Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-15 / 163. szám
1977. június 15., szerda Dunántúlt napló 3 Mecseki Diaszalon Fotóművészeti bemutató a Zenélő Udvarokon Festett sírkamra, római villa Kövágószöllősnél Értékes, gazdag leletekkel - gazilagoilott Baranya A római nagyútra nézett, a Jakab-hegy lábánál feküdt az a római villa, amelynél az elmúlt hónapban dr. Ecsedy István régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa végzett leletmentő ásatást. Észak felől a mai Jakab-hegy tömege_ nyújtott védelmet a lábánál elterülő birtokközpont épületének. — A Kővágószöllőstől délnyugatra fekvő dombos terület régóta ismerős a római kor kutatói előtt — mondja dr. Ecsedy István. — Az utóbbi években is több római kori épületmaradványt tártak fel itt a múzeum régészfei. Az eddigi ismeretanyag alapján két dolog volt bizonyos: gazdag római birtokközpont állt ezen a területen, s errefelé lehetett a hozzá tartozó nagyméretű, freskókkal díszített sírkápolna is, melynek felfedezéséről Römer Flóris, a magyar régészet egyik megalapítója így számolt be az 1868-as évi Archeológiái Közleményekben: „Kővágó-Szőlőstől délnyugatra ugyanezen falu határában aratás után egy római földalatti sírboltot fedeztek fel, melynek belső falai többféle színű emberi és állati alakokkal voltok befestve, magában a sírboltban pedig minden cifrázat nélküli kőkoporsó állott... A koporsót azonban a tudatlan nép összetörte, a sírbolt pedig nagyrészben szétromboltatván, az így nyert tégla és kő köb-öl számra eladatott. Mikor fogja már népünk az ilyen, a .tudományra megbecsülhetetlen értékű tárgyakat becsülni tanulni!?" Dómbay János, a pécsi múzeum egykori igazgatója feltételezte, hogy a múlt században részben szétrombolt sírkápolna egy birtokközponthoz tartozott. Ez év májusának első felében bukkantak napvilágra azok a leletek, melyek Dombay feltételezését igazolják, és egyben lehetőséget adnak a Pannónia provincia történetét kutatók számára, hogy feltárják a sírkápolna és a római kori villa maga nemében páratlan együttesét. A fent jelzett ragyogó lehetőség természetesen gyorsan megsemmisült volna, ha a MÉV vezetősége nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a kutatások rendben folyhassanak. Napjainkban tehát már nem aktuális Römer Flóris keserű kifakadása. — Milyen meglepetéssel szolgált a leletmentő ásatás? — A munka megkezdésekor még a régészek sem gondolták, hogy nagyméretű festett sírkamra, majd villa fog előkerülni az ásatás területén. Néhány napos kutatás után azonban kibontakozott a sírkamra előkamrója és az ehhez keleti és nyugati oldalról kapcsolódó karéjok. Előbukkantak a belső falakon a falfestmények maradványai. A sírkamrától északra, mintegy húsz méterre, fűvel és gyommal vastagon benőtt dombtetőn előkerültek a nagyméretű villa falai, több helyiség padlózata, a villa keleti szárnyának karéjos záródása és a bejárati rész beomlott boltozata. Szerencsére a múlt századi sírrombolás nem volt túl alapos, és nem tette tönkre teljesen a sírkamra központi részének belső festett falait sem, megmaradt az ezeket védő dongaboltozat, csak a tetejét törték össze. Meghagyták a kamra északi részéhez utólag hozzáépített szentélyszerű íves záródást és annak támpillérét. Valószínűleg észre sem vették a keleti és nyugati oldalhoz csatlakozó omega alaprajzú karéjt. A megmaradt falfestmények a keretbe foglalt geometrikus motívumok mellett egy emberalak maradványai, egy galamb és néhány nagyon szép, stilizált növényi motívum. Ez a stílus és a karéjok omega alaprajzú formája kétségtelenül utal a IV. századi pécsi ókeresztény emlékekkel való kapcsolatra. Az eddig előkerült sírok részben áldozatul estek a múlt századi rombolásnak, valószínűleg a népvándorláskori sírrablások is érinthették a sírkamrát. Mindenesetre reménykedhetünk, hogy egyik csoport sem végzett alapos munkát, és találunk még bolygatatlan sírokat is. — Mit várnak a villa feltárásától? — Különösen jelentős lehet a mintegy 60 méter hosszú hatalmas lakóépület jövendő feltárása, amit a sírkamrával együtt dr. Sz. Burger Alice, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője fog elvégezni.- Milyenek lehettek ennek a villának, azaz birtokközpontnak a mindennapjai? — A provinciák gazdasági életének egyik legjellemzőbb egysége volt az efféle birtokközpont. A kővógószöllősi kutatásból a gazdasági élet eszközei, szerszámai kerülhetnek elő, másrészt adalékokat nyerhetünk a provinciákon uralkodó életszínvonal, életmód, életstílus kérdéséhez. Egy ilyen villa leleteiből meg lehet tudni, hogy mi jutott el a provincián belül vidékre a római ci-* vilizációból, mit tudjak abból hasznosítani az itt élők, milyenek voltak kapcsolataik a birodalom más részeivel. A villák rendszerének kutatása választ adhat egy nagyobb terület gazdasági szervezetére. Megtudhatjuk, milyen szinten hasznosították ennek a területnek a kedvező természeti adottságait a szőlő, a földművelés és az állattartás terén. Mint a többi szakmában, úgy a régészetben is igen előrehaladott a specializálódás. A helyszín eddigi kutatója, dr. Ecsedy István a réz- és korabronzkor specialistája csak a sürgős leletmentést végezte, kutatási terveiben más munkák szerepelnek. A nagyobb lélegzetű feltárást így a korszak szerint illetékes kutató, dr. Sz. Burger Alice fogja elvégezni. / Gállos Orsolya Olvasótábor a Dombay-tónál A közelmúltban zárta kapuit Bárban a nemzetiségi általános iskolások olvasótábora, múlt szombaton pedig megnyílt Pécs és Baranya olvasótábora a Pécsvárad melletti Dombay-tónál. A tavalyi első tábornyitások után az idén több tapasztalattal, s ha lehet még színesebb, változatosabb programokkal igyekeznek a táborvezető tanárok, könyvtárosok megszerettetni az általános iskolás tanulókkal az olvasást, a könyvet. Tomcsányi Csabáné táborvezetőt arra kértük, mutassa be a Dombay-tavi olvasótábort. — A Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya adta a legfőbb anyagi támogatást, a Megyei Könyvtár a szakmai, módszertani segítséget. Mindemellett a megyei úttörőelnökség, valamint a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága közös anyagi és erkölcsi támogatásával indult meg idén a 10 napos olvasótábor. 4—5 éve kezdődött ez az országos akció, melybe megyénk tavaly kapcsolódott be, és sok jó tapasztalatot szerzett.- Milyen feltétellel jöhetett táborozni az itt tartózkodó negyven általános iskolás? — A megyei könyvtár és a megyei úttörőelnökség pályázatot hirdetett Megyénk az irodalomban címmel. Az itt részt vevő 130 gyerekből a legjobbak, egyének és kisebb közösségek jöttek el az idei olvasótáborba. — Milyen programokon vesznek részt? — Tavaly is nagy sikere volt a folyóiratszerkesztésnek, a filmvitának. Mindkettőt megrendezzük idén is. Könyvtári foglalkozásainkon a kézikönyvek, lexikonok használatával rendezünk szellemi vetélkedőket. Nem a lexikális tudást jutalmazzuk tehát, hanem a könyvtári kézikönyvek ügyes használatát. Az ünnepélyes tábornyitón Fodor Pálné, a Baranya megyei Könyvtár igazgatója köszöntötte a tanulókat. Megkérdeztük, milyen tapasztalatokat hozott az általa vezetett intézmény számára az olvasótábor-mozgalom? — Két szempontból hasznos ez az akció: akik részt vettek a pályázaton, majd kitüntetésképpen eljöhettek ide, tanulótársaikat is ösztönözték a könyvtárbajárás, az olvasás megkedvelésére. Másrészt itt egybefonódik a nyaralás meg a tanulás. Játékos módszerekkel sajátítanak el olyan ismereteket, melyeket otthon, iskolájukban, az úttörőéletben hasznosíthatnak. Nagy öröm számunkra, hogy ilyen alkalmakkor szorosabbra fonódik a könyvtár és az iskolák, a könyvtárosok és a pedagógusok közti kapcsolat. Kiderül, mennyi közös feladatunk van. Befejezésül Darvas Józsefnek, az „Olvasó Népért" mozgalmat elindító szavait idézte Fodor Pálné: Kodály Zoltán a zenei nevelésünket forradalmasította; hasonló munkára van szükség népünk olvasóvá nevelése terén is. Irodalmi, nyelvi kultúránk alapjait pedig általános iskolás korban kell elsajátítani. A Dombay-tó festői környezete ideális körülményeket biztosít mindehhez. Több kisdiák részt vett a tavalyi táborozáson is: az irodalmat és a társművészeteket ápoló foglalkozások, honismereti kirándulások mellett bőven akad a tíz napban mozgalmi program, de bőven jut idő a pihenésre, fürdésre is. G. O. A Mecseki Diaszalon a húszéves fennállását ünneplő Mecseki Fotóklub nemzetközi színesdia-pályázo- tának eredménye, bemutatói a napokban fejeződtek be. Eddig négy nyilvános pécsi vetítésen számos pécsi, Baranya megyei üzemi és ifjúsági klubban, valamint Kaposvár, Szekszárd és Veszprém művelődési központjában mintegy kétezren látták az anyagot. Pécsett a Zenélő Udvarok programjában június 12-én tartották meg az egyórás, zenével kísért bemutatót. A nemzetközi diaszalonról Til- lai Ernővel és Halász Rezsővel, a fotóklub művészeti vezetőivel, a bíráló bizottság tagjaival beszélgettünk.- Magyarországon nem rendeznek másutt nemzetközi diapályázatot. Mi ennek az oka? — Biztosan nem elvi kifogások, hanem nagyon is gyakorlatias okok tarthatnak vissza amatőr fotóklubokat és hivatalos intézményeket hasonló pályázat megrendezésétől: nagyon sok munkával és viszonylag szerény, legalábbis kevéssé látványos haszonnal jár a szinesdiák „kiállítása”. Hiszen nincsen „elegáns" tárlatnyitás", terem és intstalláció, és rendszerint a kritikai visszhang is elmarad. Az országban először 1971-ben is a Mecseki Fotoklub rendezett a színes- diások számára nemzetközi klubfesztivált. Ennek rendezési és közművelődési tapasztalataira, széles körű kedvező fogadtatására alapozva vállalkoztunk ismét nemzetközi pályázat meghirdetésére, Ugyanis nem egyetlen reprezentatív bemutatóra összpontosítunk -^amely valóban nem lehet külsőségekben olyan rangos, mint egy nemzetközi fényképkiállítás megnyitása — hanem a vetítési anyag viszonylag könnyebben megszervezhető vándoroltatására. Klubtagjaink majd minden este bemutatták valahol a városban, s a megyében is a Népművelési Tanácsadó útján, hívásra „házhoz mentek".- Kétségtelen, hogy ennyi művészi eredményt, jó diát nem láthattunk még együtt Pécsett . . .- És az országban másutt sem. Hiszen a legrangosabb országos pályázaton, Kecskeméten szereplő hazai szerzők felvételeinek zöme az itteni zsűrizésen kiesett. S emellett négy ország teljes pályázati anyaga hullott ki a zsűrizés többszörös rostáján. Jelentős nemzetközi érdeklődés, részvétel kísérte rendezvényünket, nemzetközi fotószervezetek tiszteletbeli tagjaivá választott fotósok küldték el négy-négy diafelvételüket Argentínából, Brazíliából, Marokkóból és Európa legtöbb országából.- Beszéljünk a bemutatók, az előadások ,,megjelenési formájáról". önök a vetítésen szereplő 164 szinesdiát mintegy összevegyitették: önálló audiovizuális sorozat elemeinek tekintve a különböző beküldők totóit egy nagy programba komponálták, és hatásos ste- reozenével lokozzák ennek a sorozatnak a hatását. — Valóban, az egyes szerzők, diák vagy éppen a beküldő fotóklubok, országok csak a katalógus alapján, címük szerint megközelítő pontossággal azonosíthatók. De bármely más rendszer szerint soroltuk volna a vetítési anyagot, azt széteső, nehezen élvezhető mechanikus „tárlatvezetéssé" tennők — annak minden kellemetlen, a vetítéssel járó megkötöttségével. Nem a sikeresen szereplő szerzők, hanem a jó fotók kiemelése és a rendezvény sikere érdekében készítettünk egy önálló estére szóló diaprogramot. Ebben a diák és a zene nem egymás ellen dolgoznak, hanem az egymásra következők hatását készítik elő. Talán ezt igazolja a vetítések végén mindig felcsattanó — nem tudhatni, „kinek szóló" — spontán tapsolás. — önálló csoportokban, hangulatilag is lezárt zenei egységben láttuk a sportfotókat, gye- rekfotókat, portrékat, tájképeket; a részletek szépségét, a természet és a naplementék képeit, az egymásutániságukban változatos hatású képeket- zenéket, végül pedig a díjazott klubokat, diákat. — Szóljunk most a fotók minőségéről . . . — A nézőkben élő hitelességérzettel — mint a fotográfia objektív adottságával — nem szabad az alkotónak visz- szaélnie. Az elmozdulósos képek, montázsok, grafikai átírások kiemelése az anyagban “nem jelentheti azt, hogy egy- egy tipp önmagában példát adjon. De például a díjazottak között a Vadevezős tényleges szituációja teljesen megmagyarázza ezt az életlenséget. Az igazán jelentős alkotók észrevétlenül hozzák létre a nagy alkotást: a legjobb pillanat, a legjobb technika, a legjobb kompozíció — tehát minden vonatkozásban ér el olyan szintet, hogy azok együtt már egy nagyon intenzív és senki más által elő nem állítható minőségű képet eredményeznek. Ezt nem lehet erőltetni, sem utánozni. — Bírálóbizottságunk ser» az önmagáért divatosnak tetsző formát díjazta. A fotóművész gondolatainak, kifejezési készségének és a valóságnak egy különleges pillanatban való találkozása az az igazán fotogra- fikus érték, amely megragadja a zrürit, és — minden bizonynyal a nézőt is. A vasárnap esti vetítés sikere mindenképp ezt igazolta. v—a— Állami vállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek és magánosok, FIGYELEM! Megegyezéses áron felajánljuk megvásárlás céljából rövid betonacél-készletünket az alábbi méretekben: 0 10 mm 1,2—3 fm 0 12 mm 1,5—3 fm 0 14 mm 2,0—4 fm 0 16 mm 2,6—5 fm 0 18 mm 3,0—5 fm Érdeklődni lehet: Beton- és Vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyára, anyaggazdálkodási osztály. Dunaújváros, Papírgyári út 18—22. Telefon: 175-7, 183-84/31, 51, 52-es mellék. Telex: 29-229. Ügyintéző: Farkas Lajos.
