csomagolásban értékesítették, így került sor 1970-ben a szá­rító megépítésére, amihez a Kozmetikai és Háztartás Vegy­ipari Vállalat nyújtott anyagi támogatást. Azóta a rovarvirág termeszté­sével felhagytak és a levendu­lát is zölden viszik a KHV mo­hácsi lepárlójába, ahol olajat sajtolnak belőle. Most így kéri az ipar és a tsz-nek is így gaz­daságosabb. A feleslegessé vált szárítót üzemen kívül he­lyezték, illetve olykor egy kis napraforgót vagy mást száríta­nak rajta. Minden zöldségfélét, gyümöl­csöt kitűnően tudnának rajta szárítani, elhatározták, hogy megpróbálkoznak vele. Ám a KÖJÁL az első helyszíni szem­lén áthúzta a számításukat. Az új élelmiszertörvény értel­mében a lánycsóki szabad szin alatt lévő szárítóberendezést körül kellene falazni, a falat embermagasságig kicsempézni. A zöldség és gyümölcs tisztítá­sához előmosó, mosó és utó­mosó berendezést kellene épí­teni. Mindez 1 millió forintos beruházást jelentene a kis tsz- nek akkor, mikor a szárítóbe­rendezésük csak félmillió fo­rintot ér. Helyesebben ennyit ért újkorában, azóta hét év telt el. Mégsem az anyagiakon bu­kott meg a lánycsóki zöldség- gyümölcsszárítás. Nagyobb baj az, hogy nincs vizük. Á tsz-nek van hidroglóbusza, de saját kútjainak vízhozama olyan ki­csi, hogy naponta 20 köbmé­ter vizet a lakossági regionális vízműtől „csípnek le” a tele­pen lévő állatállomány és a szociális létesítmények megfe­lelő ellátására. A zöldség-gyü­mölcs mosásához a KÖJÁL ivó­vízminőségű vizet ír elő, s Lánycsókon sem ilyet, sem mást nem tudnak biztosítani. Most szárítókapacitásukat felajánlják a megyének. Igen olcsón, a leírt értékben átad­nák. A berendezés könnyen fel­szerelhető és bárhová elszállít­ható. Az ajánlatot ezúton to­vábbítjuk az érdeklődő mező- gazdasági vagy élelmiszeripa­ri üzemeknek, esetleg a nagyon is érdekelt ZÖLDÉRT-nek. —Rné—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents